Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Egyedül èrzem magam meg akkor is amikor nem kenne, azt mutattom hogy jol vagyok de egy romhalmaz vagyok belulrol, szeretnèk errol barataimnak, vagy csaladtagoknak beszelni, de nem bizzom mar az emberekben.
Kedves Anna!
Örülök, hogy meg tudta fogalmazni és leírta az érzéseit. Mivel nagyon keveset írt a helyzetéről, nem tudom, hogy egy konkrét nehézség, vagy az életének egy közelmúltbeli eseménye miatt érzi magát így? Vagy ez az érzés már régóta ott van Önben, és hosszú ideje érzi magát rosszul a bőrében?
Akármi is az oka a nehézségeinek, mindenképp fontos lenne, hogy kiadja magából mindazokat a rossz érzéseket, amelyek megfogalmazódtak Önben. Azt írja, hogy nem bízik az emberekben, emiatt gondolom, nem szeretné családtaggal, vagy baráttal megosztani a nehézségét. Azt viszont hasznos tudnia, hogy ja, ha a fájdalmait, sérelmeit kimondja az ember. Segíthet a feszültség levezetésében is, de emellett sokkal többet is adhat. Segíthet Önnek abban amikor beszél a nehézségeiről, hogy kicsit más szemmel lássa azokat, vagy kicsit újra- , átértékelje a saját helyzetét. Ha valóban azt gondolja, nem akar családtagnak, barátoknak beszélni a nehézségeiről, akár naplót is vezethet az érzéseiről, gondolatairól. Ez segítheti Önt a feszültséglevezetésben, és a tisztábban látásban. Ha ezzel sem szeretne élni, kérheti valamelyik kollégánk segítségét egyéni konzultáció formájában.
Az is segítség lehet a jelenlegi helyzetében, ha a nehézségei közt próbál olyan tevékenységet találni és végezni, ami örömet okoz az Ön számára; legyen az akár egy új, vagy régi hobbi, akár valamilyen mozgásforma. Utóbbihoz nem kell eljárni edzésre, az is segíthet, ha minden nap, vagy hetente többször sétál egyet, “kimegy” a természetbe, tehát valamilyen módon próbál töltődni a nehézségei közepette.
Akár mit is választ, valamit tennie kell annak érdekében, hogy ne lássa ennyire sötéten a helyzetét. Nehéz ezzel kapcsolatban lépéseket tenni, de szükséges.
Üdvözlettel;
Jó estét olyan kérdésem lenne hogy 4 éve elköltöztünk és új házban lakom anyuékkal de a húgom 3 éve kiköltözött vagyis elköltözött azóta akármit csinálok sehigy nem jó a szobában hiába rendezem át sehogy nem találom a helyem és ahol volt az ágya nem tudok meglenni hiába rakok oda bármit ida nézek és eszembe jut hogy ott volt a helye , és mikor oda raktam az ágyam akkor meg az bolt bennem hogy megfulladok a falba , mit lehet tenni?
Kedves Anita!
Köszönöm, hogy írt nekünk.
Megértem Önt, terhelő lehet lelkileg a helyzete. Sajnálom, hogy ilyen nehezen éli meg a húga elköltözését, azonban problémájának valószínűleg mélyebb gyökerei vannak, mint az említett változások. Ezért fontosnak találom, hogy keressen fel pszichiátert akivel részletesen átbeszélhetik a tüneteket és megfelelő kezelést kaphat. Ezzel párhuzamosan fontos lenne pszichoterápián is részt venni.
Üdv,
Szia!
Nem tudom pontosan mit írjak, leírom kb hogy érzem magam. Igyekszem szeretet adni azoknak akiket szeretek, de nem érzem úgy hogy fontos lennék a számukra, sőt inkább úgy hogy nem számítok. Ez az érzés egészében rám telepedett, már hónapok óta várom hogy valami változás beálljon. Nagyon sok mindent nem értek. Már már egészen cinikusnak érzem magam, mindennap felmerül hogy ennek már vége lehetne.
Kedves Ádám!
Köszönöm levelét!
Teljesen megértem, hogy vágyik a szeretetre, kapcsolódásra, hiszen legmélyebb lelki szükségletünk, hogy szeretve legyünk, szerethessünk. Ha ez a szükségletünk sérül, úgy nagyon nehéz, szinte képtelenség harmonikusan működni.
Éppen ezért fontosnak találom, hogy keressen fel pszichológust, pszichoterapeutát ahol egyéni beszélgetések során felszínre hozhatják mi hozta az említett elakadást és közösen találhatnak megoldást a problémájára.
Krízis helyzetben a legjobb, amit tehet, hogy egy külső szemlélővel átbeszéli mindazt, ami foglalkoztatja. Ha úgy érzi, túl nagy a teher és most azonnal szeretne valakivel beszélni, nyugodtan hívja az egyik telefonszámot!
Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes)
116-123
Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Üdv,
Jó napot nos hát elég kényes hejzetben vagyok .
Kezdem az elején nagyon agodo túl gondoló típus vagyok , mindenkinek meg kell felelnem mindenkinek jó kell legyek ha még rosszak is velem és nem tudom hogy valós a problémáim vagy csak nem vagyok észnél.
Kezdem a legelején 17 éves koromban beszéltünk iskolánkban a rákrol mint betegségről másnap láttam valamit a nyakamon és egyben aszt hittem én is daganatos vagyok, elkezdtem keresgélni interneten ,még jobban bele őrültem féltem hogy én is daganatos vagyok elvette minden kedvem semmire sem tudtam koncentrálni csak arra orvos hoz is eljártam semmi bajom nem volt még sem tudtam nyugodni 1 évig ettem magam miatta majd bele nyugodtam , nem lenne gond vele de történt egy második eset barátnőm intim képet küldött én munkában fáradtan meg néztem és nem inditott be egyben és én elkönyveltem magam hogy talán nem vonzódok a nőkhöz evvel is ugyanaz történt mint az előző vel olvasgattam interneten bele betegettem mostmár a szexuális életem sem jó
Kedves Béla!
Együttérzek azzal, amiket leírt, az aggódással tényleg emészti magát az ember, és gyakran tanácstalanná is válik az ember. Kíváncsi lettem, hogy kik azok az emberek, akiknek meg kell felelnie? És főleg arra vagyok kíváncsi, hogy miért döntött úgy, hogy megfelel nekik, ha egyszer rosszul bánnak magával? Hogyan függ ezektől az emberektől? Milyen ez a függőség? Fontosnak tartom, hogy ezeket a kérdéseket őszintén válaszolja meg magának.
Javasolnám, hogy keresse fel csapatunk egyik szakemberét, akivel ezeket át tudná beszélni, és megoldást találnának ezekre a problémákra, és együtt kereshetnék a megoldásokat.
Üdvözlettel:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Tisztelt Szilágyi Zsuzsanna Doktornő! Jelenleg nem magammal kapcsolatban keresem fel Önt, hanem a férjemről lenne szó. Alapvetően ő egy igazán segítőkész, figyelmes, szeretettel teli ember, s ezt érezteti is velem a hétköznapokban. Azonban, mikor adott egy probléma, iszonyúan nehezen kezeli, bánt engem lelkileg/érzelmileg. Olyannyira kifordul magából, hogy rá sem ismerni. Az arca is más, a stílusa is, olyankor nem ismeri sem a szeretet fogalmát, sem a törődését, sem az aggodalmét. Minden megpróbáltam már, amit csak tehettem, hogy tudja kezelni az indulatait, de sajnos semmi sem hatott rá. A legkisebb problémát is képtelen kezelni. Önmagára haragszik az akkori tettei miatt, amit rajtam vezet le. Teljesen kifordul magából, mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Sajnos ez nagyon rá megy a kapcsolatunkat, mivel sajnos már én is belefáradtam az megoldás keresésébe; mert sajnos nem találom. Sokat tudnék erről beszélni nagyon. Köszönöm szépen előre is a válaszát, s további szép napot kívánok!
Kedves Evelin!
A leveléből teljesen érezhető volt, hogy a férje mennyire fontos magának és szeretne neki segíteni, szeretné ha könnyebben tudnák kezelni a konfliktusokat, problémákat. Az, hogy milyen jellegű problémákról van szó, arról nem ír, pedig fontos lenne, hogy ezek a férjének saját problémái, vagy a kapcsolatban megjelenő problémák. Azt is írta, hogy maga már mindent megpróbált, de vajon a férje is? Ő is belátja-e hogy az indulatkezelése megterheli a kapcsolatukat? Belátja, hogy az indulatainak kezeléséért ő maga felelős? Persze az nagyszerű, ha bármelyikőjük problémáját együtt igyekszenek megoldani, segítve egymásnak az indulat levezetésében, de fontos lenne hogy a férjét rávezesse, hogy az érzéseinek a kontrolljáért ő maga felelős.
A megoldás feltehetően ott van, hogy együtt próbálják keresni a megoldást, egymást partnernek tekintve, egymást segítve, támogatva, az érzéseiket és szükségleteiket őszintén kimondva. Amikor mindketten nyugodtak, akkor üljenek le és beszéljenek a problémák kezeléséről, aminek a megoldása mindkettőjük közös érdeke, hogy aztán abból tanulva megerősödve kerüljenek ki.
Ha szükségét látja, keresse fel csapatunk valamelyik szakemberét akivel egyedül vagy a párjával együtt átbeszélhetik a nehézségeket és együtt kereshetik a szükséges erőforrásokat, megoldásokat.
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Tisztelt Doktornő!
Egy-két napja gyötör a bűntudat. Nagyon haragszom magamra.
Jelenlegi párom mikor még csak ismerkedtünk megosztott velem valamit amire azt mondta, hogy erről nem beszél mindenkinek csak akiben nagyon megbízik. Na most ez nem olyan nagy titok ami miatt neki szégyenkeznie kéne, inkább egy sérelem a múltjából. Mikor két barátnőmmel feljött egy ahhoz a történethez kapcsolódó téma én ezt megemlítettem nekik sajnos. Azon, hogy erről szabad-e beszélnem vagy nem már akkor is gondolkodtam mikor belekezdtem, de úgy voltam vele, hogy ez rá nem vet rossz fényt és, hogy nem megbízhatatlanoknak mondom el, így kellemetlen következménye rá nem lesz
De most rosszul érzem magam, talán ezt mégsem így kellett volna akkor gondolnom, hiszen lehet számára ez túl személyes dolog, hogy mindenkinek erről beszéljen, én hülye fejemmel meg elmondtam két embernek is. Nem bírok megbírkózni a bűntudatommal, nem akarom eljátszani a bizalmát. Kérhetném a tanácsát, hogy bocsássak meg magamnak?
Kedves Emília!
Együttérzek magával, és teljesen érthető hogy bűntudatot érez ennek kapcsán. A bűntudata valami fontos dologra akarja felhívni a figyelmét, talán arra hogy a párja nagyon fontos magának és az érzéseit szeretné tiszteletben tartani, de ez most nem sikerült, hibázott, ami emberi dolog. A legfontosabb most az lenne, hogy próbáljon megbocsátani magának, aminek az első lépése hogy tudatosítja magában, hogy miért is említette meg azt a titkot. Ezzel kapcsolatban legyen magával őszinte, hiszen csak így láthatja meg, mi motiválta, hogy elmondja azt a titkot, így magával is együtt tud érezni. A második lépés, hogy felteszi magának a kérdést: “Mitől érezném magam jobban? Mit tehetnék, hogy helyrehozzam ezt a hibát?” És végül tegye meg, amit a szíve súg, vállalja fel bátran és szeretettől vezérelve. Ha a párjának esetleg elmesélné a történteket, és a párja dühös lenne, akkor ne vegye magára, hanem igyekezzen együttéreznie a párjával, ha ő megbántva érezné magát vagy csalódott lenne. Ezek az ő érzései, de ha a párja érzi, hogy maga őszintén megbánta és megígéri, hogy máskor nem tesz ilyet, akkor a párja újra bízni fog magában.
Kívánom hogy a szeretet és a bizalom vezérelje, bárhogyan is dönt.
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Jó napot.A kislányom nem akar egyedül otthon tartózkodni,ha otthon is vagyunk állandóan követ minket abba a helységbe ahol mi tartózkodunk.Nem alszik egyedül most is az anyával alszik.Néha düh kitörései is vannak.Most 13 éves lessz.Abban reménykedtünk, hogy kinövi.Azt szeretném megtudni,hogy milyen irányba lenne őt érdemes kezeltetni és hogy mivel járna ez? Köszönettel Zoltán
Kedves Zoltán,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológust felkeresniük, hogy megvizsgálhassa a lányát, Önökkel is beszéljen a tapasztalt problémákról, s ezek alapján kezelési tervet tudjon mondani. A területileg illetékes nevelési tanácsadóban tudnak segítséget kérni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliUdvozlom!
Van egy kozepes mentalis retardacioval rendelkezo testverem aki most 32 eves. Az edesanyank elhunyt tavaly, azota velem el . Arra szeretnek valaszt kapni hogy mi az amit egyedul is kepes lenne megcsinalni es mi az amit nem kellene eroltetnem.
Fizikailag nincsen vele semmi problema, dolgozott gyarban es kozmunkan is. Ellatja magat de hivatalos ugyeket nem tud intezni .
Amerikaban elunk igy online tudnank bejelentkezni nehany ora erejeig. Ha tudnak segiteni nekem ebben akkor minnel hamarabb szeretnem elkezdeni.
Udvozlettel,
Budai Beatrix
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy személyes megfigyelésre, vizsgálatra és tanácsadásra lenne szükség ahhoz, hogy a testvéréről pontos képet lehessen kapni, hogy mit tudhat önállóan végezni s mit nem. Különbség van két ugyanilyen diagnózissal rendelkező személy között is, hogy pontosan miben milyen szintű elmaradása van az illetőnek (pl.szociális készségek), miben nyújt jobb teljesítményt. Gyakori, hogy készségeik színvonala egyenetlen, bizonyos területeken jobban teljesítenek, míg más területeken súlyosabb a lemaradás.Fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok segítségét kellene kint kérnie, hogy felmérhessék, s pontos leírást tudjanak adni Önnek a testvére készségeit illetően.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Segítséget szeretnék kérni. Még soha nem kértem semilyen fajta segítséget se online se személyesen de most úgy érzem hogy kell.
Szóval röviden.
Van egy 2 éves és egy 5 hónapos fiam.
A gondok a 2 évessel lennének.
Azt vettem észre hogy fel tőlem.
Reggel 5-től este 7-ig hármasban vagyunk és sajnos mostanában többször előfordult hogy kiabáltam vele. ha a kistestvére sír befogja a fülét és ő próbálja megnyugtatni mert fél hogy kiabálni fogok 🙁 nagyon nagyon szeretem őket és nagyon rossz azt érezni hogy fél tőlem. Mindig bocsánatot kérek tőle de azt vettem észre hogy lelkileg nagyon megbantottam.
Jóvá tudom még ezt tenni hogy ne sérüljön a kicsim lelkel? 🙁
Nagyon szomorú vagyok
Köszönöm a válaszukat.
Kedves Mária!
