Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktor!
Egy olyan problémával fordulok önhöz, amit magam sem értek.
Együtt vagyok a párommal március óta, viszont egyre jobban úgy érzem hogy nem vagyok fontos neki, nem úgy mint az elején.
Az instagrammon,másokat követ be (elérhető embereket nem híres,hanem akivel bármikor találkozhatna) ,lájkol be, pornószínészeket néz,és sunyiba pornó videót is néz.
Eddig mindig felhívott reggelenként , most már nem az az első hogy felhívjon.
Vannak veszekedéseink , olyankor mindig közli velem hogy ő elköltözik, haza költözik, unja már a hülyeségeim. A végén mindig arra jut hogy nem megy sehova és szeret…. De én ezt már nem birom lelkileg,sajnos beszélni se nagyon merek már vele ,mert általában kioszt. Sose csinált ilyeneket, a közös képeinket is leszedte a közzöségi oldalakról, mondván hogy “róla szól” pedig ő posztolgatott közöset mindig nem én.. Szeretem, és tudom hogy ő is szeret, de ezzel önértékelési problémáim lettek sajnos.
Illettve volt egy hét amig nem szexeltünk,nemkivant.
Kedves Szilárd!
Ideje beszélniük egymással, ideje megfogalmazni az érzéseiket, vagy azt, hogy ki mit vár a másiktól, mit vár a kapcsolatuktól.
Ha nem tudnak beszélni, mert a párja “kiosztja” Önt, az nincs rendben. A kommunikáció alapvető fontosságú a párkapcsolatban, ha az nem működik, akkor előbb-utóbb a többi része sem fog működni. Érdemes megpróbálni másképp kommunikálni, mint eddig. Mondja ki felé, hogy Önt mi bántja az ő viselkedsében, a tettei milyen érzéseket keltenek Önben. Ha indulatokkal, vagy kitérő válaszokkal találkozik, érdemes elgondolkodnia azon, hogy mi az, ami összeköti Önöket, milyen alapokon nyugszik ez a kapcsolat.
Üdvözlettel;
Üdv,
A nevem Alex és egy fontos lenne megoldást találnom a problémámra. Kisiskolás korom óta képtelen vagyok új ételeket kostolni. Amikor próbálkozom egyből öklendezni kezdek, pedig még a számba se raktam az ételt. Ez nagy problémákat okoz, mert nem kapom meg a rendes vitaminokat es szinte csak szénhidrátokat eszek és semmilyen testedzést nem tartok így tulsúlyos is vagyok. Nagyon közel vagyok, hogy cukorbeteg legyek és ahhoz nem csak megvágni kéne a cukorfogyasztásom, de rendesen enni és edzeni, de egyikre se vagyok képes. Ez ellen mit tudok tenni, hogy képes legyek rendesen étkezni, mert nem akarok cukorbeteg lenni. Köszönöm ha válaszolnak, nagyon kétségbe vagyok esve.
Kedves Alex!
Érdemes lenne minél hamarabb szakember segítségét kérni. Pszichológus és dietetikus, illetve szükség esetén pszichiáter segítségét is. Valószínűleg érdemes lenne kognitív-és viselkedésterápiával foglalkozó szakember segítségét igénybe venni.
Üdvözlettel,
Üdv. Júniusban 1 év után szakított velem a párom azzal az indokkal, hogy szeret de nem úgy. Előtte 2-3 hónappal kezdtünk eltávolodni, mert rengeteg volt tavasszal a munkája, így alig volt rám ideje. Nem volt már köztünk testi kapcsolat sem, mert kiderült egy betegsége amit én is elkaptam tőle, és az orvos a gyógyulásunkig eltiltott a szextől. Tavasszal még házat nézett hol tudnánk összeköltözni, és lefoglaltuk a közös nyaralást is. Úgy láttam hogy a párom nem tud/akar elszakadni otthonról, és hogy túl szoros a kapcsolata a családjával, akik mindenbe beleszóltak kezdve azzal hogy hány gyerekünk legyen, és hogy miért szeretnék kettesben nyaralni a párommal ahelyett hogy velük mennénk. Úgy érzem a párom a családját választotta helyettem, és hogy cserben hagyott ebben a betegségben. Két hete nem beszélünk, azt mondta neki sok volt a tavasz és nyugalmat akar, lezárta a kapcsolatot. Nem tudom van e értelme keresnem, szeretem őt, de nagyon fáj hogy így elmenekült és magamra hagyott.
Kedves Anna!
A kapcsolatuk alakulásában valószínűleg jelentős szerepet játszott az, hogy a párja mind érzelmileg, mind fizikálisan nehezen tud leválni a családjáról. Esetleg fontos lenne erről beszélni még, ha van rá lehetőség. Érdemes mindkettejüknek időt adni a történtek után.
Üdvözlettel,
Megszületett a kisfiú k már jelenleg 2 hónapos és a férjem nm kommunikál velem. Mással kacag meg jó kedve van de mikor megkérem, hogy szóljon hozzám mindig kifogása van. Plusz ha a szexről van szó és nem kapja meg amit akar akkor sem, de ha megkapja akkor mégkevésbé. Szó nélkül megy magának minden felé és engem nm hív sehová. Majd pedig minden este megsért és bocsánatot sem kér. Úgy tesz, mintha nm történt volna semmi. Kérném sőt könyörögnöm kell azért is, hogy hozzám érjen vagy annyit mondjon, hogy “jóéjt”
Kedves Krisztina!
Nagyon sajnalom, hogy ilyen helyzetben van, ez rendkívül nehéz lehet Önnek egy csecsemő mellett.
Arról nem ír levelében, hogy ez a viselkedés mikor kezdődött. A baba érkezése erősítette fel, vagy hozta elő ezt a nehézséget?
Egy csecsemő érkezése a családba rendkívül megterhelő lehet egy pár számára. Teljesen megváltozik a napirend, felborulnak az alvási szokások. Sokkal kevesebb idő jut kommunikációra a pár tagjai közt. Az anya azt élheti meg, hogy a saját szükségleteit folyamatosan alá kell rendelnie a csecsemő igényeinek a nap 24 órájában. Nehéz ilyenkor fenntartani egy harmonikus párkapcsolatot, még abban az esetben is, ha egyébként jól működik a pár tagjai közt a kommunikáció és mélyek az érzelmeik. Ha ewsetleg a baba születése előtt sem volt már minden rendben, akkor a gyermek érkezése még jobban felerősítheti a problémákat, még inkább eltávolíthatja egymástól a pár tagjait.
Ez a helyzet kommunikáció nélkül nem megoldható. Próbálja kifejezni az érzéseit, elmesélni a nehézségeit a párjának. De persze ne csak a nehézségekről meséljen, hanem a szép dolgokról is, hiszen egy kisbaba minden napja egy csoda, amiből a dolgozó apák sokszor kimaradnak. Próbálja megosztani vele ezeket az örömöket.
Kérjen tőle segítséget, próbálja bevonni őt is a gyermek körüli teendőkbe. Kérjen segítséget a tágabb családtól, környezettől is. Sokszor már egy alvás is sokat segít a kismamának, hogy jobb legyen a nap.
Ha nem működik Önönk közt a kommunikáció, kérjék ebben szakember segítségét.
Sok KÖLCSÖNÖS türelemre, odafigyelésre van szükség ahhoz ebben az időszakban, hogy jól, jobban tudjon működni a párkapcsolat.
Üdvözlettel;
Tisztelt Doktornő
! Olyan létezhet, hogy valaki nagyon nyugodt természetű, soha senki iránt nem agresszív, de a párjával igen? ( mert szerinte a párja kihozza belőle) Hogy hozhat ki egy kedvelt, nyugodt emberből a párja agressziót, ráadásul bűntudat nélkül? Mivel menthető meg ilyen esetben a kapcsolat?
A legrosszabb, hogy tetteit nem bánja meg, mert úgymond kijárt. Mégis 11 éve tart a kapcsolat. Hol a hiba? Miért érezheti feljogosítva magát erre, és a párja miért tart ki mellette így is?
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Laura!
Minden jel arra utal, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat. A bántalmazásnak egy módja, lépése, ha a bántalmazó folyamatosan azt kommunikálja a bántalmazott felé, hogy ő egyébként nem ilyen, nem bánt másokat, csak a másik viselkedése ezt hozza ki belőle. Ennek az az üzenete a bántalmazott felé, hogy megérdemli, amit kapott, és kap, és legyen bűntudata, hiszen ő a hibás.
Ám ez nem így van! A pofon, a bántás nem jár, az nem lehet megérdemelt. A pofon és a bántás egyéb formái mindig erőszakosak, és mindig benne van az, hogy a bántalmazott biztonságát (testi és lelki értelemben is) veszélyezteti a bántamazó.
