Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
A tegnapi nap folyamán a párom párom szakított velem, mert túl sokszor veszekedtünk az elmúlt időben. Én hiányoltam tőle a kezdeményezést, a bizalmat a kapcsolatunkban, úgy éreztem, hogy csak számomra fontos ez az egész. Sok olyan dolgot mondtam neki, ami nem volt korrekt és megbántam. Szerinte kár próbálkoznunk, mert úgy is mindig ugyanoda lyukadunk ki. Elmondása szerint már régóta gondolkodott a szakításon, de nekem furcsa, hogy reggel még jóban voltunk és kb. egy óra alatt jutottunk egy veszekedésen keresztül a szakításig. Nem tudom, hogy hirtelen felindulásból szakított, vagy véglegesnek gondolja az egészet. Engem ez az egész nagyon rosszul érint, sajnos eléggé megijedtem és olyanokért is bocsánatot kértem, amiért nem kellett volna. Nem tudom, hogyan kezeljem a rossz kedvem, illetve hogy érdemes-e még reménykednem, hogy rendbe lehet hozni a dolgokat, vagy meg kellene próbálnom továbblépni. Sajnos csak ezen jár az agyam, hiába próblok nem rá gondolni.
Köszönöm válaszát!
Kedves Olivér!
Köszönjük a levelét!
A szakítás élménye még nagyon friss, emiatt az Ön által tapasztalt érzések teljesen természetesek és rendben vannak, annak ellenére, hogy ebben a helyzetben nagyon nehéz benne lenni. Levele alapján látszik az ambivalenciája, szeretne is ezzel a lánnyal lenni, de tudja, hogy nem is működne. Ennek a letisztulásához lehet, hogy Önnek is időre van szüksége, emiatt legyen türelmes magával!
Egy szakítás után is a klasszikus 5 fázisos gyászfolyamat indul be, melynek Ön még az elején tart, de ez így van jól. A rossz érzések és a nosztalgiázás még élesen váltják egymást, majd jönni fog egy kiürülési fázis, amikor az intenzív érzések már lecsillapodnak, majd a folyamat végén jöhet az elfogadás. Ebben a témában alábbi cikkünkben bővebben tájékozódhat:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Megismertem egy 22 éves lányt nagyon sok rosszon mentünk keresztül a lánynak van két kiskorú gyermeke akiket elvettek kapcsolatunk megszakadt én mái napig támogatom de egyszerűen nem tudom elengedni és ez így nem lesz jó mióta eljöttem Magyarországról külföldön dolgozok rengeteget fogytam egyszerűen nem tudom feldolgozni a lánynak az elvesztését valamikor beszélünk valamikor nem ebe szeretnék valami tanácsadást kérni
Kedves Kérdező!
Konkrét tanácshoz a kialakult helyzet mélyebb ismeretére lenne szükség. Mindenképpen javasolnám a testi tünetek miatt egy pszichiáter szakorvos felkeresését, illetve egy pszichológust, akivel részletesen át tudják beszélni a történteket.
Üdvözlettel,
Olyan problémám van, hogy van egy párom másfél éve és instagramon követett egy lányt és egyfolytaban likelta képeit en mérgemben kitöröltem a lányt a kovetesekbol, újra bekovette megint kitoroltem és ezt már 4x eljátszottuk és ő minden alkalommal újra bekoveti,viszont egyéb kapcsolat nincs a lánnyal köztük a köszönő viszonyt leszámítva, nem tudom mit csináljak, hogy beszéljek vele róla mert azt gondolom ha ennyire érdekli a lany akkor nincs rendben valami a kapcsolatunkba, vagy ennek a férfiaknál nincs akkora jelentősége? Félek ha ezt előhozom azzal tőrést okozok mert egyébként meg en ugy erzem, hogy rendben van a kapcsolatunk és alapvetően nem vagyok egy féltékeny típus de ez viszont nagyon zavar mert sokat csalódtam már és nem szeretnék újra.
Kedves Adrienn!
Köszönjük a levelét!
