Heló. 22 éves vagyok de nincs célom az életben. Sokszor szeretnék meghalni. Nem szeretem a társaságot, mostanában ahány emberrel csak lehet, megszakítom a kapcsolatot. Nem látom az értelmét az életemnek. Az egyetlen lány akibe szerelmes vagyok, nem rég házasodott meg, tehát már egy kis reményem sincs hogy valaha az enyém lesz. Bármit veszek magamnak, csak egy darabig tesz "boldoggá". Utána megint szar minden. Nem tudom mit tegyek. Ennyire szürke az életem évek óta. Nem szeretem az életet. Mit tegyek???

Jó napot! Sajnos olyan problémával állok szemben hogy egy jó ideje rá jöttem arra hogy nem az ellenkezö nem iránt vonzódom ill. èn magam szeretnék kinézni úgy mint egy férfi… jelenleg tetszik egy lány oda jár a suliba ahova én viszont ö nem vonzódik a saját neme iránt… miután tisztázódtak a dolgok magamban sajnos az alkohol erösen vonz ez miadt is,hogy hiába próbálkozom tök fölösleges és nem ö az elsö ilyen esetben viszont ez az érzés most más úgy érzem szükségem van rá,annyira energikus es mindig vidám míg én a depressziós fajta vagyok és nagyon szeretnék töle valamit viszont nem tdom hogy kezdjek neki így hogy tudom esélyem sincs míg férfiként sokkal jobb lenne ez esetben és talán én is boldogabb lennék

Olyan problémám volna hogy a barátnőmmel mikor kozosulnenk általában behatolás után már rögtön végem is van, nagyon ritka amikor tovább bírom. És ebben kérnék segítséget, hogy ez mitől fordulhat elő?

Azt szeretnem kerdezni miert ellenseges a parom velem??Mindenki jobb szebb mint en!Mindig masok partjan all!!Szomszedasszonyunkkal egy eve nem vagyunk koszono viszonyban!A parom meg hirtelen neki fog koszonni ennek a holgynek,aki a fel utcaval haragban van!!Nekem rosszul esett,parom viselkedese!Kerdesem,helyesen cselekedett,hogy a holgynek koszont??Ezzel mit akart biszonyitani???Koszonom szepen

A barátom változ!sokon ment keresztül állítása szerint ugyanúgy szeret csak eltelt 16 év és megszoktuk egymást. Hogy viselkedjek ha ez nekem nehéz hisz én ugyanolyan vagyok mint rég és fáj ez a hozzáállás?

Jónapot! 23 éves lány leszek. Röviden rólam: Az anyukám születésem után lemondott rólam az apukam 10 éves koromig nevelt majd meghalt 10-14 éves koromig szinte lebegtem az élet és a halál között volt baleset fizikai szellemi bántalmazás erőszak szexuális zaklatások 14 évesen nevelőszülőkhöz kerültem és es az első 4 év után sírva könyörögtem vissza a 10-14 éves intervallumot … 14-19 éves koromig 2szer tettem öngyilkossági kísérletet amiből 1 egy hajszál híján sikerült amikor kiugrottam a 2 emeletről később megerőszakolt 2. szinte kamasz féreg a nevelőm szerelmes lett belém ami számomra visszataszítóbb volt ilyen hosszútávon mint az a fél ora amikor megerőszakoltak majd összeköltöztem egy fiúval hogy ne kelljen elviselnem a nevelőimet ismerkedés után 3 hétre … a kapcsolatunk annyira kisiklott, hogy 57 rol 130 kg ra híztam majd miutan szakítottunk 2018 januárjában szintetikus és tudatmódosító szer függő lettem és 8 honap alatt fogytam 70kg ot. Egyedul voltam és pánik
beteg lettem majd Idegosszeroppanast kaptam emiatt… 2018 november óta együtt vagyok a párommal aki nagyon sokat segített feledni a múltat… Viszont fogamzásgátló mellett teherbe estem és el kellett vetetnem a kisbabát mert nem lett volna egészséges es nem voltam felkészülve. Miután megműtöttek 1.5 hónapig itthon voltam muszáj elmennem dolgozni mert nem kapok sok penzt es a párom nem győzi egyedül akarhogy tagadja … Most jön a lényeg az orvos elmondta a műtét utan hogy van egy cisztam ami 3cm volt és ha nem szívódik fel 4 hét alatt ki kell venni. Voltam ma ellenőrző vizsgálaton és 11 cm lett próbálom leplezni, de nem vagyok jól állandóan fáj az egész gerincem nagyon fáradékony vagyok folyamatos rosszulléteim és hányingerem van … . Nem szeretnék még egy műtétet nem mondtam el a páromnak. Nem szeretnék neki több problémát, ezen kívül az állásomat és a lakást is elveszteném ha tovább itthon maradnék amit a cég biztosít . Nagyon jó lenne ha valaki tudna egy kis irányt mutatni hogy mit tegyek. Addig is várok… Nem szoktam segítséget kérni megszoktam hogy egyedül szoktam megoldani a problémáimat… Remélem jó ötlet volt. Bármilyen választ előre is köszönök.

