Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Cintia!
Bár (még) nem vagyok, és nem is voltam várandós, mégis számomra megmagyarázhatatlan félelmet érzek, ha a terhességre és főként a szülésre gondolok. Szeretnék gyermeket, gyerekekkel is dolgozok a munkám során, de úgy érzem nehezen bírkózok meg ezzel a fel-feltörő érzéssel. Nincs egészségügyi problémám, és nem emlékszem rá, hogy valaha ért volna ilyen jellegű trauma, illetve a saját születésem nagyon nehézkes volt édesanyám vérzéssel sürgősségi császárral hozott a világra, nem tudom ez befolyásoló tényező-e? Már eljutottam oda, hogy meg tudom nevezni a konkrét félelmeimet ezzel kapcsolatban, de nem tudom hogyan bírkózhatnék meg vele. Félek attól, hogy fogyatékos lesz a gyermekem, a szülés körüli oxigénhiányt okozó állapotoktól, mert tudom mekkora kárt okozhat egy gyermeknél. Félek a fájdalomtól is és attól, hogy a terhesség alatt hibát vétek, nem figyelek eléggé ezért kárt okozok a gyermekemben. A szülést követő napok is félelemmel töltenek el, a napirend a gondozás szoptatás témaköre még mindkg idegen számomra. Nem tudom, hogy normális-e ez a fajta félelem, vagy olyan mértékű amivel már szakemberhez kell fordulni? Tud-e ilyen ügyben a pszichológus segítséget adni, vagy más szakterülethez érdemesebb fordulni?
Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Érdemes pszichológushoz fordulni. Ha gondolja, velem is egyeztethet időpontot a honlap email címe alapján, vagy ha gondolja, más pszichológushoz is érdemes fordulni.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Kedves Pszichológus!
Az én problémám az lenne, hogy nem tudom mit kezdjek azzal a helyzettel, hogy a párom alkalmanként füvezik, és ez engem nagyon zavar? Nem tudom mit csináljak.. minden tökéletes köztünk.. de ezzel az eggyel képtelen vagyok megbékélni. Amikor a barátaival van, akkor majd megőrít a gondolat, hogy most biztos csinálja.. és ilyenkor arra gondolok, hogy lehet épp be van szívva és nincs teljesen magánál.. előttem van a beszívott arca, ahogy nevetgél a barátaival.. Az elmondása alapján alkalmanként szokta csinálni, és nem tudna függő lenni, és elítéli a drogozást, és azzal, hogy ő ezt csinálja, nem árt senkinek se, beleértve engem is. Az elmondása alapján segít neki kiereszteni a fáradt gőzt és segít ellazulni, és mikor a barátaival van, alkalmanként szokták csinálni. És mégis nagyon zavar, mert nem értem, miért kellenek ezek ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, vagy hangulat legyen? Korábban is volt már ebből vitánk, és mindig próbálom ezt elfogadni, de mindig előtör belőlem ez az érzés újra meg újra, hogy ez mennyire zavar. Próbálom elfogadni őt, mint társamat, ahogy van.. de egyszerűen ezt nem tudom.
Ráadásul az is elbizonytalanít, hogy a jövőben családot is szeretnénk.
Én minden káros szokást elítélek. Vagyis pontosabban azzal, hogy valaki jól érzi magát, azzal nincs bajom. De amikor lerészegedik az ember, és valaki úgy érzi jól magát, hogy modosult tudatállapotban van, azt nagyon nem birom.
Egyébként minden rendben van köztünk, és nagyon jó társ. De ezt nem tudom hogy fogadjam el, vagy mit csináljak, engem nagyon zavar. Amikor megmondtam neki, hogy ez nekem így nem jó, közölte, hogy hát ő akkor is fogja csinálni. Nem tudom, mit csinaljak. Ráadásul erről sosem beszélt velem, sose mondta el, egyszercsak amikor a barátaival voltunk, elővették és szívtak.. akkor nagyot csalódtam benne. Mert úgy lett volna korrekt, ha elmondja.
Nem tudom, mit tegyek, vagy hogyan reagáljam le a helyzetet, egyáltalán menthető-e így a kapcsolatunk?
Válaszát köszönöm!
Kedves Máté!
Köszönjük a levelét!
