Jo napot kivanok
Hol is kezdjem az a legyeg hogy ok nelkul sokszor sztreszelek
Meg kedvem nincs ki menni a hazbol sokszor panikroham tor ram az a baj ra szoktam a Xanax nevu gyogyszere
De Mau napig nem tettem tul magam a nagyapam es 2 apam halalan
Neha ugy erzem elegem van
Es semmire nem vagyok jo

Nem nekem van bajom a legjobb baratnomnek és nem tudom mit csináljak . A anyukája le szarja ő pedig 15 cigizik iszik lop és folyton lefekszik valakivel. És nem tudom hogyan segítsek neki barmit meg tennék! Nem akarom tovább nézni hogy ezt csinálja!

Jó napot!
Iskola éveim vége felé nagyon stresszes lettem. Nehéz gyerekkorom volt, apám lelkileg sokat bántott. Ezeken túl tettem magam, de iskola végeztével, olyan stresszes lettem, az első munkahelyemettraumaként éltem meg. Orvoshoz mentem, nyugtatót írt fel. Tizenkilenc éve szedem. Többször próbáltam leszokni, sikertelenül. Közben szemészetre is mentem, de a remegés miatt nem tudják rendesen megvizsgálni a szemem se. Nagyon megalázó volt a helyzet. Ismét úgy döntöttem, próbálok leszokni. Csökkentettem az adagot, azóta iszonyú rosszullét, fejfájás, hányinger, sírás, keserűség, és hasonló érzések kavarognak bennem. Alapvetőket pozitív, mosolygós lány vagyok, boldog házasságban élek a 2,5 éves kisfiammal. A terhesség alatt szinte teljesen leszoktam a nyugtatóról, aztán ahogy kezdtek eltűnni ázok a jó hormonok, sajnos ismét szükségesnek éreztem. A kisfiam nehéz időszakában vagyunk, akaratosság, hiszti, segítség nincs. A férjem alig van velünk. Nem tudom jó ötlet, hogy pont egy ilyen stresszes időszakban próbálok leszokni a gyógyszerről? Kezdtem Rusedallal, az megszűnt, helyette Rudotelt írtak, az nem használt, így Rivotrilt írtak. A pszichiáter a fejfájásomra is a nagyobb dózisú nyugatót ajánlotta, ami valóban használ, de már nagyon szeretnék leszokni, és nagyon bánt, hogy mindenhol megbélyegeznek, amint megtudják, hogy gyógyszert szedek és hibáztatnak az orvosok is. Most nagy gondban vagyok azért is, mert felírtak egy szemüveget, amit nehézen szokok meg, és legutóbb amikor visszamentem, nem tudták milyet írjanak fel. Amikor migrénem van, nem bírom hordani a szemüveget se. Igazából mindenben gától.
Amíg fennáll ez a remegés, nem tudnak pontos diagnózist végezni, de vajon addig hordjam a szemüveget? Hogy történik a gyógyszerfüggőségtől váló leszokás? Mindenképp kell orvosi beavatkozás? Olyat is olvastam neten, volt akinek másfél év kellett hozzá. Ez nagyon elkeserítő, hiszen nekem nevelnem kell a gyerekemet. Két napja csökkentettem az adagot, de szinte folyamatosan remegek, a kezemben alig van valami erő. Alvási gondjaim is vannak. A gyógyszereket szorongás, depresszió, pánik és remegésre írták fel. Jelenleg szressz és remegés van, meg gyakori migrén.
Nagyon erőtlennek érzem magam, bizonytalannak. Nem tudom, hogy ez már az elvonási tünet, vagy az amúgy is ilyenkor érzett migrén. Rivotrilból a 0,5 szedek napi kettőt átlagban, vagy hármat. Egyszer felírták az erősebbet, ami abszolút soknak bizonyult. Ingerlékenyebb lettem. 36 éves vagyok. Legnagyobb vágyam, hogy leszokjak, és a remegés eltűnjön az életemből, és teljes életet élhessek. Na meg a migrén, ami megbénít sokszor, és a fekvésén kívül szinte semmit nem bírok csinálni.
Kérem, adjanak tanácsot, mit tegyek, esetleg melyik orvos tud ebben segíteni. Majdnem húsz év után van remény a leszokásra? Nagyon félek idős kórban mi lesz velem, ha már most ilyen gondjaim vannak. Én abban hiszek, hogy elsősorban magamon tudok segíteni, ( így győztem le a depressziót ) de ebben valószínű szükségem lesz egy szakemberre.
Köszönöm a segítséget!

Kedves Pergel-Száraz Cintia!
Én voltam az, aki tegnap a fogyási nehézségeivel kapcsolatban írt. A levelemből sajnos kihagytam, de voltam nemrég kivizsgáláson is, amin minden rendben volt. Van pajzsmirigy problémám pár éve, de ez kezelve van és rendben van, nem okozhat ilyen tüneteket. Ilyen esetben viszont hogyan lehetne ezzel továbbmenni? Tényleg azt érzem, hogy ha kizártuk a testi és lelki okokat is, akkor nem tudom hogyan kellene továbbmennem ezzel a témával.
Köszönöm szépen a választ!

Tisztelt Doktornö/Doktorur!
Azzal a problemaval fordulnek Önhöz, hogy ejszakai felriadasom (Pavor nocturnus) mar nagyon zavarja a paromat. Nem tudom mikor kezdötött pontosan, de minimum 10 eve biztos tart (most 33 eves vagyok). Parom allitasa szerint minden ejszaka elalvas utan kb. fel oraval felriadok, zavarodott vagyok, összefüggestelenül beszelek vagy kiabalok, az intenzivebb rohamoknal a szivem is hevesen ver, nagyon felek es ilyenkor egy idö utan magamhoz is terek. Voltam pszichologusnal, korabban a panikbetegsegemre, ami mar elmult Rexetint szedtem, de ennek is 10 eve mar. Senki nem tudott segiteni, csak annyit mondtak, hogy meditaljak, meg ebresszen fel a parom elalvas utan 15 perccel. Ez sem segitett es rosszabbul is aludtam emiatt. Persze vannak felelmeim, mindig is szorongo, megfelelesi kenyszeres ember/gyerek voltam. Alapvetöen viszont nem stresszes az eletem, viszont ez mar nagyon zavaro, föleg a paromnak. Tudna valami ujat mondani, hogy mit tehetnek meg? Vagy min erdemes elgondolkodnom, ami az ok lehet? Köszönöm a segitseget! Üdvözlettel: Reka

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Kisfiammal kapcsolatosan van egy olyan problémám,amit nehezen élek meg,ebben kérnék tanácsot. Gyermekemmel,feleségemmel és anyósommal élek együtt. Bence néhány hete elkezdte az óvodát,s ezzel együtt rettenetesen felerősödtek a "Nem kell apa, nem szeretlek apa, menj innen apa " kifejezések,amit nagyon nehezen élek meg,mert nem tudom/értem az okát. Születése óta érzékenyen közelítek hozzá,soha nem bántottam,nem kiabáltam vele.Az első 2 évben még etettem,pelenkáztam,fürdettem,altattam,aztán ezek a szokások,alkalmak egyre ritkultak,miután Bence az édesanyjával volt csak hajlandó mindezeket megtenni. Bár tény,hogy én nem minden napomat töltöm otthon,heti 4 napot együtt vagyok a családommal,nem hiszem,hogy ez okozza Bencében a változást,hisz a születése óta ez a helyzet. Már ha meglát,azt mondja,apa nem kell,nem szeretlek apa,és mást szinte nem is hajlandó mondani nekem.Sajnos,én egyre nehezebben kezelem ezt a helyzetet,mert azt elfogadom,hogy a fiúgyermek "anyás",de ezzel az ellenséges viselkedéssel nem tudok mit kezdeni. Tudnának abban tanácsot adni,hogy kezeljem a kialakult helyzetet, s hogy egyáltalán mi történhetett,hogy ez kialakult? Köszönettel: Heipter Károly

Kedves Pszichológus !
Miért van az,hogy bizonyos lányok taszítják a fiúkat,akik pedig alapvetően jól néznek ki,míg mások,akik sokkal "igénytelenebbek" és nem is annyira szépek, azok meg vonzóak?Én mindenkit elriasztok magam körül,nem tartom annyira rossz kinézetűnek magam,de soha nem volt még kapcsolatom,mert nem kíváncsi rám senki. Amikor mondjuk valaki kiszemeltem volt,akkor eléggé beleélem magam a dolgokba,mielőtt még történt volna valami komoly,esetleg ez lehet a probléma? Voltam már pszichológusnál régebben,de az önbizalmam nem állt helyre,a testemmel vannak problémáim,a bőrömmel,a hasammal,stb.. Szeretnék segítséget kérni ebben!
Köszönöm: Anna

Tisztelt Pszichológus!
Én mindig is egy kicsit "husibb" ember voltam, világ életemben, ami nagyon zavart mindig is, eddig egyszer sikerült fogynom, de az sem volt sok, és vissza is híztam az egészet. Jártam terápiára, ahol feltártuk a dolgokat és nyilvánvalóvá vált, hogy érzelmi evő vagyok és emiatt egyszerűen túl sok ételt eszem meg. Ezeknek megkerestük az okait, illetve a fogyástól való félelmem tudatosítottam. A terápiának vége és úgy érzem mindent átbeszéltünk, tudom is, hogy mit kellene csinálnom, hányszor egyek, mikor, mit csináljak, ha stresszes vagyok stb, és ezekkel tisztában vagyok, azonban egyszerűen nem megy a fogyás. Állandóan éhesnek érzem magam az édességre (másra nem). Számolom a kalóriákat, de mindig valahogy több, mint kellene. Ha azt látom, hogy még keveset ettem, akkor az este során jön egy hullám és zabálok. Tudom, hogy félek a dologtól, mert soha nem voltam vékony, de mégis hogyan lehetne továbblépni a tudatosítás után? Várjam a sült galambot vagy mit tudok tenni?
Köszönöm!

Van egy kialakult kép bennem magamról és ez nem enged továbblépni.
Buta vagyok! Már a tanuláshoz.Gyenge képességű és lusta is.
Én ezt tanultam meg anno az iskolában.
Nincs végzettségem,nem értek semmihez, de nagyon szükségem lenne egy valamilyen iskola elvégzésére. Így nem tudok olyan helyen lehelyezkedni ahol a megélhetéshez elegendő fizetés adnának.
A gond az,hogy meg sem próbálom hiszen buta vagyok. Irtózok az iskolától. Minden olyan cikk,hír ami arról szól, hogy milyen könnyen meg lehet tanulni valami teljesen kiakaszt!!! Ami tanulás az nem lehet könnyű,szórakoztató,jó. Tanulj velünk matekot,nyelvet olvass villám gyorsan tanulj meg egy könyvet egy éjszaka alatt. NEEEeemmmm. Ilyen nincs. Az iskola csak szenvedés,kudarc,hibázás,nem visz előre,stb. .
Hogy tudnék ebből kilépni. MIt dolgozzak képzetlenül és miféle önbecsülésem legyen magam előtt ha még egy szakmám sincs?
Amit különösebben nem is szeretnék,mert annak nincs társadalmi megbecsültsége. A szakmunkás sokra nem vitte,buta,csak alkalmazott.Bezzeg a diplomás! Még ha kevesebb is a fizetése,de ő legalább értelmiségi,okos. Általában a munkájuk sem olyan nehéz fizikálisan és jobban is keresnek.
Én meg elképesztően buta vagyok a tanuláshoz. Még azt sem tudom megjegyezni ami érdekes a számomra.
MI tévő legyek? Hol kérhetek segítséget és milyen irányút kérdjek?
Melyik fajta terápia lehet jó a számomra ha szükséges egyáltalán?
Köszönettel H. Z.

Kedves doktor.

