Interjú Túri Márta klinikai szakpszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta interjúja.

Csapatunkat bemutató interjúsorozatunk aktuális részében Túri Márta Dóra felnőtt klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, pszichoterapeuta jelölttel beszélgetek.

Márti, neked hogy jött a pszichológia iránti érdeklődésed, miért választottad ezt a hivatást?

A gimnáziumi évek alatt kezdett el igazán érdekelni a pszichológia, miután a kezembe került egy érdekes, különböző pszichológiai vizsgálatok eredményeit bemutató tankönyv. Ezt követően egyre több pszichológiai témájú könyvet kezdtem olvasni, és ezzel párhuzamosan számtalan kérdés merült fel bennem, amelyekre szerettem volna pontosabb választ kapni, mind a saját, mind pedig mások működésmódjával, motívumaival kapcsolatban.  Ugyanakkor amikorra már megfogalmazódott bennem, hogy pszichológia szakra szeretnék jelentkezni, egyértelműen éreztem, hogy klinikai irányba szeretnék majd egyszer specializálódni, mert addigra már fontossá vált számomra az is, hogy valamilyen segítő hivatást válasszak.

A mentálhigiénés képesítés mit jelent pontosan és miként járul hozzá a pszichológusi munkához?

A mentálhigiéné kifejezés arra utal, hogy tevékenységünk részét képezi a lelki egészség elősegítése és megőrzése, illetve ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyfajta preventív feladatot is magában foglal.

Változott a pszichológiáról megalkotott képed a tanulmányaid és a munkád során?

Nyilvánvalóan, ahogyan teltek az évek, és ahogyan egyre több képzésben vettem részt, a pszichológiáról alkotott képem is egyre komplexebbé vált. Elméleti tanulmányaim során számos terápiás megközelítéssel találkoztam, de tulajdonképpen a gyakorlati munka során saját magamnak kellett megtapasztalnom, hogy hozzám mely irányzatok is állnak közelebb, vagyis melyeket tudom alkalmazni saját terápiáimban. Ez egy érdekes, bizonyos értelemben kísérleti fázis is volt az életemben. Mindemellett a saját önismereti terápiám is mindenképpen fontos tapasztalati élményt jelentett.

Bemutatkozásodban szerepel, hogy többek közt fontosnak tartod az ítéletmentes légkör megteremtését. Azt hiszem ez egy sarkalatos pont, hiszen sokan félnek az előítéletektől, ítélkezéstől, és ezért talán nem is mernek mindenről őszintén beszélni. De mitől lesz ítélkezés mentes a terápiás légkör?

Az ítéletmentes légkör azt jelenti, hogy a pszichológusnak törekednie kell a neutralitásra, azaz semmiképpen sem feladata, hogy értékítéletet alkosson vagy személyes véleményének, értékrendjének feltárásával befolyásolja a pácienst, vagy éppen minősítse megnyilvánulásait.

Miben gondolkozik és viselkedik másként egy pszichológus?

Alapvetően nem gondolnám, hogy merőben másként gondolkodnánk, mint bárki más. Én személy szerint saját magamon azt viszont időnként tapasztalom, hogy a hétköznapi életben is mélyebben elgondolkodtat valakinek a viselkedése, vagy próbálom megfejteni, hogy miért pont úgy reagálhatott az illető az adott szituációban.

Számodra mi okoz sikerélményt, mi motivál a munkád során?

 Elsődleges motivációm, hogy a hozzám forduló embereket legjobb tudásom szerint hozzásegíthessem számukra fontos felismerésekhez, melyek remélhetőleg egyidejűleg állapotukban javulást idéznek elő. Másrészt úgy gondolom, hogy minden egyes pácienstől rengeteget tudok én magam is tanulni. Számos esetben tapasztalom, hogy a terápiás munka során előkerülő érzések, nehézségek egyúttal saját önismereti munkámban is segítenek.

Van olyan kedvenc idézeted, személyes gondolatod, mottód, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

„ Az ember a múltja fia, de nem a szolgája, és a jövője apja. Mindent elvehetnek tőle, kivéve az utolsó emberi jogot: hogy megválassza a magatartását meghatározott körülmények sorozata közepette, hogy megválassza a saját útját. Nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet? Ha nem, akkor a saját kezedben van annak lehetősége, hogy változtass azon, ami fájdalmat okoz neked, mindig megválaszthatod a magatartásodat, hogy hogyan állsz ehhez a szenvedéshez.”
Viktor Emil Frankl osztrák neurológus és pszichiáter

Számomra az idézet üzenete az, hogy kerüljünk bármilyen nehéz vagy lehetetlennek tűnő helyzetbe, melyre úgy érezzük, hogy egyáltalán nincs ráhatásunk, saját viszonyulásunkat a helyzethez azonban akkor is kizárólag mi választjuk meg, és ez hatalmas szabadság.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny, vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?

Nem gondolom, hogy feltétlenül mindenki sérült lenne, aki a pszichológiát választja hivatásául. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy sokan közülünk bizonyos szempontból szenzitívebbek lehetnek, ami azonban talán nem feltétlenül tekinthető hátránynak egy ilyen jellegű munka során. Ugyanakkor természetesen a pszichológusok is ugyanúgy hordozzák saját sérüléseiket, esetlegesen traumáikat, mint bárki más, azonban az önismereti munka, sajátélmény terápia, valamint a rendszeres szupervízió éppen abban segíthetnek, hogy ezek ne akadályozzák a terápiás munkát. Mindemellett azt gondolom, hogy egy súlyosan sérült vagy akár pszichiátriai zavarban szenvedő, pszichológus végzettségű személyt ezek a nehézségek természetesen komolyan hátráltathatnak a terápiás munkában.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat? Ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?