Egyet értek Önnel abban, hogy a párjának illett volna szólni erről, s nem csak belekeverni Önt egy ilyen helyzetbe. Ezen felül pedig úgy hiszem, hogy egy párkapcsolat során mindig vannak olyan tulajdonságok, viselkedések, melyek surlódási pontokat okoznak, emiatt ezek sorsáról dönteni kell. Egyik út, hogy kompromisszum tárgya lesz, tehát megegyeznek a felek, hogy mindenki számára elfogadható megoldás szülessen, a másik pedig a különválás. Erről akkor beszélhetünk, ha olyan viselekdésről vagy tulajdonságról van szó, amit a másik sem teljes egészében, sem pedig egy részében nem képes, vagy nem szeretne tolerálni. Az Önök esetében talán ezen lehet a fő kérdés. Mennyire tekinti Ön kompromisszum tárgyának a párja szerfogyasztását? Például belefér-e Önnek az, hogy mondjuk havi 1 alkalommal fogyaszt, s arról is beszámol Önnek, vagy sem. Ha úgy érzi, hogy nem, akkor érdemes párját konkrét tények elé állítania. Elmondani neki, hogy ez Önnek fontos, szeretne vele a jövőre vonatkozóan tervezni, de szerfogyasztás mellett nem tud. A párja ezek után még mindig dönthet, hogy a szert, vagy Önt választja-e, de a szer választása esetében látható lesz a kapcsolat értéke az ő részéről.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Párkapcsolati gond miatt fordulok szakemberhez.
Párommal lassan fél éve vagyunk együtt. Én 24 éves párom 20. Férfi-férfi
Közel egy éve ismerjük egymást. “Nehezen” indult a kapcsolat, mert a megismerkedés után én még nem igazán álltam készen új kapcsolatra de ő szeretett volna. Emiatt volt is köztünk 2-3 hónap szünet. De utána tavaly augusztusban össze jöttünk. Nagyon jól mentek a dolgok. TÉNYLEG nagyon boldogok voltunk mindketten. Ő szeptemberben kiköltözött külföldre én pedig rá 2 hónapra mentem utána mindent magam mögött hagyva. Kijöttem, eleinte még jól mentek a dolgok utána jött a karantén. November óta 0-24 együtt vagyunk. “Kezdünk egymás agyára menni”, de inkább én az övére. Folyamatos sérelmek érnek, hogy semmi se jó amit csinálok, de ha csinálok valamit az se jó. Gyerekes vagyok, határozatlan, nem tudok kommunikálni, egy nagy csi**ka vagyok, az is probléma, hogy veszekedni se tudunk mert én kerülöm a konfliktust. Telefonomat folyamatosan ellenőrzi kivel beszélek. Szerinte én b*sztam el az egészet és nem tudja, hogy tud-e úgy szeretni megint mint régen. Volt mikor a fejemhez vágta, hogy nem is akarta, hogy jöjjek utána, bárcsak ne ismert volna meg. Mindenért én vagyok hibáztatva.
Szerinte nem vagyok normális. Beszélgetni se akar már velem, helyette a telefonon játszik egész nap, mert menekül előlem. De azt se akarja, hogy elmenjek mert
Kedves Attila!
Köszönjük a levelét!
