Hogyan kezeljük a testvérek közti civódást, verekedést?

Hogyan kezeljük a testvérek közti civódást, verekedést?

Korábbi blogbejegyzésünkben olvashattak a testvérkapcsolatok nehézségeiről, jelen írásunkban arról tudhatnak meg többet, hogy
mit jelent a hatékony közbeavatkozás veszekedés esetén?

Veszekedés lehetséges okai:

tulajdon, terület, unalom, hatalmi kérdés, szülői figyelem

Faber könyvében 5 lépést javasol arra, hogyan kezeljük a veszekedéseket szülőként.

1. Először is vegyük tudomásul a gyerekek egymás iránti haragját, és öntsük szavakba. Ez segít megnyugtatni őket.

2. Minden gyereket kellő tisztelettel hallgassunk végig.

3. Mutassuk ki, hogy nem könnyű egy ilyen helyzetet megoldani.

4. Mutassuk ki, hogy megbízunk a képességeikben, és hisszük, hogy mindannyiuk számára elfogadható megoldást tudnak találni.

5. Menjünk ki a szobából.

Ha a gyerekeknek fogalmuk sincs róla, hogyan oldják meg a feladatot, csak bámulnak egymásra, Ebben az esetben javasolhatunk egy-két dolgot, mielőtt kimegyünk. Például: „Esetleg játszhatnátok felváltva… Vagy együtt. Beszéljétek meg. Képesek vagytok rá.” A könyv alkotói szerint ezzel kifejezzük gyermekeink felé, hogy bízunk bennük és abban, jól meg fogják tudni oldani a konfliktus helyzetet, miután segítettünk nekik szóban kimondani az érzelmeiket.

Mi van akkor, ha a problémamegoldás megint veszekedésbe torkollik? Teszi fel a kérdést jogosan minden szülő, aki már látta a gyerekeit hasonló helyzetben. Faber azt javasolja, hogy ilyenkor is adjunk megfelelő kereteket a gyerekeknek. Mondjuk például ezt: “Most olyat fogok tenni, ami lehet, hogy nem fog tetszeni egyikőtöknek. Én döntöm el, hogy ki mit csinál. Bátyus, te építsd tovább az állatkertet. Hugi, te velem jössz, és engem fogsz szórakoztatni. De vacsora után le fogunk ülni beszélgetni. Ki kell találnunk, hogy mi legyen a szabály abban az esetben, ha az egyikőtök játszani akar azzal, amivel a másik játszik.”

Fontos határozottan kiállni amellett, hogy semmiféle erőszakot nem engedünk meg az otthonunkban. Ez pedig erősebb szabály legyen az egymás ellen érzett haragjuknál.
A gyermekek idővel őszintén hálásak lesznek, amiért a szüleik annyira szeretik őket, hogy nem engedik, hogy bántsák egymást.

A játékos verekedés mindig közös megegyezésen alapul. Ha valaki nem élvezi a bunyót, akkor abba kell hagyni. Nagyon fontos leszögezni, hogy senki nem élvezheti a verekedést a másik kárára.

Lehetővé kell tennünk a gyerekeinknek, hogy maguk oldják meg a nézeteltéréseiket. De ahhoz is joguk van, hogy szükség esetén a szüleik közbelépjenek. Ha az egyik gyerek fizikailag vagy szavakkal bántalmazza a másikat, akkor közbe kell lépnünk! Ha az egész családra hatással van a probléma, akkor szintén közbe kell lépnünk. És akkor is közbe kell avatkoznunk, ha visszatérő problémával állunk szemben, amelyre nem sikerült a gyerekeknek megoldást találniuk. Van itt azonban egy fontos különbség. Nem azért lépünk közbe, hogy helyettük megoldjuk a problémákat vagy ítélkezzünk, hanem azért, hogy az „eldugult” kommunikációs csatornákat átjárhatóvá tegyük.

A konfliktuskezelés szintjei gyerekek között

ELSŐ SZINT: NORMÁL CIVÓDÁS

1. Ne foglalkozzunk vele. Tervezgessük inkább a nyaralást.

2. Emlékeztessük magunkat arra, hogy a gyerekeink éppen fontos tapasztalatra tesznek szert a problémamegoldás terén.

MÁSODIK SZINT: KOMOLYODIK A HELYZET. SZÜKSÉG LEHET A FELNŐTT KÖZBELÉPÉSÉRE.

1. Vegyük tudomásul a haragjukat.

„Úgy hallom, mérgesek vagytok egymásra.”

