Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Szerkesztok! A kerdesem a kovetkezo lenne: gyermekem keresztanyja 70 eves, egyedulallo, maganyos no. A kisfiamhoz mar csecsemo kora ota rendkivul ragaszkodik, mar tulzo, es mi a ferjemmel ugy erezzuk, egeszsegtelen modon. Sajnos a legutobb o vigyazott a fiunkra, es a kovetkezot tanitotta neki( egy parbeszedet): Ki az en kisfiam? kerdi tole, a gyerekem meg valaszol neki hogy Petike, vagyis o. Mi nagyon felhaborodtunk ezen, jogos az aggodalmunk?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a keresztanyukával beszélniük, hogy ne így kérdezze a gyereket, mivel ez zavaró lehet a számára, hanem érdemes lenne helyette ezt kérdeznie “ki az én keresztfiam?”. A gyerekükben is lehet ezt tudatosítani, ha Önök is elmondják többször, hogy ki kicsoda neki.
Végig lenne érdemes gondolni, hogy mely viselkedés Önök szerint nem helyénvaló a keresztanyuka felől, s ezekről is beszélni a keresztanyukával, hogy helyette milyen viselkedést várnának el.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot. Márianak hívnak, valójában azt sem tudom, hol kezdjem. Párommal egy éve vagyunk házasok, két éve ismerjük egymást. A problémák igazság szerint már elejétől jelen vannak. Szüleimnek, jobban mondva édesanyjának nem tetszett, hogy összeházasodunk, de beletörődött. Anyósommal egyre csak gyűltek a gondok. Tudniillik 2017.januarjaban volt egy terhesség megszakításom, mivel a párom teherbe ejtett, de szó sem lehetett gyerekről, hisz még két éven hátra volt a középiskolából. Ezért történt így a dolog. Ám nem sokára ismét terhes lettem. Ekkor édesanyám nem ment bele a megszakításba. És mi sem. Nagysokara belenyugodott mindenki. Ekkor jött az esküvő és a problémák. Én végig jártam az iskolában azt a pár hónapot és utána visszamentem befejezni a sulit, terhesen. És internaton lakta, már ez nem tetszett a párom szüleinek és neki sem. De ez csak a kezdet. Szülés után elfajultak a dolgok. 2018.januar13.an anyám kidobta otthonról a párom (szüleimmel élünk) mivel az anyósom már annyira tele beszélte a fejét, hogy teljesen ellenem volt. Nem akarta hogy befejezzem az iskolát. 2018.januar14. eljött állítólag értünk, deen nem mentem vele, nem akartam, mert fontosnak tartottam befejezni az iskolát, és tudtam hogy ez csak szüleim segítségével tudom. Mivel én nem mentem ő elvitte a gyerekeinket 3 honaposak voltak akkor. Sokkot kaptam, idegosszeropanast. Mentőt kellett hívni. Még azon az éjjelen visszahozta őket, de azóta minden más lett. Mindig fwlhantorgatom neki. Nem engedem, hogy haza vigye őket, mivel tueom, hogy az anyja uszitotta ellenem akkor éjjel is. De ez a helyzet egyre folytogato. Nem tudom mitévő legyek. Kérem segítsen! Nem tudok senkivel besulni erről. Együtt élünk, de elhidegültünk szinte már. Nem bírom.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy igen nehéz lehet Önnek! A párjától elhidegült, ráadásul az ő családjával is igen feszült a viszonya. Javaslom, hogy ha szeretné rendezni a párkapcsolatát, akkor keressenek párterápiás lehetőséget, ami segít visszahozni a korábbi közelséget és hatékonyabban kezelni a felmerülő családi konfliktusokat. Családsegítő szolgálatnál ingyenesen találnak erre lehetőséget. Ha ezt nem akarják, ott pszichológus is elérhető térítésmentesen. Magán keretek között pedig munkacsoportunk pszichológusaiból is választhatnak.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Óvodapedagógusként dolgozom már 7 éve. Tudom milyen szépségei és nehézségei vannak a szakmának, megtapasztaltam. Mostanában sajnos csak a negatív oldalát látom. Igaz fiatalnak számítok óvónőként de én is tapasztalom, hogy egyre több SNI-s, magatartás, figyelemzavaros gyermek van. Biztos vagyok benne, hogy szakmailag még sokat kellene fejlődnöm ahhoz, hogy megértsem a gyermekek lelki világát azt, hogy miért viselkednek különböző helyzetekben, hogyan tudnám őket elérni, jobban motiválni, fejleszteni mire iskolába érnek. De sokszor próbálkozásaim, tanácsok ellenére semmilyen módszer sem segít, kollégáimnak is fel van adva a lecke a mai gyermekekkel kapcsolatban. A szülőknek rossz a hozzáállása gyermekeik problémájához egyáltalán nem partnerek, de akár sokszor felülbírálják, kioktatnak engem és a kollégáimat is. Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy miért vagyok még a pályán. Sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem segítenek, ha baj van, ha rossz körülmények között élnek vagy, ha lázasan, betegen hozza be gyermekét az óvodába, úgy, hogy egyébként meg tudná oldani, hogy valami ismerős vagy rokon ápolja otthon. Ezek a tényezők is nagyon megviselnek, sokszor emiatt nehezen kapcsolódok ki. A felesleges adminisztrációkról nem is szeretnék beszélni.