Nagyon nehéz az élet két pici gyerekkel! Érthető, hogy időnként feszült. Leírja, hogy többször kiabált vele. Amikor az ember feszült, indulatos, igyekszik valahogyan levezetni, kiadni mindezt magából. Nem a legszerencsésebb, ha kiabál, de előfordul, hogy az ember nem úgy adja ki magából a feszültségét, ahogyan szeretné. Törekedni kell persze arra, hogy ez a lehető legritkábban forduljon elő. Jól teszi viszont, hogy beszél erről a nagyobb fiával, és bocsánatot kér tőle, ha ilyesmi történik.
Egy kistestvér születése mindig megterhelő a család egészének és a testvérnek. A pici érkezéséig a nagybb fia egyedüli gyermek volt. Minden figyelem és szeretet felé fordult, aztán jött a kistesó, és egyrészt felbolydult a mindennapi élet, másrészt osztoznia kell mindenen és mindenkin a kistesóval. Még anyán is! Ráadásul az első időszakban ez az osztozkodás nem túl igazságos, hiszen egy csecsemő több és másfajta figyelmet igényelhet, mint a nagyobb gyermek. Nem biztos, hogy a nagyobb fia fél Öntől. Az viszont biztos, hogy a saját bőrén érzi a változást. És ezt meg kell szoknia, alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy ez most már így van. Az alkalmazkodás nem megy egyik napról a másikra. Sem nála, sem Önnél – hiszen az Ön élete is alaposan megváltozott. Adjon időt maguknak.
Próbáljon közben figyelni arra, hogy a nagy fiú kapjon Önnel egy pici időt kettesben – például amikor a kicsi alszik. Nem kell ennek hosszú időnek lennie – lehet ez anny is akár, hogy könyvet nézegetnek, vagy együtt csinálnak valamit. A fontos, hogy a nagyobb gyermek is kapjon egy pici, csak neki szóló figyelmet.
Emellett az is jó lenne, ha Ön tudna eleget pihenni. Lehet, hogy azért is feszült, és indulatos gyakran, mert nem kipihent. Próbáljon időt szakítani a saját regenerálódására is. Ha van esetleg külső segítség, érdemes élni vele. Reggeltől estig a gyerekekkel lenni nagyon megterhelő.
Üdvözlettel;
Tisztelt Doktornő!
Elég görcsös vagyok magammal szemben egy kapcsolatban.Mindig arra gondolok mennyire nem szeretnék semmit elszúrni mert nem akarom, hogy társam elveszítse a bizalmát irántam vagy csak szimplán törést okozzak benne.Pont emiatt más férfiakkal zárkózott vagyok.Nem szeretek mással beszélni, nem szeretem, ha közelednek meg mutogatni sem igazán szeretem magam.Tegnap délután elmentünk a párommal egy sörözőbe szórakozni.4 vodka-narancs egy picit sok volt úgy érzem.Tudatában voltam önmagammal, de éreztem, hogy lazábban veszem a dolgokat sokkal.Barátom véletlen feljebb húzta a pólóm úgy, hogy picit távolabb ültünk a pulttól, de nem annyira, hogy ne lássanak ránk.Jó esetben odakaptam volna ijedten, de akkor éppen ezt nem tettem, hanem végigfutott az agyamon a gondolat, hogy az a srác a pultban nem baj, ha látja.Borzasztóan szeretem a párom és egyből észbe kaptam és amint nem látta senki bőgtem mert nem akarom elveszíteni. Ugye ezzel nem tettem rosszat?Bűntudatot, hogy oldjam?
Kedves Nóra!
Azt gondolom, hogy nem tett semmi rosszat. Attól, hogy Ön párkapcsolatban él, jólesik, ha a párján kívül más is vonzónak találja – talán ez is benne lehetett a felhúzva hagyott pólóban. Talán ettől Ön is vonzóbbnak látja saját magát?
Érdemes elgondolkodnia azon, hogy mit is jelent az, hogy görcsös magával szemben egy kapcsolatban? Nem meri “önmagát adni”? Igyekszik megfelelni annak a képnek, ami Ön szerint a párjában él Önről? Milyennek látja magát ebben a kapcsolatban? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása talán segíthet abban, hogy a görcsössége oldódjon.
Ahogy írja, ez a dolog azért eshetett meg, mert ivott előtte. Nyilván utólag érdemes elgondolkodnia azon, hogy ha tapasztalja, hogy az ivás milyen hatással van Önre, akkor jól húzza-e meg a határokat az ivással kapcsolatban.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm!39 éve élek házasságban.3gyermekünk van akik már fel nőttek.Sajnos a férjemnek alkohol problémái vannak.Sajnos a hosszú évek során teljesen uralkodóvá vált.Korábban tettlegességig fajultak a vitáink.Ma már a szóbani bántás a mindennapos.Már legtöbbször nem válaszolok csak csendben hallgatom .Gyakran a sírás kerülget.Nincs bátorságom itt hagyni .Sajnos még mindig tud hatni az érzéseimre.Sokszor az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejemben.A gyermekeimnek és unokáimnak nem okozhatok fájdalmat. Félek hogy az elkeseredésem erősebb lessz egyszer.Várom válaszát.
Kedves Judit!
Együttérzek Önnel! Nehéz lehet egy olyan kapcsolatban lenni, ahol nem fogadják el, kritizálják, bántják az embert, és Ön mégis kötődik hozzá, és fontos az Ön számára.
Ugyanakkor ki kell mondani, hogy Ön egy bántalmazó kapcsolatban él. Jellemző, hogy az ilyen kapcsolatban élő embereknek az önbizalma erősen lecsökken – nem bíznak saját magukban, nem hiszik el, hogy bármi változhat az életükben, és sokszor azt gondolhatják, biztosan jó oka van a másiknak arra, hogy bántsa őt. Emiatt mellette maradnak a bántások – a testi és lelki fájdalom ellenére. A bántások újra és újra ismétlődnek. A bántalmazott pedig elhiszi, hogy ő ennyit ér, neki ez jár…
Ez egy negatív spirál, amiből nagyon nehéz kitörni. Mivel régóta él már bántalmazó kapcsolatban, ezek a minták valószínűleg már nagyon megszilárdultak. Épp ezért javaslom, mindenképp kérjen segítséget – akár egyéni terápia formájában, akár egy olyan közösségtől, ahol sorstársak vannak.
Javaslom, hogy látogassa meg az alábbi honlapot, itt sok információt talál a problémájával kapcsolatban , és ők egy ingyenesen hívható segélyvonalat is üzemeltetnek: www.nane.hu
Munkatársainkhoz is foglalhat időpontot egyéni konzultációra.
Üdvözlettel;
31 éves vagyok, 3 éve nincs párkapcsolatom. 18-tol 28 éves koromig éltem élettársi kapcsolatbsn. Egy este 2020 júniusában annyira elkeseredtem,hogy azt isnetelgettem magamban hogy amíg élek nem fogok szexuális izgalomba kerülni és rá pár napra ez meg is történt. Arra ébredtem hogy huvelyem száraz, a hajam és a bőröm is cserzik a szarazsagtol. Pár hónapra rá nőgyógyászhoz fordultam, aki nagyon alacsony progeszteron szintet állapított meg. Szedem a hormonpotlast de mai napig nem tért vissza a szexuális érdeklődésem. Úgy érzem, hogy 3 konfliktus is zajlik bennem, ha megismerkedem valakivel úgy érzem hogy nem méltó hozzám, unalmas akivel továbbra is egyedül érzem magam (az én életem mindig különc volt, Ausztriában élek, nagyon jó anyagi helyzetben, 4 nyelven beszélek, regényeket írok) úgy érzem senki nem tud megérteni vagy én nem tartom méltónak magam valakihez. Illetve úgy érzem csak beleeroltetem magam a randevukba,mert nagyon vágyom egy gyerekre, hogy ne legyek egyedül a világban.
Kedves Lili!
Nagyon összetett a probléma, amit leírt. Fontos lenne tudni, hogy mi volt az oka annak, hogy az járt a fejében, hogy nem fog többször szexuális izgalomba kerülni? Mi az oka annak, hogy hormonpótlást kell alkalmazni Önnél? Emellett arról, hogy milyen elképzelései, igényei, elvárásai vannak a párválasztás területén?
Fontos lenne ezt egy szakemberrel közösön megbeszélni, és terápiás keretek között választ találni ezekre a kérdésekre.
Üdvözletel,
Üdv. 20 éves fiú vagyok, heteronak vallottam magam egész életembe, érdekeltek a lányok tetszettek, szerelmes is voltam egy párba. De egyik pillantról a másikra elkezdtem aggodni, hogy meleg vagyok, egy videó hatására amibe szó volt róluk. Kiprobáltam, hogy meleg pornót nézek de behánytam töle nagyon nem tetszett a látvány. Azóta szorongok ezmiatt, hogy lehet hogy meleg vagyok. Pedig soha semmilyen hajlam nem volt a fiúk felé. Azóta is volt nálam lány és ez idö alatt elmúlt, erekció volt felé ès minden ami normális.3 lányért is nagyon oda voltam az elmúlt 4-5 évben, ez az egész most 20évesen kezdödött, de nem tudom miért.Hogy tudnám lenyugyatni magam hogy 100%-ig hetero vagyok?
Elöre is köszönöm.
Kedves Tamás!
A fantáziák, az kíváncsiság megjelenése egy teljesen természetes folyamat. Ha ez egy egyszeri alkalom volt, valószínűleg a kíváncsiságról szólt.
Ha mégis úgy érezné, hogy ez megnehezíti a mindennapjait, akkor érdemes lenne részletesen megbeszélni ezt egy szakemberrel.
Üdvözlettel,
Tisztelt Móra Katalin!
Kisfiam Zétény 3 éves, tavaly kezdtük az óvodát. Kezdetben minden szépen ment nem volt sírás, szeretett járni és az első hét után bent is aludt. Aztán kezdődtek a reggeli sírások volt olyan is amikor annyira stresszel hogy hányásig is fajul a helyzet. Sokat probálok beszélgetni vele, annyit mondott hogy az egyik kisfiú bántotta és fél tőle ezért nem akar járni.
Most az utóbbi 2 hónapba rosszabb lett a helyzet. Már a reggeli ébredéstől kezdve sír, és olyan is előfordulás hogy úgy veszik ki a nyakamból. Remegés; has fájás és néha még a hányás is előfordul a sírás mellett.
Az óvonők azt mondták hogy könnyen megnyugszik és a nap további részében nem szokott sírni.
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnák segíteni neki hogy könnyebben menjen az óvodába indulás. És nem legyen benne ekkora stressz.
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdvözlettel : Fehérné Fazekas Csilla
Kedves Fehérné Fazekas Csilla!
Leveléből érződik, hogy Ön szeretné, ha Zétény óvodába indulásakor tapasztalt szorongása csökkenne. Sok esetben a gyermekek az óvodakezdéskor még nem is értik, hogy az közösségi intézményben való tartózkodás a jövőben állandó lesz, az óvoda nem csak egy játszóház, ahová esetenként elmegyünk és jól érezzük magunkat. Lehetséges, hogy a kisfiú beszoktatása kezdetben ezért volt zökkenőmentes, mert a helyzet állandóságával kapcsolatosan nem volt még rálátása. Érdemes vele megbeszélni, hogy miért fontos neki óvodába járnia, miért kell a szülőknek dolgozni, hogyan zajlanak a hétköznapok, mennyiben másak a hétvégék. A reggeli ébredést, reggeli elindulást említette nehezebbnek, ekkor jelennek meg fokozottan a szorongásos tünetek. Érdemes lehet a reggelekbe valami örömteli tevékenységet beiktatni, például legyen a reggeli rutin része, hogy amíg a szülő kávézik/teázik, a kisfiú is elfogyasztja innivalóját, és közben megtervezik a délutánt, hogy óvoda után mit fognak csinálni. Fontos lehet több időt hagyni a készülődésre, hogy ne legyen rohanás, kapkodás. A kisfiú óvodai kapcsolatainak, az ott zajló események megértése végett jó ötlet lehet “óvodásat játszani”, szituációs játékokat modellezni akár kis játékfigurák segítségével, a szülő bekapcsolódásával. Törekedni érdemes arra, hogy megértse, mitől fél a kisfiú, mi neki a legnehezebb, mi okoz neki örömöt az óvodában. Amennyiben problémái nem csökkennek, javaslom pszichológus szakember felkeresését, akár óvodapszichológus vagy szülőkonzultáció formájában.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!
Van egy 4,5 éves kislányom szeptemberben kezdte az ovit,eleinte nagyon szeretett menni. Van egy csoportortársa aki nagyon gonoszan viselkedik a többi gyerekkel(bántja őket,csufolja)a kislányommal még rosszabb.Ovónénik szerint rá féltékeny mert a barátnője az én kislányom barátnője is.Azt mondta a lányomnak,hogy amaddig ő oviban van én és az apukája megfogunk halni,hogy nem szeretjük őt azért hagyjuk az oviban.Akkor a kislányom nagyon kivolt borulva,nem akart enni,aludni.Beszéltünk az óvónőkkel próbálták megoldani.Minden reggel remegve és zokogva ment oviba.Egy kicsit jobb lett a helyzet,de még mindig sírva megy reggel.Azóta borzasztó anyás lett,nem mehetek sehova nem marad senkivel.Ma volt egy eset amikor időpomtra kellett mennem,és pont úgy jött ki,hogy már otthon volt.Zokogott és szorította a nyakamat,nem bírtam ott hagyni és elhoztam magammal.Ez lehet rossz döntés volt. Ön szerint ilyenkor mit kellene tennem? Köszönöm előre is.
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy Ön komolyan aggódhat kislányáért. A gyermeke jelenleg szorongást élhet meg minden olyan helyzetben, amikor Öntől szeparációt él meg, legyen az akár egy rövidebb ideig tartó ügyintézés, vagy egy hosszabb időtartamú óvodában tartózkodás. Ebben az állapotban a regresszív tendenciák gyakran előfordulhatnak, gyermeke olyan magatartást mutathat, ami korábbi életkorokra jellemző, amiket már “kinőtt”, túlhaladott. Például fokozottan igényli a szülő közelségét, éjszakai elalvásnál csak a szülő mellett érzi magát biztonságban, esetenként éjszakai vizelet-és széklettartási problémák is jelentkezhetnek. Érdemes gyermeke igényeire figyelni, hangsúlyozni számára, hogy szülei akkor is szeretik őt, ha ő épp óvodában van, akkor is sokat gondolnak rá, amikor nem látják, nincsenek fizikailag elérhető közelségben. Fontos lehet elmondani a kislánynak, hogy hogyan vértezze fel magát a szociális közösségben történő verbális bántásokkal, érzelmi abúzussal szemben. Védelmezze saját nézőpontját, verbalizálja, öntse szavakba, ha valamivel nem ért egyet, ha más a véleménye, említse meg, hogy milyen érzést okozott neki a csoporttársa reakciója. Akár otthon is, szituációs játék formájában lehet gyakorolni ezeket a kritikus helyzeteket (bábokkal, plüssfigurákkal, lego figurákkal), modellezni lehet az óvodás közösséget, és a szülő is bekapcsolódhat a játékfolyamatba. Amennyiben a helyzet nem változik, továbbra is szorong a gyermek, szükséges megfontolni pszichológus szakember bevonását, akár óvodapszichológiai ellátás keretében is.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