Mégis nehéz ebből kilépni, mert a bántalmazott idővel elhiszi, hogy neki ez jár, ennyi jár, ő rossz, ő megérdemli amit kap, és még örülhet, hogy legalább valaki kitart mellette.
Muszáj kilépni ebből a gondolkodásból. Muszáj hinnie, hogy az élet lehet más is, és vannak olyan kapcsolatok, ahol nem kell félni a másiktól.
További olvasmányok a témában:
Az erőszak rejtett formái a párkapcsolatban – Online pszichológus (onlinepszichologus.net)
Fordulhat segítségért a NANE Egyesülethez is: www.nane.hu
Ők segélyvonalat is üzemeltetnek: 06-80-505-101
Üdvözlettel:
Tisztelt pszihológus!
Fiam 11 éves, az ötödik és egyúttal a legkisebb gyerek, egy szem fiú a nővérei után.
Kiskora óta azzal fáraszt le bennünket, hogy folyton akar valamit. Elképesztő mértékben igényli a programokat, az eseményeket, a foglalkozást, az ingert minden téren. Ha kap valamit, megkérdezi, hogy mit kap még, ha megyünk valahova, még oda sem értünk, megkérdezi, hogy utána hova megyünk még, ha jön hozzánk valaki, akkor megkérdezi, hogy ki mindenki jön még, és mi mikor megyünk hozzájuk. Mindig mindennek örül, de csak nagyon rövid ideig, mert még be sem teljesedett az egyik vágya, már azon agyal, hogy mi legyen a következő. És ennek sohasincs vége, minden este lefekvéskor esti mese, hála adás és jóéjt puszi után még megkérdezi, hogy holnap mit csinálunk, mintha folyton attól rettegne, hogy valamiről lemarad. Eleinte abban bíztunk, hogy idővel kinövi, de nem úgy tűnik.
Köszönöm, ha segít megvilágítani ezt a jelenséget, hogy segíteni tudjak neki.
Anyuka
Kedves Hölgyem!
Biztosan nagyon sokszor érezhetik magukat fáradtnak a legkisebb gyermekük folyamatos “ingerkeresése” miatt.
A kisfiú helyzete a családban nagyon különleges, hiszen legkisebb gyermek, és csak lánytestvérei vannak.
A legkisebb gyerekek sokszor olyan környezetbe érkeznek, hogy mindenki a családból őket babusgatja, hiszen ők a “kicsik”, és amikor már nagyobbak, akkor is ők a “kicsik”. Sok “legkisebb gyermek” éppen ezért sosem akar felnőni, és viselkedésével mindig azt sugallja, hogy ő pici, akit szeretgetni, babusgatni kell.
Vannak olyan “legkisebb testvérek”, akik más módon próbálják láttatni magukat. Számukra az élet folyamatos küzdelem, azt érzik, mindenért harcolniuk kell a testvéreikkel. Ezt változatos eszközökkel meg is teszik.
Talán az Önök családjában a legkisebb gyermek ilyen eszközökkel harcol – folyamatosan keresi az ingereket, a lehetőségeket, a társakat a tevékenységekhez; folyamatosan “foglalkoztatja” a család tagjait. Ez a családtagokat azzal az érzéssel töltheti el, hogy “ennek a gyereknek semmi sem elég”.
Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan működnek a családban az érzelmi kapcsolatok, az érzelmek kimutatása? Hogyan működik a közösen töltött idő, jut-e a gyermekekre minőségi idő?
A nehézségeikre természetesen nem az a megoldás, ha elárasztják a gyermeket programokkal, és mindig barátokat hívnak át. Próbáljanak minőségi időt teremteni és tölteni vele. Mit szeret játszani? Próbáljanak ehhez kapcsolódni. Sokszor egy egyszerű játékból, beszélgetésből alakul ki egy nagyon minőségi együttlét.
Arról is ír, hogy ezek a nehézségek nem újkeletűek. Fontos lehet annak átgondolása, hogy ez korábban milyen viselkedésekben nyilvánult meg? Társult esetleg ehhez egy túlmozgásosság? Milyenek a gyermek figyelmi funkciói? Hogyan megy neki a tanulás? Tud-e elmélyedni feladatmegoldásban néhány percnél hosszabb ideig?
Ha esetleg ezek a kérdések további aggodalmakat vetnek fel Önben, érdemes szakember segítségét kérni, vagy online/személyes szülőkonzultációs lehetőséget keresni.