Egyelőre nem szeretném elhagyni az óvónői pályát, mert mindezek ellenére szeretem és szeretnék szakmailag is fejlődni amennyire lehet. De nem tudom meddig van értelme így dolgozni, félek előre, hogy súlyosbodhat a jelenlegi helyzet.
Igazából iránymutatást szeretnék kérni, hogyan tovább. Maradjak ebben a szakmában, vagy keressek olyat, amiben nem kell emberekkel, gyerekekkel foglalkoznom.
Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy megviselik Önt a körülmények, kisgyermekekkel dolgozni valóban lelkileg igen megterhelő feladat. Érdemes ezért a megküzdési stratégiáit fejleszteni, önismereti munkába kezdenie, hogy minél kiegyensúlyozottabb legyen és ne viseljék meg annyira a szakmájával járó frusztrációk.
Első lépésként ajánlom ehhez a stresszkezeléssel kapcsolatos cikkeinket, valamint tesztjeinket a témában.
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/5
https://www.onlinepszichologus.net/tesztek/3
Mi a stressz? A XXI. század népbetegsége… vagy „az élet sója”?
További kérdés esetén is szívesen állunk a rendelkezésére! Amennyiben négyszemközt szeretné átgondolni a pályaelhagyással kapcsolatos kérdéseit, arra időpontfoglalás után van lehetősége.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdv,olyan problémával fordulnék önhöz,hogy párom exe zavar.Lehetséges,hogy nekem van üldözesi maniam,ezert kerdezném öntől maga mit tenne.Elmesélem a történetem:x éve szakítottak,a lany zaklatott minket telefonon,majd a parom edesanyjanak kezdett el irogatni,parom mondta neki hogy fejezze be,de o nem akarta megbantani a lanyt..kesobb a lány képe egy olyan helyen bukkant fel ahova csak én nyulok ,anyosom doboza,de en hasznalom es mindezidaig nem volt benne,vegul amint kert tolem egy szivesseget anyosom belenyultam es lamcsak ,a parom exenek a kepe viritott benne.kibuktam,hogy ez nem lehet veletlen,osszevesztem parommal és az anyjaval.ugy erzem ö tette a képet oda mert mindezidaig nem is lattam azt.Késöbb látom hogy irogat anyosnak a lany,bejar hozza beszelgetni a munkahelyere egy ideje,és én ezektől teljesen úgy érzem,hogy furja a kapcsolatunkat.,önnek mi a velemenye? üldözesi maniam van?
Kedves Kérdező! Nem tudok a kérdésére válaszolni, ahhoz találkozásokra lenne szükség. Nem derült ki, hogy hogyan került oda a kép? A párjának mi a véleménye? Nem érzi ön biztosnak a kapcsolatot? Attól fél, hogy az ex hatással lehet a kapcsolatra? Személyesen kellene pszichológushoz fordulnia, ha nem rendeződik a kapcsolat. Üdvözlettel
Üdv,
18 éves, gimnazista lány vagyok, és jelenleg elég kilátástalannak érzem a helyzetemet. Lassan 4 hónapja megismertem egy fiút. Előtte csak egy párkapcsolatom volt, de nem volt túl hosszú életű a dolog, mert hamar felismertem, hogy nem vagyok belé szerelmes. Viszont elég csúnyán lett vége, és azóta valahogy félek kapcsolatot kialakítani valakivel, vagy épp megcsókolni…
A mostani srác elképesztően rendes, figyelmes, nagyon szerelmes belém, és egyértelműen én is többet érzek iránta. Néha teljesen triviálisnak gondolom, hogy vele akarok lenni, néha viszont rám tör ez a frusztráció, hogy mennyire félek egy kapcsolattól, és teljesen átadni magam valakinek, vagy a bizalmamba engedni…
Többször is megpróbált már megcsókolni, és mindig elhajoltam. Nem értem a saját reakciómat, mikor én magam is szeretném, és szeretnék vele lenni, de egyszerűen annyira félek a rossz tapasztalatok miatt, illetve attól tartok, hogy közrejátszik egyfajta önbizalomhiány is…
Ő teljes mértékben elfogadta mindig, hogy nem állok erre készen, de félek, hogy egy idő után beleun a várakozásba, pedig igazán nem áll szándékomban szórakozni vele…
Tudom, hogy ezzel egyszer mindenképp szembe kell néznem, és nem is találhatnék tökéletesebb társat a feladatra, de egyszerűen képtelen vagyok erre… És tudom, hogy nem arról van szó, hogy érzelmileg éretlen lennék ehhez, viszont azt nem tudom, hogy akkor miről. Tanácstalan vagyok…
Előre is köszönöm a választ!
Kedves Kérdező! Levele alapján önismereti terápia lehetne hasznos. Akár egyéni, akár csoport pl. Pszichodráma csoport. Üdvözlettel
Már 3,5 éve anya vagyok de csak úgy tudok a csúcsra jutni ha én vagyok felül vagy 69-es pozícióba és az onkirlegitesek is sikertelenek… mit tehetek hogy ne legyenek ilyen korlatjaim?
Kedves Kérdező!
Mióta áll fennt ez a probléma? A terhességgel érzi összefüggésben? A párkapcsolatára hogyan hat? A részletek ismeretében pontosabb választ tudnék adni.
Üdvözlettel:
Habis Melindaesténként ha lefekszek mindig félek hogy reggelre meghalok
Kedves Kérdező! Pszichiátriai szakrendelőben pszichodiagnosztikára, majd gyógyszeres és vagy pszichoterápiára lesz szükség a diagnózis függvényében. Üdvözlettel
Tisztelt Habis Melinda!
Azt szeretném megtudni, hogy mi az oka annak, hogy amikor nagyon rossz kedvem van, leülök és több óra telik el úgy, hogy nem érzékelem az idő múlását, szinte meg sem mozdulok, mintha kikapcsolna az agyam.
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a megkésett válaszért!
A kérdésére pszicho-diagnosztikai vizsgálat tudna megfelelő megalapozottságú választ adni, ezért azt javaslom, hogy keressen fel személyesen klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát. Javasolt komolyan venni ezt a tünetet és segítséget kérni a leküzdéséhez.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJo napot kivanok.Olyan problemaval kuzdunk,hogy a fiam 8 eves es nem tudja toleralni az indulatait mikor provokaljak, csunnyakat mondanak neki nagyon duhos lessz es kiborul mit tetszenek tanacsolni mindez tobbnyire iskolaban tortenik itthon masabb a helyzet picit igaz neha az unokateso is felduhiti pedig amugy egy nagyon ertelmes szeretnivalo gyerek.Kerem segitsenek milyen modszert tudnek alkalmazni mivel rengetegszer elmondtam,hogy ne torodjon es ne vegye fel mert ha latjak,hogy mergelodik meginkabb provokaljak.Koszonom valaszukat!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a történtek miatt szülőknek is érdemes átgondolniuk az agresszió kezelését, hiszen a saját példánkkal segíthetünk a leginkább a gyermeknek. Ön mit tesz, ha valaki felidegesíti, miképp vezeti le a nap végén esetlegesen felgyülemlett feszültséget? Van kedve ezekbe a tevékenységekbe bevonni a fiát is? Ha ezt nehezen kivitelezhetőnek találja, gyermekpszichológus felkeresése is szóba jön.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTöbb éve egyre jobban szorongok kb a fül
Zugas kezdetével és ijenkor romlottak amuunka körülmények is ugyan az a munkahelyem 25 éve a tömeg közlekedésben
Vezetek mostmár estére van úgy sírva vezetek
Még jó hogy sötétben nem látszik szedek scippat 10 mg meg xanax 0.25 3 X1 ez sokszor olyan fáradtság jön rám még a pirosnal is le kell csuknom a szemem nem most kezdtem a gyógyszer szedését régebben is szedtem már
De általában nem hatott csak az elején placebo? És abbahagytam mos megint
Szedem a fentiket minden idegesítő a közlekedésben az autósok utasok emberek
Azt csinálnak amit akarnak én meg védjek ki mindet van én húzom rövidebb Sokszor panikkal megyek dolgozni . hogy megint mifog történni sztem és háziorvos szerint Generali zalt szorongásom a cég is egyre rosszab feltételek teremt . hogy teljen a zsebük
Ne iszom alkoholt 18 éve és nem dohányzom
Nem vagyok kövér csak +10 kg
Most tpenzen vagyok 2 hétig hátha gyogyulok
A fül zugas kivizsgálták 2 éve de nem szervi
A stressztol lehet sosincs csend afejemmbe
Zavarnak azajok afenyek évek óta fulfugoval
Dolgozom és alszom
Tudm hogy nem egyszerű de minden
Gyógymód érdekelne
Köszönöm válaszát
Szücs János
Kedves János!
Tudomásom szerint a fülzúgás kezelése nehézségekbe ütközik pszichoterápiával is, enyhülést lehet elérni. Elsősorban stresszkezelési módszereket érdemes elsajátítania, mint például relaxációs technikák. A gyógyszer pszichiáter kontrollja mellett szedendő és emellett pszichoterápiával is érdemes próbálkozni.
üdvözlettel:
Tisztelt Habis Melinda!
Egy olyan többrétű problémával fordulok önhöz, amely már több mint egy éve megnehezíti a napjaimat az életemet. születési családom és a férjem nem jönnek ki túl jól mostanra odáig fajult a helyzet, hogy nem is beszélnek egymással. A férjem mélyen megsértette, megbántotta a szüleimet valamint a bátyámat is. Tett ígéretet arra, hogy majd javít a helyzeten, de mostanra azzal védekezik hogy úgysem lenne értelme, mivel szerinte békülés után, elég lenne egyetlen hiba, vagy rossz mondat a helyzet újra elharapódzna. Ezen kívül a sajat sérelmeit hangoztatja. Engem foleg anyám azért hibáztat, mert a vitás helyetben nem álltam ki mellettük, s magam igaza mellett sem, csak lefagytam, S próbáltam kibékíteni a feleket. Ezzel telt a terhessegem nagy része, hála istennek a pici lányom egészséges. Tavaly december óta külön költöztünk a férjemmel, s januárban született meg a kislanyunk . Kezdetben próbáltam meggyőzni, beszéljen a születési családommal, de nem jártam eredménnyel. Pszihologusnál is voltam, aki szerint majdhogynem csoda, hogy a férjem még velem van, s kitart mellettem, tekintve a veszekedéseket, az állandó szomorúságomat a helyzet miatt, nem beszélve a siralmas érzelmi és szexuális életünkről. Ő kimutatja felém az érzéseit ,mondja hogy szeret de én erre képtelen vagyok. Csalódtam benne és nem tudom őszintén kimondani neki, hogy szeretem sokszor csak a hibáit látom állandóan elégedetlen vagyok vele mindenbe belekötök, amit másként tesz, mint ahogy várnám. Már nem egyszer a fejemhez vágta, hogy olyan vagyok lassan mint az anyám, s hogy hiába költöztünk el , meg sem élunk saját életet. De én egyre csak azt érzem, hogy ez a helyzet nekem nem jó, nem vagyok boldog. Tudom, így a házasságunk tönkre mehet hamarosan, s félek a lányunk issza meg majd a levet. Az anyámmal sokat veszekszünk, illetve én sokat hallgatok, nem tudok vele ezekről (a férjemmel való kapcsolatomról beszélni, de valahol úgy gondolom nem is rá tartozik) beszélni. Régen nagyon szoros volt a kapcsolatom vele, talán túl szoros is, ha gondom volt mindig hozzá fordultam, s tudom ez csak nehezíti a levállást, ami még mindig nem következett be nálam. Néha nagyon sértő dolgokat mond, s eldönti helyettem mit miért teszek, mit gondolok. Azt mondta, ez azért van mert nem mo dok neki semmit, nincs semmirol véleményem, nem cafolom meg az ő álláspontját. Nagyon rosszul esett neki, hogy pszichológushoz fordultam, úgy gondolja kudarcot vallott. A múltkor kikeltem magamból, hogy unom már azt, hogy eldönti hogy mit érzek, mit teszek vagy nem teszek( nem lépek a férjemmel kapcsolatban) Erre azt mondta, vegyem vissza a hangerőt mert felépel, már amúgy is sokszor fel akart pofozni mostanában, hiába hogy asszony vagyok. Erre persze nem szoltam semmit, lelkiismeret furdalásom volt. (Hozzá kell tennem, hogy utoljára hisztis kiskamaszként ütött meg s emiatt nem neheztelek rá, igaza volt.) Ha vele vitázom , mindig gyereknek érzem magam, igaz mindenféle konfliktust rosszul viselek, kezelek. Egyébként az unokáját imadja, s rengeteget segít, ha kell. Nem rossz anya, szeretem, a pszichologus azt mondta hogy szerinte rosszul szeret az anyám.
Elnézést a hosszú levélért, de nem tudom mi tévő legyek. A pszichológushoz jövőre ( ha az anyagiak engedik) visszamennék , de addig nem tudom mi legyen, a férjem semmilyen közös eseményen nem vehet részt. Pszichológus szerint életünk végéig folytathatnánk anyámmal ezt a viszonyt, addig nem lesz változás amíg nem teszem őszintébe a kapcsolatunkat. én is hibás vagyok hiszen gyakran elutasító vagyok az anyámmal szemben. (Pl úgy érzi leszolom azokat a dolgokat amit vesz a lányomnak. )
Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy hasznos volna, ha dolgozna tovább az önismeretén, én azonban párterápia igénybevételét javaslom az egyéni típus helyett. Nem tartom azt sem szerencsésnek, hogy a pszichológus véleményét tartsa Ön mérvadónak, sokkal szerencsésebb, ha a saját érzéseire figyel, ezeket próbálja meg megérteni a szakember segítségével. Azért is volna fontos, hogy a férjét is bevonják az érzelmi munkába, mert a kapcsolatuk úgy tudna csak megerősödni, ha mindketten tudnának beszélni az érzéseikről, közelíteni az elképzeléseiket.
Amennyiben igényli, munkacsoportunk pszichológusaitól is kérhet négy-, vagy hatszemközti segítséget. Ehhez jó szívvel ajánlom Pergel-Száraz Cintia párterapeuta végzettségű pszichológusnőt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKét hónappal ezelőtt párom, a szemem láttára csaknem halálos kimenetelű balesetet szenvedett, azt hittem, túl leszek rajta…
Egy hétre a baleset után Pedig kiderult, hogy édesapám rákos beteg.
Ez a ketto dolog felboritotta az egész életem.
Párom allapota javul, édesapám helyzete sem kilátástalan, ennek ellenére panikbetegseg jeleit tapasztalom magamon, állandó szorongás, félelem.. Úgy érzem, nem tudok mit tenni, nem tudom uralni többé az életem. Pszichológushoz eljutni, sajnos eléggé korlátoltak a körülményeim, ezert mar szinte végső elkeseredésemben találtam ide… Mivel tudnék segíteni magamon, létezik e esetleg valamilyen gyakorlat, gyógykeszitmeny, bármi, amiben reményt találhatnék arra, hogy az életem újra normális mederben haladhasson?? Nagyon köszönöm, ha bármilyen tanácsot kapok Önöktől…
Kedves Kérdező!
Pszichológushoz eljutni anyagi korlátok miatt nem tud? Ha igen, akkor javasolnám igénybe venni a területileg illetékes pszichiátriai rendelő pszichológusát, aki ingyenesen tudja fogadni Önt, mert ez olyan probléma, ami gyógykészítménnyel, gyakorlattal véleményem szerint nem megoldható.
üdvözlettel:
Kedves Dr. Úr “Hölgy”
Nem is tudom, hogyan kezdjem!
45 éves, ket gyermekes anyuka vagyok. “Gyermekeim már felnőtt korúak, önellatóak.” Egyedül neveltem fel őket, és sok minden történt. Gyermekkoromban alkoholisták között éltem, senki nem törődött velem, gyakorlatilag az utcán, meg a kocsmában nőttem fel, alkoholisták és pedofilok között. Sok mindenen átmentem. Jelenlegi problémám, hogy nem vagyok képes emberek közé menni, pedig dolgoznom kellene. Hogyan javitsak jelenlegi állapotomon?
Üdvözlettel: Majorosné Lidia
Kedves Lídia!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom a levele alapján, hogy mindenképpen érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie. Itt a pszichiáter szakorvos tudná megállapítani, hogy mennyire súlyosak a tünetei, kell-e gyógyszeres kezelés, illetve alap-pszichoterápiás ellátás (az ottani klinikai szakpszichológusnál). Ha egyedül nem tud közlekedni, érdemes megkérni a családtagjait, hogy kísérjék el Önt. Mivel ennyire korlátozva van a tünetei által, az állapota javulását segítséggel tudja elérni.
Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne érdemes elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/pszichoterapia.html
Üdvözlettel:
Szabó LiliMár másfél éve, annak hogy próbálom kitalálni, hogy mi lehet a bajom. Régen jó jegyeim voltak és jól mentek a dolgok. Ma már nem tudom magam arra se rávenni, hogy kikeljek az ágyból. Az egész arra vezethető vissza, hogy rosszul éltem meg a szüleim rossz kapcsolatát, veszekedéseit(Együtt élnek, de nem is beszélnek egymással).Valószínűleg az motivált, hogy ne legyek olyan, mint ők. Mindig kritizáltak, és mondogatták hogy változzak meg, sosem voltam elég jó nekik. De valahogy túl tudtam tenni magam rajta. Aztán kb. másfél éve elveszett a célom, hogy orvosira menjek és más célt kerestem. A mai napig nem találom. Leromlottak a jegyeim. A barátom csúnyán szakított velem, ez is mélyen lehangolt. Úgy érzem semmi értelme nincs az életemnek. Bármennyit alszom mindig fáradt vagyok. Nincsenek jó gondolataim a jövőmmel kapcsolatban, sok mindent halogatok. Nem szeretnék külső emberhez fordulni segítségért, de szégyellem magam mások előtt, mert azt hiszik csak sajnáltatom magam, de nem. Nem vagyok jól és nem tudom miért. Mit tehetnék hogy javuljon a helyzet?
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a legcélravezetőbb terápia a családterápia lenne, hogy a szülei közötti viszonyt hogyan lehetne normalizálni, s az ő kapcsolatuk hogyan hathat az Ön általános jólét érzésére, s jövőbeli elképzeléseire. A helyi családsegítő szolgáltnál dolgoznak családterapeuta szakemberek, ott ingyenes ez a szolgáltatás.
Amennyiben ez nem kivitelezhető, akkor érdemes lenne Önnek a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy pszichológussal tudjon beszélni a problémákról (ott tb alapon ezt megteheti). A szakember nem gondol s nem mond ítéletet, s titoktartás kötelezi őt.
Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom:
https://www.onlinepszichologus.net/pszichoterapia.html
A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?
Gyakori kérdések a pszichoterápiáról… mit érdemes tudni a pszichológus-kliens viszonyról?
Üdvözlettel:
Szabó LiliAzt szeretnèm kèrdezni hogy a sogórnőm párkapcsólatát mèrt nem tudom el fogadni volt neki már jó pár de valamièr egyszerűen nem tudom el fogadni ès ebből sok vitánk van
Kedves Kérdező!
Ha fel tud keresni személyesen pszichológust, néhány találkozásbeszélgetéséből kiderülhet.
üdvözlettel:
