Interjú Balogh Ádám pszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta interjúja.

Mai interjú alanyom Balogh Ádám pszichológus, gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus jelölt.

Ádám, hogy kezdődött nálad a pszichológia iránti érdeklődésed, miért választottad ezt a hivatást?
Mint nagyon sok gyereknek, nekem is álmom volt, hogy majd felnőtt koromban segíthetek az embereknek. Szerettem volna orvos lenni, de a tanulmányaim során egyre inkább érdekelni kezdett az emberi gondolkodás, az érzelmek világa. Sokat olvastam, és nagy érdeklődéssel hallgattam meg különböző emberek életét, mindennapjait. A pszichológia egyre közelibb lett számomra, és az egyetemi tanulmányaim során teljesen meggyőződtem abban, hogy ezt szeretném hivatásomnak. A lélek egy bonyolult dolog, és folyamatos figyelmet igényel. Szerintem a pszichológia egy nagyon izgalmas szakterület és felelősségteljes munka egy életre.

A munkád és a tanulmányaid során változott a véleményed a pszichológiáról?
A tanulmányaim során, bár voltak gyakorlati tantárgyak, azok mégsem adták vissza teljes körűen azt, amit jelent igazán pszichológusnak lenni. Munkám során sok új helyzettel találkoztam és ismerkedtem meg. Megerősített benne, hogy fontos az, amit képvisel a pszichológia és szükség van a szakmai segítségre sok helyzetben. A pszichológiáról alkotott véleményem nem igazán változott, inkább elmélyültek azok a fontos attitűdök, amiket a tanórákon elméletben megtanultunk és átbeszéltünk. Talán mondható, hogy még inkább megszerettem a munkám során a pszichológiát, hiszen számtalan közös folyamatot tudtam elkezdeni a hozzám forduló emberekkel együtt.

Kiknek tud hatékonyan segíteni egy gyermek és ifjúsági szakpszichológus?
Elsősorban egy ilyen szakember természetesen a gyermekeknek segít, minden korosztályt beleértve. A gyermekek életükben nagyon sok élménnyel és nehézséggel találkoznak. Bármilyen probléma, trauma, krízis történhet, vagy egy tanulmányi nehézség, szociális elakadás is állhat az útjukba, amiben egy gyermek és ifjúsági klinikus segíteni tud. Továbbá nagyon lényeges, hogy nem csupán a gyermekek, hanem az őket nevelő, gondozó felnőttek, szülők is segítséget kérhetnek.

Hogyan tudsz segíteni például egy olyan problémás fiatalnak, aki lázad vagy elzárkózik, esetleg manipulálni próbál?
Mind három felsorolt példában a legfőbb szempont, hogy feltárjuk és megismerjük, hogy mi is a motivációja, az okai a viselkedésének. Ezt követően a viselkedést okozó problémával dolgozva, együtt már megoldhatóvá válik a helyzet. Persze mindez leírva nagyon rövidnek hat, de lehet ez akár több hét, vagy hónap is. A gyermekekkel mindig olyan ritmusban haladunk, amelyet elbírnak lelkileg.

A bemutatkozásodban írtad, hogy fontos szó számodra az átélhető. Hogyan tudsz segíteni a hozzád fordulóknak, hogy átélhető és ezáltal feldolgozható legyen számukra egy-egy nehéz érzés, emlék, megélt trauma?
A legelső, hogy biztonságos környezet és kapcsolat alakuljon ki köztünk. A megfelelő bizalom, és biztonságérzet alapozza meg, hogy nehéz témákról, akár traumákról tudjunk beszélni. Az átélhetőség azért fontos szó számomra, mert ez adja meg azt a mértéket, amivel tudunk dolgozni egy nehéz érzés kapcsán.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
Mindenképp szeretnék legalább még két módszer specifikus képzést elvégezni a jelenlegi hipnoterápiás képzést követően. Ennek oka, hogy úgy gondolom, minél több eszközzel rendelkezem, mint pszichológus, annál hatékonyabban tudok segíteni a különféle problémák esetén. Továbbá a klinikusi végzettséget követően, és azt folytatva elvégzem majd a pszichoterapeuta képzést, hogy minél szélesebb körben bővítsem ismereteimet a szakmában.

Számodra mi jelent motivációt a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?
Ez nehéz kérdés. Elsőre azt mondanám, hogy nyilván az, ha a hozzám forduló személyeknek tudok segíteni és látom, hogy eredményes volt a folyamat. Azonban sokszor találkoztam már olyan esettel, ahol nem volt rögtön látható a közös munka eredménye. Pár hónappal később azonban mikor már nem járt hozzám a kliens, egy adott szituációban mégis lesz hatása a terápiának és lehet, csak addigra munkálódik olyan szintre a személyben a rengeteg élmény. Szóval a pszichológia nem mindig az azonnali sikerek világa, inkább maga a célig való eljutás az, ami motiváló számomra. Amikor megismerek egy új életet, új gondolatokat és hozzájuk társuló érzéseket az mindig motiváló tud lenni. Többször hangsúlyoztam már, de tényleg a közös munka folyamata és apró sikerei azok, amik motiválóak. Mindig egy-egy mélyebb szint, vagy felismerés által haladunk előre.

Mivel a motivációról kérdeztelek, esetleg lenne olyan idézet, mottó, ami inspiráló a számodra is?
Őszintén szólva, egyetlen egy mottót vagy idézetet nem tudok kiemelni. Rengeteg nagyon értékes gondolattal találkoztam már, amelyek különféle élethelyzetekben adnak erőt, kitartást. Egyet kiemelni és mindenre kiterjeszteni nem tudnék, de talán legyen ez:

„A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.”
Nick Vujicic ausztrál származású motivációs tréner

A Te meglátásod szerint, milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés… stb.), azt tartja a hétköznapokban is?
Alapjában azt tudom mondani, hogy igen. Azonban itt is vannak kivételek, amelyek tovább erősítik, hogy nem vagyunk mi se tökéletesek. Saját személyiségünkkel dolgozunk mi is részben, ez viszont azt is jelenti, hogy mi is követhetünk el hibákat. Előfordulhat, hogy a hétköznapokban ítélkezünk, vagy indokolatlanul idegesek leszünk bizonyos helyzetekben. Azonban én úgy vélem, hogy ezekkel a helyzetekkel egy pszichológusnak is szembesülnie kell, hogy megtudja őket oldani, hiszen így hitelesebbé válik a munkája során. Találkozom én is sok esetben ugyanazokkal a problémákkal, gondokkal, amivel esetleg valaki hozzám fordul, és ezekre lehet, néhány esetben elsőre én sem jól reagálok, de ezért fontos az önismeret folyamatos fejlesztése.

Te különleges vagy csapattagjaink között abból a szempontból, hogy közelről ismered a kisebbségben élők életét, hiszen látássérült vagy. Okoz ez valamilyen nehézséget a munkád során?

Igen, látássérült vagyok, de ezzel együtt is tudok teljes értékű pszichológusi munkát végezni.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny, vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?
Azt nem hinném, hogy lelki sérültek lennénk. Erős kifejezés ez. Sokakban a pszichológus, mint egy tökéletes ember, és mint tökéletes lelkivilágú személy képe él. Ez alapjában téves kép. Mi is ugyanúgy emberek vagyunk, akiknek van egy szakmája, hivatása, ami hozzátesz és elvesz az ember életéből. Ugyanúgy számunkra is lehetnek negatív élmények az életünk során. A múltunkban ugyanúgy lehetnek traumák, akár lelki sérülések. Az, hogy előny-e vagy hátrány, leginkább szerintem az határozza meg, hogy miképp kezeli ezt a pszichológus. Elfojthatjuk, vagy tagadhatjuk, a legideálisabb eset azonban, ha igyekszünk feldolgozni ezeket és mindennap tudatosak próbálunk maradni az érzelmeinkkel kapcsolatosan. Ez rengeteg munkával és energiával jár, de ez segít, hogy a saját élményeink inkább előnyként szolgáljanak egy terápiás helyzetben, mintsem negatív hatásként. Ezt a szakmai fejlődés és tanulás során kérik is a pszichológusoktól önismereti foglalkozások keretein belül.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat? Ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?
Alapjábanvéve a magánéletünk során nem vagyunk pszichológusok. Azonban a megtanult és begyakorolt készségek és képességek nem tűnnek el az otthoni környezetben sem. Sok esetben akár akaratlanul is használunk olyan megtanult dolgokat, amelyek egy hétköznapi szituációban hasznosak. Például konfliktuskezelés, kríziskezelés. Viszont ettől függetlenül szerintem ugyanúgy érzelmi alapon is reagálhatunk eseményekre, mint bárki más, hiszen érintettek vagyunk a saját életünk dolgaiban, és nem figyelhetjük magunkat állandóan külső szemmel.

Szerinted egy pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Persze! A pszichológusok általában járnak is önismereti foglalkozásra egyéni, vagy csoportos keretek között, de nem ritka hogy terápiában vesz részt egy szakember, mint kliens. Ezzel együtt a pszichológus családtagjai is ugyanúgy járhatnak szakemberhez, ha indokoltnak érzik.

Azt azért talán sokan tudják, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
Az objektivitás hiánya miatt egyértelmű, hogy mint az orvosoknál, nem kezelünk családtagokat vagy barátokat. Ahogyan egy korábbi válaszomban már kitértem rá, a megtanult dolgok nem tűnnek el a hétköznapokban, így ezeket könnyedén lehet hasznosítani. Egy véleménnyel vagy hasznos meglátással, javaslattal is már nagyon sokat lehet segíteni egy adott helyzetben. Továbbá egy tapasztaltabb pszichológus sok szituációt látott és tapasztalt már meg munkája során, így nagy haszna lehet, ha tudja, hogy egy adott helyzetben mi a megfelelő teendő, mire fontos odafigyelni. Egy krízis helyzetben nagy előre lépést is jelenthet a szakmai tudás.

A magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot, tudja hasznosítani a saját életében?
Kezdjük a munkából adódó tanulságokkal. Ezeket személy szerint gyakran szoktam hasznosítani. Ugyanúgy ahogy reményeim szerint én segítek a pácienseknek, ők ugyanúgy tanítanak engem. Mindig megtudok valami újat tapasztalni, ami beépíthető az életembe, akár mint gondolat, akár mint tapasztalat. Ugyanakkor fordítva már nem ilyen egyszerű. Ahogy korábbi kérdésnél válaszoltam, a hétköznapi dolgok hatnak ugyanúgy az emberre, alakítják a személyiségét, így az nyilvánvalóan kihat a munkájára. Viszont szándékosan magánjellegű dolgokat véleményem szerint csak abban az esetben vihet be egy pszichológus a terápiába, ha az építi a pácienst, vagy pedig szükségszerűen a kapcsolat vagy a közös munka erősítését szolgálja.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?
Legegyszerűbben fogalmazva az objektív munkavégzést segíti elő. A terápiás kapcsolatok inkább a formális viszonyok közé tartoznak, így megvannak bizonyos szabályosságai, amik keretet adnak az üléseknek. A páciens és a szakember részéről is segít felépíteni egy olyan kapcsolatot, amelybe megfelelőképpen tudnak bevonódni mindketten. Szükséges megkülönböztetni egy sima baráti beszélgetéstől, ugyanakkor megteremtődik egy olyan közeg, ahol mély, személyes dolgokról is bizalmasan lehet beszélgetni. Ehhez az állapothoz szükséges a megfelelő határok és keretek tartása, amelyek mind a szakembert és mind a pácienst is védik.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét?
A szakmai munkavégzéshez szükséges a már többször emlegetett objektivitás, amelyet keretekkel és határokkal tudunk fenntartani. A határ megtartása, vagy egy bizonyos távolság tartás azért szükséges, hogy a túlzott bevonódás elkerülhető legyen. Ilyen esetben már megváltozna a kapcsolat jellege, és más szintre kerülne a terápiás viszony. Megszűnne az objektivitás és így a hatékony, hasznos közös munka is. A magánélet bizonyos védelme ezeket a határokat és kereteket szolgálja.

A terápia mindig működik, és ha mégsem akkor hogyan tovább?
Ritka az olyan eset, mikor a terápia semmilyen formában nem működik. Legtöbb esetben az elakadást a pszichológus és páciens közti kapcsolat problémája okozza. Amennyiben egyáltalán nem működik a közös munka, van lehetőség közös megbeszélést követően a szakember váltásra, egy szupervízor bevonására, egy másik terápiás módszer elkezdésére, stb.. A munkát valamilyen formában lehet folytatni, szerintem a legfontosabb ilyenkor, hogy megtaláljuk az elakadás forrását és ahhoz mérten kezdjünk megoldások keresésébe.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Mi az, ami feltölt, amitől kikapcsolsz?
A család nagyon fontos számomra. Ahogyan gyermekkoromban, most is erőt tudok meríteni tőlük. Feleségemmel nagyon szeretünk közös programokon részt venni, és különféle sporteseményekre is jelentkezünk együtt. A sportolás közel áll hozzánk, szerintem kiváló töltődési lehetőséget ad. Ezeken túl szeretek olvasni, amatőr módon, hangszereken játszani és persze rengeteg időt töltök a kutyámmal, aki társ az életem során.

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit még szívesen elárulnál magadról?
Már említettem a sportot, mint feltöltődési lehetőséget. Jó pár évvel ezelőtt, még egyetemi tanulmányaim alatt kezdtem el, és szerettem meg a különböző harcművészeteket, és azóta is rendszeresen, már versenyszerűen gyakorlom. Továbbá, mint más mozgásforma, nagyon szeretem a társas táncot. Mindkettő számtalan élménnyel gazdagított már életem során.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Elsőként is megfelelő szakmai tudással rendelkezik, és ezt igyekszik naprakészen tartani. A folyamatos önismereti munka is nagyon fontos, hiszen a mi életünk során is vannak nehézségek, melyeket megkell oldanunk. Képes érzelmeit megfelelően felismerni és kimutatni. Képes elismerni hiányosságait, illetve hibáit, reálisan látja saját képességeit, tudását. Igazából sok dolog együttese tesz valakit hiteles emberré, hiteles pszichológussá. Amiket felsoroltam csak néhány gondolat, amelyek úgy vélem fontosak a munkánk során.

Bár törekedtünk a szakmai határok megtartására, reméljük sikerült egy kicsit közelebbről bemutatnunk csapatunk egyetlen férfi tagját, Balogh Ádámot.
Az én személyes benyomásom a beszélgetésünk és a közös munkánk alapján, hogy Ádám megbízható és szakmailag igényes. Őszinte nyitottság és segítőszándék vezérli.

További interjúinkban alkalmuk lesz megismerni a munkacsoportunk többi tagját is.