Üdvözlöm!

2015. Január 18.-án megismertem a férjemet.
1 hónap múlva lejött és minden jól ment az első randin, ahogy kellett.
Nem sokra rá lejött megint, de akkor felutaztunk Őrbottyánba, hogy megismerjem a családját, azonban egyik este az anyja kihívta rám a rendőrséget miszerint én egy kurva vagyok az utcáról, ezért össze veszett az anyjával, aki kidobta.
Szekszárdra költöztünk, tehát haza, ahol anyám és öcsém is lakott. Zavarta is őket, különösen az öcsémet, ő el is költözött a nagyszülőkhöz. Nem gondoltam, hogy ő az igazi, ezért elkezdtem beszélgetni fiúkkal, de nagybátyám megmutatta neki, így hosszas veszekedés következett, de megbeszéltük.
Egy ideig szépen is ment az együttélés, de anyám lett új párja, így Hódmezővásárhelyre költöztek, majd Szekszárdon eladták a házat és vették egyet, amit majd a nevemre irat majd. Ekkor kezdődtek a gondok, mert anyám azt akarta, hogy egy olyan fitness szalonba dolgozzak, ami veszteséges. Ekkor kezdődtek urammal a veszekedések. Végül el lett adva, így a házat se írták rám.
2016. Augusztusában már annyira nem volt jó, hogy Uram nem engedte, hogy lemenjek a nagyapám szülinapjára. Ekkor majdnem elhagyott, azt mondta, ha elmegyek, akkor ő is végleg, így nem mentem.
Decemberben a Karácsony volt ilyen, de akkor lementem, mert anyám már mérges volt. Másnap reggel hallottam, hogy anyám üvöltözik vele, mert azt akarta, hogy menjek haza a reggeli busszal. 1 napot maradtunk még. Megbeszéltük ezt is.
2017 Június 21. Én kiderült, hogy kisbabát várok, majd 24.én megházasodtuk. Mikor anyámék megtudták, hogy mégis megtartjuk az esküvőt, akkor anyám párja, majdnem megverte uramat.
Augusztusban elmondtuk, hogy terhes vagyok és megvolt az esküvő. Na, innentől fogva napi szinten ment a veszekedés, mindig anyám miatt.
Decemberben be kellett volna feküdjek a Kórházba, mert kevés volt a magzatvizem, mert addig én dolgoztam. Apukámmal voltam ápolási, hogy legyen TB-m. Uram nem dolgozott emiatt sok veszekedés akkoriban vagyis szinte mindig, mert ahová felvették az napi bejelentéses volt általában. Kiderült, hogy anyáméknál csőtörés van, ezért felköltöztek hozzánk. Anyám nem engedett el sehova, mert a lépcsőzés ne hogy beindítsa a szülést, mert a negyediken laktunk, illetve, olyan dolgokat főzött, amiktől tudta, hogy nem szereti. Ott hagytam a kórházat, mert azt mondta, hogy elmegy és vissza se jön. 3 nap múlva rajta kapta, hogy hazudnék anyámék, mivel ő szerezte nekik a szerelőt, aki egy nap alatt megcsinálta, de ők azt mondták, hogy nincs kész. Ekkor hatalmas vitát generált. Anyám kurvának nevezett engem.
2018. Január 30.-án megszületett a lányunk. Már a Kórházba balhé volt, mert Anyám feljött BPre, hogy meglátogasson. Ahogy haza vittük a gyereket onnantól kezdve a ház átjáró ház lett. Minden nap jött anyám, amitől uram már ki volt. Szerette volna, ha a gyereket leviszem a Dédihez, mert ők Szászváron laknak. Ebből megint vita lett. Kétszer lejött a Dédimama, amitől csak tetőzött a dolog.
Július 6.án lejött nagybátyám és mamám a szülinapomra. Uram olyan balhét rendezett, hogy nagybátyám majdnem neki ment. Végül szállodában aludtak, ahol anyám dolgozott. Másnap mondták, hogy menjek át a gyerekkel. Nem mertem elmondani neki, de átmentem hozzájuk, ami rajta kapott. Annyira ideges lett, hogy, amit a gyerek kapott ruhákat darabokra vágta. Kamerát tett az ajtóhoz, mert nem hitte el, hogy anyám nem jár fel hozzánk, tehát mindent felvett. Végül anyámat megkértem, hogy ne jöjjön. Uramat közben kirúgták emiatt megint jöttek a viták. Anyámék kiakarták rakni. Többször azt mondta, hogy szivatni fogja őket. Párszor meg is tette. Pl Anyámat felregisztrálta egy szextárskeresőre, ahonnan hivogatták. Nem mehettem papám szülinapjára, Karácsonyra sem, mert abból vita volt.
2019. Március 13.án elköltöztünk, de a problémák nem szűntek meg, eddig anyámra fogta, hogy ő generálja, de nem. Minden apróság miatt üvöltözik. Ha adok a gyereknek tejet, akkor azért is, ha nem talál valamit, akkor is. Dolgozik, de pénzünk annyi van, amiből van, hogy ennivalót sem tudunk venni.
Novemberben kiderült, hogy jön a második gyerekünk, mert szerette kihasználni az alkalmat, amíg aludtam, addig lefeküdt velem. Nagyon jó alvó vagyok, így gyakran nem is veszem észre. Az utcára ritkán megyünk ki, mert fél, hogy anyám megtalál minket, mert az uram anyjának a pasija elmondta, hogy Őrbottyánban élünk.
Többször, amikor veszekedtünk, akkor szóba került a válás, de amúgy egyik fülén be és a másikon ki neki.
Szeretnék elválni tőle, mert megismertem valakit, aki szeretné, ha hozzá költöznék. Nagy

Jó napot! Párommal több mint 1 éve együtt vagyunk, sajnos a múltját kénytelen vagyok elfogadni , sohasem tudok eljutni a csúcsra a szexuális életünkében, esetleg ez közre játszhat ,hogy zavar,hogy ennyi lánnyal együtt volt ? Köszönöm a válaszát.

Osze vagyok zavarodva.. Nem tudom micsinaljak azert kernek segitseget

Jó napot kívánok. A segítségét szeretném kérni.
Boginak hívnak.
Minden napom olyan, mintha egy hullámvasúton lennék. Nem tudom, mire kéne gondolnom. Nem hinném, hogy depressziós vagyok, de persze én ezt nem tudhatom. Még tavaly média órámon a tanár beszélt nekünk egy bizonyos mániás depresszióról. Nem tagadom, felkeltette az érdeklődésem, mert bizonyos szinten magamra ismertem benne. Vannak napok, amikor olyan boldog és energikus vagyok, mint még soha senki. És vannak azok a napok, amik a legrosszabbak. Tudom, a depresszió nem egy érzés, de lelkileg üresnek, és fáradtnak érzem magam. Hiába nem célom, egyszerűen csak adagolom magamba a sok negativitast. Még a mások által tett legaprobb mozdulat is azt váltja ki bennem, hogy lehet miattam van ez. Hogyha nem lennék, jobb lenne, meg ilyesmi. Ugyan még nem követtem el, és nem is akarok elkövetni öngyilkosság, mert szeretek élni, de sokszor vannak bennem az olyan dolgok, hogy mindenkinek jobb lenne nélkülem. Nem tudom, mire kéne gondolnom ezek alatt, mert kettősen nézek a dolgokra. Az a kettő nézetem is vagy az abszolút negatív, vagy pozitív. Össze vagyok zavarodva.
Nem tudom, mi a bajom, egyszerűen csak üresnek, fáradtnak érzem magam, nincsen semmihez se kedvem. Amikor jól vagyok, szeretek az egészségemért tenni, de amikor megvaltozik a hangulatom, hirtelen már élni sincsen kedvem.
A párom gyakran meg szokott lepni engem apróságokkal, hogy boldog legyek. Vannak napok, amikor megkonnyezem őket, annyira örülök, viszont van, amikor egyszerűen hiába nagyra becsülöm az ajándékot, azt hiszi, nem örülök neki. És amikor ezt kezdjük vitatni, egyből jön bennem az, hogy hiába költötte rám a pénzt. Meg hogy felesleges. Nem akarom őt egyáltalán bántani, mert tényleg mindenem ez az ember, és tényleg nagyon szeretem őt. Gyakran vitatkozunk, és hiába TUDOM, hogy 2 ember van egy kapcsolatban, mindig magamra terelem az összes hibát. Mit tud erre mondani? Ez miért van? Tisztában vagyok sok dologgal, de egyszerűen zsibbad az agyam és mégis minden terhet magamra veszek. Nem szóltam senkinek erről. A suliban lévő emberek nagy részét is taszítom, mert nem lehet bennük bízni. Főleg nem annyira, hogy ilyenekről beszéljek velük. A szüleim meg nem akarom ezzel terhelni, mert volt már depressziós a családban, és tudom, mennyire nehez volt ez nekik is.
Kérem, segítsen rajtam.. Nekem már az is nagy segítség lenne, ha tudnám, mi a bajom.. Hogy legalább el tudjak igazodni magamon.