Azt gondolom, hogy a pszichológiai ismereteknek egy pszichológus életében számos előnye és akár számos hátránya is lehet.  Talán éppen a korábban említett sajátélmény terápia az, ami a leginkább segíthet abban, hogy tudatosabban és akár türelmesebben tekinthessünk saját érzéseinkre, megnyilvánulásainkra, és természetesen a környezetünkben lévő emberek megnyilvánulásaira is. Ugyanakkor szerintem nagyon fontos, hogy a tudatosság ne azt jelentse, hogy magánéletünkben is a klasszikus pszichológus szerepbe akarjunk helyezkedni. Én személy szerint sokszor érzem azt, hogy vékony a határvonal a tudatosság és a pszichológus szerep felvétele között, de próbálok törekedni arra, hogy magánéletemben ezt elkerüljem.

 A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?

Természetesen egy pszichológus életében is adódhatnak olyan helyzetek, amikor akár a képzések teljesítéséhez szükséges sajátélmény terápián túl is szükségét érzi annak, hogy szakemberhez forduljon. Ilyen lehet akár egy élethelyzeti nehézség, vagy éppen egy veszteség is, és nyilvánvalóan ez igaz lehet a családtagjainkra is.

Az előző kérdés kapcsán azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?

Azt gondolom, hogy pontosan ugyanúgy, mint bárki más; szeretettel, türelemmel és empátiával.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?

Annak ellenére, hogy egy terápiás kapcsolat formális kapcsolatnak tekinthető, mégis abban az értelemben meglehetősen speciális, hogy egyúttal rendkívül személyes is, amelyben mindkét fél saját érzéseivel és saját személyiségével vesz részt, valamint rengeteg intim, mély érzéseket megmozgató téma kerül szóba egy-egy ülésen.  Éppen ezért egy terápiás kapcsolat sokszor emlékeztetheti a pácienst akár egy szorosabb baráti kapcsolatra, aminek köszönhetően a határok könnyen elmosódhatnak. A magázódással és az ebből adódó távolságtartással éppen a terápia formális kereteit, határait tudjuk jobban kijelölni és fenntartani.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés… stb.), azt tartja a hétköznapokban is?

Semmiképpen sem szeretnék általános következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy egy pszichológus mennyire tudja képviselni a szakmai szinten megvalósítandó elveket a civil életben. Mindenesetre úgy gondolom, hogy törekednie kell arra, hogy civil életében is hiteles tudjon maradni.

A terápia mindig működik, és ha mégsem akkor hogyan tovább?

Egy terápia sikeressége nagyon sok tényező függvénye, ezért előfordul, hogy nem működik.  Csak hogy egy-két lehetséges okot említsek, előfordulhat pl., hogy az adott terápiás módszer nem illeszkedik a páciens személyiségéhez, problémájához, de akár a terapeuta-páciens „össze nem illése” vagy a terapeuta „vakfoltja” egy bizonyos problémára is nehezítheti a terápiás folyamatot. Minden ilyen esetben fontos, hogy a terapeuta folyamatosan próbáljon mind saját, mind a páciens érzéseire, viselkedésére, mind pedig a köztük zajló folyamatokra reflektálni. Amennyiben bármilyen okból kifolyólag arra a következtetésre jutna, hogy a terápia nem működőképes, kötelessége erről tájékoztatni a pácienst, és olyan szakemberhez irányítani, akivel várhatóan az adott probléma nem veszélyeztetné a terápia kimenetelét.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?

Jelenleg a pszichoterapeuta szakvizsga előtt állok, így az arra való felkészülés és a vizsga sikeres teljesítése a legközelebbi elérendő célom.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Mi az, ami feltölt, amitől kikapcsolsz?

Nagyon szeretek rajzolni, festeni, zenét hallgatni, filmet nézni, kiállításokra járni, ezek sokat segítenek a mindennapi feltöltődésben. Ugyanakkor fontosnak tartom a mozgást és a számomra fontos kapcsolatok ápolását is.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét?

Véleményem szerint a pszichológusi munka során különösen fontos, hogy a magánélet elkülönüljön a munkától. Elsősorban talán azért, mert aterápiás folyamatot könnyen befolyásolhatja, ha a páciens túl sokat tud a terapeuta magánéletéről.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?

Úgy gondolom, hogy az empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a kongruencia, mint fő terápiás alapelvek akkor tudnak csak megvalósulni a terápiás munka során, ha valóban nyitott szívvel, őszinte érdeklődéssel és segítő szándékkal fordulunk a páciensek felé. Ha ezek teljesülnek, akkor azt gondolom, hitelességünk sem kérdőjeleződik meg a páciensek számára.

Bár törekedtünk a szakmai határok megtartására, reméljük sikerült egy kicsit közelebbről bemutatnunk csapatunk egyik legalaposabb szaktudású tagját, Túri Mártát.
Az én személyes benyomásom a beszélgetésünk és a közös munkánk alapján, hogy Márti nagyon megbízható és barátságos. Könnyű vele együtt dolgozni, mert mindig figyelembe veszi a beszélgetőtársa szempontjait is.

További interjúinkban alkalmuk lesz megismerni munkacsoportunk többi tagját is.