Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktor/Doktornő!
Párommal 4 éve élek együtt. Ő56 én, 44 éves vagyok.
Azzal tisztában voltam és vagyok, hogy párom mellmániás. Imádja a női melleket.
Társaságban is rajta felejti a szemeit más nők mellein.
Ez engem zavar.
Néhány hete észrevettem hogy a facebookon tagja 2 olyan csoportnak, ahol csak nők szerepelnek. Persze ruha nélkül. Néha rá lájkol.
A szexel nem volt probléma, bár most kicsit kevesebb van. És találtam potencianövelő tablettákat is.
Minap viszont megláttam, hogy milyen videókat néz a tiktokon!
Olyanokat, hogy a nők a gyerekeket szoptatják!
Én nem tudom, hogy ez már pervezitás e, de én teljesen ledöbbentem.
Nem szóltam neki, hogy láttam, miket néz. Egyelőre magamban kell feldolgozni.
Nekem ez egy kicsit sok.
Tanácstalan vagyok, hogy mit kezdjek ezzel a szituációval.
Amúgy is zavart, hogy állandóan nőket néz, meg melleket. Azt gondoltam, velem van baj, hogy ennyire zavar, s terapeutához kezdtem járni.
Viszont most ugy gondolom, neki kéne kezelésre járnia.
Kedves Tina!
Valószínűleg érdemes lenne a párjával beszélni ezekről a dolgokról, illetve arról, hogy ez számára mennyire jelent problémát vagy mennyire nem. Perverziók/fantáziák mindenkiben lehetnek, ennek mértéke és kényszerítő ereje a fontos.
Ha Ön jár terápiába, akkor fontos erről ott beszélni erről.
Üdvözlettel,
Jónapot kívánok az lenne a kérdésem hogy, lassan 2-3 hónapja hordozom azt magammal hogy este mikor le fekszek aludni el kezdek szédülni és mikor már el aludtam volna hírtelen be ver a szivem, ugy érzem gyorsabban ver, viszont voltam orvosnál. Az orvos azt mondta makk egészség vagyok és nincs semmi egészségügyi problémám, lehetséges hogy lelki vagy pszichológiai problémá lehet a háttérben?
Tisztelettel: Magyar Kevin
Kedves Kevin!
Jó hír, hogy az orvos azt mondta a vizsgálat alapján, hogy Ön egészséges. Valószínű, hogy azoknak a tüneteknek, amiket tapasztal lefekvés előtt, lelki oka van. Gyötörhetik konkrét félelemek, vagy megmagyarázhatatlan szorongások. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, mitől fél, mégis vannak Önben bizonytalanságok, szorongató érzések. Érdemes számba venni az élete különböző területeinek aktuális történéseit. Lehet, hogy a családban van valami feszültség, ami foglalkoztatja Önt? Esetleg az iskolában, akár a tanulás, akár a baráti kapcsolatok területén van valami nehézsége? Tértént a közelmúltban bármi olyan változás az életében, ami hatással lehet Önre (pl. iskolaváltás, költözés, szülők válása)
Sok dolog állhat ezeknek a félelmeknek a hátterében. Érdemes picit utánamenni ezeknek. Kérhet segítséget az iskolában osztályfőnöktől, iskolapszichológustól, vagy szüleitől.
Persze érdemes ezekkel a tünetekkel rövidtávon is foglalkozni. Amikor lefekszik este, és érzi, hogy megjelennek ezek a tünetek, érdemes a légzését lenyugtatni hosszú be- és kilégzésekkel. Továbbá próbálja a figyelmét más irányba terelni. Gondoljon valami olyan dologra, amit nagyon vár a közeljövőben, vagy olvasson könyvet. Hasznos lehet, ha kizökkenti magát abból az állapotból, amibe ilyenkor kerül.
Üdvözlettel;
S
Üdvözlöm! Úgy érzem muszáj valakivel beszélnem, aki nem a közvetlen környezetemben van. 3 hete szültem, ami alapjában véve embert próbáló. Van egy 3 éves fiam, meg egy majdnem 3 hetes csodás kislányom. Úgy érzem rossz anya vagyok, pedig tudom, hogy mindent a legjobb tudásom szerint csinálok, de semmi motivációm, tudom hogy még évekig nem alszom. A baba csodálatos, de hasfájós, sokat sirdogal, éjjel 2 órát fixen fent vagyok vele. Fiammal most hálisten sokat foglalkozik anyósom és a férjem (ő amúgy is mindig sokat foglalkozott vele) de az éjjel az enyém, nappal is ugye állandó készültség, a nagy az ovi miatt szinte állandóan beteg, jovoheten pl nem is megy. Ő elég sokat kivesz az emberből, hiába okos, értelmes, elég erős akaratú. Babaval szemben nagyon toleráns, ha sokat sír, néha rá üvölt, hogy ne sírj már kistesó! De mindenben segít nekem, igazából tökéletes az életem, de úgy érzem meg fogok bolondulni, pedig a fiamnál már megszoktam az állandó éjszakázást. Félek, hogy ártani fogok.
Kedves Levélíró!
Nagyon embert próbáló lehet ez az időszak, ijesztő lehet ezekkel a nehéz érzésekkel és önkritikus gondolatokkal szembenézni! A szülést követő időszakban, olyan mértékű változás áll be az ember életében (még akkor is ha már van idősebb testvér), ami hatással van a hormonrendszerre, a lelkiállapotra, a stresszel való megküzdés képességére, szóval mind a fizikai, mind a lelkiállapotra! Hatalmas társadalmi nyomás övezi a gyermekvállalást – azt látjuk-halljuk sok helyről, hogy egy kisbabával rózsaszín az élet, szinte az az elvárás, hogy az anyuka csupa pozitív érzést éjen át. Azonban ez egy irreális elképzelés! Teljesen természetes, ér érthető, hogy negatív érzések, gondolatok is megjelenhetnek ebben az időszakban. Nagyon sokat tud segíteni a támogató környezet – ami úgy tűnik praktikus szempontból elérhető az Ön számára, de érdemes beszélgetés, nehéz érzések és gondolatok megosztása szintjén is támaszkodni párjára, családjára, barátaira. Az első 6 hét, az ún. “baby blues” időszakában normálisnak tekinthető az érzelmi instabilitás, a negatív gondolatok megjelenése, azonban amennyiben ezt követően is fennmaradnak a panaszok, vagy úgy érzi meghaladja a tűrőképességét, vagy ahogy fogalmaz, tart attól hogy ártani fog, mindenképpen érdemes szakmai segítséget kérnie! Vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudnak Önnek segíteni a kollégák (tb támogatottan) – itt pszichiáter és klinikai szakpszichológusok segítsége elérhető, vagy érdemes kifejezetten a szüléshez kapcsolódó hangulati zavarok, szülés utáni depresszióban járatos kolléga segítségét kérni, egyéni konzultáció keretein keresztül!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot!
Olyan problémám van ,hogy sajnos megtudtam a barátnőm telefonjának a feloldó kódját.
Volt amikor le is buktam ezzel, mert meglátta.
És késztetett a kíváncsiság ,hogy belenézzek a telefonjába.Találtam olyan jelre utaló beszélgetéseket amik megcsalásra utalnak.Megjegyzem ,hogy a mi kapcsolatunk nem egy hétköznapi. A Barátnőm 18 évvel idősebb mint én, Én 28 vagyok ő pedig 46.
Az elején igazából egy szex kapcsolatnak indult de aztán egymásba szerettünk és egy kapcsolattá formálódott az egész.
Láttam intim beszélgetéseket.
Olvastam, hogy találkozott valaki mással a hátam mögött miközben nekem azt hazudta ,hogy a hegyen vannak és ott dolgoztak a szüleivel.De ekkor már egy teljes kapcsolatot ápoltunk egymással szerettük egymást.Az lenne a kérdésem ,hogy mi tévő legyek? Elmondjam neki miket olvastam miket tudok?
Eddig azért nem mondtam el semmi mert félek ,hogy elveszítem. Köszönöm a válaszát.
Kedves Jácint!
A leveléből úgy tűnik, hogy a bizalom és az elköteleződés egy nagyon fontos és aktuális téma most maguk között. Hogy mennyire tudnak egymással őszintén és bizalommal teljesen beszélgetni? Milyen mélységű az intimitás és a bizalom, amit egymás iránt táplálnak? Ezek alapvető fontossággal bírnak egy elkötelezett párkapcsolatban. A nagy korkülönbség alapvetően nem lenne oka a bizalom csökkenésének és az eltávolodásnak, viszont ha nem tudnak egymás előtt őszintén feltárulkozni és megnyílni, ez eltávolodáshoz és a kapcsolat kihűléséhez vezethet. Javaslom, hogy fordítsanak több időt az őszinte és nyílt beszélgetésekre, beszéljék át hol tart most a kapcsolatuk, mire van szükségük, és mitől lennének elégedettebbek.
Ha ehhez szükségét látják, forduljanak bátran párterapeutához, hogy a kapcsolatukat jobbá és működőképesebbé tudják tenni.
Kitartást és bátorságot kívánok ehhez!
Üdvözlettel: Kovács Gábor
Páromra vonatkozna a kérdésem. Megfigyeltem, hogy szinte egyáltalán nem tudja fékezni a haragját, dühét. Legutóbbi eset, egy közlekedési incidens volt ahol egy sofőr sértően bemutatott neki, erre ő azonnal kipattant és az autóban ülő ember torkának esett, fojtogatni kezdte, közbeléptem és rövid időn belül el is engedte majd mintha mi sem történt volna elhagytuk a helyszínt. Közlekedési incidense többször előfordul, büntető fékezések, oldal ablak betörés. Számomra ez nem normális és elfogadhatatlan, de ő teljesen jogosnak érzi ezeket a cselekvéseit. A magánéletben magának való, nehezen alkalmazkodik emberekhez, nem szeret társaságba járni. Elhanyagolja az emberi kapcsolatait, hosszú távon is haragot tart. Többnyire nem érzi hibásnak magát. Hogyan kezeljem ezt? Hol van a határ, mennyire kell ezt komolyan vennem? Komolyabb zavart is mutathatnak ezek a dühkitörések? Szükséges lehet szakember segítsége?
Köszönöm válaszát!
Kedves Renáta!
A levelét olvasva nyilvánvaló hogy a párjának komoly indulatkezelési nehézségei vannak, amiket önmaga nem képes megfékezni, és ezzel másoknak is képes ártani, sőt akár a törvénybe ütköző cselekedetekre is képes (fojtogatás, ablakbetörés. Arról nem írt, hogy Önt bántotta-e már, volt-e már precedens a kapcsolaton belüli bántalmazásra, vagy tart-e ettől, mindenesetre ebben az esetben szakember segítségét kérni szükséges. Ha a kapcsolaton belül nem történt bántalmazás, akkor lehet érvényes a kérdése, hogy hogyan kezelje. Megkérdezném Öntől, hogy vajon a párja mit vár ilyen helyzetekben magától? Mivel tudja lenyugtatni őt? Szerintem annyira kell komolyan vennie a párjának az indulatait, amilyen mértékű szorongás és félelem keletkezik magában, és ha nem érzi biztonságban magát mellette. Tegye fel magának nyugodtan a kérdést, hogy mennyire fél a párjának indulatától? Mennyire érzi biztonságban magát mellette?
Mindenféleképpen szükséges lenne a párjának egy szakember segítsége, hogy megtanulja kezelni az indulatait, de ennek alapvető feltétele hogy legyen belátása a problémára, vagyis hogy ez igenis probléma és fontos vele foglalkozni, ha biztonságot szeretne nyújtani magának.
Akár olyan megoldást is választhatnak, ha a párja egyedül nem fordulna szakemberhez, hogy együtt elmennek egy párterapeutához és ott beszélnek a kapcsolatuk működéséről és az érzelmek kezeléséről.
További minden jót kívánok!
Üdvözlettel:
Kovács Gábor
Üdvözlöm!
Egy elvált férfival vagyok kapcsolatban már 2 éve, bár ezt megelőzően is ismertük egymást. Rengeteg időt töltünk együtt és mindent tudunk egymásról, de Ő valamiért nem akar velem összeköltözni, és a másik probléma, hogy a két kamasz, lassan felnőtt gyerekének se mutatott be eddig, mintha tőlük tenné a kapcsolatunk jövőjét függővé. Még a telefonomat se veszi fel, ha éppen velük van. Számomra ez megalázó. Egyébként neki sem felhőtlen a kapcsolata a gyerekeivel, nem találkoznak gyakran, és ellenségesen állnak hozzá (ez már a válás előtt is így volt.) De Ő mindent megad nekik.
Én már nagyon szeretnék szintet lépni, hiszen azért régóta együtt vagyunk. Vele erről nem igazán lehet beszélni, bár Ő azt mondja, hogy nem jött még el az ideje és várja a megfelelő pillanatot. Nem értem mire vár, már nem vagyunk 20-on évesek. Mindenki tudja körülöttünk, hogy együtt vagyunk, de ezt a gyerek és összeköltözés témát nem kezeli egészségesen.
Köszönöm válaszát!
Kornélia
Kedves Kornélia!
Köszönjük a levelét!
A párkapcsolati konfliktusok megoldásának egyik alapja az őszinte és nyílt kommunikáció, illetve ennek kölcsönössége. Ha úgy érzi, hogy erről a párjával nem lehet beszélni, ő kilép a helyzetből, akkor valóban Ön nehéz helyzetbe kerül. Érdemes lenne az okok feltárására is koncentrálni, vajon a párja miért gondolkodhat így, mi az, amire nem áll készen, valóban ezek-e a problémák, vagy a mélyben más lehet, s csak ezekben a konfliktusokban ölt ez testet? Ha ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában sem partner a párja, akkor érdemes lehet felvetnie a párterápia lehetőségét, ahol egy külső segítővel és az ő mediáló szerepével lehet rálátni a problémára. Ha a párja azonban ebben sem motivált, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon a párja mennyire szeretné ezt a kapcsolatot és mennyit hajlandó ezért tenni, akár időbefektetésben, akár energiában, munkában. Ebben az esetben Ön is dönthet úgy, hogy ez a befektetés a másik oldaláról nem elég, s szeretne ennél többet/jobbat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt
27 éves vagyok. Egyetemista, de mellette dolgozom is. A problémám az nem újkeletű, de eddig nem mertem tanàcsot kérni senkitől, bár a szüleim tudjàk ezt a problémàt, de azt mondtàk ne foglalkozzak vele.
A problémàm kb 2-2.5 éve kezdődött, amikor a szüleim elmentek nyaralni és itthon maradtam egyedül a tesómmal. Tesóm szobàjàt be lehet zàrni. Amikor először zàrta be és nem tudtam bemenni megnézni, hogy mi van vele, pànikrohamot kaptam és beképzeltem hogy rosszul van elàjult, meghalt stb. Ahányszor a szüleim elmennek több napra és tesóm bezárja az ajtót én egyből elkezdek idegeskedni és olyan dolgokat képzelni be ami nincs.
Ha itthon vannak a szüleim és van ilyen, hogy bezàrja az ajtót akkor nem idegeskedem ezen. Ön szerint ez miért van?
Köszönöm a vàlaszát
Krisztina
Kedves Krisztina!
A levelében leírt félelmek, aggodalmak azzal lehetnek kapcsolatban, hogy esetleg nem érezte, nem érzi magát biztonságban a szülei nélkül. Érdemes elgondolkodnia azon, hogy mik azok a tárgyak, helyek, emberek, szokások stb. amelyek az érzelmi, lelki biztonságot jelentik az Ön életében. A biztonság alapvető szükséglet az életben – biztonságot okoz, ha tudjuk, hogy van mit ennünk, van hol aludnunk. Továbbá biztonságot ad, ha tudjuk, hogy kire számíthatunk egy nehézség esetén, kivel oszthatjuk meg a problémáinkat.
Talán a szülei nélkül töltött idő nem csak azt hívta elő Önben, hogy önnek kell vigyáznia az öccsére, hanem azt a gondolatot, aggodalmat is, hogy Ön biztonságban van-e – nem fizikailag, inkább lelkileg.
Azt is érdemes átgondolnia, hogy hogyan értelmezte akkor ezt a helyzetet? Az volt a fejében, hogy Ön a felelős a testvéréért? Úgy érezte, túl nagy teher nehezedik a vállára? Esetleg tehetetlennek érezte magát, amikor a testvére bezárkózott? Fontos lenne ezeket a kérdéseket tisztázni, mert úgy tűnik, hogy ahhoz a múltbeli helyzethez olyan gondolatokat társított, amelyek azóta is nyomasztják Önt, szorongást okoznak.
Esetleg érdemes online konzultáció során részletesebben átbeszélnie a félelmeit valamelyik munkatársunkkal.
Üdvözlettel;
Üdv!
Problémám: kapcsolatom édesanyámmal. Egyke vagyok, és már gyermekkorban megterhelt a rám irányuló túlzott figyelem/gondoskodás/elvárások/féltés. Édesanyám egyedül nevelt.
Felnőttem. Hetente találkozunk, naponta beszélünk, nekem ez sok. Szeretnék kevesebb,minőségibb időt tölteni vele. Mikor együtt vagyunk, megterhel-leszív, ritkák a rendes “beszélgetések”, általában ő beszél magáról+nagyon negatív személyiség.Ő pedig több időt töltene velem. Nincsenek barátai,rendszeres programjai. Élete nagy részét a szüleivel töltötte, együtt laktak, segítették egymást, haláluk napjáig minden körülöttük forgott (meg körülöttem). Nem volt igénye más társaságra, most sincs szinte, csak az enyémre. Nekem ez nagyon megterhelő. Szeretném élni a saját életem. Kimondja hogy “lóg rajtam”, ez rosszul esik neki, “nem szeretem, minden fontosabb nála, ő az utolsó, hálátlan”vagyok,de a megoldást abban látná ha összenőnénk, nem abban ha leválnánk egymásról. Őszinteség sem használ, mit tegyek?
Kedves Maya!
Köszönjük a levelét!
Reálisan látja a helyzetét, s azt, hogy határhúzásra van szüksége édesanyjával szemben. Ezek a határok levele alapján részben már meghúzásra kerültek, azonban az is látható, hogy ezekhez nehéz következetesen hozzáállnia és betartania őket. Édesanyja nem fogja ezeket tartani, neki nem ez az érdeke, viszont az Öné az, hogy ezeket megvédje és megtartja. Másik hasonló tematika a nemet mondás abban az esetbe is, ha erre ő nem reagál jól és érzelmi manipulációba megy át a helyzet. Édesanyja működése írása alapján sok ponton éretlen, emiatt a határok elmagyarázása több időbe is telhet, nem elég neki egy alkalommal nemet mondani, vagy kifejteni véleményét, érdekét. A témában ajánlom Önnek Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermekei c. könyvet.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztlet Pszichológus! Megpróbálok tömör és érthető lenni. 6 éve élek pánikbetegségben, gyógyszeres kezelések nélkül megszoktam ezt a fajta életmódot. 12 éves koromtől 23 éves koromomig állami gondozásban éltem. Rengeteg mindent láttam, tapasztaltam ez idő alatt. 24 évesen angliába költöztem és sajnos a drogozások beszívtak. 26 évesen MDMA túladagolást kaptam, azóta pánikrohamaim vannk (folyamatosan sportolok), ami a szívemmel ritmusban jött elő elalvás előtt vagy magas számú szíverésnél. Manapság egye jobban kezelem az ilyen fajta rohamokat. Sajnos a jelenlegi párkapcsolatom (1 honapja tart) tartalmaz akadályokat. A párom hölgy, nem tudja , hogy állami gondozásban éltem, viszont a pánikbetegségemről tud. Ő pánikbetegségben, epilepsziában és pszichotkius zavarban szenved. Ha pánikrohama van sikerül megnyugtatnom, viszont a mi nap egy rosszúllét miatt hazament s azóta nagyon zárkozott. Míg meg nem gyógyul, nem szeretne komoly kapcsolatot, időre van szüksége, s kezdünk elidegenülni.
Kedves Gergely!
Köszönjük a levelét!
Ha egy párkapcsolatban mindkét fél küzd pszichés nehézségekkel, betegségekkel, akkor ez a helyzet okozhat különböző problémákat, konfliktusokat. Erősíteni és gyengíteni is tudják egymást, de talán legfontosabb alapelv, hogy megmenteni nem tudja egymást, csak akkor, ha saját magukat is szeretnék megmenteni. Az Önök esetében ajánlott lenne mindkettejük egyéni terápiája és fejlődése. Ezen felül pedig érdemes a párja kérését szem előtt tartania, az idő kérés tekintetében, hiszen ő tudhatja a legjobban, hogy saját magának mire van szüksége és mi segíthet neki jelen állapotában.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jóestét!:)
Nekem az az égető kérdésem lenne, miután nincs a környezetemben senki aki érdemleges választ tudna nyújtani, hogy budapesten hova lehetne menni pszichológushoz/terápiára, államilag támogatott kereteken belül, ha a lakcím alapjàn körzetileg kijelölt gondozóban minden bizonnyal nehezükre esik ellátni? Az, hogy bunkók a telefonban már eleve az időpont kérésnél és rám is rakják a telefont, mindent előhoz bennem csak szimpátiát nem, ami pedig úgy gondolom elengedhetetlen lenne egy ilyen ellátáshoz. Két éve voltam a semmelweisen egy sématerápián, viszont mikor nemrég kritikus és elkeseredett lelkiállapotban felhívtam az ottani ambulanciát, a területi ellátásra hivatkozva nem kaptam segítséget, mert én a 23. kerületbe vagyok bejelentve, nem a 8.-ba. Köszönöm előre is a választ, minden jót 😊
Kedves Kérdező!
Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalata van a teürletileg illetékes gondozóval, nehéz lehet, hogy segítséget kér, de elutasításba ütközik. A tb támogatott pszichoterápiás ellátás menete valóban az lenne, hogy a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresi, ahol pszichiáter kollégával történő konzultáció, vizsgálatot követően javasolhat pszichológiai ellátást is. Szeretném kihangsúlyozni, hogy még ha az időpont egyeztetés nem is ment ebben az esetben zökkenőmentesen, a pszichológiai segítségnyújtást, klinikai szakpszichológus kolléga fogja végezni, nem az akivel az időpontot egyezteti.
Vannak olyan alapítványok, ahol még szintén elérhető ingyenes terápia, pszichológiai konzultáció, de jellemzően sajnos nagy a várólista, de például érdemes felkeresni a Nap-kör Alapítványt.
Amennyiben úgy érzi olyan krízishelyzetben van, amelyet nem tud egyedül megoldani, akár öngyilkossági gondolatokkal küzd, akkor A Péterfy kórház Krízis Intervenció-s ellátását tudja igénybe venni, illetve az ingyenesen hívható a Magyar Lelki Elsősegélyszolgálat a 116-123-as számon.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdv!
18 éves vagyok és még csak 160cm magas. Valószínűleg már nem fogok nőlni és ez nagyon zavar. Mivel fiú vagyok ez nagyon alacsonynak számít és így a lányok téren is elég nehéz esélyeim vannak.. nem tudom hogy tudnám leküzdeni az ez miatt kialakult szorongásom mert rettenetesen zavar hogy mindenki magasabb nálam és sokszor be is szolnak ez miatt ami miatt mégjobban zuhan az önbizalmam. Ön szerint mit tehetnék? Vagy hogy lehet ezt a dolgot kezelni a hétköznapokban?
Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne átbeszélnie egy szakemberrel, hogy mi minden állhat amögött, hogy nem tud megbékélni a magasságával (pl. önbizalomhiány, kortársakkal nem tud megfelelően konfrontálódni, gyerekszerepben tartják-e még a szülei stb.). Valószínűleg ezeknek a problémáknak a feltárásával a magasságával kapcsolatos negatív gondolatok is csökkennének. Ha iskolába jár még, akkor iskolapszichológus segítségét is kérheti, illetve a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban is kaphat ellátást.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm. Az én problémám ,sajnos a féltékenység,és e miatt egy komoly kapcsolatom ment tönkre ,tegnap .a volt párom mondta segítség kell mert ez már betegség.roviden nem tudtam el viselni hogy más nőket is meg néz vagy olyan filmeket néz amiben vetkoznek a nők .és folyton meg jegyzeteket tettem.nem tudom hogy tudnám ezt le küzdeni.ebben kérnem a tanácsokat.mut kellene tennem és hogyan .szeretném ha mi hamarabb rendet tudnék tenni a fejembe .okot nem adott nem csalt meg soha.es nagyon szeret meg most is csak így nem tud velem lenni .azt mondta meg mérgezem az egész kapcsolatot .és igaza van nagyon szeretem őt és hiszem ha sikerül le küzdenem ezt az érzést ,újra együtt lehetünk ..ebben kérnék tanácsot ,hogy hogy tudnám ezt fejben el rendezni ..köszönettel Mónika
Kedves Mónika,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne két blogbejegyzésünket elolvasnia, amelyek a féltékenység témakörével foglalkoznak, a kezelési lehetőségeket is megemlítjük bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Lili!