Mostanában eleggé sokszor érzem magam csúnyanak és kevésnek… Mindenki azt mondja, hogy szép vagyok de általanos iskolában annyiszor megkaptam, hogy csúnya vagyok, hogy mostmár magamnak sem hiszem el… Ezen hogyan tudnek valtoztatni? Előre is köszönöm válaszát

Jó napot 28 éves vagyok és az a bajom hogy a egyik ismerosomnek van ket fia és nem jövök ki velük egyik 5 éves a másik 9 ok hogy még gyerekek de nem tudom velük találni a közös hangot már mindent még tettem de utalnak nem veszem fel amit csinalnek velem de annyira fel idegesítenek hogy nem latok a dühtől de nem bántom őket inkább el szívok egy cigit és árébb megyek de jönnek utamam és csináljak mit tegyek ?

Üdv!
Van egy 22 éves öcsém, 8 évvel vagyok idősebb. Az iskolába csúfoltak minket,benne maradt komplexus.Nincsenek barátai, soha nem volt barátnője. Minden megnyilvánulása gúnyos, negatív, görcsös,pesszimista, kárörvendő, okoskodó. A házunk felújítás alatt, pár hónapra haza költöztünk a párommal. (35 hetes terhes vagyok) Bujkál előlünk, ha találkoznunk kell, flgemán pofákat vág, szándékosan kiközösít. Volt egy konfliktus. Kérdezni akartam tőle, aznap többször kértem, hogy normális hangnemben válaszoljon, majd rám ordított, a szüleim füle hallatára üvöltött, hogy utolsó állat vagyok, nyomorult, nárcisztikus személyiség zavarom van. A gyerekkorában ért fájdalmait rám vetíti ki. A szüleim pedig engem csitítottak, nem őt aki ordított. Gyűlöli az embereket, engem is, párom is. Régen azt mondta egész gyerekkorában ordítottam vele, ez nem igaz! A vita után ő van rám megsértődve. Kerül, menekül, undorodik tőlem, kezdek félni tőle, és kezelni sem tudom a gyűlöletét, és azt sem, hogy mindig őt védik. Könyörögtem anyuéknak évekig, hogy vigyék orvoshoz. Nem hiszik el, hogy gond van vele, mert egyetemista okos fiú.. Voltak evési zavarai, most épp kórosan sokat tisztálkodik, mert állandóan büdösnek érzi magát. Akkor elbírt viselni, ha adtam neki valamit, vagy meghallgattam, hogy épp kit szid. Ha ő úgy gondolja, hogy nem “jól nézek” már képes össze veszni, mert látja a szemembe, hogy ordítani akarok.. Az egész teljesen abszurd! Egyszerűen fogalmam sincs, hogy tudok vele még pár hónapot kibírni. Az elmúlt pár napban azt is játszotta hogy ha épp beszélget a szüleimmel, és én is bemegyek abba a helyiségbe, akkor feltűnően csitít mindenkit, megvárja amíg elmegyek onnan es folytatja a kommunikációt. Volt olyan, hogy fél évig nem szólt hozzám, került és maga sem tudta megmondani miért. Nemsokára szülök, és ide kell haza hoznom a kisbabám ahol ez az idegbeteg van. Naponta többször sírok, hogy miért kell a terhességem utolsó időszakában szándékosan bántani és idegesíteni. Ami a legrosszabb, hogy a szüleim akkor sem szólnak rá ha így viselkedik.

