Szerelem első látásra?

Szerelem első látásra?

Avagy a vonzalom és szerelem pszichológiai megközelítése

A szerelem egy olyan jelenség, mely kétségkívül kultúrától függetlenül évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Számos irodalmi alkotás, filozófiai megközelítés kísérelte már meg illusztrálni, megfejteni, hogy hogyan is hat ránk ez a semmihez nem hasonlítható állapot. Mindenesetre mind a világirodalmi alkotásokat, mind a különböző kultúrák mítoszait, legendáit elemezve, valószínűsíthető, hogy valóban egy univerzális, kultúrákon átívelő jelenségről van szó.
Ezen blogbejegyzésünk egy 3 részes cikksorozat első része.

Mit nevezünk romantikus szerelemnek?

A pszichológiai kutatások eredményei alapján a romantikus szerelem érzések, motívumok és viselkedésbeli megnyilvánulások sajátos konstellációja. Jellemzően azzal kezdődik, hogy egy különleges lényként kezdünk a másikra tekinteni, illetve figyelmünk fókuszába csak ő kerül, szinte a kényszergondolatok intruzív jellegéhez hasonlóan minden gondolatunkat ő tölti ki. Hajlamosak vagyunk általunk fontosnak vélt, de valójában olyan tulajdonságokkal is felruházni őt, melyekkel esetleg nem rendelkezik, hiányosságait pedig figyelmen kívül hagyni, vagy nem tudomást venni róluk. Ez az időszak tehát tulajdonképpen az idealizáció szakasza.  

Sokan ilyenkor rendkívül energikusnak érezhetik magukat, alvásigényük csökken, hangulatukat illetően pedig gyakran eufóriához hasonló állapotot tapasztalhatnak. Szinte minden napi tevékenységet alárendelhetnek a szerelmükkel együtt töltött időnek, vagyis átalakulnak életükben a prioritások. Ha pedig mégis nélkülözniük kell a társaságát, intenzív frusztrációt élhetnek át. Ez a frusztráció, depriváció azonban sokszor még inkább növeli, táplálja a szenvedélyt, a szerelmük „tárgya” iránti vágyódást, vagyis tulajdonképpen kialakul egy érzelmi függőség. Összességében tehát a szerelem mind affektív, mind kognitív szinten egy módosult tudatállapotot eredményez.

A szerelem valóban vak, avagy mennyire számít a szépség?

Az emberek többségének meggyőződése, hogy a „szép emberekhez” többen vonzódnak. Valóban számos kutatási eredmény meg is erősítette, hogy a szépségnek jelentős szerepe lehet a vonzalom kialakulásában, bár egyáltalán nem tekinthetünk rá kizárólagos tényezőként.

Az azonban valószínűsíthető, hogy ha valakit szépnek tartunk, hajlamosak vagyunk más, általunk előnyösnek vélt tulajdonságokat is hozzárendelni.  Ezt az attribúciós jelenséget Dion, Berscheid és Walster (1972) úgy határozták meg rendkívül egyszerűen, hogy sokszor ösztönösen azt gondoljuk, hogy „ami szép, az jó”. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy az általunk fizikai értelemben vonzóbbnak tartott személyekről azt feltételezzük, hogy szociálisan is vonzó személynek számít, azaz mások által is elfogadottabb, népszerűbb. Mindez pedig azt eredményezi, hogy általában véve pozitívnak számító személyiségjegyeket társítunk hozzá.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a vonzalom kialakulásában szerepet játszó faktorok közül a  fizikai tulajdonságokat sokkal könnyebb vizsgálni, mint egyéb, kevésbé egyértelműen megragadható, nehezebben mérhető személyiségváltozókat, illetve kétségtelen, hogy először a külső jegyeket észleljük. Mindenesetre ma már tudjuk, hogy a szépségen kívül kifejezetten fontos szerepe van a nonverbális kommunikációnak, a humorérzéknek, a népszerűségnek, elismertségnek, a jó kommunikációs készségnek, a hasonló szocioökonómiai háttérnek, iskolázottsági és intelligencia-szintnek, valamint a hasonló vallási és politikai beállítódásnak.