Üdvözlettel;
Kedves Zsuzsanna!
Már nagyon régóta le akarok fogyni,de sajnos egyre kövérebb vagyok..Régen azt gondoltam fogynom kell,bár most visszanézve annyira nem volt szükséges mint most.Egyre rosszabbul érzem magam a testemben.Ebben az évben lesz a szalagavatóm és én nem akarok így kinézni.Csak szép akarok lenni,de talán ha le is fogyok,akkor se leszek szép..Csak érezni akarom a kulccsontomat és a bordáimat..Vannak olyan napok amikor elengedem magam,vagy nem igazán tudom,de ilyenkor csak eszek és eszek rengeteget,de aztán szokásosan újra fogyókúrázni kezdek,ilyenkor próbálok keveset enni.Van hogy bírom,de nem sokáig szoktam.Én csak megszabadulnék az ételtől,de állandóan itthon vannak és a fogaimon is szerintem látszik már…Venni akarok hashajtót hátha az segít.Lehet rossznak tűnik amiket leírtam,sajnálom,viszont én nem tartom rossznak,csak le akarok fogyni.És csak elképzelem magam pár év múlva,szeretetben és akkor törékeny leszek,akit köszönöm válaszát!
Kedves Blanka!
Szilágyi Zsuzsanna kolléganőm távollétében Én próbálok segítséget nyújtani Önnek!
Köszönjük, hogy megosztotta velünk a problémáját.
Fontos lenne a kérdésben mielőbb szakember segítségét kérni, mert a fent leírt probléma nemcsak a testsúllyal, hanem a testképpel és annak zavarával is kapcsolatos. Több van mögötte, mint hogy csak le szeretne fogyni. Ahogy írja vannak falások, hánytatással kapcsolatos gondolatok, melyek mindenképpen szakember segítségét igénylik a helyes testkép kialakítására.
Honlapunkon talál több részletes leírást is az evészavarokkal kapcsolatban.
Üdvözlettel,
Tisztelt Hölgyem!
A párommal 5 éve vagyunk együtt. Ő 15 évvel idősebb nálam, az előző kapcsolatából van három ikerlánya. Az édesanyjuk elhagyta őket akkor, amikor ők 8 évesek voltak, most 17 évesek. Párom (az édesapjuk) egyedül neveli őket. Édesanyjukkal azóta sem találkoztak, gyűlölik őt, nem is akarnak vele találkozni (az édesanya megpróbálkozott már ezzel).
Amikor bekerültem az életükbe, jó viszonyt ápoltam a gyerekekkel, többször jártak hozzám, sok jó emléket gyűjtöttünk. Sosem volt szó róla, hogy odaköltöznék hozzájuk, és a nevelésükbe sem szóltam bele sosem. Próbáltam barátként viszonyulni hozzájuk. Kb. 1 éve a három lányból kettő megutált engem. Az egyikük sosem köszön, rám se néz, levegőnek néz, szó szerint hátat fordít nekem, ha egy légtérben vagyunk. Próbáltam megbeszélni vele, hogy miért haragszik rám, de nem lehet vele őszintén beszélgetni. Az apja szerint féltékeny, de neki sem nyílik meg. Legutóbb, amikor azt hitte, nem hallom, “büdös kurvának” hívott.
Mit tehetnék?
Kedves Viktória!
Ami pozitívat kihallok az Ön által leírtakból, hogy jó viszonyban van a lányokkal, sok szép közös élményben volt részük, barátként kezeli őket. Ezeken túl az apának igaza lehet abban, hogy a lányok elkezdtek féltékenyek lenni magára: egyrészt eddig sok évig ő nevelte őket egyedül, hozzá kötődnek legjobban, van köztük egy láthatatlan (vagy látható) egység, amit feltehetően nagyon óvnak, és bárki, aki ezt az egységet veszélyezteti, arra “ellenségként” tekinthetnek. Másrészt van a lányokban egy régóta eltemetett vagy épp nyílt harag az édesanyjuk iránt, ami egy kamasz esetében bármikor felszínre törhet (lehet hogy épp most) és kivetülhet egy potenciális “anyakép” felé, tehát magára. Ilyenkor általában időt kell adni a kamaszoknak, hogy érzéseiket kifejezhessék.
Ezen okok bármelyike megbújhat a lányok elutasításának hátterében, amit ők nem valószínű hogy tisztán látnak. Amit tehet, hogy a párjával együtt átbeszélik a helyzetet és együtt kitalálnak egy olyan megoldást, ami mindkettőjüknek megfelelő. Az apa nyilván jobban ismeri a lányokat, ő jobban hatással tud rájuk lenni.
Önnek azt kívánom, hogy legyen türelemmel és elfogadással a lányok felé, ne vegye magára az elutasításukat. Persze ettől még Önnek is jár az önvédelem, tehát kifejezheti feléjük az érzéseit, amit a kritikájuk kiváltott magában.
Remélem sikerül rendezni a kapcsolatát a lányokkal!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Édesanyám és édesapám kapcsolata elég mérgező egymással szemben (erőszak is történt, megcsalás,kibékülés,felhántorgatás). Emelett apám alkoholista és anyám se veti meg az alkoholt. Itthon lakom velük, mert egyetem mellett nincs lehetőségem külön költözni. Rendszeres, hogy péntek délutántól vasárnap estig apám iszik, viszont elég békés alkoholizáló, Igyis vannak veszekedések emiatt, de hamar bealszik. Viszont anyám elég agresszív lesz ha iszogat,pl főzés mellett. Ha eléri azt a szintet felhántorgatja a múltat, elküldi apámat és csak mondja és mondja és mondja a magáét. Egyszerűen nem tud csöndbe maradni. Általában elmegyek itthonrol ilyenkor, ma nem így lett, raszoltam, köztünk is konfliktus alakult ki. Pedig csak nyugalmat szeretnék, hogy ne kelljen menekülnöm itthonról. Hétköznapok nyugalmasak ,olyan mintha minden rendben lenne. A mai esetnél anyám meg szorította a kezem, mikor kihuztam a kezei közül veletlen megutottem. Annyira bánt, mert sose bántanám. Nem menekülhetek mindig.
Kedves Enikő!
A családi helyzete tényleg mérgező, hiszen mindkét szülője alkoholfüggő, és ebben a légkörben élni sok feszültséggel jár. Teljesen megértem, hogy az ilyen feszült helyzetekben elmegy otthonról és ezáltal is védi magát az újabb feszültségek káros hatásaitól. A kérdése legvégén említett szituáció, melyben véletlenül megütötte az édesanyját, nem szándékosan történt, ezért nem felelős, önvédelemből történt, tehát ne okolja magát. Az anyukája ugyanúgy felelős a helyzet létrejöttéért, maga pedig csak védeni próbálta magát, és nem volt szándéka bántani az anyukáját. Ha gondolja, még utólag is bocsánatot kérhet tőle, ha attól jobban érezné magát.
Javasolni annyit tudok, hogy ha szeretne esetleg elköltözni az egyetem kollégiumába (ha van ilyen), akkor abban akár az egyetem, akár a lakhely szerinti Családsegítő Szolgálat tud segíteni szociális alapon, vagy anyagi okok miatt. Forduljon hozzájuk bizalommal és segítenek valamilyen megoldást találni, és talán ki tud kerülni ebből a mérgező környezetből.
Sok sikert kívánok ehhez!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – pszichológus
Üdv!Nekünk egy olyan problémánk lenne, hogy a Párom (31) és Én (22) másfél éve vagyunk együtt. Mindekketen egészségügyi végzettséggel..ami számunka már megterhelő az utóbbi idöszakban. Én 7hónap covid osztályos munkavállalás..örökös osztályon való dobálás..mindkét részen. A párom édesanyjáéknal lakik egyéb régebbi okok miatt..jöttem én mint “változás” 8év egyedüllét után neki..maga a probléma az ő szüleivel való kommunikációm legfőképp az édesanyjával. Úgy érzem nem tud “minket” engem elfogadni. Én 3 éve élek külön a szüleimtől..párom pénzügyi dolgok miatt függ az otthoniaktól. Lakásfelújításba kezdtük mert mi távol lakunk egymástól. Ami azt jelenti hogy én töltöm javarészt a szabadidőmet náluk..engem megvisel hisz én már éltem egy külön életet. Sajnos nem bírom megemészetni a sokszoros érzelmi bántást az édesanyja részéről. De a párom sem szeretném megbántani. egyéb munkákat is vegez más állásban ezert jon keveset hozzam. A felujitando haz is ezen a településen van. Köszönöm.röviden
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a leválás még nem teljesen történhetett meg a szülők és a párja között. Érdemes lenne minél több programot a házon kívül szervezni, hogy kevesebb konfliktusforrás alakulhasson ki Ön és az anyósa között. Az elköltözés hozhat nagyobb változást az Önök életében, hiszen akkor határokat lehet majd húzni, hogy mi megengedett és mi nem az új házban (az anyós részéről).