Sajnos ez a kerentén időszak az egyéb vírus okozta korlátozásokkal együtt nagyon sok kapcsolatban okoz plusz konflitkusokat, hiszen olyan dolgok is előkerülnek, melyek a midennapi együtt élés során nem, vagy csak alig, s sajnos a egyéb stresszorok is egymáson és a kapcsolaton csapódnak le, hiszen nincs más tér, ahol ki lehetne ezeket adni. Próbáljon beszélni párjával ezekről a nehézségekről, megértően fordulni felé, kifejezni, hogy ez Önnek is nehéz. Fontos, hogy Ön tisztában legyen vele, hogy mit szeretne, mit érez a párja iránt, mennyire szeretné folytatni ezt a kapcsolatot, mert így sokkal határozottabban tudja vele szemben az érdekeit képviselni. Egy ilyen helyzetben az is fontos továbbá, hogy ki tudjanak alakítani új szokásokat, például, hogy mindenkinek legyen szabad ideje és tere magára, ezáltal az összezártság is elviselhetőbb lesz.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szép napot. Szeretnék kérdezni. Vagyis tudnànak nekem segìteni abban,hogyan éljek egy hàztartàsban a férjemmel,mert külön költözni anyagi okok miatt nem tudok. Nem vagyok màr önmagam. A csalàdomtól,baràtaimtól elszigetelt,nincs hovà mennem. A gyerekeimet ellenem fordìtotta. Testi,pszichikai bàntakmazàs,megalàzàs, szeretet megvonàs, minden volt màr,van is folyamatosan. Élvezi,tudom.Làtom. Próbàlok két làbbal àllni a làbamon, de sokszor érzem kicsúszik làbam alól a talaj, van mikor megingok,hogy igaza van,hogy ezt érdemlem,hogy rossz feleség vagyok és rossz anya. Munkahelyen,tàvolabbi ismerősök akik tàvolról bár ,de felfogjàk mindezt, csak annyit mondanak hogy költözzek el. Nem tudok. A bankkártyàm nàla van,nem adja ide. Ha készpénzhez jutok, úgyalakìtja,hogy muszàj legyen élelemre költenem vagy nélkülözhetetlen dolgokra. Olyasmiben is engedélyét kell kérnem,mit vàsàrolhatok meg és mit nem. Ha példàul munkatàrssal megbeszélem,hogy hoz 30 tojàst màsnapra, akkor nem ad rá pénzt,élvezi hogyan szégyenülök meg. Van,hogy azzal büntet a szabad napjaimon,hogy nem szólalhatok meg egész nap, különben elveszi a telefonom és kizàr az utcàra. A gyerekeimmel elhitette,hogy bolond vagyok. Lehet,hogy tényleg bolond vagyok? Én màr nem tudom. Szeretnék szakembert fizetni,de ilyen körülményben nem tehetem meg. Ha tud,kérem segìtsen. Hogy mit tehetek és valóban velem lehet e a probléma,valóban olyan rossz ember vagyok e. Mert sokszor màr nem tudom a vàlaszt. Azt mondta ha valami nem tetszik, takarodjak el. Persze ő úgy gondolja,hogy pénz és a gyerekeim nélkül. Köszönöm,ha segìt.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy fontos lenne, ha a bántalmazott nőket segítő egyesülettel (NANE egyesület googlebe beírva megtalálja) felvenné a kapcsolatot minél előbb, s ott érdeklődne, hogy az elvett bankkártyát és egyéb anyagi korlátozásokat, lelki bántalmazásokat hogyan lehetne kivédeni, mit lehetne tenni ezek ellen (nemcsak pszichés hanem jogi utakon is). Ingyenesen lehet felhívni az egyesületet.
Üdvözlettel
Szabó LiliJó napot!
Van egy konfliktusos helyzet,amely sokszor eszembe jut,és nyugtalanít engem.Ez egy kisállat halálával kapcsolatos.
Születtek nállunk cicák és a párom nem engedte,hogy mindet megtartsuk,ráadásul szerinte csak lánymacskát tarhatunk.
Az egyik kandúr cicát a rokonságába adta oda.Én mondtam neki,hogy annak a családnak nem akarom,hogy oda adja,mert gondok voltak már velük.Van egy 8 éves lányuk,aki velünk is szemtelenül viselkedett.Mikor eljött hozzánk vendégségbe,a szekrénybe lévő nadrágomba fújta az orrát,mikor bement a szobába.De a kommunikációja is lealázó volt velünk szemben.
De párom nem hallagatott rám,és azt mondta,ő tudja jó helye lesz a macskának.
Az én meglátásom mást mutatott,és éreztem,hogy baj lesz.
Egyszer elmentünk hozzájuk,ott volt a cica,de én szomorúnak láttam.
Meg volt nekem magyarázva,hogy jól van,csak most éppen úgy ül..
Később meghalt a cica,egy bizonyos idő után,azt a hírt kaptam.
Ő volt a legegészségesebb,-legelevenebb,-legjátékosabb cica az összes közül.
Nagyon rosszul érint,és fáj,ami vele történt.Nagyon nehezen dolgozom föl.Följönnek a vele kapcsolatos gondolataim.Szegény mit élt ott át,és mikor nállunk volt,akkor pedig szaladgált a jókedvtől.
Az jut eszembe,valahogy nem kellett volna hagyonom,hogy oda kerüljön,de tehetetlen voltam.