Jó napot! Segítséget szeretnék kérni öntől, nem tudom mit tegyek. Augusztus 8-án programozott császármetszésem volt, terhesség 38.hetén. Ez a 36.héten derült ki hogy muszáj lesz. Nem tudtam ezt elfogadni, és azóta se tudom. Visszatérő álmom a műtét. Ha eszembe jut sírok, aludni nem tudok csak keveset. A műtét rendben lezajlott lett egy egészséges kisfiam, akit nagyon szeretek. De úgy érzem nem tudom elfogadni hogy nem szülhettem természetes úton. Magamat hibáztatom, ráadásul az első terhességem elment,(iker terhesség volt). Ez tavaly szeptemberben volt. Erről is rendszeresen álmodok és nem túl szépeket. Újra és újra megélem a műtétet álmomban, a fájdalmat amit akkor éreztem. De nem tudok erről beszélni, se a férjemmel, se senkivel. Soha nem tudtam senkinek elmondani ha valami bántott,vagy ha fájt valami. De ez már sok nekem. Nem tudom elviselni ezt a fájdalmat, eközben nem tudok róla beszélni, egyszerűen nem megy. Mit tegyek, mit tehetek?
Válaszát köszönöm

Elöször is köszönöm válaszát!
Még lenne egy fontos kérdésem Önhöz.
Miért van az hogy a testvéreim de leg főként nővéremröl lenne szó. Még peddig az hogy, családja van, egy fia és egy élettársa, dolgozik ami ugye sok idővel telik egy nap de mégis van ideje engem hivogatni naponta többször is reggeltöl egész estig míg el nem alszik . De persze nem mingig beszélgetünk csak hogy mégis volnalban legyünk . Ha nem reagálok a hívására hívja férjemet vagy üzit küld , és meg kérdezni hogy haragszom e . Ha nem válaszolok tovább hívogat míg ezt írtam Önnek most is hívott és írt. Mit kezdjek ezzel az egésszel ? Már mondtam neki hogy ne hívjon ennyiszer de mintha meg se hallaná . Szeretem nagyon de ez már tul sok . Ja és ha bármi történik egyböl értesít rola .

Jó napot! Azért írok, mert a 4 éves kislányommal folyton gondok vannak, evés zavarral kezdődött ami több éve tart már, azóta történtek más bajok ia vele. Lett neki egy csípéstől tájog a hasán, megműtötték, felvágták neki. Később megint lett neki egy, a feneke alatt ahol a pelenka dörzsöli neki,(pelusról se tudjuk leszoktatni)megintcsak műtéte volt. 2hónapja eltörte a kezét az óvodába, azóta is görcsösen úgy tartja, pedig minden eredmény tökéletes neki. Egyik nap jöttünk haza az oviból, és épphogy csak elesett, azóta nem áll lábra ez már 5 napja tart, pedig 2 szer is voltunk a kórházba, de ott azt mondták semmi baja a lábának.Nem tudjuk mitévők legyünk😥

Tisztelt Hölygyem/Uram
Nem írtam kategóriát, mert a megadottak közül többet is magába foglal. 19 éves vagyok. Régebben együtt érző, (úgy gondolom) magas érzelmi intelligenciával rendelkező, introvertált lány voltam. Mostanra az introvertáltság helyét teljes elszigetelődés vette át. Régebben sokat találkoztam, akár napi szinten 2 barátnőmmel, de egyre többször maradt el találkozó bizonyos okok miatt (az egyik barátnőm palizni ment legtöbbször, a másik már nem a környéken lakik), még ha akartam is volna találkozni, így feladtam. Apámmal élek, vagy is éltem, de ő szinte már a barátnőjéhez költözött, néha találkozunk csak. Anyám és az öcsém a közelben laknak, de az iskola és az itthoni teendők miatt velük sem tudok többet. A barátom úgy mond az egyetlen “társaságom”, minden nap beszélünk telefonon, legalább egyszer, de vele is ritkán tudok találkozni, akkor is 2-3 napra. Takarítás, pakolgatás közben még el vagyok, de amikor azzal végzek elönt a düh és a csalódottság érzése, amihez szorongás is társul, sokszor ok nélkül. A barátomon szokott csattanni az egész, mivel csak vele beszélek. Nagyon ideges tudok rá lenni amikor megígéri hogy hív, és egy szó nélkül eltűnik akár egész napra, ami mostanában ritkán történt. Ami a legjobban zavar, az a “szó nélkül”, mert régebben ez baljós jel volt nálunk. 1 év és 2 hónapja vagyunk együtt, és nem értem miért van az, hogy amikor telefonon beszélünk mondhatni “utálom”, mindig piszkálom és gonoszkodok, ami nekem sem jó de nehezen tudom vissza fogni magam, és nem csak a hívások miatt, szinte minden apróságon fel tudom húzni magam vele kapcsolatban. Tudom hogy ezért is szokott néha “menekülni” amikor nem hív, bár nem mondja, mert ezzel szemben megértő velem. Személyes találkozásoknál minden rendben van, szeretjük egymást, de amikor megérzem az elválás szelét, közömbösen és tartózkodón viselkedek vele egy ideig, minden elváláskor pedig sírni tudnék. A múltban sokszor okozott nekem csalódást és fájdalmat, ezért is gondolom hogy elfolytott agressziót táplálok felé, aminek nem tudom hogy tudnék véget vetni. Nem lehet vele komolyabb dolgokról beszélgetni, ezért ezzel meg sem próbálkoztam egy ideje. Sokszor bizalmatlan vagyok felé, pedig nagyon szeretem és mostanában legtöbbször (tudásom szerint) nem hazudozik és állja a szavát. Mind közül a felé irányuló passzív-agresszív viselkedésem zavar legjobban. Továbbá úgy vettem észre, hogy a fent leírt 2 érzelmen kívül mást nem tudok átérezni, és a szimpátiámból is jó adagot vesztettem. Sokszor önzőnek és gonosznak érzem magam, ami miatt folyton bűntudatom van. Ami régen érdekelt és szerettem, ma már egyáltalán nem foglalkoztat (a takarításon kívül semmi más sem). Mi lehet ez az állapot, és mit tehetnék ellene?
Válaszát előre is köszönöm

A 3 eves kislanyom erzelmi fejlodese kapcsan szeretnek kerdest foltenni!