Egy olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy a mostani párom előtt csak 1 kapcsolatom volt ami 8 évig tartott, a hölgyeménnyel jó kapcsolatban voltunk csupán kimerült a dolog sajnos, ő nagyon nehéz családból jött és a gyerekkori sérelmek miatt nem tudtunk sok mindenen át lépni,sok lelki sebe is volt illetve olyan kis harmatvirág volt a szemembe mindig……na de most mégis egy mással kapcsolatban lenne kérdésem 🙂 A mostani párommal 1.5 éve vagyunk együtt az a fajta a lány akire mindig is vágytam, csak van egy két dolog a múltjából amit egyszerűen nem tudok megemészteni. Próbálom diszkréten le írni. Volt egy 4 éves kapcsolata ahol se veled-se nélküled kapcsolat volt, viszont az ágyban olyan dolgokat tett meg neki amire én nem lennék büszke mégha kapcsolat is volt… aztán volt egy alkalmi partnere(na ez a probléma inkább) akivel 2 alkalommal volt együtt , de a srác semmibe vette csúnyán beszélt vele, inkább mocskosan, és a párom így is lefeküdt vele kétszer is, és olyan dolgokat megtett neki amire én az ágyban nem kérem mert szerintem egy nőnek ez megalázó,… ezt mindazért tudom mert tényleg egy véletlen egybe esés miatt elolvastam amit beszélgettek anno( 2 éve volt) és most csak ezeket a csúnya mocskos szavakat látom amit a fiú irt inkább(a párom sokáig kitartott aztán mégis be adta a derekát) és látom magam előtt ahogy lefekszik vele… tudom ha a nő nem engedi nem lesz semmi de hát ez nem így alakult…. szóval ez most megvisel lelkileg engem is… ő nem tudja, hogy el olvastam ezt, isten ments, ….tudna valamit tanácsolni , mondani, hogyan tudok átlépni rajta? Ő ezt el mesélte nekem anno de ez az olvasás pár napja történt …..hozzá tette az alkalmi partner dologhoz, hogy már nem emlékszik semmire belőle, létezhete ez? Kicsit lelkisebb fiú vagyok sajnos…és rosszul esik ,hogy olyan dolgokra kérték ami nekem rosszul esik (orális szex) kicsit hát, hogy mondjam pornósabb szavakkal le írva… köszönöm a segítséget .. 🙂 lehet velem van a baj… 🙂

Esténként nem tudok elaludni. Rám tör a szorongás, hogy valami történik mig alszom. A családom békésen alszik, én pedig félek, hogy valami történik velük mig alszom….. A kimerültség aztán győzni szokott. Reggel pedig nem tudnék felkelni….

Hogyan lehetek bátor?
Szeretnék új dolgokba belekezdeni, de bátortalan vagyok.
Legyen az hölgyekkel való ismerkedés élőben, kitartani egy munkahelyen. Autót vezetni. Elkezdeni önállóan élni.
23 éves vagyok és eléggé bátortalan. Szeretnék kezdeni magammal sok mindent, de amikor például reggel felkelek elmegy a bátorságom és otthon maradok.
Ott tartok, hogy elfogadtam hogy ilyen vagyok és nem kompenzálok mások leértékelésével, kritizálásával.
Egy bátortalan fiatalember vagyok ennyi a bajom, aki egymagában van.
Pedig sokan mondják, hogy tájékozott vagyok, intelligens stb. mégse megy az hogy elmenjek egy munkahelyre dolgozni legyen az bármi. Mert megijedek a feladatoktól és inkább el se megyek. Pedig amúgy jól meg tudom csinálni a feladataimat, de mégis rosszul érzem magam közben.
Lehet hogy gyerekkoromban nem mondták "ügyes vagy kisfiam"?
Nem nagyon bátorítottak. De mindig megcsináltam a feladataimat, viszont egy iskolai felelés is hatalmas stresszel járt nekem.
Mások például lazán beülnek egy autóba és nyomják neki anélkül, hogy figyelnének.
Mások kimennek külföldre próba szerencsével, bele kezdenek bármibe tánc, küzdősport, új tanulmányok.
Honnan ered az életbátorság? Szeretnék bátor lenni. Ezt a szüleink töltik belénk biztatással, bátorítással?
Gyerek koromban is félénk voltam, de mindig megcsináltam a feladataimat, megtanultam úszni, szerettem kalandozni, akkoriban előfordult hogy túlságosan is vakmerő voltam. Részt vettem veszélyes dolgokban.De szorongtam közben.
Nem szeretnék nyuszi maradni és 10 év múlva is itt tartani, hogy nem merek belekezdeni valamibe vagy abbahagyom gyorsan.