Javaslom, hogy olvassa el az alábbi blogbejegyzéseinket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
(Bár szexuális témájú a kérdésem, úgy érzem inkább az önismereti kategóriába sorolható, sem mint a szexuális zavarok közé.)
Miért van az hogy maszturbálás közben sokkal jobban felizgat, ha idősebb nőkre gondok, miközben a való életben nem tudnám idősebb nővel elképzelni magam párkapcsolatban? Alkalmi viszonyban viszont annál inkább : ) De érdekes kérdés ez, mert én férfi létemre úgy működök, hogy nekem meg kell szeretnem a nőt ahhoz hogy menjen vele a szex (én őszinte szeretkezésre vágyom), ha pedig már megszerettem akkor párkapcsolatot is akarok vele, szóval elég bonyolult fazon vagyok : ) Nem az alkalmi kapcsolatok vagy egyéjszakás kalandok embere vagyok az biztos.
Tehát lényegében azt nem értem miért fantáziálok olyan dolgokról -sőt pont ezek indítanak be leginkább-, amiket a valóságban nem tennék?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos ennyi információ alapján nem lehet az okot megmondani, hogy mi is állhat a fantáziavilág mögött. Amennyiben érdekli ez, érdemes lenne pszichológus szakembert felkeresnie, akivel irányított kérdések alapján eljuthatna a megoldásig.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv. 22 éves vagyok. Röviden: kiközösítéssel indultak a problémák már kiskoromban. Ez okán is szorongás gyanus tüneteket vettem észre és menekülési kényszert. Öngyilkos hajlamot. Szeretnék szakemberhez fordulni. Szeretnék valami kézzelfogható információt (szakjelentést) arról, ha esetleg van mentális betegségem. Természetes konzultációk után. A kérdésem az lenne, hogy kitőlkaphatnék segítséget? A szüleim elintélnek és kinevet a környezetem, hogy semmi baj nincs velem. Szeretném magam érdekében és hogy ők is lássák baj van a szakjelentést. De nem tudom hol induljak el és kihez forduljak.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban kellene elmondania a panaszait, ott szükség esetén tesztekkel is megvizsgálnák, diagnosztizálnák (amennyiben mentális betegség gyanúja beigazolódik) s ambuláns lapot is kapna róla. Tb alapon a szakrendelésen való megjelenés pénzbe sem kerülne.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Pszichológusok! Fiammal (51 éves,az alsó szinten lakik) van problémám, szeretnék segíteni neki. Ezt a levelet kaptam tőle:
“Betelt a pohár. Vége. Az az ördög aki rokkantan neveli a gyerekeit és mindent megtesz értük. (Ahelyett , hogy sajnáltatná magát)
Halvány lila gőzöd nincs neked arról min megyek keresztül nap mint nap. Gondolom nem is érdekel.
Na de ennek most vége lesz. Elég volt.
Most gondolkodj el te egy kicsit a leírtakon.
Lehet háború majd megnézzük mit hoz.
Kertész? Fa télre.?
Te akarsz szünetet tartani ellenünk a héten!!!
Röhej!!!!
Hát hülye vagyok én???…
És hidd el engem már semmi nem érdekel csak a két gyerekem és a Zsuzsi.
Ők az én felelőségem.
Úgyhogy egy lehetőséget látok a részedről és az egy a belátó bocsánat kérés!
Minden jót ,a “szemét, semmirekellő, pszihopata, skizofrén” Fiad. ”
Mindig is kezelhetetlen volt,sosem érdekelte a cselekményei következménye.
Szerintem nárcisztikus (mindent elolvastam a témában),de javítható? Üdv.K
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával.A levelében megfogalmazott probléma kapcsán javaslom, hogy keressék fel a helyileg illetékes pszichiátriai gondozót, sajnos e rovat keretén belül nem tudok Önnek segíteni.
Üdv,
Az igazság az hogy nem tudom mi van velem, hogy ez most figyelemzavar esetleg depreszió vagy csak kamaszkori problémák. A szüleim nem igazán figyelnek rám és nem vették észre hogy valami nincs rendben, én viszont nem tudom mit tehetnék, szeretném valakivel megbeszélni, esetleg egy szakemberrel viszont ezt nem tudom elmondani a szüleimnek hogy miért azt nem tudom, félek hogy esetleg nem vesznek komolyan. Akinek elmondtam a problémáimat azt mondta csak túlreagálom, ami lehetséges is. Mostanában minden egyre rosszabb érzelmi hullámok, elégé drámai hatással, alvás és étkezési problémák( néha túl sokat alszok, van hogy nagyon keveset, pont ugyan így az evéssel is), kényszeres mozgások, koncentrálási problémák. És hát igazából nem tudom mihez kezdjek
Kedves Bianka!
Remélem, nem bánod, ha válaszomban tegezlek. Biztosan nagy bátorság kellett ahhoz, hogy megírd ezt a levelet és segítséget kérj. Nagyon jól tetted. Nyilván személyes találkozás nélkül nem lehet arra választ adni, hogy van-e Veled valami probléma, vagy “csak” túlreagálod a dolgokat, ahogy a jörnyezeted fogalmaz. Nem is ez a legfontosabb kérdés! Ha Téged valami aggaszt, és azt érzed, hogy valami nincs rendben – akár az érzelmeiddel, akár az alvásoddal, étkezéseddel – mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Még akkor is, ha az derül ki, hogy mindaz, amit megélsz, belefér a “kamaszkori furcsaságokba”, hullámzásokba! Fontos, hogy azt érezd, hogy ha valami nehézséged van, nem érzed jól magad a bőrében, akkor van aki meghallgat, van, aki javasol, vagy tesz valamit.
Mivel gyermekkorú vagy, legkönnyebben a szüleiden keresztül tudsz segítséget kérni. Fontos lenne, hogy beszélj nekik a Benned zajló dolgokról, és kérd a segítségüket. Ők fordulhatnak pedagógiai szakszolgálathoz (régebbi nevén nevelési tanácsadó), ahol pszichológustól szakszerű segítséget kaphatsz ingyen. Ez a lassabb út. Ha a szüleid meg tudják tenni, kereshettek magánúton egy pszichológust, aki segít a Benned kavargó gondolatok, érzések, aggodalmak letisztázásában.
Üdvözlettel;
Tisztelt doktornő/ doktor úr!
Tanácsot szeretnék kérni, hogy a érdemes-e ezzel komolyabban foglalkozni vagy sem, hogy forduljanak-e a szülők szakemberhez. A párom 10,5 éves kislányát fél éve műtötték vakbéllel, azóta a gyermekre időközönként rájön egy félelemérzet, ha valmi furcsát tapasztal magán, ami nem megszokott. A kapcsolata mind otthon az édesannyával mind nálunk stabil, minden szeretet és odafigyelést megkap. Amikor eluralkodik rajta ez a félelem vagy pánik nagyon nehezen tudja abbahagyni a sírást és nagyon nehéz megvigasztalni. Számunkra is ijesztő, mert valamikor csak úgy a semmiből jön és főleg a párom nehezen tudja kezelni és nem tudja mitévő legyen. Az édesanyja szokta neki mondani, hogy nem kell mindentől így megijednie, de ez ahogy látjuk nem használ, én viszont nem akarom, hogy a gyermek azt higyje nem érdekel minket a baja.
Segítségüket előre is köszönöm!
Üdv., Krisztina
Kedves Krisztina!
Nagyon szerencsés gyermek a párja kislánya, hogy mindkét családból szeretetet, odafigyelést kap. Egy olyan helyzet, mint egy műtét, a gyermek számára szorongáskeltő lehet – hiszen előre nem teljesen látható, veszélyeket hordoz magában, és akár lehet egy olyan üzenete is, hogy az életben vannak nem annyira kontrollálható helyzetek. Ha a gyermek egyébként is érzékeny, újszerű, ismeretlen helyzetekben aggodalmaskodó, akkor egy ilyen helyzet felerősítheti a szorongásait. Ez állhat a pánikreakciók hátterében. Mindenképp érdemes ilyen helyzetben szakemberhez vinni a gyermeket. A levelében leírtak alapján a gyermek odafigyelést, szeretetet kap a családtól, és igyekeznek a maguk módján és eszköztárával lereagálni a helyzetet és megnyugtatni a gyermeket. Ám ez nagy valószínűséggel nem elég.
Üdvözlettel;