Ha nincs egzisztenciám, autó ilyesmi nem lehet barátnőm?
Ezt hallottam hogy a nők ilyenek hogy nem az emberbe szeret bele, hanem ezekbe. Számítóak és hidegek. És ha valaki a szüleinél lakik az szóba sem jöhet.
Van egy fórum azt olvasgatom és ott írnak ilyeneket.
Tehát muszáj lesz elvárásoknak megfelelnem hogy szeressenek? Mint kisgyerek a szüleinek?
Vagy talán nem anonim fórumok alapján kéne megítélni őket, ahova bárki írhat névtelenül?
Mert a való életben szerintem nem így megy, minden embernek lehet valakije. Olyannak is van társa aki a 8 általánost nem végezte el. Az alkoholista szociopatának is, aki nem is a társadalom része. Szóval nem értem.
A másik ez a mamahotel dolog, valakinek ez nagyon szúrja a szemét. Azoknak a tipikus "12 évesen már vállalkozásom volt" embereknek.
Vagy ezek csak ilyen társadalmi hülyeségek, amiket el kéne engednem? Miért baj ha a szüleimnél lakok, ha a szüleimnek nem vagyok teher?
Azt bevallom hogy felelőtlen vagyok, még nem tanultam meg kezelni a pénzt, és még a helyemet se találtam meg, de nem mindenki tökéletes társadalmi ember, főleg fiatalon.
Szerintem egy bizonyos réteg a diplomások, akik így nárcisztikus módon lenézik a nem tökéleteseket.
A társadalom kb. 20-30%-nak van diplomája szerintem ők írogatnak az internetes fórumokon, a többi ember nem ilyen. Mivan azokkal akiknek 8 általános végzettsége van csak, kb minden 10. ember ilyen. Mégis életben vannak.
Nekem például érettségi a legmagasabb, utána jártam egy suliba, mert elvárás volt hogy ilyet tanuljak érettségi után egy szakmát de nem végeztem el és lázadásból nem mentem vizsgázni, ugyanazokba az iskolákba jártam mint a testvéreim mintha az ő útjukat jártam volna. de szeptembertől újra suliba járok, mert ez kevés a munkaerő piacon az érettségi (azt hittem sokat ér mint régen), de én villanyszerelőnek akarok tanulni.
Vagy lehet hogy én is ilyen "sznob" vagyok legbelül és ez a belső világom kivetülése? Azt hallottam hogy a belső élmények alkotják a valóságot, ilyen "szűrőkkel" szemlélem a világot és ezt veszem észre. Gyerekkorból erednek.
Amikor írják hogy az senkinek számít aki nem informatikus, közgazdász stb. és csak vegetálni fog, meg "büfészak" és ez bennem is megvan hogy nem megyek el például építkezésre melózni, mert az gáz. Pedig dolgozni kell.
És mivan ha nem lesz autóm, lakásom stb. 35-40 éves koromig, akkor addig nem lehet barátnőm?
Kívülről fújom ezeket a kifejezéseket "büfészak" "mamahotel". és ha ezeket olvasom rosszul érzem magam hogy akkor nekem most nem lehet senkim, mert lúzer vagyok a társadalomban?
Mondjuk a szakmunkásokat nem nézik le, mert sokat keres pl. egy kőműves külföldön.
A másik meg hogy rengetegen keresnek minimálbért mégis megélnek valahogy, csak nem nagymenőn önállóan, hanem összefognak.
Talán el kéne fogadnom magam? és felvállalni hogy nem vagyok tökéletes? és a saját társadalmi rétegemben ismerkedni? Ami valahol az alsó középosztály, és később is a középosztályban lesz valahol.
Csak az a baj én is lenézem azt aki "nem elég jó".