Kb. 20 éve apámnál megállapították a paranoid skizofréniát. A család aki vele kapcsolatban állt végig szenvedi az ő téveszmés történeteit, hallucinációit.Sajnos a családban mindenki sorra került a terrorizálása miatt. Mára én maradtam egyedüli rokona (gyermeke). Nem lakunk együtt, de így is képtelen vagyok kezelni az általa kialakított szituációkat. Telefonon keresztül zaklat folyamatosan és az általa kreált történeteit próbálja rám erőszakolni, hogy valljam be hogy így volt.Próbálok elhatárolódni, konfliktust kerülni, nem állást foglalni, de akkor meg végtelen haragra gerjed, és agresszívé is válik. Jelenleg is bírósági perrel fenyeget, mindenhol a saját igazát keresi. Most telefonon is megszakítottam vele a kapcsolatot, családom nyugalma érdekében. Gyógyszereit nem szedi már évek óta, idős 70 felett jár. Kérem segítségüket, hogy hová forduljak, hozzátartozóként fogad e a kezelőorvosa engem néhány szó erejéig, vagy csak vele együtt kereshetem meg a kezelőorvosát? Én kérhetem esetleg hogy vizsgálják meg jelenlegi állapotát? Én arról tájékoztatást kaphatok?Hogyan kezdjek hozzá, ha megtudja hogy utána kérdezgetek az csak olaj a tűzre, együtt meg nem megy félek tőle. Minden információt nagyon köszönök!

Jó napot kívánok!

Az èrdekelne engem, hogy hogyan tudhatom meg a legegyszerűbben, hogy skrizofèn vagyok e? Nem kezelni akarom magam ezzel vagy bármi mással, csak tudni.

Köszönöm.

