Mit érdemes tudni a haldoklás és a gyász folyamatairól?

Szerző: Szabó Lili | okt 27,2020 | Blog | gyász, halál, halálfélelem, haldoklás

Mai blogbejegyzésünkben a halállal, a haldoklással és a gyásszal foglalkozunk. Az ezzel kapcsolatos érzéseket, folyamatokat, szakaszokat, illetve a pszichológus szerepét részletezzük ezekben a helyzetekben.

Miért félnek az emberek a haláltól?

A halálfélelem egy olyan érzés, amelyet a legtöbben nem tudnak elviselni, tudatosan vagy tudattalanul nem foglalkoznak a halállal kapcsolatos gondolataikkal. Úgy élik le sokan az életüket, hogy az élet végességének a tudatát távol tartják érzelmileg maguktól, azaz tagadják a halált, az ezzel kapcsolatos szorongásokkal pedig nem akarnak szembesülni.

Megannyian azt mondják, hogy nem a haláltól, hanem a végső betegség kínjaitól félnek, a lassú, magányos, fájdalmakkal teli, kórházi haldoklástól. Betegségek és balesetek is vezethetnek azonban azonnali halálhoz, a tudat részvétele nélkül. Régen a tudatos, várt, ritualizált halált tekintették jó halálnak, ma pedig a hirtelen, váratlan halált tekintik annak, ami álmában ragadja el az embereket, azaz nem kell szenvedniük, ezzel is megkímélve önmagukat és a hozzátartozóikat.

Ha emlékezetben tartható a saját és szeretett személy halandóságának a ténye, s eleget foglalkoznak ezekkel a jelenségekkel az emberek, akkor a halálfélelemből fakadó szorongások oldódni tudnak, ami megkönnyítheti a jó, vagy a rossz halálhoz való hozzáállást.

Milyen szakaszokon megy át a haldokló?

Elisabeth Kübler-Ross haldoklókkal foglalkozó pszichiáter öt szakaszában határozta meg, amit átél a haldokló végzetes betegség esetén:

A diagnózisra adott első válasz a tagadás. „Ez biztosan téves.” Több vizsgálat ezzel a szakasszal kapcsolatban azt jelzi, hogy a tagadás kedvezően befolyásolja a betegséglefolyást, segíti a betegségfolyamattal való megküzdést.
Ezt a düh követi az orvosokkal és a sorssal szemben, illetve az irigység azok iránt, akik nem haldokolnak. A klasszikus kérdés: „Miért pont én?”. A düh talán nem más egyes elméletek szerint, mint a belső rendezetlenség kivetítése.
Ezután egy alkufolyamat következik, hogy az elkerülhetetlen minél később következzen be, ígéretek az élet meghosszabbításának reményében. „Ha megérhetném a fiam esküvőjét, beletörődnék a halálba.” A krónikus betegek sokszor nehezen magyarázható teljesítményei voltaképpen ilyen alkudozások eredményeinek foghatóak fel. Ha a beteg csak még egyszer megteszi, amit fontosnak érez, könnyebben belenyugszik a megváltoztathatatlanba.
Később a depresszió szakasza jellemzi a múltbéli és jövőbéli végső veszteségekre adott választ. „Ezt miért nem tettem meg régen, vagy ezt már nem érhetem meg.” A depresszió okai között kiemelt jelentőségű a kontrollvesztés, sokan emiatt hagyják abba a kezelést (ez az utolsó önállóan hozott döntésük).
Végül az érzések hiánya, az apátia jellemző erre a szakaszra. A haldokló már nem retteg, nem békétlen, hanem nyugodt várakozással tekint a közelgő végre. A beteg nyugalma erői kimerülésből is következhet, egyre kevesebb az ébren töltött idő, a világtól való elfordulás figyelhető meg ekkor.

Hogyan érdemes segíteni egy haldokló személyt?

A haldoklót és az itt maradókat az élettől való elbúcsúzás köti össze. Több szakember leírja tapasztalati alapján, hogy a haldoklónak hatalmas megkönnyebbülés, ha megoszthatják valakivel a félelmeiket vagy szükségleteiket, a párbeszéd megkönnyíti a haldoklást. Ezen felül aki a halál tusáját vívja, a külső rendre feltétlenül szüksége van, mivel a belső szabályozó funkciók már nem működnek megfelelően. A környezet jósolhatósága, a napirend pontos szervezése, és a nyugodt, kiegyensúlyozott feltételek biztosítása elsőrendű jelentőségű ilyen esetben. Azoknak a betegeknek a kutatások alapján hosszabb volt a túlélési ideje, akik a környezetükkel képesek voltak kapcsolatba maradni, azaz a környezetüktől minimálisan szakadtak el. A személyes jelenlét biztonságot, figyelmet, a fájdalmak enyhülését jelenti a haldokló számára. A búcsúzás, az elköszönés a gyász előkészítése is a hozzátartozók számára.

Milyen szakaszai vannak a gyászoló személy számára a gyásznak?

Az, hogy mi módon zajlik le a gyászfolyamat, hogyan, mikor és miként ér véget, sok tényezőtől függ. Ezt befolyásolja például, hogy a veszteséget átéltnek milyenek a belső erőforrásai, milyen támogatásokat kap, miként értelmezi a veszteséget, az életkortól (a veszteséget átélttől és az elvesztett személyétől is egyaránt), a halál lefolyásától, az elhunyttal való kapcsolatától. A sok tényező ellenére a normális felnőtt ember gyásza jellegzetes mintát követ. A gyász különböző, de sokszor egymásba csúszó szakaszokon megy keresztül.

A gyász első szakasza egyfajta kezdeti sokkal, hitetlenséggel, értetlenséggel, bénultsággal jár a gyászoló számára, attól függetlenül, hogy mennyire váratlan volt-e vagy sem a haláleset. Ha van idő felkészülni a halálesetre (pl. súlyos betegség esetén), akkor kevésbé sújt le. Eleinte még akkor is nehezen elfogadható, ha egy „előkészítő gyászfolyamaton” megy keresztül a személy.

Általában ezt a rövidebb szakaszt, egy hosszabb szakasz követi, amelyet pszichés fájdalom kísér. A jajgatás, a panasz időszakában érzelmi hullámzások (pl. levertség, hiperaktivitás) és testi panaszok is előjöhetnek. A mások iránt kivetített düh átélése ebben a szakaszban tulajdonképpen a halott iránt érzett düh, amiért elhagyta a szeretteit. A bűntudat megtapasztalása az elkövetett, vagy a nem elkövetett tettek miatt szintén gyakori a gyászfolyamatban, amelynek hárítása során az idealizáció (azaz az elhunyt személy „tökéletes”-ként emlegetése) megjelenhet. Ez is egy lehetősége annak, hogy jóvátételt éljen meg a gyászoló személy a halottal szemben a rossz dolgok okozásáért. Miután keresztül jutott a gyászoló az akut sokkon és a pszichés fájdalom szakaszán, elérkezik az utolsó szakaszhoz, amit a gyász befejezésének neveznek.

Ez ezt jelenti, hogy sírás, a halott hiányolása, utána való vágyódás előfordul még, de már képes az illető alkalmazkodni és elfogadni a veszteséget, megjelenik a remény, az örömre való képesség, és újra energikusabb a gyászoló személy.

A gyászmunka befejezéseként pedig internalizáció történik, azaz a saját belső világkép részévé válik az elhunyt (például gondolatok, szokások, tulajdonságok átvétele révén).

Mit értünk komplikált gyász alatt?

A szakirodalomban egyre általánosabbá válik pejoratív értelmük miatt a gyásszal kapcsolatban a kóros, abnormális, patológiás jelzők helyett a „komplikált” jelző használata. A komplikált gyásznak nincsenek egységes kritériumai. Egyesek a gyászreakció elmaradását vagy elhúzódását, mások intenzitásának szokatlan mélységét, vagy a szokásostól eltérő pszichés vagy testi változások megjelenését sorolják ide.

Ha a gyász folyamata félresiklik, elhúzódhat a túljutása a második szakaszon. Egyik formájában a sírás, az elvesztett személlyel való állandó foglalkozás, a dühös tiltakozás megjelenik, az idealizált emlékek újra és újra előkerülnek, azaz az elhunyt személyt a „gyász élteti tovább”, míg másik formájában a halott „mumifikálása” történik, azaz a halott minden tulajdonát és tárgyát pontosan ott és úgy őrzik meg, ahogy az elhunyt tartotta életében. A gyász akkor is rendellenes, ha hiányzik, vagy elhalasztódik annak érdekében, hogy a vele járó fájdalom elkerülhetővé váljon. A gyász teljes hiánya akár életen át is tarthat, ami mögött állhat tudattalan félelem a veszteségre adott reakciótól (például megbolondulás, kontrollálatlan sírás, mások eltávolodása). A komplikált gyász gyakoriságát a különböző csoportokban 10-25 százalék közöttinek találták a kutatók.

A komplikált gyászra hajlamosító tényezők a következőek:

váratlan veszteség
túlságosan erős kötődés a halotthoz
ambivalens érzések az elhunyttal kapcsolatban
gyermek, illetve fiatal halála
halmozott, illetve feldolgozatlan korábbi veszteségek
a gyásszal egyidejűleg fellépő stresszhelyzetek
a halál erőszakos úton való bekövetkezte (pl. gyilkosság)
a túlélő olyan baleset következtében veszít el valakit, amelynek saját maga okozója volt
rossz testi vagy lelki egészség
a gyászoló anamnézisében depresszió szerepel
a gyász, a fájdalom elhárítása
a halál tagadása
alkohol vagy más élvezeti szerek mértéktelen használata
nagyfokú izoláció
hosszan tartó depresszió
pszichoszomatikus vagy pszichiátriai betegségek
erőteljes félelem a haláltól, a balesetektől, utazástól
a gyász tüneteinek tartósan fennálló, túlzott mélysége
tartós alvászavarok.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Amennyiben irreálisan fél valaki a haláltól, vagy szerettei elvesztésétől javasolt pszichológus szakemberhez fordulnia, hogy a szorongások mögött húzódó hiedelmeket át lehessen beszélni. Továbbá súlyos betegség kiderülése esetén is mind az érintettnek, mind a közeli hozzátartozóknak javasolt pszichológust felkeresni, hogy a felmerült kérdéseket, a keletkezett szorongásokat szakemberrel tárgyalják meg. A haláleset feldolgozását a gyászfolyamat során akár pszichológus, akár gyásztanácsadó szakember is segítheti.

Komplikált gyászfolyamat esetén érdemes klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta végzettségű szakemberhez fordulni, aki az elakadás hátterét fel tudja tárni, s támogatni tudja a gyászfolyamat sikeres lezajlását.