Tények és tévhitek a hisztiről

A gyermekkorban megnyilvánuló hiszti jelenségét sok tévhit övezi. Sok szülő sokféleképpen értelmezi és talán nem találunk olyan szülőt a Földön, akinek ne okozott volna gyakori fejtörést, feloldhatatlan dilemmát és tehetetlenség érzést, amikor egy hisztiző gyermekkel találta szembe magát. Persze mindenki reagál rá valahogyan, leginkább ösztönösen szólunk vagy teszünk valamit, amikor gyermekünk – első látásra érthetetlen – érzelmi kiborulásának vagyunk szemtanúi.

Remélhetőleg sok olyan szülő is van, aki tudatosan, célzottan és a gyermek szükségletére reagálva kapcsolódik ahhoz az érzelemkifejezéshez, amire csak „hisztiként” szoktunk hivatkozni, miközben annál sokkal összetettebb jelenségről van szó. A hiszti félreérthető természetét, okait és lehetséges kezelési módjait szeretném cikkemben megmutatni.

Mi az a hiszti?

A hiszti egy olyan érzelemkifejezés, amikor egy gyerek a frusztrációját, haragját vagy kielégítetlen szükségletét erőteljesen fejezi ki: ez történhet verbális módon, de leginkább testileg éli meg intenzíven.

Amikor a viselkedését hisztinek minősítjük, akkor általában a következő viselkedéseket tapasztalhatjuk nála:

• ellenállást mutat és akaratosan viselkedik
• hirtelen indulatos lesz, mozgása rendezetlenné válik
• sírni, kiabálni kezd, vagy visszatartja a lélegzetét
• megüt valamit vagy valakit: beleüt egy tárgyba, eldob valamit vagy megüt valakit, legtöbbször a szülőt, a testvérét, vagy saját magát.
• toporzékol, ugrál, rohangálni kezd, földhöz vágja magát.

Ezeknek a viselkedéseknek az időtartama néha csupán 10-20 másodpercig tart, de nem ritka, hogy percekig vagy akár több órán keresztül sem képes megnyugodni. Ez pedig sokszor attól függ, hogy a számára elérhető felnőtt vagy szülő mennyire képes őt megérteni, érzelmeire elfogadóan reagálni, szükségleteit megfelelő módon kielégíteni, mennyire képes megnyugtatni őt.  

Beszéljünk a dackorszakról!

A dackorszak időszaka a gyermek 1 és 4 éves kora közé esik, a fejlődése szempontjából egy nagyon fontos lépcsőfok. Ebben az életkorban alakul ki az énjük, fejlődik az önállóságuk, elkezdik próbálgatni, érvényesíteni akaratukat, ami gyakran összeütközésbe kerül a környezet elvárásaival, vagyis korlátokba ütköznek.

Nem az történik, amit ő akar, önállóságának gyakorlása közben valami nem úgy sikerül, ahogy tervezte, vagy sikertelenül végződik a tevékenysége. Ezekre a kudarcokra erős érzelemkifejezéssel reagál, szinte elárasztják az érzései, melyet nem tud még megfelelően kifejezni.  

Gyakori tévhitek a hisztivel kapcsolatban

A hiszti során megjelenő viselkedést hajlamosak vagyunk félreérteni szülőként, és könnyen gondolhatjuk azt, hogy gyerekünk…

• manipulálni akar minket
• csak azért csinálja, hogy felbosszantson
• keresztbe akar tenni nekünk
• tényleg szüksége van még egy cukorkára, gumicukorra
• elkényeztetett
• rossz gyerek

Ha ilyen gondolataink vannak, akkor valójában csak a jéghegy csúcsát látjuk. Tudatosítsuk magunkban, hogy viselkedése egy reakció arra, hogy elárasztották az érzései, melyeket nem képes megfelelően kifejezni és tele van feszültséggel, aminek kezeléséhez még éretlen.

Miért hisztiznek a gyerekek?

Egy kisgyerek a napja során sok olyan helyzettel, eseménnyel találkozik, amit még nem ért meg és nem tudja megfelelően feldolgozni. Sok élményt élhet meg egy napon, sok érzés keletkezik benne, amit nem tud megfelelően kifejezni vagy értelmezni, nem tudja feldolgozni. Ezek feszültséget keltenek benne, amitől csak úgy tud megszabadulni, ha bekapcsol benne egy ösztönös folyamat, aminek az eredménye a váratlan helyzetben megjelenő hiszti, a sírás.

A hiszti egy lehetőség a gyerek számára, hogy jelezze, valami nincs rendben, valamilyen fontos szükséglete nem elégült ki. Amikor akar valamit, de még nem tudja megfelelően kommunikálni és nem tudja szavakba önteni, vagy éppenséggel nem akar valamit megcsinálni, amit elvárnak tőle. Ilyen helyzetekben tehetetlenné válik és feszült lesz, elárasztják az érzései. Az így felgyülemlett frusztrációt még nem tudja kezelni, ezt vezeti le hiszti formájában. A feszültséglevezetésre ösztönösen a sírást, a dührohamot, a nyafogást választja, mivel más eszköze még nincs egy pár éves gyereknek.

A hisztin keresztül gyakorolja akaratát, így fejlődik az önállósága és személyisége. Fontos tudnunk azt is, hogy a szülőbe vetett bizalomról szól, ha nehéz érzéseit meg meri mutatni, nem kell azokat szégyellnie, vagy elfojtania.

Mit tehetünk, ha hisztis a gyerek? Hogyan kezeljük?

A hisztis viselkedésnek valójában több oka lehet, de ami biztos, hogy egy érzelmileg elérhető szülőre van szüksége, aki segíthet neki megtanulni kezelni a frusztrációját és haragját, aki segíthet neki megnyugodni. Nekünk szülőknek is nagy kihívás és önismereti szempontból is tükröt tartó helyzet, amikor a hisztivel találjuk szembe magunkat.

Ha az elég jó szülő – saját frusztrációján keresztül – megtanulja, hogyan reagáljon érzékenyen és megfelelően a hisztire, akkor olyan készséget tanít meg neki, ami által képes lesz önmagát is megnyugtatni, képes lesz a testében szétáradó feszültséget és stresszt kezelni.

Ehhez viszont az szükséges, hogy a szülő is megtanulja kezelni az érzéseit, testi feszültségeit, ez vezet ugyanis oda, hogy képes legyen megőrizni nyugalmát és így tudjon a gyerek szükségletére reagálni. A hiszti kezeléséhez tehát elsősorban nem praktikákra van szükség, hanem arra, hogy a szülő is hozzáférjen saját érzéseihez és megtanuljon velük bánni.

Pontokba szedve nézzük át, mit tehetünk, ha gyermekünk hisztizni kezd:

• elsőként fontos, hogy legyünk jelen és figyeljünk oda rá.  
• őrizzük meg saját nyugalmunkat: lélegezzünk lassan és mélyen a hasunkba.
• tudatosítsuk érzelmeinket, akár mondjuk ki magunkban, de ne engedjünk szabad utat neki, mert azzal eláraszthatnánk gyermekünket.
• tudatosítsuk magunkban, hogy viselkedése nem nekünk szól, hanem egy kielégítetlen szükségletről.
• legyünk közel hozzá, nézzünk a szemébe. Ha engedi, simogassuk meg, öleljük meg.
• Ha ezt nem engedi, akkor se távolodjunk el messzire, maradjunk elérhető távolságban, ne hagyjuk egyedül, mert szüksége van biztonságot adó jelenlétünkre.
• Ha ő távolodik el, vagy elfut, esetleg elbújik, akkor is legyünk elérhetőek.
• Ha dührohammal reagál, akkor feladatunk, hogy megvédjük és megakadályozzuk, hogy magát vagy mást bántson.
• Ne próbáljunk az értelmére hatni, ne menjünk bele felesleges vitába, ne magyarázzunk a hiszti kellős közepén, ilyenkor az érvelés hatástalan. Várjuk meg, amíg egy kicsit lenyugszik, mielőtt beszélni próbálnánk vele.
• Mondhatunk támogató mondatokat: Itt vagyok! Tudom, hogy most nehéz neked! Megértem, hogy dühös vagy! Minden rendben lesz!
• Segítsünk neki felismerni és kifejezni az érzéseit.
• Próbáljunk rájönni, mire lenne szüksége, és ezeket mondjuk el neki, vagy tegyük meg: például nyugtassuk meg, fektessük le aludni, szüntessük meg a túlingerlést.
• Végül ne feledkezzünk meg a megelőzésről: egy éhes, fáradt és frusztrált gyermekkel például ne induljunk bevásárolni és kerüljük az olyan helyzeteket, ahol túl sok ingernek lehet kitéve.

Gondoljunk úgy ezekre a kihívást jelentő hisztikre, mint fejlődési, tanulási lehetőségre. Az ilyen stresszhelyzetekben megvizsgálhatjuk saját reakcióinkat is, mi volt az, ami hatásos volt és mi nem volt az, gyakorolhatjuk indulataink kontrollálását is. Fontos az is, hogy meg tudjunk magunknak bocsátani, amikor nem jön gyorsan a siker és sorra kudarcot vallunk. Igyekezzünk türelmesek és elfogadóak lenni önmagunkkal, azzal növeljük a sikeres kimeneteleket. Ha tehetetlenségünkből nem látunk kiutat, kérjünk bátran segítséget, együttérzést szeretteinktől, barátainktól, szülőtársaktól.

Ne feledjük el, hogy a legtöbb hiszti általában magától elmúlik, ha érzékenyen reagálunk rá és igyekszünk megőrizni a nyugalmunkat, ha választási lehetőségeket adunk neki, ha legfőbb fizikai és érzelmi szükségleteit megértjük és a lehetőségekhez mérten kielégítjük. A gyerekeknek ugyanis arra van szüksége, hogy a mi biztonságot adó jelenlétünkben kifejezhessék érzéseiket szégyenérzés és bűntudat nélkül, ami által megtanulják kezelni a bennük eluralkodó káoszt.

Ajánlott irodalom:

• Tóth Zsuzsa: Hiszti nélkül a hisztiről (Jaffa Kiadó, 2025)
• Anne-Claire Kleindienst: Mit kezdjünk a hisztivel? – Képes kalauz a dühkitörések kezeléséhez (HVG Kiadó, 2018)
• Annette Kast-Zahn: A dackorszak (Central Médiacsoport Zrt., 2012)

A blogcikket Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológus írta. Tanácstalannak érzi magát gyermeke viselkedése kapcsán? Úgy érzi, hogy segítségre van szüksége a gyermeknevelésben? Forduljon bizalommal szakemberünkhöz online pszichoterápiára!