2. Jelenítsük meg minden gyerek nézőpontját.

„Szóval, Sári, te szeretnéd a kiskutyát továbbra is a kezedben tartani, mert éppen most nyugodott meg nálad. Te, Vili, pedig úgy gondolod, hogy neked is jogod van a kiskutyát megfogni.”

3. Kellő tisztelettel írjuk le a problémát.

„Nehéz helyzet: két gyerek ugyanazt a kiskutyát akarja.”

4. Fejezzük ki, hogy megbízunk a képességeikben, és hisszük, hogy képesek lesznek mindannyiuk számára elfogadható megoldást találni.

„Megbízom bennetek, hogy képesek vagytok egy olyan megoldást találni, amely mindkettőtök számára igazságos. És persze a kutyus számára is jó.”

5. Menjünk ki a szobából.

HARMADIK SZINT: A VESZÉLY LEHETŐSÉGE NAGY

1. Érdeklődjünk.

2. Hozzuk gyerekeink tudomására, hogy elérhetőek vagyunk.

3. Tartsuk tiszteletben a saját érzéseinket is.

4. írjuk le, amit látunk.

5. Válasszuk szét a gyerekeket.

„Játékból bunyóztok, vagy ez most komoly verekedés?” (A játékos bunyót megengedjük, de az igazit nem.)

„A játékos verekedés mindig közös megegyezésen alapul.” (Ha valamelyik fél nem élvezi, akkor abba kell hagyni.)

„Lehet, hogy nektek ez játék, de én túl durvának találom. Keressetek valamilyen más elfoglaltságot.”

NEGYEDIK SZINT: VESZÉLYES HELYZET SZÜKSÉG VAN A FELNŐTT KÖZBELÉPÉSÉRE!

Két dühös gyereket látok, akik arra készülnek, hogy bántsák egymást.”

„Nem biztonságos együtt lennetek. Jobb, ha most megnyugszunk. Mindenki menjen külön szobába.”

Felnőttként megélni a testvérkapcsolatból hozott múlt ártalmait a jelenben

A pszichoterápiás folyamatban sokszor megjelenik, hogy a szerepbeosztáson alapuló családmodellek sokkal ellenállóbbak a változtatással szemben. A leghatékonyabb mód arra, hogy megtörjünk egy könyörtelen ördögi kört a testvérek rossz kapcsolatában az lehet, ha újrakalibráljuk a berögződött, hierarchikus családi rendszert. Ehhez azonban először meg kell ismernünk, alaposan átgondolnunk ezt. Ezért sok terápiás jellegű kérdés mentén lehet a szakemberekkel gondolkozni a változások elősegítésén. Ilyen kérdések például:

Mit tehetünk, ha felnőttként ismerjük fel, mennyire ártalmas volt a saját eredeti családunkban megélt testvérkapcsolatunk? Ha ráeszmélünk, hogy beskatulyáztak minket, hogy nem kaptuk meg az engedélyt egy boldog és kiegyensúlyozott élethez, párkapcsolathoz, munkahelyi sikerekhez? Ha az a pszichológiai üzenet, hogy csak rosszabb, ügyetlenebb, sikertelenebb lehetsz, különben megsérül a testvéred?  Mit tehetsz, ha a szülő hasít a testvérek között? Mit tehetsz, ha a testvéred visszaél az őszinteségeddel, az erejével, a szülők által kapott erejével ellened? Mit tehetsz, ha felismered, hogy szavakkal, tettekkel vagy passzív agresszióval bántott a testvéred éveken keresztül? Hogyan lehet ezeket a tudattalan vagy tudatos játszmákat, skatulyákat megváltoztatni? Át lehet-e erőforrássá alakítani? Meg tudod-e valósítani a valós énedet és vágyaidat, anélkül, hogy az engedélyt valaha is megkapod a szüleidtől, testvéredtől? El tudod-e fogadni, hogy az ő félelmük nem a tiéd, nem reális (például, hogy ahhoz, hogy testvéred sikeres és boldog legyen, ahhoz neked nem kell sikertelennek és boldogtalannak, értéktelennek lenned – ez a szülői sugallat az ő önértékelésükből és félelmeikből fakad).

Javasolt irodalmak a témában:

Adele Faber – Elaine Mazlish: Testvérek ​féltékenység nélkül

Adele Faber – Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – Gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz

Joanna Faber – Julie King: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – kisgyerekes szülőknek – Hogyan vészelhetjük át a 2 és 7 éves kor közötti időszakot?

Filep Orsolya Veronika gyermek klinikai szakpszichológus és mentálhigiénés szakember

A blogcikket Filep Orsolya Veronika klinikai szakpszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.