Üdv.:
Dorina

Az alábbiakban szeretnék egy kis segítséget kérni. 36 éves nő vagyok 16 éves kapcsolatban voltam eddig férjem 40 éves. 6 hete született meg második közös gyermekünk a párommal. A szülés előtt 3 héttel elhagyott. 🙁 Szerinte nem a 3. tehet róla (egy 40 éves egyedülálló független jó anyagi javakkal rendelkező csinos nő) mert ő már nagyon rosszul érezte magát a kapcsolatban hogy sokat veszekedtünk miattam. : ( Tagadta hogy lenne valakije persze rájöttem és oda is költözött hozzá még a szülés előtt. Azóta ott él néha jön a gyerekekhez. (3 éves kisfiúnk és 6 hetes kislányunk van) . Ahova költözött anyagi jóllét egyedülálló szép nő várja így teljesen elveszettem a reményt hogy visszakapjuk. MIkor elment láttam hogy már nem számítok neki. azóta nem tudom magam ezen túltenni hogy volt képes akkor és így magamra hagyni.:( nem tudom feldolgozni és továbblépni. 🙁 nélküle nem tudom elképzelni a jövőmet más soha nem fogja úgy szeretni a gyermekeimet ahogy az apjuk. és félek az egyedülléttől . nem találom önmagam sem a célomat hogy lehetnék boldog a jövőben. És tudom hogy itt a két pici igen őket fel kell nevelnem de ekeserít a tudat hogy egyedül társ nélkül boldogtalannak érzem magam és úgy érzem már sosem leszek boldog. 🙁 Félek az egyeddülléttől hogy nem fogom újra megtalálni a szerelmet csak a férjemet tudnám elképzelni magam és családom mellett hogy újra boldogok legyünk. Sajnos hibáztunk mindketten a kapcsolatban. Én is mert sokszor olyat vágtam a fejéhez hosszú időn keresztül amit nem szabadott volna. Már volt korábbi években hogy elhagyott 3 hónapra de visszajött. Akkor is volt valakije de én azt nem tudtam . azt hogy a korábbi években 5 évvel ezelőtt volt valakije és odaköltözött a 2.gyermekemmel voltam várandós tavaly, mikor rájöttem. Akkor mikor 5 éve elhagyott 3 hónapra csak azt mondta össze van zavarodva de nincs senkije és nemrégigben jöttem rá hogy de volt is valakije közben. .( Ezért is sokmindent vágtam a fejéhez hosszú hónapok alatt ami miatt a férjem szerint nem bírta tovább és ezért úgy érezte nem megy tovább és szülés előtt elhagyott minket.::( December közepén ismerkedett meg a hölggyel akihez december végén már oda is költözött. 🙁 Azóta ő azért keres minket nyilván gyerekek miatt is érdeklődik de azt mondja szeret minket engem is és mi és én vagyunk a családja. És úgy érzi velünk a jövője együtt leszünk boldog család. Ezt nem értem hisz mindig visszamegy és nem velünk alszik. 🙁 Hozzánk csak néha jön meglátogatni minket. Ha valóban ezt érzi miért megy vissza hozzá. 🙁 Nem tudom hogyan viselkedjek hogy visszakapjam őt. Ha jön közömbös sem akarok lenni nem hinném hogy jó lenne. Harag gyűlőlet sem megoldás hisz gyerekek miatt az sem jó és semmire nem vezetne szerintem. 🙁 Nyakába sem fogok ugrani hisz értelme nem lenne neki ott van ahova megy haza nyílván nem alázkodom meg. Sírni zokogni sem fogok nem látom értelmét. Azt mondani hogy ha én nem akkor váljunk el nem szeretném mert akkor végleg elveszítem. 🙁 Egyszerűen nem tudom mi lenne a jó megoldás. De őt sem értem miért mondja hogy szeret minket engem is és érzi hogy együtt leszünk örökké hamarosan. Miért hamarosan. 🙁 Szeretnék magamba túl lenni rajta és akkor talán nem olyan fájdalmas ez az idő míg végleg visszajön ha ő így gondolja habár már hetek óta ezt mondja mégsem kötözött haza hozzánk. De egyszerűen nem tudok továbblépni sehogy sem és őt sem értem és abban is tanácstalan vagyok hogyan viselkedjek vele hogy esetleg visszajöjjön hozzánk végleg. Az van bennem hogy nem zárt le ő sem engem ugyan épp úgy érezte tavaly hogy szereti akihez odaköltözött de nem zárt le engem és beleugrott a kapcsolatba. Mivel most azt mondogatja hogy érzi hogy hamarosan együtt leszünk örökre boldogok és mi vagyunk a családja szeret minket arra következtetek hogy hamar ugrott bele ebbe a kapcsolatba és nem lesz hosszú jövője nem boldog vele. De ez esetben nem értem miért nem jön vissza és miért azt mondja hamarosan. 🙁 Persze nem tudom ezért is kérek tanácsot hogyan viselkedjek hogy minket válasszon újra tudjuk kezdeni és közben hogy is tegyem túl magam rajt ha esetleg nem minket választ. Amikor megemlítem a válást hogy figyelj ha ott vagy boldog elfogadom váljunk el arra azt mondja nem zárt le még minket nem fogunk elválni érzi hogy hamarosan együtt leszünk örökre. Hiányzunk és szeret minket mert mi vagyunk a családja. Ez esetben meg nem értem miért nem jön vissza szóval eléggé bonyoult az ügy . Segítséget és tanácsot kérnék hogy viselkedjek vele és egyben hogy legyek túl rajta. Egyeltalán ha már két hónapja nem lakik velünk van e ennek értelme hogy tényleg visszajöhet. Vagy csak hiányzunk neki most dolgozza fel a szakítást aztán egyik reggel úgy kel fel hoppá nem megyek vissza mi meg vártunk rá ettől félek. 🙁 Köszönettel:
Eszter