Amikor párommal találkozok,akkor mérges vagyok rá,és akik elkapták a cicát,azokkal kapcsolatosan is rossz érzéseim vannak.Feszültséget érzek magamba,és talán magamra is harakszok.Tudom már nem hozhatom vissza.Sokszor sírni tudnék ezen a helyzeten,de van hogy azt se tudok,nagyon tehetetlennek érzem magam.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A levelében érezhető a szavaiból, hogy bűntudata lehet a kisállat haláláért, s a párjára is neheztelhet ezért. A macska halála előtti időszakban (amikor szomorúnak, kiszolgáltatottnak tűnt az Ön számára) mennyire élte meg Ön is ezeket az érzéseket a saját életével kapcsolatban.Érdemes lenne párterápiás foglalkozásba belekezdeniük, hogy vajon miből eredhet, hogy ennyire mérges rá, voltak-e már korábban konfliktusaik, vagy egymásnak okoztak-e sérelmeket, mennyire értik meg a másik szükségleteit, stb.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Nagyon régóta húzódik a problémám hiába voltam pszichológusnál nem segített, és most rosszabb lett a helyzet. Anyukám születésem után ott hagyott apukámnak, ő se foglalkozott igazán velem. Anyukám nem nagyon érdeklődik pedig született egy unokája 3 éves de nem hív, nem érdekli a problémáim. Férjhez mentem haza költözött pár utcával arrébb apósomhoz, ágyhoz kötött, anyósom kórházban van és haza költözött a párom. A kisfiam nem szeret ott lenni, nem is olyan a körülmény hogy oda vigyem. Minket itt hagyott, a kisfiúnkra nem sok ideje van így szegényt megviseli. Azt mondta a párom végleg haza költözik mert anyósomnak segít mikor haza megy. Össze vesztünk mert nem oldja meg hogy itthon aludjon legalább egy napot a kisfiával pedig van még 2 húga. Minket elküldött anyukámhoz Szegedre aki nem fogad minket. Itt maradtunk hirtelen egyedül. Nemtudom mihez kezdhetnék. 2 hete temettük el tatámat és nem támogatott. Akkor is csak a saját dolgaival volt elfoglalva. Értem hogy mindene az anyukája meg apukája de a kisfiát ezért miért hanyagolja? Mellette dolgozni jár. Telefonon se beszélnek nagyon mert apósom 2 másodpercenként hívja. Köszönöm ha elolvassa. Szép napot!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Leveléből érződik, hogy nagyon elkeseredett ebben a helyzetben, ahogy szavaiból kivettem nemcsak az Ön édesanyja, hanem az Ön férje is elhagyta Önt és a kisfiát. Az Ön édesanyja valószínűleg régebben sem, meg jelenleg sem akar szorosabb kapcsolatot a saját családjával, nagymama szerepkörben sem szeretne tündökölni. A férjével érdemes lenne párterápiás alkalmakon részt venniük (egy másik szakembernél), hogy át tudják beszélni az okokat, s a jövőbeli terveket (együtt tudnak-e maradni vagy sem), kompromisszum képességet. Próbáljon meg beszélni vele erről a lehetőségről!
Az alábbi blogbejegyzést érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliUdvozlom!evek ota szorongasos betegseggel kuzdok. Vannak idoszakok ,amikor elmulik, de az ev 12 honapjabol 7 honapig altalaban kiujul es nem mulik. Paroxat gyogyszert szedek ra , 10 mg ot, de nem segit most mar ez sem.
Valtozo korba is leptem 2 eve. Izuleti fajdalmak is elojottek, pedig evekig rendszeresen mozogtam. Most az sem megy.
Lehet ez meg jobb?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológussal is beszélnie, hogy a betegsége kiújulása, elmúlása mivel is függhet össze. A tünetek okainak a megértése, stresszkezelő viselkedésének a fejlesztése változást hozhat az életébe, enyhülhetnek vagy el is múlhatnak a szorongásos panaszai. Fontolja meg ezt a lehetőséget is!
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/Uram
Munkahely elvesztésével indult több mint 1 évvel ezelőtt. Sajnos nyomdászként lakóhelyem közelében nem találtam állást, így segédmunkásként helyezkedtem el, két technikummal a hátam mögött. Nagyon mély depressziót szült ez a helyzet, az önbecsülésem, önbizalmam romokban.Alvászavarral már voltam pszihiáternél, kaptam xanaxot, hellex sr-t.De azóta is sajnos sírási rohamaim vannak, öngyilkossági gondolatok. Családom sem bír már felrázni. Az egyik nagyvárosban,ami 60 km-re van kaptam volna nyomdász állást 3 műszakban, de a feleségem nem egyezik bele az éjszakai autózásba az alvászavar miatt, 22-es csapdája.Reménykedtem ha újra azt csinálhatom amihez értek rendbe jöhet minden……..
