Pánikbetegségre gyanakszik? Pszichiáterhez vagy pszichológushoz forduljon?

Az elmúlt hetekben sokat írtunk a szorongásos kórképekről, ennek fajtáiról, a gyermekeken észrevehető tünetektől elkezdve a feszültség testi jeleiig. Mi a teendő, ha ezek alapján magunkra ismerünk, felmerül bennünk, hogy mi magunk, vagy szeretteink érintettek a szorongás kérdésében? Ezt járjuk alaposabban körbe ebben az írásunkban.

A diagnosztikai kérdései

Le kell szögezni, hogy a diagnózisalkotás egy összetett folyamat, nem pusztán tünetlisták kipipálásából, saját tapasztalatainkkal való összevetéséből áll, ha lelki bajról van szó. Egy bokaficam esetén ez természetesen egyszerűbb, bár általában ott sincsen meg a megfelelő szaktudásunk annak eldöntéséhez van-e teendő, vagy sincs, ezért biztosabb megoldás, ha panaszainkkal felkeressük az orvosunkat. A lelki gondok valamivel komplikáltabbak, ráadásul még mindig tabunak számítanak. Ha ez még nem lenne elég,  senki sem látja saját magát objektíven kívülről, ezért a saját lelki állapotát sem képes felmérni. (Ez azt jelenti, hogy a pszichológus is elmegy pszichológushoz, ha őt bántja valami.) A diagnózis alkotáshoz tehát szakértő szemekre: pszichiáter végzettségre, klinikai szakpszichológus, vagy pszichoterapeuta kvalifikációjú  szakemberre van szükség. A szakember a kliens által elmondott tüneteken túl figyelembe veszi, hogy az elmondottak hogyan hatnak a személy munkaképességére, társas kapcsolataira, közérzetére és meghatározza az ennek megváltoztatásához szükséges szükséges beavatkozás módját. Átgondolja, ezek lehetek-e más betegségek tünetei, ennek mentén szervi kivizsgálást vagy pszicho-diagnosztikát javasol. Pánikbetegség gyanúja esetén például nagyon fontos a testi tüneteket (szédülést, fulladást, szív panaszokat) hagyományos módon kivizsgálni, ha van elváltozás, azt a pszichoterápiás kezeléssel párhuzamosan, megfelelően kezelni.

Hogyan zajlik ez a gyakorlatban?

Lelki panaszainkkal vagy az ezekkel összefüggésbe hozható testi tüneteinkkel háziorvosunkat kereshetjük fel, vagy fordulhatunk a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóhoz is. Ezek az ellátások TB alapúak, tehát a legtöbb esetben térítésmentesek. Amennyiben testi tünet van, az orvosi protokoll része ennek kivizsgálása, gyakran csak ezután kapunk beutalót pszichiáterhez (a jelenlegi jogszabályok szerint egyébként a pszichiátriai gondozóbeli ellátás nem is beutaló köteles). Itt már az intézmény belső, működési rendjétől függ az, hogy mi a kivizsgálás pontos menete. A legtöbb helyen pszichiáter végzi az első beszélgetést, ő alkotja meg ez alapján a diagnózist, ír fel gyógyszert, ha szükségesnek látja. Amennyiben bizonytalan a diagnózisban, vagy nehezebben eldönthető kórképre (pl. valamilyen személyiségzavarra gyanakszik) pszicho-diagnosztikai vizsgálatot kér klinikai szakpszichológus kollégától. Ez nem más, mint egy beszélgetés (ún. első interjú) és különféle kérdőíves vagy tesztvizsgálatok elvégzése a klinikai kérdés eldöntése céljából. Ez iránymutatást adhat az esetleges pszichoterápiás kezelés legfontosabb pontjaira vonatkozóan is. A legtöbb helyen a pszichoterápiás kezelést is pszichiátertől kell kérni, vele lehet egyeztetni erről, bár ezt többnyire pszichológusok végzik. Optimális esetben a gyógyszeres terápiát mindig kíséri pszichoterápiás kezelés, mert a beteg életében ez hoz maradandó változást. Ennek segítségével talál a kliens erőt magában a problémás helyzeteken való változtatáshoz, a saját élete feletti kontroll megszerzéséhez. A pszichoterápiás kezelés azonban sajnos nem mindenhol (vagy csak néhány alkalom erejéig) érhető el ingyenesen.

És mi van, ha pszichiátriai osztályra akarnak küldeni?

Pszichiátriai osztályos felvételre alapvetően két esetben szokott szükség lenni. Az egyik az, amikor ambuláns keretek közt a kezelőorvos nem tudja hatékonyan beállítani a beteg gyógyszereinek adagját, kombinációját. A másik pedig, amikor a beteg állapota saját magára, vagy másokra nézve veszélyeztető. Ez leggyakrabban öngyilkossági gondolatok vagy pszichotikus állapot (különféle téveszmék, hallucinációk jelenléte) esetén fordul elő. Utóbbira példa, hogy amikor a beteg (alaptalanul) azt érzi, valaki bántani akarja őt, indokolatlanul is agresszívvá válhat. Fontos tudni, hogy a kórházi kezelés bármikor visszautasítható, ha nem áll fenn öngyilkossági szándék, vagy pszichotikus állapot.

Ha tehát aggasztó tünetet veszünk észre magunkon, vagy családtagjainkon, ne szégyelljünk segítséget kérni! A lelki terhek akkor a legnehezebbek, ha egymagunk kell cipeljük őket!

Következő, jövő kedden megjelenő írásunkban arról lesz szó, mi a különbség a pszichiáter és a pszichológus munkája, látásmódja között. Várjuk vissza szeretettel! Ha mindenképpen értesülni szeretne aktuális írásainkról, kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!

Érdekli hogyan hat a pszichoterápia a testünk működésére?

A blogbejegyzést az onlinepszichologus.net csapata képviseletében oldalunk alapítója és szakmai koordinátora, Habis Melinda írta.