Darázs csípéstől anafilaxiás sokk ért , voltam sok orvosnál a pánik betegségemmel mert azt kaptam . Előszór a rovarok láttán de még a légy látására is be pánikaltom, ezt nehezen leküzdöttem utána jött olyan dolog hogy sehol nem mertem ételt fogyasztani csak a saját lakásomban ezt is nehezen le küzdöttem ,egyik napról a másikra kávé , tea, szénsavas üdítők ,kóla és a csokoládé evése ivása megszűnt számomra ezektől is pánikaltom ,de napi kávé ivó voltam meg mindent amit leírtam fogyasztottam ez a mai napig fenn áll nem fogyasztom. Gyógyszert felírtak a szakorvosok tegretol , frontin , cippa nevű szereket ,csak hogy nem tudom miért a gyógyszer beszedésre is pánikolok de minden fajta gyógyszerre. Most ott tartok hogy megint úgy érzem a rovarok látása pánikot kezd az agyam és félelem van rajtam a nap nagyon sok órájában attól félek hogy ha rosszul leszek vagy ne tán megcsíp rovar mi lesz nincs mellettem senki pedig hordom magamnál az epippen injekciót mert van. Fejfájásom a felébredéskor megkezdődik és egész nap tart voltam orvosnál minden rendbe van vérnyomás cukor szervileg nincs bajom azt mondták. Az éjszakákat végig alszom nincsenek rém álmaim kipihenten ébredek. Az lenne a kérdésem mit tegyek ezeket a nyugtatókat nem tudom és nem is akarom szedni ,rászokni , illetve a scippa nevű szer rá szokható és az mit tesz az agyban . Most már nagyon belefáradtam ezekbe a félelmekbe nap mint nap mikor áll vissza az agyam a régi kerék vágásba ??

Udvozlom!2csodaszep fiu edesanyja vagyok.Boldognak kene lennem,de menekulnek vissza dolgozni.Nagyobbik 2,5eves,s az oruletbe kerget.Otlettelen,unatkozik,ezert meset nezne egesz nap.Otlettelen vagyok jatekok teren s turelmem sincs.Idom se a masik baba miatt.Dackorszakban van,s ocsi erkezese nagyfoku ragaszkodast valtott ki belole,amivel megfolyt.Sztem latja is rajtam,h unom az egesz napot,percenkent nezem az orat,mikor jon ha a ferjem,s elvonulok,mert egyedul szeretnek lenni.Kulfoldon elunk,magyar baratja sincs,az angolt meg nem beszeli.Ovi szeptembertol lesz,bizom a valtozasban.Varom valaszat!Koszonettel:Marta

Önbántalmazás?
Gyakran előfordul hogy felelőtlenül költöm a pénzt. Pl beiratkozok egy tanfolyamra, befizetem de utána otthagyom mert nem tetszik 3 ilyen volt már, hirtelen változik az elképzelésem hogy mit akarok tanulni. Máskor veszek szerencsejátékot(nem vagyok függő).
Most kitaláltam hogy szobafestőnek fogok tanulni. De lehet hogy utána változik és kőműves akarok lenni, mert nem fog tetszeni.
Valahogy nem tudom felépíteni az életemet.
Ez a felelőtlen elképzelés váltogatás lehet valami személyiségzavar tünete?
"Nehezen találnak munkát" pályaválasztási problémák" munkahelyeiket gyakran váltogatják" én havonta váltogattam, most meg nem találok.
gyakran erősnek érzem magam, a másik pillanatban rámjön az öngyűlölet. Multkor beleharaptam magamba. megpofoztam magam, pont emiatt mert rájöttem hogy ez a sok kidobott pénz mekkora felelőtlenség és inkább gyűjthetném, de valahogy mindig elköltöm. Ez is az önbántalmazás nem? Hogy szórom a pénzem.
Befizettem a jogositványt azóta se csinálom, mert rajöttem hogy mégse akarom. De lehet 1 év múlva már szeretném. Nálam nem lehet tudni.
Előfordul hogy erősen szorongok. Máskor magabiztos vagyok. Megint máskor teljesen levert és egésznap fekszek.
Az emberek között furán érzem magam, ha nem fordulnak felém olyan elhagyottan érzem magam, ha kritika ér annak megfelelően változik az önmagamról alkotott kép, ha butának mondanak annak hiszem magam és jön az öngyűlölet, ha ügyesnek akkor annak. Gyakran kisétálok egy stresszes helyzetből és nem gondolom végig. Pl munkahelyről simán lelépek. Sunyin menekülve. vagy vizsgáról(azóta se vizsgáztam le)
Ezeknek a hatására nincs semmi végzettségem és magányos is vagyok és emiatt depis. Úgy vágom magam alatt a fát hogy észre se veszem csak utólag.
Ez mi lehet? Vagy csak egy huszonéves fiatal vagyok aki keresi a helyét a világban.
Érdemes lenne gyógyszert kérni a pszichiátertől erre? Letompítana annyira hogy felelősségteljesebb legyek és gondoljam át a cselekedeteimet?