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy panaszait (hangulatingadozás, sírás, öngyilkossági gondolatok) mindenképpen jeleznie kellene kezelőorvosának, hogy kezelni tudja a jelenlegi állapotát, s az alvászavaron is enyhítsen gyógyszerezési lehetőséggel. Nem mindig az első alkalommal sikerül a megfelelő gyógyszer-kombinációt összeállítani az orvosnak. Megértem, hogy nehéz eldöntenie, hogy a nyomdászi álláslehetőséget feladja-e, vagy tudna-e más állásban dolgozni. A feleségével érdemes lenne a kompromisszum lehetőségéről beszélni (pl. szoba bérlése abban a városban, tehát ne kelljen minden nap hazavezetnie).
Az alábbi blogbejegyzést javasolt lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Nem volt könnyű az összecsiszolódás, de nagyon sok munka árán éltünk meg harmonikus, szép időszakokat, egyre több területen tudunk jól együttműködni. Tíz év korkülönbség van köztünk, , ő 46 én 36, ő szakmunkás, én értelmiségi, mégis sok a közös érdeklődés, kirándulunk, kertészkedünk, sokat beszélgetünk. Nagyon szeretem benne, hogy pontos, megbízható, hihetetlen hatékonysággal intézi a gyakorlati dolgokat, a háztartást ketten vezetjük, sorolhatnám még sokáig az értékeit. Két területen azonban visszatérő gondjaink vannak: nagyon féltékeny és ha nehézség van, iszik, és ilyenkor más ember. Kimondta ilyenkor, hogy kevésnek érzi magát, fél, hogy elveszít. Féltékeny sokszor, ha a barátaimmal töltök időt vagy nehezen viseli, ha a munkám, nehezebb időszakaim miatt nem tudok annyira jelen lenni, mint általában. Életének mindig része volt a társasági nagyivás, ami nagyon megritkult, mióta együtt vagyunk, de időszakosan most is iszik,ilyenkor gyakran nem tud keveset inni, hanem részegségig, én pedig nem tudok együtt élni ezzel. Azt a határt megvontam, hogy ilyenkor elmegyek mellőle, nem állok már vitába vele részegen, azt mondom, ha majd kijózanodtál beszélünk. Legutóbb, egy nagyon hosszú és jó időszakunk után megint megjelent karöltve a féltékenység és az ivás. Nem tudom eldönteni, hogy alkoholbeteg-e, volt már teljesen tiszta éve is, a munkájában nem befolyásolja, a pénzt sem viszi el a háztól, a párkapcsolatunkat azonban megviseli. Úgy tűnik, nem elég az, hogy gyakran adok neki pozitív visszajelzést.Úgy ítélem meg, hogy itt két választásom van: vagy kilépek a kapcsolatból, vagy csak azzal a feltétellel maradok benne, ha segítséget kér, kérünk. Ez utóbbi esetében azonban bizonytalan vagyok. Már voltunk egy öt alkalmas párterápián, szabályokat leszögezni, határokat tartani segített, de azt láttam, hogy a párom érzelmi világát ez nem érintette. Nincs képem arról, hogy ha a párom belemegy a segítségkérésbe, milyen segítségre van szüksége, csoportra, egyéni terápiára? Úgy sejtem, hogy fontos neki ez a kapcsolat annyira, hogy belemegy ebbe, a kérdéses inkább az, hogy valóban beengedi-e azt. Hogyan tudok én azalatt az időszak alatt határokat tartani? Eddig együtt laktunk, de pár napja hazajöttem a saját lakásomba. Ha úgy döntök, hogy segítségkérés mellett adok még egy esélyt ennek a kapcsolatnak, hogyan lehet egyensúlyba hozni azt, hogy magamra is figyelek, de őt is támogatom, ha kéri? Honnan tudom, hogy jó úton vagyunk? Ilyen gyakorlati kérdések vannak bennem, hogy mivel teszek jobbat, ha eltávolodok tőle ezalatt az időszak alatt, külön lakunk, vagy együtt élünk és csak akkor jövök el, ha helyzet van, nem tudom. Tartok tőle, hogy ha túlságosan eltávolodok, az fölösleges szorongást szül benne, ha pedig nem változtatok, nem változik semmi. Tudom, hogy nagyon zavaros a levelem, reménykedek, hogy mégis tükrözi a gondomat. Előre is köszönöm a válaszát
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Leveléből érezhető, hogy szereti Ön a párját, és a legjobbat akarja neki, s szeretne rajta segíteni. Levelében megfogalmazza, hogy bizonytalan abban, hogy a párja alkoholista-e, ennek eldöntésében segítségére lehet az alábbi blogbejegyzésünk, amely az alkoholizmus formáiról ír:
A párja motiváltságát akkor lehetne tetten érni, hogy mennyi mindent lenne képes megtenni a kapcsolatukért, ha a visszaköltözésnek feltételeket állítana Ön (pl. kezdjen el járni ő egyéni vagy csoportterápiába), s azt is leszögezi, hogy milyen viselkedés után költözne vissza a saját lakásába (pl. ha abbahagyja a kezelést). Azaz, azt is kifejtené, hogy mit meddig tud tolerálni, s mi az, amit már nem, minek mi lesz a (végleges?) következménye.