Azt megítélni, hogy a férfiaknál egy-egy közösségi aktivitás (pl. más bekövetése, likeolása) mit jelent nehéz megítélni és ehhez hozzá tartoznak az egyéni változók is, hogy a párjának ez mit jelent. Az hogy Ön kitörli, a párja újra beköveti egyértelmű játszma, egy láthatatlan, de egyben felemésztő konfliktus, melyet mindenképp érdemes lenne a felszínre hozni. Beszélni arról, hogy ez Önt zavarja és bántja és feltárni ennek a miértjét, illetve megkérdezni a párja motivációját ebben, s hogy ő mit gondol, mit jelent ez számára, vagy miért fontos neki a lány követése.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm,egyszer már írtam ide, szinte majdnem ugyanazzal a problémával mint most írok, csak majdnem egy évvel később. Most is tönkrement egy kapcsolatom, ami úgy kezdődött, hogy az előző kapcsolatomból adódó “traumák” miatt(hogy elhagyott) nem hittem el, hogy tényleg szeret. Az önértékelésem is alacsony, valószínűleg gyerekkortól adódóan(apa nem volt a képben) iszonyatosan félek attól, hogy az emberek elhagynak/megutálnak. Most is ez volt, hogy ettől féltem és nem hittem el, hogy a barátom tényleg szeret és nem tart esetleg idegesítőnek, vagy ilyenek. Aztán hirtelen (mint az előző kapcsolatomnál) megváltozott vlmi és nagyon ijesztően egyik pillanatról a másikra kiábrándultam belőle teljesen. Ma szakítottunk, 3 hét szenvedés után, hogy megoldjuk a problémát, de fogalmam sincs miért volt ez.
Eddig mindig halogattam a problémáimat és ha szingli voltam akkor eltereltem a figyelmem, de most szeretnék segítséget kérni, jó lenne egy jó pszichológus ajánlás is,Bp-n nem túl drágán.Köszönöm.
Kedves Bernadett.
Megértem önt, milyen nehéz lehet önnek a helyzete és nehéz a szakítás utáni életforma/létezés is. Remélem azóta jobban van és az önismeret/feldolgozás útjára lépett….., Igen, teljesen egyetértek azzal, hogy az előző kapcsolati mintákat (poz. és negatívot egyaránt) fel kell dolgozni, és szükséges a szülő-gyermek kapcsolati hálót is feltérképezni. Az önbizalom és a pozitív önértékelés és önelfogadás hosszabb, mélyebb téma a pszichoterápiás munka folyamán, érdemes szakember segítségét kérni, ha úgy érzi elakadása van ezen a területen.
Kérdés és időpont foglalás miatt állunk szíves rendelkezésére.(minden munkatársunk, kb. 15.000-/50 perc konzultációs díjjal dolgozik)
Üdvözlettel: Lengyel Kata
Móra KatalinKedves Maróti Eszter!
Halogatás problémával fordulok Önhöz. Egyetemista vagyok és szakdolgozat megírás előtt állok, sajnos már több éve. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Úgy érzem, hogy nem vagyok elég okos hozzá és ezért folyamatosan halogatom és szorongok miatta. Elvárom magamtól, hogy tökéletes legyen, de ha nem megy úgy, akkor már nem is akarom megcsinálni. Valószínűleg kiskoromból hoztam ezt a tanult viselkedést, mert általánosban Anyukám mindent előre tanultatott velem, hogy az órán már tudjam az anyagot és ez azóta is bennem van. Szerettem volna szakemberhez fordulni a problémámmal, de a szüleim nem engedték, mert szerintük még manapság is „ciki” pszichológushoz járni. Hogyan tovább?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz, amikor a kudarctól, hibázástól való félelem megbénítja az embert. Úgy látom problémáját nagyon pontosan és jól látja, és azzal is egyetértek, hogy ennek megoldásához jó lenne szakmai segítség. Mivel szülei nem támogatják, ezért javaslom, hogy keresse fel az egyetemen elérhető pszichológust. Általában minden egyetemen van lehetőség Hallgatói Pszichológiai konzultációra (jellemzően 5 ingyenes alkalomról van szó, és szükség esetén segítenek abban, hogy további segítséget kapjon). Ezen kívül, ajánlom a Tudatosság az érzések felett című könyvet, mely segíthet a prefekcionizmussal, illetve az ebből fakadó halogatással való megbirkózásban.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
A kérdésem az lenne,hogy a párommal 1,5 éve vagyok párkapcsolatban és kb. 1 éve élünk együtt. Az össze költözésünk előtt is már voltak féltékenységeim a múltjából adódóan, azaz volt előttem már néhány hosszútávú kapcsolata, ezáltal én azt érzem,hogy kevés vagyok azokhoz a lányok hoz képest. Ő mind idáig nagyon türelmesen állt hozzam, nyilván volt olyan, hogy ő nála is betelt a pohár, mára viszont már ha egy rossz mondatot ejtek ki a számon azonnal problémaképpen kezeli ezeket.