Jónapot kívánok! Segítségre lenne szükségem mert kezdek tanácstalan lenni a 10 éves kisfiammal kapcsolatban! 4 gyermekem van egy 11,10,5 éves fiúk és 1 tíz hónapis kislány. A gondom a 10 évessel van. Most már több alkalommal volt dühkitörése ,ha valamiért megszidom. A problémát biztos vagyok benne, hogy a játékgép okozza nála legalábbis nagy szerepe van az biztos. Ebben csak magunkat hibáztathatom úgy gondolom. És szeretnék ez ügyben tenni valamit. Szabályokat felállítani ,de úgy h ne essek túlzásba hírten én sem. Nehogy több kárt tegyek mjnt jót. Tegnapi nap folyamán nagyon a lelkembe tiport a kisfiam. Megint orbibálva mondta nekem h te nem szeretsz engem jobb lenne, ha meghalnék, jobb lenne nem lenni, mjndjárt felvágom az ereim ilyeneket orditva sírva idegből vágta a fejemhez. Na most mar azt tudnia kell h mindent megkapnak és szerjntem ez is baj. De nemntudom eldönteni h valóban a gép az oja ennek vagy tényleg azt érzi nem szeretem vagy caak hülyének akar nézni h nehogy megszodjam bármiért is. Esetleg féltékeny e a kistesóra? Akit viszont ő szeret a legkobban és a kislány is viszont őt szereti a legjobban a tesók közül. Imádják egynást szó szerint, de ez lehet nem zárja ki attól azt hogy féltékeny esetleg. Tanacstalan vagyok. Tegnap megrémisztett a viselkedése. Teljessen kifordult magából mindhatni mjnt egy őrült aki bekattan ugy viselkedett. Ekkor úgy tettem mintha felhívtam volna egy orvost h mennie kell neki hozzá mert ez már beteges amit csinal. Ekkor elkezdte mkndani megvaltozik ne vigyem dokihoz jó lesz es szanja banja a düneit. Ha a géppel fenyegetem b nincs több játék vissza vesz a viselkedéséből. Ebből gondolom h minden akörül forog. És egyenlőre én szeretnék tanácsot abban h mi lenne az egészséges megoldás erre h változzon a viselkedése. És ha nem megy így sem akkor viszont már tényleg szeretném őt is bevonni egy orvosi vizsgalatra elbeszélgetésre. Hirtelen megvonni teljessen nem szeretném a dolgot mert az senkinek nem lenne jó szerintem vagy nem tudom. El vagyom keseredve. Az is igaz h mostanság nincs időm rájuk annyi szinte semmi azon kívül h tanulok velük ha szükséges. Egyedül vagyok velük itthon apuka dolgozik. Es nekem itt a pici meg a másim kicsi is. Ha szét szakadok se elég egy napra 24 óra. A kislany nem jó alvó 3 hónapja aut erzem kimerültem én is. 43 kiló vagyok már én is. Kérem egy két tanáccsal segítsen mi lenne a jó megoldás számunkra! ? És ez mellet még elmondható hogy Noel nagyon jó 4es 5ös tanuló.

Üdvözlöm! 18éves , érettségi előtt álló lányommal nem tudok szót érteni.Ő a 3.gyerek a családban,2éve költöztünk el az apjától.Sajnos gyógyíthatatlan Crohn betegségben szenved,ez is nehezíti a nevelését ,a nyugodt ,harmonikus kapcsolatunkat.Nem tudom rávenni a tanulásra ,ha nem adok pénzt dühös, kiabál,csapkod ,tör zúz.Végső szava mindig a betegség,az öngyilkossággal való fenyegetés.Sokat sírunk mindketten, tehetetlen vagyok.Másfél évig járt pszichológushoz, sajnos kevés eredménnyel.Nem érzem h magasak lennének az elvárásaim ,de szeretném ha leérettségizne.Gyenge tanulmányi eredményei vannak,sok hiányzása.
Átlagos anyagi körülmények között élünk ,de a luxus kiadásaira ,márkás ruhákra stb nem telik ,ez folyamatosan feszültség et okoz .Az apjával rengeteget harcolt amíg együtt éltünk, mostanában jobb a kapcsolatuk, többször át is költözött hozzá,de a reggeli,ebéd elkészítése miatt mindig visszajön hozzám.(csak én tudok neki főzni). Sajnos lehet h kicsit zavaros amit írok , nem egyszerű így pár mondatban.Előre is köszönöm ha tud segíteni.Üdvözlettel : Magdi

Jó napot! Igazábol magam se tudom hogy mi a bajom. De azt tudom hogy most segítsére van szükségem mert lelkileg nem bírom el viselni ezt a tehert. A családom testvéreim bajai nagyon megvisel egyszerüen már a sajátomal nem nem foglalkozom ennyit. 5 éve veszitettem el édesanyámat amit még nem dolgoztam fel. A férjemmel is vannak gondok fő gond hogy nem tudok teherbe esni stb.és rá adásul a testvéreim gondjai. Remélem hamar tud válaszolni gondjaimra elöre is köszönöm.