Tisztelt Pszichológus!
Sajnos nem tudom milyen kategóriába sorolható a problémám, de már több mint 1 éve rendszeresen van elég erőteljes "hangulat" változásom. Egyik pillanatban élesen érzékelem a körülöttem lévő világot, embereket, történéseket és erre reagálok is. Következő pillanatban mint ha ott sem lennék csak álmodnám az egészet és közömbös lesz minden. Vannak napok mikor alapvetően már ebben az "álomszerű" állapotban ébredek és napokig kitolódik ez az állapot, de van amikor fordítva. Álmosság, kedvetlenség, közöny és lassabb gondolkodást figyeltem még meg amikor ilyen tompa vagyok.

Folyamatos kritizálás nem segít semmibe a gyerekeknek se folyamatosan csak a pénzt hajszolja

Szép napot!
Én egy 20 éves nő vagyok aki 4,5 éve van kapcsolatban a párjával (23), és sosem volt ez egy kiegyensúlyozott kapcsolat, mindig sokat veszekedtünk, de a szeretet összetartott minket. Most is nagyon sokat veszekedünk úgy érzem, hogy lelkileg nagyon tönkre mentem, de a problémám most az hogy, észrevettem hogy a párom a közösségi oldalakon olyan profilokat követ ahol rengeteg félpucér nő van, tele van az oldal fűtött erotikával. Ezt mikor megláttam nagyon rosszul lettem, elkezdtem undorodni tőle, és magamtól is, egyszerűen úgy érzem ez a test sem megfelelő számára. Önbecsülésem 0. Természetesen megkérdeztem, hogy ez most komoly-e, és ő a világ legtermészetesebb dolgának gondolta. Mit tehetnék? Előre is köszönöm a választ.

Üdvözlöm!
Jómagam 24 éves vagyok, a barátnőm pedig 15.
Problémáinkat az alapozza meg, hogy a barátnőm édesanyja nem hajlandó kettőnk kapcsolatát elfogadni. Az édesanya 60-hoz közelít. Megpróbál kettőnket egymástól távol tartani, igyekszik mindent úgy intézni, hogy a lehető legkevesebb időt tudjuk egymással tölteni. Engem megállás nélkül becsmérel, pedig egyetlen "bűnöm", hogy a lánya életének része vagyok, és szeretjük egymást. Utána olvastam, és sokak szerint a 9-10 év nem lehet probléma, ha a két fél célja, világnézete azonos. Nálunk szerencsére azonos, így nincs is semmi problémánk egymással. Nagyon szeretjük egymást. Viszont frusztráló, hogy egy 3. Személy próbál minket egymástól elszakítani. Olvastam erről is az interneten, az egyik pszichológus épp meg is említette, hogy "ne becsméreld a gyereked választottját", illetve "ne próbáld szétszakítani őket".
Kérdésem az volna: Mit lehet tenni ebben az esetben? Az én meglátásom, hogy az édesanya világnézete nem igazán fér össze a jelen korunk eseményeivel.

Jó napot kívánok! Az utóbbi napokban nem igazán érzem magam valami jól lelkileg. Úgy érzem, nem teljesítek a legjobban, de nem is tudok. Nincs energiám. Illetve azon gondolkozok, hogy minden az én hibám. Úgy érzem, nem vagyok jó semmiben. A többiek befolyásolnak. És mindenhol azt látom hogy egy másik ember sokkal jobb mint én. Mit tehetnék, hogy jobban érezzem magam, illetve elmúljon az a szorongásom, hogy érdekel mások véleménye? Mindig zavar, hogy mások mit gondolnak rólam ha ezt és ezt teszem. Illetve néha túl gondolok dolgokat. A jövőre nézve is. Stresszelem magam.. Ezen hogy lehetne változtatni? Előre is köszönöm válaszát!