A szégyen pszichológiája – Miért olyan nehéz érzés, és hogyan lehet együtt élni vele?

Ha a szégyenre gondolunk, máris összeugrik a gyomrunk, kisebbre próbáljuk húzni magunkat, vagy éppen bevillannak hiányosságaink, gyengeségeink, vagy egy-egy kellemetlen emlék, történet képe kúszik be az agyunkba.

Tapasztalatom szerint a szégyen az egyik legnehezebben elviselhető emberi érzés. Annak ellenére, hogy mindenki megtapasztalja élete során, mégis ritkán beszélünk róla nyíltan. Inkább elrejtjük, letagadjuk, vagy más érzések mögé bújtatjuk (természetesen nem feltétlenül tudatosan): dühössé válunk, visszahúzódunk vagy éppen viccelődünk.

A szégyen, ha beszélhetne, azt mondaná, hogy „rossz vagyok”, „valami baj van velem”. Ez az, ami miatt különösen fájdalmas és magányos élmény lehet.

Érezni a szégyent

Számos helyzetben megjelenhet. Akár egy kínos mondat egy társaságban, egy baklövés a munkahelyen, egy visszautasított közeledés, egy rosszul sikerült szülői reakció hozhatja magával a szégyen érzését.

Vannak emberek, akik szinte észre sem veszik, amikor szégyent élnek át, mert annyira hozzászoktak ehhez az érzéshez. Mások viszont intenzíven megélik: elpirulnak, legszívesebben eltűnnének, vagy napokig-hetekig rágódnak egy-egy helyzeten.

Mi a különbség a szégyen és a bűntudat között?

Gyakori, hogy amikor érzéseinkről beszélünk, összekeverjük, összemossuk a szégyent és a bűntudatot, pedig fontos különbség van közöttük.

Bűntudatot általában olyankor érzünk, amikor valami olyat tettünk, amiről úgy gondoljuk, hogy rossz, helytelen volt. Például megbántottunk valakit, nem tartottunk be egy ígéretet, vagy igazságtalanul viselkedtünk mással. Ilyenkor a fókuszban a viselkedés van: „valami rosszat tettem”. A bűntudat sok esetben hasznos érzés lehet, mert segíthet a felelősségvállalásban és a jóvátételben.

A szégyen ezzel szemben az egész énünket érinti. Nem azt érezzük, hogy hibáztunk, valami rosszat tettünk, hanem azt, hogy velünk, az egész énünkkel baj van.

Ez a különbség azért lényeges, mert míg a bűntudat gyakran közelebb visz másokhoz, például arra késztet, hogy bocsánatot kérjünk vagy megpróbáljuk helyrehozni a hibánkat, addig a szégyen inkább elszigetel. Az ember ilyenkor legszívesebben elbújna, elhallgatna, eltávolodna a többi embertől, hogy ne is lássák.

A szégyen eredete

Egészen kisgyermekkorig kell visszanyúlnunk, mikor a szégyen eredetét kutatjuk. Az első pillanattól kezdve, mindannyian tapasztalatokat szerzünk arról, hogy mások hogyan reagálnak ránk: elfogadnak-e bennünket, megnyugtatnak-e, vagy inkább megszégyenítenek, kritizálnak minket.

A legtöbb szülő akaratlanul is használ olyan mondatokat, amelyek szégyen érzést kelthetnek:

• „Már megint hisztizel?”
• „Nézd meg a testvéredet, ő bezzeg ügyes.”
• „Mit fognak szólni mások?”
• „Szégyelld magad!”

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha hallottunk ilyen mondatokat életünk során, szégyennel teli felnőttekké válunk. Probléma általában akkor alakul ki, ha egy gyermek rendszeresen azt éli meg, hogy csak akkor szerethető vagy elfogadható, ha bizonyos elvárásoknak megfelel és/vagy érzelmileg elhanyagoló környezetben nő fel, azt érzi hosszú időn át, hogy nem fontos, nem számít, vagy éppen folyamatos kritizálásnak van kitéve.

Azonban nem csak a szülői viszonyulás számít, ugyanis a szégyen gyakran kapcsolódik olyan élményekhez is, mint:

• a megszégyenítés,
• a kiközösítés,
• a bántalmazás.

Felnőttként ezek az élmények sokszor belső hanggá alakulnak és már külső kritika nélkül is képessé válik az ember saját magát bántani:

• „Biztos hülyeséget mondtam.”
• „Mindenki ügyesebb nálam.”
• „Ha jobban megismernek, rájönnek, hogy nem vagyok elég jó.”

A szégyen testi és lelki hatásai

A szégyen nemcsak lelki, hanem testi szinten is erősen hat ránk. Sokan ilyenkor:

• elpirulnak,
• lesütik a szemüket,
• összeszorul a gyomruk,
• feszültté válnak,
• vagy úgy érzik, legszívesebben eltűnnének.

Annak ellenére, hogy a szégyen egy kellemetlen, nehezen elviselhető érzés, evolúciósan nagyon is van létjogosultsága: a társas kapcsolatok megőrzésében játszott szerepet. Hiszen az ember számára mindig is létfontosságú volt a közösséghez tartozás. A kirekesztés régen az életben maradást is veszélyeztethette. Például a vadászat és gyűjtögetés során megszerzett javaktól való elesés nyomán az éhen halás veszélye állt fennt.  Nem csoda tehát, hogy az elutasítottság vagy a megszégyenülés ennyire intenzív érzelmi reakciókat vált ki, még akkor is, ha a mai társadalmunk már másként működik.

A tartós, mély szégyenérzet azonban komoly pszichés nehézségekben is előfordulhat. Gyakran jelen van:

• depresszióban,
• szorongásos problémákban,
• evészavarokban,
• függőségekben,
• kapcsolati nehézségekben,
• vagy perfekcionizmus esetén.

Sokszor éppen a túlzott teljesítménykényszer mögött is szégyen húzódik meg. Ilyen esetekben az ember azért próbál hibátlan lenni, mert attól fél, hogy ha nem teljesít elég jól, akkor értéktelenné válik.

Hogyan védekezünk a szégyen ellen?

Mivel a szégyen rendkívül fájdalmas érzés, sokféleképpen próbáljuk elkerülni.Van, aki tényleg visszahúzódik és láthatatlanná válik. Nem mer megszólalni, segítséget kérni vagy új dolgokat kipróbálni, mert fél a kudarctól és a kritikától. Mások inkább támadnak. A düh, a gúnyolódás vagy a mások hibáztatása sokszor valójában a saját szégyen elfedését szolgálja.

Előfordul az is, hogy valaki a teljesítménybe menekül. A tökéletességre törekszik, rengeteget dolgozik, mindig erősnek mutatja magát. Kívülről sikeresnek tűnhet, belül azonban folyamatosan attól retteghet, hogy egyszer „lelepleződik”.

A szégyen előnye napjainkban

Segíthet abban, hogy érzékeljük a közösségi normákat, figyelembe vegyük mások érzéseit, és szabályozzuk a viselkedésünket, alkalmazkodjunk társainkhoz. A probléma akkor kezdődik, amikor a szégyen állandósul, és önértékelés központi részévé válik. Ilyenkor már nem egy-egy helyzethez kapcsolódik, mint egy jelző, hanem áthatja az egész személyiséget, az identitásba épül.

Mit segíthet a szégyennel való megküzdésben?

A szégyen egyik legfontosabb jellemzője, hogy titokban akar maradni. Éppen ezért már önmagában gyógyító hatású lehet, ha valaki biztonságos kapcsolatban beszélni tud róla.

Sokan megkönnyebbülnek attól, amikor megtapasztalják: nincsenek egyedül az érzéseikkel. Mások is szoronganak, hibáznak, bizonytalankodnak vagy küzdenek azzal az érzéssel, hogy nem elég jók. Habár a szégyen automatikusan távolodásra késztetne, érdemes éppen az ellenkezőjét tenni: kapcsolódni másokhoz és magunkhoz.

A szégyennel való munka egyik fontos eleme az önmagunkhoz való együttérzőbb viszony kialakítása. Ez nem önsajnálatot jelent, és nem is azt, hogy minden viselkedésünket felmentjük. Inkább annak elfogadását, hogy emberként mindannyian esendőek vagyunk.

Segíthet például, ha:

• felismerjük a belső kritikus hangot,
• megfigyeljük, hogyan beszélünk saját magunkkal,
• megengedjük magunknak a hibázást,
• biztonságos kapcsolatokban őszintébben kommunikálunk,
• vagy szükség esetén szakember segítségét kérjük.

Terápiában gyakran kiderül, hogy a szégyen mögött mély kapcsolati sérülések, elutasítottságélmények vagy feldolgozatlan fájdalmak húzódnak meg. Ezek megértése és átkeretezése hosszú folyamat lehet, ugyanakkor jelentős változást hozhat az önértékelésben és a kapcsolatokban.

Felhasznált források

• Brené Brown (2012): Daring Greatly: How the Courage to Be Vulnerable Transforms the Way We Live, Love, Parent, and Lead. Gotham Books.
• Tangney, J. P., & Dearing, R. L. (2002): Shame and Guilt. Guilford Press.

A szégyen érzése sokszor elszigeteltté és magányossá tehet bennünket, pedig ezekkel a nehézségekkel nem kell egyedül megküzdeni. Ha a cikkben leírt érzések vagy élethelyzetek ismerősek, szakemberünktől, Maróti Eszter klinikai szakpszichológustól is kérhet segítséget egy biztonságos, elfogadó légkörű folyamatban. Ide kattintva foglalhat időpontot online konzultációra.