Ha nincs probléma, vagy éppen azt kiváltó ok akkor is én azt érzem ,hogy valami nincs rendben és felteszek neki sok értelmetlen kérdést pl, szeret-e engem biztos hogy velem szeretne-e lenni és ezekhez hasonlóakat. Már azt érzem tényleg ,hogy tényleg olyan szinten megromlott ez a kapcsolat az ő részéről hogy nem is akar engem már úgy és azt látom már nem úgy néz ram mint anno. Nagyon sokszor leültünk már megbeszélni ezeket a problémákat és lezártnak tekintjük ilyenkor nyugszok meg.
Kedves Rebeka!
A bizalmatlanság és a féltékenység nagyon rombolóan tud hatni egy kapcsolatra, főleg annak kezdeti, “virágzó” szakaszában. A féltékenység nem csak a féltékeny fél számára okoz szorongást, hanem a másik fél is ugyanolyan elszenvedője a kialakult helyzetnek és az esetleges alaptalan bizalmatlanságnak.
Érdemes lenn felkeresni egy szakembert és beszélni erről a problémáról, mert ez inkább belülről fakad, mint kívülről.
Üdvözlettel,
Örökölt szülői házba költöztünk 1 hónapja,
saját lakásból.(másik város). Azóta szorongok,sokat sírok,nem szeretek haza menni, nem érzem jól ott magam.
Olyan mintha a biztonságom a régi lakásban maradt volna.
Sajnos a gyermekem és férjem is kissé elhanyagolom azóta.
Kezeltessem magam?
Költözzünk el?
Köszönöm.
Kedves Márta!
Köszönjük a levelét!
A költözés lélektani szempontból is nehézséget jelenthet, hiszen ott kell hagynunk az eddig otthonunknak tartott helyet, a biztonságot, a komfortzónánkat, és más városba való költözéssel a kapcsolódásainkat, kedvenc helyeinket is, stb. Az Ön esetében érdemes lenne arra a kérdésre megtalálni a választ, hogy a ez a nehézség áll-e fent, s inkább idő kell, míg belehelyezkedik az új szituációba, vagy esetleg a konkrét hellyel (várossal, házzal) van-e gond. Esetleg beszélhetnek erről családilag is, ki hogyan éli meg a költözést, az új helyzetet, kinek mi a nehézsége és hogyan tudnak egymásnak segíteni. Viszont ha úgy érzi, hogy ebben egyedül nehéz boldogulnia, akkor nyugodtan keressen fel egy pszichológust, aki segíthet Önnek!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok.Kedves Micskei Orsolya
Én egy barat nevében szeretnék kérdezni. Egy férjről van szó aki rpssz hazasagban és él 12 éve, a férj is megcsalta a feleseget, és a feleség is a férjet. 3 éve nem is élnek szexualis életet egymassal. A ferj elakar valni de a feleseg nem, es odaig jutottak hogy biza a ferj kap egy-egy pofont ha mond valami olyansmot amit a nő nem szivesen akar hallani. Mit lehet tenni ebben az esetben, a ferj lelkileg nagyon le ment, lehet mondani, hogy felelembe el. Koszonom a valaszat
Kedves Katalin!
Ezeken a problémákon a párnak kell változtatnia, nekik kell segítséget kérni. Ha Ők ebben aktuálisan még nem motiváltak, akkor külső megfigyelőként nem tudunk semmit tenni. Amiben esetleg Ön tud segíteni az az, hogy motiválja Őket a segítség kérésre.
