Depressziós a párom?! A pszichológus válaszol

Szerző: Habis Melinda | okt 3,2017 | Blog | bűntudat, depresszió, magány, szégyen

Ahogy korábbi írásainkban is megemlítettük, a depresszió a leggyakoribb hangulatzavar. Ebben a cikkünkben arról szólunk részletesen, mi a teendő, ha magunkon, vagy a párunkon, esetleg távolabbi rokonon vagy baráton vesszük észre a tüneteket. (A depresszió tüneteiről szóló írásunkat ide kattintva találja.)

Részlet egy hozzánk érkezett olvasói levélből:

Tisztelt Doktornő! Nagyon odaadó és szeretetteljes párkapcsolatban éltünk, amíg Zoltán megterhelő munkakörülményei miatt kimerült és depressziós lett. Visszahúzódott és nem volt hajlandó találkozni, beszélni a gondjairól. Fokozatosan romlott a kapcsolatunk, eleinte azt mondta, ha a körülmények megszűnnének, minden a régi lenne, aztán egy hónap múlva kijelentette, már nem biztos, hogy valaha újraalakul a kapcsolatunk. Most csak dolgokra, tárgyakra képes koncentrálni, és azt mondja, mindig egyedül akar lenni. … Összefoglalva: teljes személyiségváltozás, elhidegülés, örömre és érzelmekre való képtelenség, teljes elutasítás, következetlen viselkedés, az empátia teljes hiánya. Ez a helyzet engem is mélyen depresszióssá tett, és már nem tudok eleget tenni a napi feladataimnak sem. Mit tegyek? Segíthetek-e rajta és hogyan, és hol keressem a magam számára a gyógyulást? …Én is voltam munkahely/karrier miatt depressziós, ezért teljesen megértem Zoltánt és tudom, a viselkedése nem személy szerint nekem szól. De megemészt ez a helyzet, és lassan úgy érzem, nem tudom élni ezt az életet, és jobb lenne meghalni. Örülök a halál gondolatának, ami már magában is ijesztő, és tudom, hogy segítségre van szükségem, amilyen hamar csak lehet. Merre indulhatok?

Még mindig nem ismerjük eléggé a depressziót!

Gyakran használjuk a depis vagyok kifejezést (már az enyhe lehangoltságot is hajlamosak vagyunk ezzel a címkével ellátni). Az információink erről a figyelemre méltóan gyakori lelki betegségről azonban továbbra is hiányosak. Az első lépést tehát az jelentheti ha utána olvasunk ennek a kórképnek. Ha szükségét érzi, küldje el valamelyik korábbi cikkünket ismerősének (feljebb be is linkeltük őket), talán ezzel is sokat tesz érte, hogy felismerje, nem Ő a hibás, egyszerűen olyan helyzetbe került, amiből képtelenség egyedül kimászni. Fontos hangsúlyozni, hogy bár nem tehet a depressziós beteg a helyzete kialakulásáról, de csakis Ő tud kilépni a szörnyű szenvedésből, szakember segítségével (enyhébb esetekben elég pszichológushoz fordulni, középsúlyos és súlyos esetben azonban pszichiáter gyógyszeres támogatására is szükség van). Ez is olyan betegség, mint a nátha, csak az egyszerű megfázással ellentétben nem szokott magától elmúlni. Ha van is spontán javulás, a szenvedés időről időre felüti fejét, amennyiben nem közelítjük meg pszichoterápiásan ezt az állapotot (nem értjük meg hogyan ágyazódik az életutunkba, mik az érzékeny témáink, tanuljuk meg ezeket hatékonyan kezelni). A depresszió vezető tünete általában a bűntudat és a reménytelenség érzése.

Nyugodtan merjünk rákérdezni szeretteinknél az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokra is. Már ezzel csökkenthetjük a végzetes tett előfordulását a kutatások szerint. Ne ijedjünk meg, ha kell, családtagként, ismerőskét fogjunk össze, hogy rábeszéljük a beteget a segítségkérésre. Ebben az információadáson túl sokat segít, ha figyelünk a másikra, megértjük hogy számára aktuálisan minden nehéz, de hiába kéri esetleg, ne hagyjuk őt magára. Tudjuk, hogy az első lépést megtenni a legnehezebb. Ha depresszívnek tűnő ismerődünk beleegyezett a terápiába segíthetünk neki az elérhetőségek felkutatásával is.