Segítségét szeretném kérni a férjemmel kapcsolatban, aki kényszeres gyüjtögető. Sajnos a közös lakásunk nagy része a lomjaival van tele, gyakorlatilag minden felületet telepakol és használhatatlanná tesz. Szerinte ez csak gyüjtés, de a pisztáciahéj, az üres flakonok, ezeréves, használhatatlan elektronikai eszközök, bármi, ami a lakásba bekerült, attól nem tud megválni. Nagyon nagy teher és konfliktusforrás. Szeretnék néhány kéet küldeni, ami alapján ki lehetne jelenteni, hogy ez kényszeres gyüjtögetés-e vagy sem. Előre is köszönöm a segítségét és várva a válaszát. Üdvözlettel, Éva
Kedves Éva,
A leírtak alapján úgy gondolom, hogy fennállhat a kényszerbetegség a férjénél (a gyűjtögetés is a kényszercselekedek közé tartozik). Érdemes lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresniük, ahol pszichiáter szakorvos személyesen megvizsgálná a férjét, s kezelési javaslatot tudna adni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/Uram!
Egy hét múlva megyek egy hegymászós túrára, ami több mint 4200 km-re fog zajlani. Soha életemben nem repültem, ilyen messze sem voltam még soha, és ilyen nagy túrán sem vettem még részt. Mindig is izgulós voltam, de csak normális kereteken belül, viszont pár napja nagyon izgatott vagyok, szorongok, pánik közeli állapotban vagyok. Éjszaka felébredek teljesen izzadtan, a szívem kiugrik a helyéről, nap közben gyomoridegem és hányingerem van, a fejemben is nyomást érzek. Teljesen természetes az izgalom egy ilyen volumenű utazás előtt, de kicsit megijeszt az izgalom intenzitása és már rágörcsölök. Egy hét van még az indulásig, de addig azért nem szeretnék ilyen szorongásos állapotban lenni. Tudna valamilyen tanácsot adni ezzel kapcsolatban?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján az idő rövidsége miatt érdemes lenne enyhe nyugtatót íratni fel a háziorvossal, hogy a szorongásos tünetek enyhüljenek. Továbbá relaxációs anyagokat hallgatnia, a honlapunkon is találhat néhányat.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok. Próbálom röviden leírni a próblémám. 18 éve vagyunk együtt a párommal. 2 évvel ezelőtt műtőtték prosztata rákkal,ő 66 éves,sajnos azóta nincs közöttünk nemi élet. Ő azt mondja,hogy azért nem sikerül,mert már megszoktuk egymást és talán kellene valaki aki ki tudna hozni belőle valamit és elvárja tőlem,hogy én ezt fogadjam el. Ő elég Önző férfi és álltalában csak azt nézi neki mi lenne a jó,de azt nem,hogy ez nekem mennyire rosszul esik. 7 évvel ezelőtt megcsaltam őt,mert elegem lett abból,hogy nem foglalkozott velem. Tudom és tisztában vagyok azzal,hogy ez nem volt szép,de nem kaptam tőle meg akkor sem amit egy férfitől meg kell kapni. Erre is fogja a mostani helyzetünket. Nagyon tanácstalan vagyok és lelkileg nem tudom mit tudok még elviselni tőle. Én nagyon ragaszkodok hozzá és nem szeretném elhagyni,de szeretném ha valaki tudna nekem ebben segíteni. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Éva!
Köszönjük a levelét!
Egy párkapcsolat minden esetben egymás tiszteletéről és kompromisszum kötésekről is szól, melyek levele alapján érzésem szerint kevéssé teljesülnek. Mást szeretnének, más irányba mutatnak és nehéz ezt a két ellentétes irányt közelíteni egymáshoz. A párja megváltoztatására tett kísérletek mindaddig sikertelenek fognak maradni, amíg ő nem ismeri fel a változás igényét és nem kezd el ő maga is tenni ezért. Ez értelmezhető akár az ő egyéni fejlődésében, akár a kapcsolatuk fejlődésében. Egyedül Önnek ez a változás menedzselés nem kivitelezhető. Ebben az értelmezési keretben, ha szeretne együtt maradni a párjával, akkor vagy marad a jelenlegi helyzet továbbra is, vagy közösen, együtt kezdenek el dolgozni a kapcsolatuk újragondolásán, javítását.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
