Interjú Móra Katalin pszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta kérdései alapján Beck Enikő interjúja.

Interjúsorozatunk jelenlegi részében Móra Katalin gyermek és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus jelölttel beszélgetek.

Miért választottad ezt a hivatást?
Már gyermekként is nagyon vonzott az emberi lélek világa. Természetes kíváncsisággal fordultam a környezetemben élők viselkedési reakciói felé, átéreztem, ha valakit megbántottak, ha szomorú volt, csalódott, irigykedett, vagy éppen örült valaminek, odafordultam azokhoz a gyermekekhez, akiket kiközösítettek, vagy nehéz volt számukra a beilleszkedés.
Középiskolai tanulmányaim során egy grafológus hölgy szavai erőteljes hatással voltak rám, visszajelzése alapján „a lélek titkainak őrzője, a bajba jutottak segítője” szerepe illeszkedne személyiségemhez. Az élet először jogi tanulmányok felé sodort, középiskolás éveim alatt még nem kristályosodott ki pályaképem. Három év múlva azonban megfogalmazódott bennem az az út, melyen jelenleg is járok. Egyetemi tanulmányaim során sok elméleti és számos gyakorlati tapasztalatot szerezhettem, a hozzám fordulók pozitív visszajelzései, lelki állapotuk harmonikusabbá válása, személyiségük integráció felé közeledése, problémáik csökkenése a mai napig örömmel tölt el, érezteti velem, hogy hivatásomat egy életre választottam.

Változott-e a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?
Egyetemi tanulmányaim során csupán ízelítőt kaphattam arról a temérdek nehézségről, melyek az emberek lelkivilágát érintik. Gyakorlati, mindennapi munkám során tapasztaltam meg, hogy minden ember és minden probléma más és más. Egyéniesítetten, személyre szabottan szükséges tervezni a pszichológiai ellátás üléseit.

Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?
Számomra az emberek megismerése, problémáik feltárása, önismereti útjukon való végig kísérése igazán örömteli folyamat. Sok esetben az emberek életében felhalmozódó problémák úgy rakódnak a személyiségre, mintha egy nagy, kövekkel teli hátizsákot kellene szüntelen cipelniük. Felszabadító érzés nézni, ahogy szépen, apránként kiürítik a nehéz zsákot, leteszik a nehéz köveket.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?
Úgy vélem, nincs ember sérülés nélkül. Kisebb-nagyobb lelki terhek, megpróbáltatások, kihívások minden személy számára jutnak, ez alól a pszichológus sem kivétel, ő sem választhatja meg, milyen nehézségeket hoz számára az élet.

Fontos azonban szem előtt tartani, hogy hol tart a szakember saját esetleges problémáival való megküzdésben, ugyanis ha ez a megküzdési folyamat még aktív, és a segítséget kérő személy is hasonló problematikával érkezik, az jelentősen megakadályozhatja a tisztánlátást, a saját nehézségektől való elvonatkoztatást. Mindennek következtében nagyon fontosnak tartom, hogy a pszichológus megfelelő önismerettel rendelkezzen, tudatában legyen, mi az, amit elbír, és mi az, amit nem.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat, és ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?

Véleményem szerint a saját élethelyzetben adódó nehézségeken való változtatáshoz elengedhetetlen egy objektív külső szemlélő, egy befolyástól mentes szakember a pszichológus számára is. Esetleges előnyként említhető, hogy a pszichológus megfelelő önismerettel és szakmai tapasztalattal, folyamatosan felügyelt munkával hamarabb felismerheti saját elakadásait és segítségért fordulhat.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Valóban adódhatnak nehéz helyzetek a pszichológus, illetve családja számára is. Ebben az esetben azonban nem szerencsés, ha maga a pszichológus válik a segítségnyújtó személlyé, hiszen csak szubjektíven, elfogultsággal, „más szemüvegen át” szemlélve tudja szemlélni a folyamatokat. Elengedhetetlennek tartom, hogy külső segítségért, más pszichológushoz forduljanak.

Azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
Barátokkal, rokonokkal, családtagokkal szemben a pszichológus nem szakmai minőségében van jelen, hanem mint családtag, rokon vagy barát. Lehetséges, hogy elméleti tudása adott a probléma kezeléséhez, a gyakorlatban viszont nem szerencsés ezt alkalmazni. Szükséges egy objektív, empatikus, részrehajlástól és befolyástól mentes külső segítség igénybe vétele.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?
Úgy vélem, a keretek tartása, a megfelelő és hiteles szakmai kapcsolat tartása végett ez elengedhetetlen, hiszen nem egy baráti vagy kollegiális kapcsolatról van szó, a szó legszorosabb értelmében alá-fölérendeltségi viszonyt is tükröz a segítséget kérő és a segítséget nyújtó fél között.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés…stb), azt tartja a hétköznapokban is?
Azt gondolom, a hitelesség, önazonosság szempontjából nagyon fontos, hogy a pszichológiai ellátás során saját személyiségét, belső világát alkalmazza a segítő szakember.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
Szeretnék sikeres szakvizsgát tenni, illetve további módszerspecifikus irányzatokban képződni.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Hogy pihen egy pszichológus? Ki tudja kapcsolni a szakmaiságot a magánéletében?
Rendkívül fontosnak tartom a szakmai élet és a magánélet szétválasztását. Úgy vélem, miután befejeződik az ülés, véget ér a pszichológiai ellátás órája, a következő percben már magánemberként, a szakmai álarc leválasztásával érdemes folytatni a napot. Érdemes vigyázni a szakembernek saját lelki egészségére, hogy terápiás óráinak végeztével ne görgesse tovább a munkája során tapasztaltakat, védje magát a túlzott bevonódástól. Ebben is segíthet a megfelelő önismeret, illetve a szakmai segítség esetmegbeszélések formájában.

Az előző kérdésből adódik a következő is, a magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot, tudja hasznosítani a saját életében?
Véleményem szerint a magánjellegű tapasztalatok beépítése a szakmai életbe és ennek fordítottja kézenfekvőnek tűnhet, ámde kétélű fegyver is lehet. Ennélfogva fontosnak vélem, hogy a szakember szem előtt tartsa a hozzá fordulók életének, sorsának, problémáinak egyediségét, különlegességét. Ami az egyik személynek segített, az lehetséges, hogy más személynél nem hoz majd átható eredményt, vagy esetleg kárára is válhat.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét, hiszen, ha többet tudunk róla, akár a bizalomi légkör kialakítása is könnyebb lenne, vagy nem?
A pszichológiai ellátás során a segítő szakember és a segítséget kérő személy között alá-fölérendeltségi viszony alakul ki. A bizalmi kapcsolat kialakításához elengedhetetlen, hogy a szakember egy „üresebb felületként” funkcionáljon. Az ellátást igénybe vevő személy nehézségei, problémái kerülnek középpontba, melyet a szakember egy megfelelő távolságból, objektív nézőpontból szemlél.

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit azért szívesen elárulnál magadról?
Nagyon fontosnak tartom a mentális egészség mellett fizikai jóllétem megőrzését is, számomra a hosszútávfutás jelent valódi kikapcsolódást, testi-lelki feltöltődést.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Úgy vélem, a hiteles szakember az általa nyújtott pszichológiai ellátás során is saját hitvallását, az általa megfelelőnek ítélt módszereket és eszközöket alkalmazza. Ismeri saját kompetenciahatárait, és figyelembe veszi, milyen ellátás volna a legalkalmasabb a hozzá fordulóknak.

Móra Katalin pszichológusunkhoz négyszemközti online konzultációra ide kattintva foglalhat időpontot!