Üdvözlettel,
A probélma édesanyámmal van. A nagymamámmal él albérletben, én együtt külön a párommal. Az elmúlt hónapokban több munkahelyet is váltott , egyik sem igazán volt jó neki. Legutoljára egy rétest áruló kocsiban dolgozott de a főnöke nem volt teljesen normális , nem fizette ki stb.Ezt a kocsit el akarja adni a volt főnöke ,az jutott eszébe hogy ő megvenné de neki nincs félre tett pénze . Nekem van egy kevés ami elég lenne rá. Tőlem kérte kölcsön, úgy hogy vissza adja majd. Nem tartottam jó ötletnek az átvételt.Biztos hogy van baj azzal a kocsival. Anyának nincs üzleti terve,nem tudja mi kell hozzá (engedély,végzettség,tőke),azt gondolja nagyon egyszerű.Amikor nemet mondtam kitalálta hogy bérel ő ki egy ilyen kocsit.De azt is az én pénzemből.Amikor nemet mondtam neki vérig sértődött rám,most nem igazán beszél velem.Nekem van bűntudatom mert a saját megkeresett pénzemet nem adom neki és közben fáj hogy amikor nemet mondok Ő haragszik rám.Már nem is számítok a lányának..csak ha igent mondok
Kedves Levélíró!
Nagyon nehéz lehet ez a helyzet, hiszen úgy tűnik szeretné támogatni édesanyját, de megvannak az okai, hogy miért nem támogatja jelenelgi elképzeléseit. Az aktuális helyzetben fontos lehet a minél pontosabb kommunikáció: érdemes édesanyjának minél érthetőbben elmgyarázni aggályait, ellenérzéseit a tervével kapcsolatban, illetve az ő álláspontját is meghallgatni. Mindez közelebb viheti Önöket ahhoz, hogy könnyebben értsék egymás álláspontját így még az ellentétes vélemények fennmaraadása mellett is oldódhat a konfliktus feszültsége.
Előfordulhat, hogy jelen helyzetben ez a konfliktus, annak megnyilvánulása, hogy “más nyelven beszélnek”: Itt az anyagi támogatás eltérő jelentéssel bírhat az Ön és az édesanyja számára. Például amennyiben édesanyjának az Ön anyagi támogatása azt jelenti: “Fontos vagyok a lányomnak. Nem vagyok egyedül.”, Önnek pedig azt jelenti: “Ha ebben anyagilag támogatom, akkor csődbe fog menni, nem lesz biztonságban, mert nincs elegendő tudása, hogy egy ilyen vállalkozást fenntartson.”, akkor természetes módon kész is a konfliktus, mert másként értelmezik az eseményt. Azt javaslom próbáljanak egy kicsit a felszín alá ásni, és megtalálni a jelentését ennek a helyzetnek.
Mindemellett utolsó mondatából úgy tűnik egy mélyebb belső konfliktus is állhat a háttérben. Úgy fogalmaz, csak akkor számít a lányának, ha igent mond. Azonban a felnőtté válás természetes velejárója, hogy határait meghúzza. Azonban ez komoly belső feszültséget eredményezhet, hiszen az ember valamelyest szeretne is megfelelni a családja elvárásainak, de közben szeretné saját álláspontját is érvényesíteni, határait fenntartani. (Asszertív) Joga van saját érdekeit képviselni, úgy hogy közben tisztelentben tartja a másik fél érzéseit.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni a lányommal kapcsolatban. 10 éves, félénk, visszahúzódó kislány (szakember már vizsgálta, szerinte nincs szükség terápiára).
Kb. 3 utcányira élünk az iskolától, de még igényli, hogy iskola után érte menjen egy családtag.
Mi az az életkor, amikor már “kényszeríteni” kell a gyereket az önállósodásra? Mi az a pont, amikor az, hogy hazakísérjük, már inkább káros lehet?
Segítségét köszönöm!
Kedves Hölgyem!
Nem szerencsés “kényszeríteni” egy gyereket az önállósodásra semmilyen életkorban. Megértem, hogy az a gondolat, vagy akár elvárás fogalmazódott meg Önben, hogy a 10 éves gyermeke már egyedül is haza tudna járni az iskolából. Érdemes azonban kényszerítés helyett inkább átbeszélni vele a félelmeit, aggodalmait, bármit, ami visszatartja őt attól, hogy egyedül vágjon neki az útnak. Könnyen elképzelhető, hogy egy gyerektől tart, vagy egyszerűen attól, hogy bárki megszólítja őt az utcán. Sok racionális és irracionális félelem lehet benne ezzel a helyzettel kapcsolatban. Az is lehet, hogy szeretne több időt a családdal tölteni, azrt szeretné, hogy valaki menjen el elé.
