Interjú Szabó Lili klinikai szakpszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta interjúja.

Következő interjú alanyom Szabó Lili klinikai szakpszichológus.

Lili, te miért választottad ezt a hivatást?
Már középiskolás koromban eldöntöttem, hogy pszichológus szeretnék lenni. Abban az időben az egyik osztálytársnőm anorexiás volt, kórházba is került többször, sokat látogattam ott, így már akkor volt egyfajta tapasztalatom arról, hogy milyen lehet ilyen helyen dolgozni.

A bemutatkozásodnál olvashatjuk, hogy milyen módszerekkel dolgozol. Ezek között szerepel az NLP is. Elképzelhető, hogy nem tudja mindenki, hogy ez mit takar, mesélnél kicsit erről?
Ez egy kommunikációs technika, amely nyelvészek, pszichológusok, pszichoterapeuták tapasztalatai által lett megalkotva, a hatékony kommunikáció kifejlesztése volt a cél. A másik ember személyének, világnézetének, hiedelmeinek megismerésén van a hangsúly, ez alapján lehet definiálni a személy problémáit, s különféle technikákkal lehet feloldani a kliensben rejlő belső konfliktusokat, erre szolgál az NLP.

Írtad, azt is, hogy például idősebb betegekkel is foglalkoztál. Milyen tapasztalataid vannak? Sokan mondják, hogy ők más generáció, már nem változnak…. Szerinted nehezebb velük dolgozni, akár
valamilyen konkrét probléma esetén, akár önismereti szinten?
A tapasztalatom az, hogy az idős embereknél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a meghallgatásra, ők a terápiának ezt a részét jobban igénylik. Nem nehezebb velük dolgozni, csak lassabb ritmust kell felvenni, másféle problémák kerülnek fókuszba, mint a fiatalabb korosztályban. Nem az önismeret a legfontosabb számukra, hanem általában az elszigeteltség, a magány érzésének a csökkentése, a testi fájdalmak, betegségek megélése, az elmúlással kapcsolatos aggodalmak mérséklése, s a fiatal hozzátartozókkal való kommunikációs és egyéb nehézségek átbeszélése.

Változott a pszichológiáról megalkotott képed a munkád során?
Az egyetemi évek során (pszichológia szak) sok mindenre felkészítettek minket, széles ismereteket kaptunk. Viszont úgy érzem, hogy az egészségügyben való helytálláshoz mindenképpen kellett továbbképzésbe (klinikai szakpszichológus képzés) járnom, mert az adta meg nekem a munkámhoz szükséges tudás nagyobb részét, s a gyakorlatot.

Mi a motiváció számodra a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?
Az okoz sikerélményt, ha látom, hogy a közös munka során a kliens gondolkodása fejlődik, az eddigiekhez képest újfajta megküzdési, problémamegoldási és stresszkezelési stratégiákat alkalmaz, kevesebb szituációban lesz úrrá negatív érzés rajta, az emberekhez való viszonyulása is változik, könnyebben kezeli a konfliktusokat.

Van olyan személyes gondolat, kedvenc idézet, mottó, amit szívesen megosztanál velünk, egy rövid magyarázattal?
Igen, William James amerikai pszichológus és filozófus gondolatait:
„Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.”
Úgy gondolom, hogy a változást nem másoktól kell elvárni, hanem magunknak kell átértékelni helyzeteket, kapcsolatokat, vágyakat, hiedelmeket, a saját magunk szerepét is tudatosítanunk kell
ezekben. De gondolatébresztő idézet lehet Tina Seelig amerikai vezetői tanácsadótól ez is:
“A nagy problémák megoldása felé vezető első lépések, hogy felismerjük őket.”

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny, vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?
Én úgy gondolom, hogy az a szakember tudja könnyebben megérteni, hogy min megy át a kliens egy krízis során, vagy jobban tudhat vele empatizálni, akinek van erről személyes tapasztalata. Lelki érülést a legtöbb ember szerezhetett az élete során, mi pszichológusok is, viszont ezeket a tapasztalatokat a munkánkban mi jól tudjuk hasznosítani, hiszen van arról saját élményünk, hogy milyen nehézségekkel néztünk mi is szemben, s mi minden kellett ahhoz, hogy átlendüljünk az adott helyzetben. Illetve nekünk is fontos, hogy legyen saját tapasztalatunk arról, hogy milyen egy terápiás folyamat kliensként, erre szolgál a klinikai szakképzésben megkövetelt önismereti terápia.

Akkor azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a magánjellegű tapasztalatokat be lehet építeni a terápiás munkába? Illetve fordítva, a munkából adódó tanulságokat hasznosítani lehet a saját életedben?
Szerintem minden hasznosítható oda-vissza.

Egy pszichológus esetében, miben nyilvánul meg, az, ahogy a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat?
Ugyanúgy nekünk is adódhatnak problémáink másokkal, vagy stressz érhet minket, de ilyen esetekben jobban átlátjuk a helyzeteket, a saját negatív érzéseinket könnyebben a háttérben tudjuk tartani, s a megoldásra koncentrálni.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Igen, bárkinek bármikor adódhatnak olyan problémái, amelyek szakember bevonását igénylik.

Az előző kérdés kapcsán azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
Nem kezelhetünk ismerősöket, barátokat, családtagokat. Többféle szerepben (szakember és családtag vagy barát) nem lehetünk egyszerre. A meghallgatás is sokat segíthet ilyen esetekben, de jobb, ha tudunk ajánlani más pszichológust, akikhez ők is eljuthatnak.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?
Úgy gondolom, hogy a terápiás keretek fenntartásának egyik elengedhetetlen része a magázódás megtartása, hiszen a tegeződéssel könnyen azt a látszatot kelthetjük, hogy barátként viszonyulunk a klienshez, nem szakemberként, s ez a későbbiekben félreértésekhez vezethet.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét?
A szerepek megtartása, a terápiás keretek betartása érdekében.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés… stb.), azt tartja a hétköznapokban is?
Ez a pszichológus személyiségétől függ, hogy ő milyen a magánéletben, minden ember más. Nem hiszem, hogy általánosságban ezt meg lehet válaszolni. Vannak, akiknek a magánéletben is jobban előjönnek a szakma során képviselt értékek, s vannak, akik egészen máshogy viselkednek.

A terápia mindig működik, és ha mégsem akkor hogyan tovább?
Ha valami nem működik, akkor azon el kell gondolkodni, hogy vajon mi lehet ennek az oka (pl. nincs elég szaktudásom az adott betegséghez, nem találjuk meg a közös hangot a klienssel, stb.). Ezekben az esetekben érdemes szupervíziót kérni, ahol a szupervizorral át lehet beszélni, hogy mi mindenen akadhatott el a terápia, s mivel lehetne ezen segíteni. Természetesen, ha így sem sikerül, akkor javasolt egy nagyobb szaktudású szakemberhez irányítani az illetőt.

A terápiás munka sokszor megterhelő, és ez a lelki megterhelődés nem feltétlenül a terápiás idő alatt jön elő. Szoktál feladatokat is adni a kliensnek, ezek milyen jellegűek, hogyan segítik az önálló fejlődési folyamatokat?
Általában olyan feladatokat szoktam adni, amelyek a tünetek mögött zajló lelki folyamatok megértését szolgálja, s idő kell az átgondolásra. A honlapunkon található szakmai tudásanyaggal íródott blogbejegyzések közül is ajánlani szoktam egyet elolvasásra, és a következő konzultáció során átbeszélésre kerül, hogy az adott kliens életében hogyan is jelennek meg a leírtak.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
Szeretnék én is tovább fejlődni, többféle képzésen részt venni. Jelenleg ezeket most halasztanom kell néhány évvel, mivel most a család a legfontosabb számomra, anyaszerepben kell elsősorban helyt állnom. Viszont itthonról is megteszem, amit tudok, szakmai anyagokat olvasok, előadásokat hallgatok, s nem utolsó sorban vállalok klienseket, hogy ne menjek ki a gyakorlatból.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Mi az, ami feltölt, amitől kikapcsolsz?
Sokat vagyok kint a természetben, ilyenkor nem gondolok a munkára, illetve szeretem a logikai játékokat is.

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit azért szívesen elárulnál magadról?
Olvasni szeretek.

Szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Ha rendelkezik a megfelelő tudással, önismerettel, empátiával, betartja a terápiás kereteket, stabil a személyisége, jól tudja kontrollálni az érzelmeit, indulatait, s annyi klienst vállal be, amennyit elbír.

Bár törekedtünk a szakmai határok megtartására, reméljük sikerült egy kicsit közelebbről bemutatnunk csapatunk legaktívabb tagját, Szabó Lilit. Az én személyes benyomásom a beszélgetésünk és a közös munkánk alapján, hogy Lili hogy egy olvasott, igazán lelkiismeretes és alapos szakember. Gyakran válaszol a megkeresésekre a pszichológus válaszol rovatban és az ide érkező kérdéseket, témákat blogcikkek formájában is szívesen kifejti.

A továbbiakban ismerjék meg munkacsoportunk többi tagját is….