A leggyakoribb szorongásos betegségekről

Szerző: Habis Melinda | Már 14,2017 | Blog | kényszerek, pánik, poszttraumás stressz, szociális fóbia

Ahogyan az előző írásunkban említettük, a szorongás sokféle formában megnyilvánulhat. Most a leggyakoribb szorongás alapú pszichés kórképekről és azok kezelési módjairól szeretnénk egy rövid áttekintést adni.

Pánikzavar

Habár a pánikrohamok legtöbbször csak pár percig tartanak, mégis óriási szenvedést okoznak a páciensnek, mivel nem csak igen kínzóak, hanem bejósolhatatlan módon visszatérőek is. A betegek a rosszullétek alatt rémisztő testi tüneteket tapasztalnak (az alább felsoroltakból egyszerre többet): fulladást, szédülést, izomfeszültséget, verejtékezést, heves szívdobogást, remegést, hasmenést, hányingert, zsibbadást. Ezt gyakran kíséri agorafóbia (olyan helyzetektől való félelem, melyekből nehéz elmenekülni). Gyakori a megőrüléstől és az önkontroll elvesztésétől való félelem, vagy attól is sokan tartanak, hogy szívrohamot kapnak egy-egy pánikroham alatt. Jellemző az újabb rosszulléttől való félelem, ami további intenzív szorongást, fokozott önmegfigyelést generál.
A pszichoterápiás kezelés fontos része, hogy megvizsgáljuk a pánikrohamok körülményeit, az első rosszullét kialakulásával időben összekapcsolódó történéseket, életeseményeket. A veszteségélmények, a környezeti változások, fokozott elvárások gyakran provokálnak pánik tüneteket az arra érzékeny személyeknél.

Fóbiák

A leggyakoribb szorongásos tünetcsoport. Három főbb fajtája van.
1. Agorafóbia pánik zavar nélkül. Ezt illusztrálja a szövegben megjelenő, első képünk (félelem a liftben). Az agorafóbiában szenvedő betegek nem, vagy csak kísérettel mennek ki az utcára, vagy emberek közé. Ehhez gyakran az egész család alkalmazkodik, ami tovább mélyíti a problémát. Egy idő után a beteg párja megszokja a tüneteket és félelemmel töltheti el ezek csökkenése.
2. Specifikus fóbiák. Ezeknél egy tárgy vagy helyzet az irracionális félelem oka. Például állatoktól, vértől, vihartól való félelem. A betegek nagyon jól tudják, hogy mitől félnek, ezért tudatosan kerülik azokat a helyzeteket, amelyek szorongást váltanak ki belőlük. A félelemkeltő tárggyal való találkozás intenzív szorongást, vagy akár pánikrohamot generál. A specifikus fóbiák kezelésére általában viselkedésterápiát használunk, ami azt jelenti hogy a pácienst a számára félelmet keltő ingerrel konfrontáljuk. Ez lehet fokozatos vagy hirtelen. Relaxációs technikákkal egészíthető ki a kezelés.
3. Szociális fóbia. A szociális fóbia azt jelenti, hogy az egyén kellemetlenül érzi magát társas helyzetekben, vagy ha mások (legfőképpen idegenek) figyelmének van kitéve. Tart a zavarba jövéstől, ezért igyekszik az ilyen szituációkat elkerülni. Ha erre képtelen, akkor intenzív szorongást, pánik tüneteket él meg. A páciensek önértékelése alacsony, viselkedésük visszahúzódó, csendes, szégyellős. Ez akadályozza a kortárskapcsolatok kialakulását és ápolását illetve rontja az iskolai, illetve munkahelyi teljesítményt. A szociális fóbiában szenvedő kliensek gyakran a terápiás helyzettől is tartanak, nehezen bevonhatóak, gyakran más kórkép miatt kerülnek a pszichológushoz.

Kényszeres zavar

Olyan ismétlődő gondolatok és/vagy viselkedések, melyek célja a belső feszültség csökkenése.

Ezek önmagukban is kínzóak, azért a páciens védekezni próbál ellenük, ami azonban sikertelen. Valamiféle nem kívánt eseménytől (veszélytől) óvják meg a klienst. Jellemzően öt alaptípusuk van: az ellenőrzéssel kapcsolatos rituálék, a tisztasággal kapcsolatos rituálék, a kényszergondolatok, a kényszeres lassúság és a kevert rituálék. A tünetek intenzitása változó, a stressz fokozza ezeket. A rituálés nem csak szenvedést okoznak, hanem többnyire igen időigényesek, ezért negatívan befolyásolják a munkavégzést vagy a társas kapcsolatokat. Bár a tünetek biológiai alapúak, ezért gyógyszeres kezelés javasolt, a pszichoterápia segít megérteni a tünet egyénre és családi rendszerre gyakorolt hatását, jobb életminőséget, hatékonyabb személyközi kommunikációt eredményez.

Poszttraumás stressz zavar (PTSD)

Hirtelen történő traumatikus életesemény után alakul ki. Például a kliens egy életet veszélyeztető balesetet él át, vagy annak (szem-, fül-)tanúja. Emiatt intenzív félelmet és tehetetlenség érzés él meg. A traumát a konkrét esemény után gondolatban többször újraéli. Ez megjelenhet álomban, képzeletben, gyerekeknél játékban. Az beteg az eredetileg szenvedést okozó helyzethez hasonló ingerekre is heves szorongással reagál, próbálja tudatosan elkerülni az ezzel való találkozást. Nem akar beszélni a történtekről vagy gondolni rájuk. A poszttraumás stressz zavarban főleg a szomatikus (testi) tünetek vannak az előtérben. Ezek legtöbbször a következők közül kerülnek ki: alvászavar, ingerlékenység, koncentrációs zavar vagy épp ellenkezőleg, túlzott éberség. A kliens kerüli a társas helyzeteket, a jövővel kapcsolatos tervek elvesztése, az érzelmi élet beszűkülése jellemzi. Az egyénben a bűntudat és a kiszolgáltatottság érzése hangsúlyos (pl szexuális bántalmazás után, vagy balesetek túlélőinél). Az egyéni hajlam jelentőségét mutatja, hogy kevésbé súlyos (nem életveszélyes) sérülések is okozhatnak PTSD-t. Erre hajlamosítanak a traumatikus gyermekkori élmények, aktuális változások, nem kellőképpen támogató emberi kapcsolatok, függőségre vagy gyanakvásra hajlamosító személyiségjegyek. PTSD-ben nem ritkák az öngyilkossági kísérletek. Reális terápiás cél itt a személyiség stabilitásának megtámogatása lehet, a tünetek azonban könnyen visszatérhetnek.

Akut stressz zavar

Nagyon hasonló, mint a PTSD, de a tünetek a traumatikus eseményt követő percekben kezdődnek és legfeljebb néhány napig tartanak. A pánik testi szimptómái gyakran kísérik. Az akut stressz zavar tünetei igen változatosak lehetnek, eleinte kábultsággal, a figyelem beszűkülésével járnak. Ebből a teljes bezárkózásba, vagy a különböző tevékenységekbe való menekülésbe vezethet az út.

Generalizált szorongás zavar (GAD)

Rendkívül erős, nehezen kontrollálható, nem feltétlenül tárgyhoz köthető szorongás, ami legalább fél éven át tart, jelentős szenvedést vagy funkciózavart okoz (munkában, párkapcsolatban súlyos konfliktusokat hoz magával). Ezt igen gyakran kíséri fáradékonyság, ingerlékenység, remegés, verejtékezés, szédülés, heves szívdobogás, gyomorpanaszok, izomfeszülés, feledékenység, koncentrációs zavar, alvásproblémák. A generalizált szorongásban szenvedő kliensek gyakran panaszkodnak az anyagi helyzetükre, félnek a jövőtől, egy (vagy több) szerettük elvesztésétől.

Ahogy a fenti áttekintésből is látható, a különféle szorongásos zavarok más-más formában jelennek meg, eltérő talajon fejlődnek ki (sokféle múltbeli trauma, vagy jelenbeli megterhelő életesemény válthatja ki őket) és kezelésük is személyre szabott kell hogy legyen. Ez a klinikustól jártasságot, a klienstől pedig a terápia melletti elkötelezettséget kíván. A szorongás tehát egy fontos jel, amit érzelmezni és kezelni szükséges. Érdemes feltárni a tünetek összefüggéseit a személyközi helyzetekkel, saját, belső elvárásainkkal. Így tehát a tünet kontroll alá kerül, elviselhetővé válik, vagy akár teljesen megszűnik.

Kíváncsi Önben van-e szorongás? Töltse ki tesztünket!

Felhasznált irodalom:

Glen O. Gabbard (2008) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold és Társai Kft
BNO-10 zsebkönyv – DSM-IV-TR meghatározásokkal Animula Kft. Kiadás éve: 2004.
Nussbaum, A.M. (2013) A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve. Oriold és Társai Kft. Budapest.

További olvasnivalók a témában:

Davey, G., Cavanagh, K., Jones, F., Turner, L., Whittington, A. (2015) Szorongás helyett. Panem Kiadó
Dr Máté G. (2016) A test lázadása : ismerd meg a stresszbetegségeket. Libri: Budapest
Huebner, D. (2016) Mit csináljak, ha túl sok a para? Útmutató a szorongás leküzdéséhez Könyvmolyképző kiadó: Szeged
Williams M., Zindel, S. (2016) Tudatos jelenlét a gyakorlatban: 8 hetes program a mindennapok örömtelibb megéléséért, valamint a depresszió és a szorongás kezelésére. Kulcslyuk kiadó