Ha elkezdenek beszélni a helyzettel kapcsolatos félelemeiről, akkor a kislánya megkönnyebbülhet, és lépésről-lépésre könnyebben le is tudják gyözni a félelemeit. Fontos a fokozatosság, a megértés, és hogy közösen találjanak módszert a nehézség megoldására.
Üdvözlettel;
Tisztelt Pszichológusnő! Az alábbi problémával fordulok Önhöz. A családban történt egy válás. Van 2 gyerek, egy 7 éves kislány és egy 9 éves kisfiú. A válás az anyuka miatt történt, egyik nap bejelentette hogy új párja van és odaköltözik. A két kiskorú gyereket is vitte. Ez 1 éve történt. De az anyuka nem jó kapcsolatban él, folyamatosan veszekedés van, elkoltozik vissza költözik. Ez az utóbbi időben havonta legalább 1 alkalommal megtörtenik. Csavarog, bulizik, iszik. A gyerekekkel nem foglalkozik. Telefont nyomkodja és dohányzik. A hölgy édesanyja több alkalommal szólt, hogy a lánya alkalmatlan a gyereknevelésre. A kisfiú a hölgy új párját utalja. Két hete volt az utolsó oda vissza költözés, és az azt követő hétvégén pedig az elment bulizni, és másra bízta a gyerekeket. Vasárnap este pedig kétségbeesetten hívott, hogy a 9 éves kisfiú önkielégítés végez és már a lány testvére előtt is. A kérdésem az lenne, hogy ez normális e ebben a korban, szükség van e szakember bevonására? Köszönöm
Kedves Mónika!
Nehéz a gyerekek helyzete ebben a családban. Minden stabilitás megszűnt az életükben – új helyen élnek, amire nem biztos, hogy otthonként tekintenek, az édesapával nem élnek együtt, így vélhetően kevesebb időt töltenek vele (arról nem ír, hogy vele mennyi időt töltenek, milyen a kapcsolatuk), az édesanya pedig hol jelen van, hol nincs. emellett bekerült egy férfi a képbe, akit nem kedvel a kisfiú, és valószínűleg nem is kialakult az ő helye, szerepe a fiú életében. A stabilitás a biztonságot jelenti a gyermekek életében, és jelenleg a gyerekek biztonságérzete sérült, megrendült.
A kisfiú önkielégítésének hátterében vélhetően szomorúság, magányosság érzése vagy a félelmei állhatnak. Fontos, hogy ne érje őt megszégyenítés azzal kapcsolatban, amit tesz. Ugyanakkor ki lehet felé fejezni, hogy ilyesmit az ember nem mások előtt szokott csinálni,, hanem akkor, amikor egyedül van.
Az a családi helyzet, amiről levelében ír, több szinten is megoldásra vár. A szülők különválása után jogilag is tisztázni kell a gyermekfelügyelet kérdését, rögzíteni, hogy melyik szülő mikor, mennyi időt tölt a gyermekkel. Ennél a családnál nem derül ki számomra, hogy az apa mennyi időt tölt a gyerekekkel, de a szülők különválásától függetlenül az anyának és az apának egyaránt feladata, hogy a gyermekeikkel a változó családi körülmények közt is a szeretetteljes érzelmi kapcsolat megmaradjon.
A levelében írtak felvetik annak kérdését, hogy vajon az édesanya kellő gondossággal látja-e el szülői teendőit. Amennyiben Önnek ezzel kapcsolatban kétségei vannak, és azt érzékeli, hogy a gyermekek fizikai és érzelmi szükségletei nincsenek kielégítve, forduljon a gyermekvédelmi jelzőrendszerhez. Ez azt jelenti, hogy szólhat a gyermekek iskolájában tevékenykedő gyermekvédelmi felelősnek, vagy az osztályfőnöknek, a gyermek- vagy háziorvosnak, vagy fordulhat a területileg illetékes családsegítőhöz, vagy gyermekvédelmi szervhez.
