Interjú munkacsopurtunk alapítójával, Habis Melindával

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta interjúja.

Első interjú alanyom ennek a munkacsoportnak a megálmodója, alapítója Habis Melinda, klinikai szakpszichológus.

Kezdjük is ezzel, ha már az alapítóval beszélgetünk. Hogy jött, az ötlet, hogy megalapítsd az első online pszichológus munkacsoportot?

Jó ideje foglalkozom online konzultációval, ennek előnyeit szerettem volna sokak számára elérhetőbbé tenni. Pszichiátriai gondozói munkám során a szakmai együttműködés lehetőségét találtam a leginspirálóbbnak, ezt szerettem volna tovább vinni a magánrendelésem falai közé. Mivel kollégáimmal a tudásunk a szupervíziós team kapcsán összeadódik, a páciensek felé sokkal többet tudunk nyújtani, mint külön-külön. Így jött a szupervíziós csoport ötlete.

Fontosnak tartom továbbá, hogy szakmailag igényes tartalmakkal minél több emberhez jussunk el. Ezzel közelebb hozva az emberekhez, hogy alapvető jogunk és szükségletünk önmagunk és szeretteink mentális egészségének, jó közérzetének megteremtése. Fontos számunkra, hogy laikusok számára is jól emészthető, hiteles tájékoztatást nyújtsunk különféle pszichológiai témákban. Ezzel lehetővé tegyük, hogy jobban rálássanak saját testi-lelki működésükre. Tartalmainkkal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy egyre tudatosabbá válhassanak. Ezért hetente dolgozunk fel új témákat weboldalunkon, pszichológusaink rendszeresen válaszolnak a megkeresésekre a webes felületünkön. Ingyenes tartalmainkkal is igyekszünk értéket adni az olvasóknak.

Az oldalon olvashatunk tőled szakmai írásokat, de terapeutaként nem szerepelsz, miért?
Azért, mert elsősorban a kapcsolattartás és a team összefogása a feladatom.

Miben más ez a munkacsoport, mint más szakrendelők?
Abban, hogy elsősorban online módon nyújtunk támogatást a hozzánk fordulóknak. Ma még a szakmán belül sem tudja mindenki, hogy sok olyan jellegzetessége van ennek a munkamódnak, ami a személyes találkozáskor nem, vagy csak alig kerül elő.

Ilyen szinten csinálni egy feladatot, az munka vagy hivatás?
Egyértelműen hivatás. Szeretem.

Tényleg, egyébként, hogy lesz valakiből pszichológus, miért választottad ezt a hivatást?
Gyermekkorom óta tudtam, hogy emberi sorsokkal, emberi kapcsolatokkal akarok foglalkozni. Ezeket szerettem volna jobban érteni és a tudást a saját életemben felhasználni. Már tizenévesként bújtam az ilyen témájú könyveket, elmerültem az önkénteskedésben és a kortárs segítésben. Szinte szomjaztam minden ezzel kapcsolatos tudást és új impulzust. Ma is azt érzem, hogy életem egyik legmeghatározóbb és legjobb döntése volt ez.

Változott a pszichológiáról megalkotott képed a több éves tapasztalat során?
Ahogy változom én, úgy a képem is változik és bővül bennem a munkámról. Minden terápiás ülés egy új lehetőség, egy különleges megtapasztalás, ami azon túl, hogy a pácienst formálja, ami az elsődleges célja, természetesen rám is hat. Sokféle érzelmet kivált, gondolatot elindít.

Mi a motiváció számodra a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?
A legnagyobb sikerélményt az okozza, amikor a látom a fejlődést a klienseimen. Örömüket, elégedettségüket. Időnként előveszem a jegyzeteimet és felidézem az első találkozásunkat. Összevetem az akkor keletkezett benyomásaimat az aktuális állapottal. Talán nem mindenki tudja, hogy sokszor nehéz és fájó az önismereti munka, de a végeredmény (egy tartalmasabb, kiegyensúlyozottabb élet lehetősége) mindig átsegít a mélypontokon. Mindig jól eső érzés számomra, hogy remény mindig van, amíg mi magunk el tudjuk képzelni a változást és hajlandóak vagyunk aktívan tenni is érte.

Ha már a motivációról beszélünk, neked van saját mottód, kedvenc gondolatod, idézeted, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
Igen, John C. Parkin brit származású motivációs előadótól:
„Minden pillanatban végtelen lehetőség van. Minden új pillanat olyan lehetőségeket tartogat, amelyeket el sem tudsz képzelni. Minden nap egy üres lap, amit a legszebb rajzokkal tölthetsz meg. A baj a tervezéssel az, hogy az üres lapokat többnyire a mindennapok feladatlistáival töltöd meg, még mielőtt odajutnál. És ha nem figyelsz, nem is marad rajtuk másnak hely.”

Számodra mit jelent ez a gondolat?
Az tetszik ebben az idézetben, hogy kiemeli a személyes felelősségünket abban, hogy a saját életünket irányítsuk. Azt, hogy milyen feladatokat állít elénk az élet, nem tudjuk befolyásolni. Az viszont igen, hogy megküzdünk-e ezekkel, vagy megpróbálunk elmenekülni a nehézségek elől. Nap, mint nap tenni a saját mentális egészségünkért nem könnyű, de szerintem mindenképpen megéri.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előnye-e vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?

Én úgy gondolom, hogy nem lehet úgy felnőtté válni, hogy közben így, vagy úgy ne sérüljünk. Tökéletes élet, család nincs, bizonyos törések az ember életében természetesek. Az azonban nem mindegy, hogy mit kezdünk ezekkel! Szembenézünk és feldolgozzuk a veszteségeinket, vagy a szőnyeg alá seperjük őket. Úgy vélem, ha a saját sérüléseimmel, nehézségeimmel nem foglalkoznék, nem lennék hiteles pszichológus. Ez egyébként azon kívül hogy a jó közérzetem alapja, fokozza a páciensek iránti megértésemet, empátiámat is.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat: Ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?
Természetesen igen. Alapvetően másként látok helyzeteket és embereket attól, hogy nap mint nap lélektannal foglalkozom. Több apróságot, részletet észreveszek, ami esetleg másoknak fel sem tűnik. Sokkal könnyebb szerintem elfogadóan és megértően állnom másokhoz, megvizsgálni egyúttal több nézőpontot, de ez személyiségvonás is, nem csak a pszichológus attitűdöm sajátja.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Természetesen. Önmagát kívülről senki nem látja teljen, jól jön ezért az objektív szempont. Elkerülhetetlen, hogy a mi, vagy családtagjaink életében is legyenek konfliktusok, veszteségek, olyan események, melyekkel egymagunk nehezen küzdenénk meg. Úgy gondolom, hogy segítséget kérni az tud, aki elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a problémáival. El tudja viselni az ezzel járó kellemetlenségeket.

Az előző kérdés kapcsán azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
Szerintem a nyitottság és a figyelem a kulcs. Hogy nem akarunk tanácsot adni, vagy megváltoztatni valakit. Inkább abban segítjük a pácienst, amit ő szeretne elérni. Mindig arról és annyit osztunk meg, tárunk fel a problémából, amennyit a kliens éppen elbír. Ha kell, szép lassan építkezünk.

A szakmai önéletrajzodban szerepel, hogy személyközpontú terapeuta, mit jelent ez pontosan?
A személyközpontú terápia egy pszichoterápiás módszer, melynek három központi eleme a terapeuta hitelessége, kongruenciája és feltétel nélküli elfogadása a páciens felé. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem aktívan beleavatkozunk a páciens életébe, hanem segítjük őt abban, hogy jobban értse a vele történő dolgokat. A saját természetes erőforrásait mozgósítva érjen meg benne a változás, bontakozzanak ki új képességek. Ennek előfeltétele a terapeuta empatikus, hiteles attitűdje.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?
Mert ez egy olyan különleges kapcsolat, ami semelyik más emberi viszonyhoz nem hasonlítható. Nincs benne kölcsönösség, csakis a páciens vágyairól, félelmeiről, ülésekre hozott témáiról szól. Én ehhez adom a szaktudásomat és a speciális hozzáállásomat. Célja, hogy a kliens minél nagyobb rálátást szerezzen a vakfoltjaira.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés… stb.), azt tartja a hétköznapokban is?
Természetesen. Lehetetlen volna másképp.

A terápia mindig működik, és ha mégsem akkor hogyan tovább?
Nem működik mindig a terápia, mert vannak olyan pszichés betegségek pl. személyiségzavarok, amelyekben ez csak kiegészítő kezelés lehet, a gyógyszeres terápia az elsődleges. Az is korlátozza a pszichoterápia hatékonyságát, ha a páciens nem képes arra, hogy önmagát más szempontból lássa, nem nyitott az önreflexióra. Kell, hogy legyen valamennyi frusztrációtűrése, mert a pszichoterápiás folyamat nem mindig kellemes.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Hogy pihensz, te, mint pszichológus, ki tudod kapcsolni a szakmaiságot a magánéletében?
Szerintem minden pszichológus máshogyan pihen. Engem a sport és a természet közelsége kapcsol ki legjobban. Ezen kívül nagyon szeretek elmélyülni egy jó könyvben, vagy csak élvezni a napsütést.
A szakmaiságot pedig nem nehéz kikapcsolni, hiszen a terápiás helyzet a terapeutának is megterhelő: fokozott koncentrációt és intenzív érzelmi bevonódást igényel. Ahogy egy könyvelő sem könyvel egész nap, mi, pszichológusok is pihenünk.

Az előző kérdésből adódik a következő is, a magánjellegű tapasztalataidat be lehet, illetve be tudod építeni a terápiás munkádba? Vagy akár fordítva, a munkádból adódó tanulságokat, tudod hasznosítani a saját életében?
Mindenképpen. Bár nem viselkedem mindig pszichológusként, a szemléletmódomat meghatározza a munkám akkor is, ha nem törekszem erre.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét, hiszen ha többet tudunk róla, akár a bizalomi légkör kialakítása is könnyebb lenne, vagy nem?
Részben igen, hiszen könnyebben megnyílhatunk annak, akit ismerünk. Ez azonban nem feltétlenül igaz, vannak, akiknél az idegenség inkább bizalomépítő hatású. Ezen kívül fontos azt tudni, hogy a pszichoterápia elsősorban a segítő kapcsolat által gyógyít. Ennek pedig alapvető feltétele, hogy a páciens minél kevesebbet tudjon a pszichológusáról. Így könnyebben belevetíti a terápiás kapcsolatba azokat az élményeit, melyektől a hétköznapi életében szenved. Ezt pszichológusként feladatunk felismerni és felhasználni arra, hogy a páciens jobban rálásson kapcsolati működésére. Hiszen csak így lehet képes a változtatásra.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Attól, hogy önmagát adja, nem köntörfalaz. Úgy fogalmaz, hogy a páciens értse és lehetőséget biztosít mindig arra, hogy szükség esetén kérdéseket tegyenek fel neki. Példamutató viselkedésével, megértő és támogató hozzáállásával lehetőséget ad arra, hogy a kliense is önmaga lehessen.

Bár törekedtünk a szakmai határok megtartására, reméljük sikerült egy kicsit közelebbről bemutatnunk csapatunk vezetőjét, Habis Melindát.
Az én személyes benyomásom a beszélgetésünk és a közös munkánk alapján, hogy ő egy igazán elhívatott szakember. Szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Fontos számra az emberközpontú hozzáállás, a magas szakmai színvonal és a minőségi munka. Őszinte segítőszándék vezérli. Vezetőként is példamutató, emberséges, motiváló hozzáállás jellemzi.

A további interjúinkban alkalmuk lesz megismerni a munkacsoportunk többi tagját is.