A depresszió szégyen?

A depresszióban szenvedő személy szinte mindig szégyelli állapotát, teljesen befelé fordul, elszigetelődik ahelyett hogy merne segítséget kérni. Egészen addig, míg végül már képtelen lesz rá, ahogyan arra is hogy felkeljen és saját magáról gondoskodjon, sőt végül már magát az életet is túlzottan megterhelőnek találja.

A depresszió annak ellenére, hogy egyre gyakoribb és egyre több esetben okoz munkaképtelenséget, még mindig tabunak számít. Az emberek többsége még mindig azt gondolja, hogy ez magától elmúlik, szükségtelen szakemberhez fordulni vele. A halogatást sajnos az öngyilkossági statisztikák is alátámasztják. Öngyilkosságban vezetjük az európai listát (az utóbbi években ebben legfeljebb egy-két helyezésnyi eltérés fordult telő), a kiváltó okok közt pedig előkelő helyen áll a depresszió.
Kutatások igazolják, hogy a tünet első észlelésétől a hatékony segítségkérésig (amit pszichiáter vagy pszichológus felkeresése jelent) akár 10 év is eltelik!

Fontos tudni azt, hogy a depresszió agyi elváltozásokkal jár, gyógyulása tehát a kialakulásához hasonlóan egy komplex folyamat eredménye (többek közt összefügg az agy fehérállományának sorvadásával, az idegek közti kapcsolatok meggyengülésével, az ingerület átvitel sebességének csökkenésével).

Hogyan segíthetünk ha szerettünkön a depresszió jegyeit látjuk?

Érdemes tudni, hogy a depresszió igen makacs tud lenni, ha noszogatjuk a szerettünket, hogy kezdjen magával valamit, csak még mélyebbre taszíthatjuk abban az érzésben, hogy semmire sem jó, fokozhatjuk a bűntudatát (ami enélkül is túlzott). Jó szándékunk ellenére a magány és tehetetlenség érzését kelthetjük benne. A leghatékonyabb stratégia ilyenkor az, ha megpróbálunk empatikusnak lenni, megértjük hogy neki most nehéz, fáradt, rosszkedvű stb. Biztatjuk rá, hogy észrevegye, hogy ez nem maradhat így és a változtatáshoz szakember segítségét kell igénybe vennie. Hangsúlyozzuk, hogy ezt nem tarjuk szégyellni való dolognak, sokkal jobb megoldás ez, mint várni a kívülről jövő megoldásra, vagy elfogadni a borús jövőképet. A pszichoterápiát sem úgy kell elképzelni, hogy jön valaki, aki aztán megmenti őt, hanem a közös gondolkodás során a kliens válik képessé ismét a saját életének irányítására. Sikeres esetben sokkal hatékonyabb kormányzására, mint amilyenre a betegség előtt képes volt (ez a relapszus-prevenció magyarul a visszaesés megelőzésének legjobb eszköze).

Depresszió a családban

Ahogy olvasói levelünkből is kiderül, a depressziós személy környezetében élni is megterhelő, ezért ha kell, nézzünk utána, hol működnek a lakóhelyünk közelében hozzátartozói csoportok. A helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy családsegítő szolgálatnál kapunk erről bővebb felvilágosítást.
Amennyiben a depressziós személy közeli családtagunk (párunk, gyermekünk), ennél többet is tehetünk. Az egyéni terápia kiegészítésére kiváló eszköz a családterápia, ugyanis érdemes megjegyezni azt, hogy a hangulatzavar kialakulásának és fennmaradásának számos kapcsolati tényezője van (főleg nők esetében), melyek nem tudatosak, de szakszerű segítséggel azzá tehetők és megváltoztathatók. A családterápia segít abban, hogy a tünet leküzdése után egy magasabb, kölcsönösen kielégítőbb szinten működjön a családunk, hatékonyabban támogassuk egymást, mint korábban.

A megelőzés és a korai felismerés tehát kulcsfontosságú. Inkább menjünk el feleslegesen pszichiáterhez, vagy pszichológushoz, minthogy észrevétlenül maradjon valami, ami idővel akár súlyosabb állapotokhoz vagy akár öngyilkossághoz vezethet! Depresszió kérdőívünket itt tudja kitölteni.

Felhasznált irodalom:

Gabbard, G. O. (2008) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold
Németh A., Tariska P. (szerk) (2015) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina