Interjú Micskei Orsolya pszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta kérdései alapján Beck Enikő interjúja.

Interjúsorozatunk jelenlegi részében Micskei Orsolya pszichológusunkkal beszélgetek.

Miért választottad ezt a hivatást?

A pszichológiai pálya felé egy nehéz, személyes élmény indított el kamaszként. Magam is megtapasztaltam, hogy krízisben lenni embert próbáló és szükség lehet egy szakember támogatására, aki segít engem ebben az élethelyzetben.

Változott-e a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?

A tanulmányaim kezdete óta érzem, hogy ez az én utam. A szakmámat a hivatásomnak is tartom. Számomra a klienssel való munka érzelem gazdag, kreatív folyamat.

Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?

A fejlődés és az akarat. A pszichológiai munka során elengedhetetlen a kliens akarta és motivációja. Ha pedig akar, akkor fejlődik is. Ez a fejlődés pedig nem a külvilágnak szól, hanem önmagának. Az motivál, hogy segíthessem ezt a fejlődést. Nincs két egyforma élettörténet, így nincs két egyforma terápiás folyamat sem.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előnye-e vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?

Biztos sokan ismerik a népszerű viccet is: „Vettem egy kanapét. Azt mondták 6 ember probléma nélkül elfér rajta. De hol találok 6 embert, akinek nincsen problémája?” Azt gondolom a hétköznapjaiban a pszichológus is ugyanolyan esendő ember tud lenni, mint bárki más. Ugyanúgy van munkahely, magánélete, ugyanúgy átesik azokon az életciklus váltásokon, mint bárki más. És ő is elakadhat ezeken az utakon. Talán neki annyival van könnyebb helyzete ezeknek a kezelésében, hogy a legtöbbünknek van „saját” szupervízorunk, akihez rendszeresen vagy szükség esetén elmehetünk saját problémáinkkal is.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat, és ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?

A fentebbi két kérdést talán összefoglaltam az előzőben. Gyakorlatilag ugyanezt tudnám ide is írni.

Azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?

Lehet, hogy az eszköztáram nagyobb a problémák kezelésére, de ezekben a kapcsolatokban nem tudok máshogy jelen lenni, mint családtag vagy barát. A pszichológus egyfajta objektív, külső szempontot képvisel, együttérző és elfogadó, de nem részrehajló. Azt gondolom barátok vagy rokonok tekintetében ez elképzelhetetlen. Nem tud elfogulatlan lenni.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?

Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos tényező. Ezt különbözteti meg a terápiát egy baráti beszélgetéstől. A szakmai semlegességet így lehet talán a legjobban képviselni.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés…stb), azt tartja a hétköznapokban is?

Szerintem egy pszichológus akkor tud hiteles és kongruens lenni a munkájában, ha a terápiában tudja ugyanazt képviselni, amit a hétköznapokban is. Ha kettő nincs egymással összhangban, akkor nem lesz énazonos, és a terápiás folyamatban sem tud hiteles lenni. A terápiás munkába azt tudom bevinni, amilyen vagyok.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?

Szeretném sikeresen abszolválni a szakvizsgát és a folyamatban lévő doktori címet megszerezni.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Hogy pihen egy pszichológus?
Ki tudja kapcsolni a szakmaiságot a magánéletében?

Fontos, hogy az ember megtanulja a magánéletben a szakmaiságot kikapcsolni, ami egy tanulási folyamat. A rendelőből kilépve az ajtó mögött tudjam hagyni az ott történteket és szabadidőmben 100%-osan a feltöltődésre és a mangánéletre tudjak koncentrálni és azokban a szerepekben tudjak a legjobban teljesíteni. A szüleimnek a gyereke, a páromnak a társa, a gyerekeinek az édesanyja, a barátaimnak a barátja tudjak lenni. Nekik erre van szükségük és nem „magán pszichológusra”.

Az előző kérdésből adódik a következő is, a magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot, tudja hasznosítani a saját életében?

Azt gondolom, hogy nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma élettörténtet sem. Pszichológusként ezért is fontos az önismereti munka, hogy külön tudjam választani mi az enyém és mi a kliensé. Veszélyes lehet a saját magánjellegű tapasztalataimat bevinni, mert kettős lehet a kimenete. Vagy bejön vagy nem. Lehet ami nálam működött, nála nem fog. Ezért tartom fontosnak, hogy mindig a kliens személyiségéből és hozott problémájából együtt induljunk ki.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét, hiszen, ha többet tudunk róla, akár a bizalmi légkör kialakítása is könnyebb lenne, vagy nem?

A terápiás folyamat fókuszában a kliens áll, így nagyon fontos az egyoldalúságra törekedni és a személyes terünket/történetünket nem bevinni a terápiás térbe. Ezért is tarom fontosnak, hogy pszichológusként a privát közösségi média felületeinket kellő körültekintéssel kezeljük. Ez az egyik oka azt gondolom annak is, hogy nem szerencsés ha kliens-terapeuta a privát közösségi média felületeken „ismerősi” kapcsolatban vannak.

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit azért szívesen elárulnál magadról?

Mivel a munkám irodához köt, nagyon szeretem a szabadidőmet a szabadban tölteni. A természet, a friss levegő mindig kikapcsol és feltölt. Segít kitisztítani a gondolatokat. Közel áll hozzá a lovaglás, a túrázás és a futás. Van egy örökmozgó kutyám, aki nagyon sok sétát igényel.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?

Nekem a pszichológus akkor hiteles, ha természetes. Azt képviseli és közvetíti, amiben ő maga is hisz.

Micskei Orsolya pszichológusunkhoz itt foglalhat időpontot négyszemközti online konzultációra.