Üdvözlettel;
Jó napot! Eddig nem mertem segítséget kérni,viszont mostanában úgy érzem tönkre megyek,és magamat is tönkre teszem,hiába vannak körülöttem sokan,úgy érzem teljesen egyedül vagyok,mindenki elhagyott aki fontos volt valamilyen formában, szerettem,bíztam, el árultak,bele menekültem a drogokba,sokat iszom,és minden este bulizok,tudom hogy ez nem meg oldás de úgy érzem nem kapok levegőt, teljesen kiborultam magamból és senki nem ért meg,gyűlölöm az életem,egyszer már majdnem meg haltam, 2022.május.3-án ,próbáltam jobban lenni de nem megy,teljesen egyedül érzem magam és nyugotatott szedek, nyilván az sem segít,de az elmúlt pár napban ez még erősebben ki jött, eddig nem beszéltem róla el nyomtam,de már síró gorcseim vannak alig bírok enni,úgy érzem még fulladok, nem tudom mit tehetnék ezért írtam,egyáltalán nem érezném hogy boldog vagyok ,szinte fizikailag fáj mindenem, érzem ahogy a szívem ki szakad,mindig mindet el hibázok,vagy éppen mindig el hagynak és,cserben hagynak,köszönöm a válaszát
Kedves Elizabet!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján ez egy akut ellátást igénylő, krízis közeli állapot, mely bőven meghaladja a pszichológus válaszol rovatunk kereteit. Emiatt mindenképp ajánlanám Önnek első körben pszichiáter, addiktológus majd pszichológus felkeresését!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt pszichológusnő!
Én egy olyan problémával fordulok Önhöz,hogy terhesség tervezés előtt állok,viszont bipoláris zavart állapítottak meg,és egyéb szorongásos zavart,erre Amitrex nevű gyógyszert szedek este fél tablettát,az a kérdésem,hogy terhesség alatt lehet e szednem, és ha nem van e esetleg más helyettesítő pl homeopátiás szer? Nagyon köszönöm: Viola.
Kedves Viola!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével. Pszichológusként nem tudok válaszolni kérdésére, pszichiáter véleményét kell kikérnie. Javaslom, hogy keresse fel kezelőorvosát, ahhoz, hogy a megfelelő gyógyszeres kezelést felállíthassa az Ön számára.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok Tompáné Bodnár Enikő vagyok! A Kisfiam Tompa István amióta ell kezdte az óvodát agreszív let bánt engem nekem esik nem hallgat rám mit tanácsol mit tegyek nem tudom sokszor megnyugtatni, már nagyon kétségbe vagyok esve kérem segitsen
Kedves Enikő!
Az óvoda elkezdése, vagy akár szünetek vagy betegség után az újrakezdése, megterhelő lehet egy gyermek számára. Az óvoda más, mint az otthon – több szabályhoz, több emberhez kell alkalmazkodni, mások a keretek, mások a helyek. Ez megerőltető lehet a gyermek számára, de a legtöbbjük ehhez gyorsan hozzászokik és jól érzi magát a megszokottól eltérő környezetben is.
Gyakran előfordul hogy a kisgyermekek az édesanya felé, a vele való kapcsolatukban vezetik le a feszültségeiket. Ezt nehéz az anyának megérteni és megélni. Fontos, hogy türelemmel, elfogadással legyen gyermeke mellett ebben a számára átmenetileg feszültségkeltő helyzetben.
Üdvözlettel;
Kedves Szabó Lili!
28 éves vagyok jelenleg van egy 4 hónapja tartó kapcsolatom. Azt tudni kell rólam, hogy borzasztóan onbizalomhiányos vagyok, gyerekkoromból adódóan. Édesapamtol,aki az első férfi tulajdonképpen egy lanygyermek életében, nem sok építő dolgot kaptam, ami megerősítették volna a magamról alkotott képemet. A páromat, akivel együtt vagyunk nagyon szeretem, tudom hogy ő is engem, érzem is és a tettei is ezt mutatják. Benne megbízom, inkább magamban nem, hogy elég jó vagyok neki, hogy szerethető vagyok. Sokáig nem hittem el hogy valaki szerlemes lehet belém. Emiatt sokszor aggódom és szorongok, hogy majd elhagy.
Hogyan tudnék ezen változtatni? És hinni magamban, hogy érdemes vagyok arra, hogy szeressen, és ne mindenben a rémeket lássam
Előre is köszönöm a választ!
Tisztelettel,
Dorottya
Kedves Dorottya,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy az önbizalomhiány okairól, az édesapjával való viszonyáról pszichológus szakemberrel lenne érdemes beszélnie. Ha a problémák, tünetek összefüggéseit átbeszélik, s másként tud ezekről gondolkodni, akkor a tünetei is enyhülni fognak.
A terápia jótékony hatásáról az alábbi blogbejegyzésünkben is írunk:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