Mit jelent a „szerelem első látásra”?

Egyes pszichológiai kutatások eredményei arra világítottak rá, hogy a jelenség valóban létezik, legalábbis bizonyos emberek tényleg képesek belőlünk azonnal ösztönös vonzalmat kiváltani. A vonzalom felébredésében, illetve kifejezésében először általában a szemkontaktus felvételének  van a legnagyobb  szerepe, nyilvánvalóan ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy egyáltalán detektáljuk valakinek a tulajdonságait, illetve a ránk és jelzéseinkre adott reakcióját. Egészen pontosan egy 100 ms-ig tartó pillantás elegendő annak megalapozásához, hogy onnantól kezdve valakire mint potenciális partnerre tudjunk tekinteni.

Általánosan ismert tény, hogy minél inkább felkelti valaki az érdeklődésünket, minél jobban tetszik, annál hosszabb ideig szeretnénk a szemébe nézni, elmerülni a tekintetében. Azzal, hogy az egyén vonzalmát közvetíti az általa vonzónak talált személy felé, megteremti annak lehetőségét, hogy annak fogadója visszafelé is kifejezze, igazolja azt. A szemkontaktus ereje tehát abban rejlik, hogy megerősítheti az egyén hitét abban, hogy a vonzalmát fogadó fél megfelelő partner lehet, mivel egyáltalán képes volt detektálni az általa leadott jelzést, vagyis ebből pedig az következik, hogy nyilvánvalóan ugyanazt érzi, mint ő. A kölcsönös vonzalom szemkontaktus általi kifejezése révén tehát már abban a pillanatban létrejöhet egy azonnali kimondatlan érzelmi egyesülés. Erre mondhatjuk, hogy „szerelem első látásra”.

Amennyiben írásunk felkeltette a figyelmét, és szívesen megismerné jobban az érzelmi működését, vagy dolgozna az önismeretén, akkor szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Túri Márta Dóra klinikai szakpszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.

Túri Márta pszihológus OnlinePszichológus.net

Felhasznált szakirodalom:

Brewer, G., Abellb, L. (2017). Machiavellianism, Relationship Satisfaction, and Romantic Relationship Quality. Europe’s Journal of Psychology, Vol. 13(3), 491–502, doi:10.5964/ejop.v13i3.1217

Grant-Jacob, J. A. (2016). Love at First Sight. Frontiers in Psychology. DOI:10.3389/fpsyg.2016.01113

Lopez-Cantero, P. & Archer, A. (2020). Lost Without You: the Value of Falling out of Love. Ethical Theory and Moral Practice. doi.org/10.1007/s10677-020-10067-2

Sadikaj, G., Moskowitz, D. S., Zuroff, D. C. (2017). Negative affective reaction to partner’s dominant behavior influences satisfaction with romantic relationship- Journal of Social and Personal Relationships  Vol. 34(8) 1324–1346  DOI: 10.1177/0265407516677060

Sternberg, R. J. & Weis, K.: The New Psychology of Love. New Haven, Yale University, 2008.

Sumter, S. R.,  Peter, J.,  Valkenburg, P. M. (2013).  Perceptions of love across the lifespan- Differences in passion, intimacy, and commitment. International Journal of Behavioral Development. DOI: 10.1177/0165025413492486

Swami, V. (2011). Love at First Sight? Individual Differences and the Psychology of Initial Romantic Attraction. The Wiley-Blackwell handbook of individual differences. Oxford Wiley.  DOI: 10.1002/9781405184359.ch29

Torras-Gómez, E., Puigvert, L. Aiello, E., Khalfaoui, A. (2020). Our Right to the Pleasure of Falling in Love.  Frontiers in Psychology.doi.org/10.3389/fpsyg.2019.03068

Yu, V.,  Kostenko, K, Klein, G (2018). Self-Determination in Romantic Relationships: Findings from the Russian Adaptation of the Couple Motivation Questionnaire. Basic Research Program. Series: Psychology.