A munkám során egyedül vagyok nagyrészt és azt vettem észre az utóbbi időben hogy a legkisebb kellemetlenség is képes iszonyatosan feldühíteni olyan dolgok amiket eddig észre sem vettem. Valamint minden előjel nélkül leszek nagyon szomorú és állok neki sírni ha egyedül vagyok ez az állapot eltart Kb 15-20 percig aztán amilyen hirtelen jött úgy el is tűnik. A munkatársaim körében egyáltalán nem jelentkezik ez. Sokkal fáradtabb vagyok nehezen figyelek oda és vagy egyfolytában ennék vagy napokig nem eszem, nem tudok aludni éjjel maximum pár órát. Nincs kedvem semmihez és ha nem dolgozom akkor viszont át alszom az egész napot.

Szia abban kérném a segítséged hogy lassan 1 éve van egy párkapcsolatom és sajnos a barátnőmnek akármit mondok,teszek nem felel meg neki folyton minden miatt számon kér azt hiszi hogy én nem is szeretem őt és más nőkre vágyom próbáltam már többször leülni vele erről beszélni de folyton engem hozott ki híbásan érte. Mit tegyek?

Üdvözlöm! Nem tudom mit tegyek, ezért fordultam ide. 2 lányom van, elettarsam, viszont állandó fáradtság, kedvtelenseg, szomorúság van rajtam. Türelmem sem olyan mint volt. Tudna valamit ezzel kapcsolatban tanácsolni? Köszönöm

Üdvözlöm! Abban szeretném a segítségét kérni, hogy mitől van az hogy állandó jelleggel betegségeket keresek magamon és bújom az internetet! Mindig a betegségektől félek szinte mar megkeseríti az életem ez a gondolat! Félek hogy mi lesz velem ha valami súlyos betegség ér! Sajnos nincs kire támaszkodnom! Néha màr úgy érzem hogy teljesen becsavarodom es az őrületbe kergetem magam! Van hogy ki sem merek menni az utcára mert félek hogy valami bajom lesz! Válaszukat előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
12 éve párkapcsolatban élek, van egy 3 éves közös gyermekünk. Másfél éve merevedési problémám van. Urológus szerint szervileg minden rendben van, viszont aktus előtt gyenge vagy nincs merevedés, valamiféle szorongás, gyomorideg miatt. Nem tudok lazítani úgy mint régebben. A feleségem emiatt nem érzi, hogy szeretem, vagy kívánnám. Szeretnénk második gyermeket, de idáig nem sikerült. Már nagyon szeretném ha helyreállnának a dolgok.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

jonjapot . én meg szeretném tudni h mi történik velem mert sajnos nem mindig ertem magam sem. sirni tudnék ha a párom pornot el kezd nézni és sem szexelni sem azt nem szeretném ha utanna hozzam erne mert az jár a fejemben hogy ö neki én testileg nem felelek meg sem sehogy en 22 éves lány vagyok a párommal lassan egy éve vagyunk egyut es en ugy erzem h nem kiván meg stb.. mikor ossze jotunk ö éjjel nappal a porot nézte. és mondtam neki h ha nezi egy idu utan elveszit elméletileg abba is hagyta .. tegnap este szerettem volna csinálni valamit és a feltétele az volt hogy ha ö pornot nézhet mert csak az köti le ijenkor.. és most bele kukkantottam h mien pornokat nézett .. mostoha testvér, anya ,rossz .. ilyeneket .. es mikozben ezeket nézte hozzám sem egy ujjal nem nyult se nem közelitett meg semmien foglalkozási téren nem feltétlenul a szexre kell gondolni . elöre is köszönöm vélaszát üdv : Szandra

Jó napot! Nemrég léptem ki egy féléves kapcsolatból és nagyon hiányzik az illető.. mit kellene tennem hogy tovább tudjak lépni ?

Jó napot! Szeretném a tanácsát kérni. Több mint fél éve alaptalnul kitaláltak rólam pletykákat, és azóta is még ezen lovagolnak.. Nem tettem semmit de mégis kinéztek és most ez van.. általában nem foglalkozom vele, mégis úgy vettem észre, hogy nem javul a helyzet.. akik kitalálták rólam a rágalmakat másoknak is terjesztették, ezért sokan vannak akik ezen elkezdtek lovagolni.. mit tehetnék hogy visszaszerezzem a jó hírnevem ? akik pletykálnak ostoba, éretlenek és itt a józan beszélgetés nem érne semmit.. hogy tudnám végleg megoldani a helyzetet ?

Tisztelt Cimzett,

Úgy érzem életem egyik legnehezebb döntése előtt állok. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy mit kéne tennem, mégis csak toporgok.
4 éve vagyok együtt a párommal. A kezdet elég rázós volt, nekem még volt egy lezáratlan ügyem, ő viszont hónapokig kitartott. Ez nagyon imponált és végül beadtam a derekam. Teljesen megbabonázott mennyire más mint én egy csomó új dolog jött be az életembe. A barátai és családja is nagyon kedvesek voltak mégsem tudtam velük soha azonosulni. Összeköltöztünk majd aztán folyamatosan éreztem, hogy távolodik tőlem, persze jött részemről a szokásos reakció. Bepánikoltam és ragaszkodtam hozzá, majd eltelt így lassan egy év. Besokalltam.
Szépen lassan elkezdtem élni az életemet, külön.. Kevesebb közös program. Majd aztán jött számomra a meglepetés, hasonlóan megijedt mint én az elején. Legyen akkor család, közös ház stb.. Viszont mivel bizonytalan voltam, hárítottam. Ebben amúgy is régimódi voltam.. házasság nélkül nem akarok gyereket. Ezt persze rengeteg veszekedés és sírás követett, mire egyszer kimondtam neki is, nem csak legbelül, hogy házasság nélkül nem megy. Iszonyúan megalázó pillanat volt, sosem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre süllyedek.
Szépen lassan elkezdtem menekülni, egy szomorúbb családi eset miatt kézenfekvő volt, hogy ki kell költöznöm külföldre, mintha a sors is így akarta volna felkértek a munkahelyemen egy külföldi pozícióra, pont oda ahová amúgy is költöztem volna. Mivel kicsit jobb lett a kapcsolatunk megbeszéltük, hogy utánam jön.
Kiköltöztem és az egyedül töltött 2 hónap alatt mintha kicseréltek volna, mintha elindult volna egy önismereti folyamat bennem. Rájöttem, hogy folyton a társamnak akartam megfeleni, sosem magamat néztem. (talán az összes kapcsolatomban) Össze voltam zavarodva, a párom közben felmondott úgy, hogy még nem is volt kint munkája. Egyszerűen bepánikolt, hogy egyedül kell lennie senki se mos, főz, takarít, bevásárol rá és nem háríthatja másra a döntést. Mert így éltünk előtte.. Jól kerestem, minden házimunkát megcsináltam (még egy proszívózásért is könyörögnöm kellett), persze sokat edzettem (mert ő a sportos lányokat szereti) és persz egy időben minden este megfőztem másnapra, nyaralásokat leszerveztem. Konkrétan minden én csináltam, ami a közös éltetünket érintette. Nem hibáztatom, hiszen mindez az én döntésem volt. De szép lassan besokalltam. Nem rossz ember a párom, de totál elkényelmesedett és nem tud dönteni szerintem tart a következményektől. Persze bagoly mondja, a mostani helyzetben én sem vagyok jobb.
Visszatérve a kiköltözésre pár hét örlődés után mégsem mondtam neki, hogy ne jöjjön, hiszem már felmondott elfogadott itt egy rosszul fizető munkát. (kevesebbet keres most mint otthon) Tehát én lettem már a fő kenyérkereső. Mikor kiköltöztem megkérte a kezem, életem legszebb napja kellett volna, hogy legyen viszont iszonyú nyomást érzek magamon és már úgy érzem nem bírom tovább… kezdek lassan megőrülni, ki nem rakhatom az utcára.
Persze ő is érzi, állandóan azt hajtogatja,hogy van valakim, meg csak a munka számít. Holott pont menekülök az együtt töltött percektől, mert a legtöbb szenvedés. Nem akarok jelenleg más partnert, csak egyedül szeretnék lenni és kicsit átgondolni mit is szeretnék az élettől.
Mikor esetleg munka miatt elmegyek valahová kezdenek kitisztulni a gondolataim, de aztán visszajövök és elfog a bűntudat, hogy mindenről én tehetek. És szinte folyton rossz embernek érzem magamat. Talán ez is egy nagy hibám, hogy folyton jó akarok lenni, jó tetteket szeretnék véghez vinni. De itt és most egyszerűen csak rágódok és napról bnapra rosszabb az egész. Már fél éve megy ez együtt és lassan már az egészségemen is meglátszik.
Nagyon hálás lennék, ha tudna adni néhány tippet, hogyan legyen kicsit egyszerübb tisztán látni és meghozni egy döntést.
KöSzönettel,
Kate

Évek óta küzdök önbizalomhiánnyal,többször átestem anorexián,másokat állandóan szebbnek,sikeresebbnek érzek.Néha teljesen véletlenszerűen tör rám az a szorongató érzés,hogy egyedül maradok és bármennyit is teszek a jövőmért,nem leszek olyan boldog,sikeres,mint más.Gyakran másokról tartom azt,hogy akadályoznak céljaim megvalósításában.

Jónapot!
Az utobbi időkben nagyon ingerült vagyok, mindenkivel összeveszek és néha mondok olyan dolgokat másoknak amivel megbántom vagy eltolok magamtól olyen embereket akiknek fontos vagyok és segíteni probálnak de én nem hagyom. Ezért úgy érzem a párkapcsolatom is gyengül. Illetve még olyan problémám van, hogy meglazok vagy meghallok egy babát megállás nélkül sírok ettől is ingerült vagyok.

Krónikus fájdalmaim vannak nyaki gerincsérve operáltak.A derekamnál is elvan csúszva két csigolya ami gyöki érintettséget okoz,gyakorlatilag állando fájdalommal élek.Fájdalom ambulanciára fizioterápiára masszásra rehabra járok.Van úgy,hogy elviselhető van hogy fel sem tudok kelni
Az orvosom javasolta pszihológus segítségét .Igazából nem értem mi szükség van rá,igaz amikor erős fájdalmaim vannak nem tudok aludni nincs kedvem semmihez lelkileg is megterhelő.Azt szeretném kérdezni:az én esetemben érdemben tud segíteni pszihológus ?Köszönettel

Kedves Doktornő/Doktor
Sok emberi kapcsolatot láttam , jókat rosszakat, helyzeteket, akik tényleg szeretnék és akik azt mondják a masiknak. Közel 30 éves vagyok, a munkám, karrierem, tanulmányaim és családom részesítették előnyben. A magán életemben nem voltam annyira sikeres valahogy nem volt/voltak az igaziak számomra. Ezàltal szerelmes sem voltam. De most még történt. És szerintem nem tudom kezelni. Más a család által vagy barátok kollégák mindenki által való szeretet ( amiből valahogy igazán én nem éreztem,de tudom hogy szeretnék,de valahogy én mégsem éreztem). Viszont most Ő , tényleg mindenben a legjobb amit elképzeltem életemben,hogy egy igazi egy aki mindenben. Ahogy megölel, megcsókolta a homlokom, a szám ahogy beszél ahogy érzem magam mellette, aki vagyok mellette, a beszelgeteseink minden szinte hibátlan.. Szinte megáll a levegő ha együtt vagyunk. Igaz kicsit göröngyös az utunk eddig,de végül kitartottunk. Annyira szeretem, nem tudok enni, aludni, koncentrálni, állandóan ő jár a fejemben, de ha nem együtt vagyunk akkor még ,,rosszabb,,. És ami igazság szerint nem tetszik amiért írtam önnek, az hogy ha nem együtt vagyunk szinte nem is keres. Mintha elvesztem önmagam, nem tudom kezelni. Annyira új ,nem tudom ,hogy nyugtassam le valamelyest e érzést. bízom benne, és bennünk. Ha írok vissza ír, kérdezi hogy vagyok ,de van hogy választ sem várja meg. Van hogy írja szeret és hiányzok máskor meg egy szívet sem küld. És beszéltünk róla, hogy nekem ez igazán fontos hogy érezzem. Ne csak ha együtt vágyunk. Ha nem vágyunk együtt szinte mintha nem lennél, úgy valahol neha mint egy ,,havernak,,. És most igazán fontos pont előtt állunk. És ezzel annyira kétségeket kelt bennem, hogy ő hogy is érez?! Nyilván én tudom és teszek érte/ értünk. Alig van ideje mondván annyit dolgozik, én ezt el is hiszem, de öt perc hogy érdemben tudjuk beszélni, nem olyan nagy dolog, ha érdekelné tényleg hogy vagyok. Vagy csak ápolnà és együtt építenénk a kapcsolatot. Nem régóta vagyunk együtt és ebben volt már nehézség. ( Külső tényezők) talán én ,,vakultam,, meg mert ő volt az első aki eljutott ilyen szintre nálam ? Talán nem látom a valóságot? Talán annyira ,,ragaszkodok,, ehhez az erzeshez amit kivált belőlem és aki vagyok mellette.
Kedves doktornő bízom benne tud választ adni esetleg tanácsot. Sokat olvasok emberi kapcsolatokról, helyzet kezelés de nyilván más amit érez az ember. Ellentmegy az elmével, talán legyek türelmesebb. Hogyan tudnék vele erről beszélni,hogy miért tesz így ( kérdeztem mindig van válasz) . Tudtom ,hogy szeret. De nem mutatja,csak ha együtt vagyunk. Azaz akkor érzem. És tényleg beszéltünk már róla. De lehet nem nyílt ki, vagy nem tudja kimutatni. Nem tudom, de ezzel összezava. Nem tudom mit tegyek. Köszönöm

Jó napot! Az útobbi időben azt vettem észre magamon,egy 2 éve,hogyha valakivel kapcsolatban szeretnék lenni vagy érzem hogy érzelmileg közeledik felém,akkor elkezdek szorongani és úgy érzem hogy taszítanom kell. Pedig énis szeretnék a másik társa lenni,vonzódom ,egy hullámhossz minden mindig meg van és ahogy eljön az a szint,hogy komolyobbra forduljon a dolog,mint vissza torpanok,mintha szoronganék. De nemtudom mitől,miért..és az útobbi időben hátráltat nagyon ez az érzés,menekülési kényszert érzek,hogyha minnél jobban szeretnek. Mintha nem tudnám ,nem akarnám hogy szeressenek. Ezen szeretnék áthídalni. Ez mitől lehet,miből indulhat ki,hogy lehetne túl lépni ezeken a "gátakon"?

Üdvözlöm!
Én 18, a testvérem 16 éves. Rossz társaságba keveredett és tudatmódosító szerekhez nyúlt.
A minap itthon rendezett házibulit mert a szüleink nem voltak itthon. Egész este én tartottam rendet a házban, viszont valaki eltörte az ágyat és összekoszolta a falat.
A szüleim engem hibáztatnak mindenért. Olyan dolgokat vágnak a fejemhez hogy én egy idézem: “hülye liba vagyok akire semmit nem lehet rábízni”. Mérhetetlenül rosszul esik. Pedig ha tudnák hogy a testvérem mit csinál…de én mindig csak falazok neki. És már nagyon sok a teher rajtam, valamint öngyilkos hajlamaim jelentkeztek. Tanácsot szeretnék kérni.