Az alábbi publikációnkban kifejtük, hogy milyen lehetőségek vannak a függő emberek számára:
Al-Anon hozzátartozói csoportot javasolt Önnek felkeresnie, támogatást kapna ebben a helyzetben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Segítségét szeretném kérni.A férjem 21 eve szerencsejátékfüggő.22 évesen kezdte el, amikor egy benzinkúton dolgozott.A szomszed bisztroban volt egy félkarú rabló.Aztán játéktereme és jart.Volt olyan is hogy én az alsó szinten dolgoztam ő meg az emeleti Casinoban játszott..Nagy szerelem volt a mienk..18 évesen ismertük meg egymást.Egy becsületes jóravaló fiú volt.Folyamatosan bajba került.. A benzinkúton ahol dolgozott eljátszotta a kollektíva pénzét..persze kimagyarazta.Titokban Én vettem fel Neki hitelt, hogy visszafizesse..
Aztan összehazasodtunk és született egy gyermekünk.Akkor kis időre abbahagyta de megint újra elkwzdte online formában ..aztán jött a sportfogadas.
Hozzateszem külföldön dolgozik és előtte is jól keresett a benzinkúton..
2017 ben havi szinten 300ezer Ftokat játszott el..Mindig azt mondta hogy vissza akarja nyerni a pénzt..csak ez hajtja és hogy Ő nem beteg..
Mostanra eljutottunk oda hogy engem okol, ha nem nyer..Szerinte én negatív hatással vagyok a játékra illetve azért nem nyer..Ha játék közben hívtam vagy sms-t küldtem akkor rögtön vesztett.. Szerinte tudat alatt én azt akarom, hogy! veszítsen..
Eljutottunk odáig hogy agresszív velem..nem tettlegesen hanem verbálisan..bezarkózik a hálószobába és játszik..
Ő azt mondja, hogy kikészítem és miattam kezdi el mindig..mert itthon folyamatosan piszkálom, semmi sem jó..ez igaz sajnos.
A 12 éves lányunkat nagyon szereti és a lányunk is imádja az Édesapját.
Nagyon jó Apa..ezért is nem váltam el Tőle.
De most már nem bírom ..
Tisztelt Doktornő kérem segítsen, adjon tanácsot.. mit csináljak.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett az írományom..
Köszönöm segítségét!
Üdvözlettel: Judit
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férjének segítségre lenne szüksége, mivel egyedül nem tudja kontrollálni a függőségét. A felelősséget sem vállalja fel, hiszen ahogy írta, Önt hibáztatja a rossz nyerési formája miatt. Érdemes lenne felvetnie, hogy az anonim játékfüggők/szerencsejátékosok csoportjába kezdjen el járni.
Önnek a Gam-Anon családi csoportot tudnám ajánlani, ahol támogatást tudna kapni az észlelet problémákkal szemben. A járványhelyzet miatt online is lehet találni csoportokat.
Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok. Olyan ügyben keresem fel önt, nem is tudom hpgy fogalmazzak kismama vagyok és azon aggodalmaskodom .A páromat vagy a babát ha megszületik bántani fogom alvajárás közben ,de viszont nem tudok róla hogy alvajáró lennék .csak láttam cikket .és nagyon félek alig tudok aludni úgy is ha van mellettem valaki.előre is köszönöm .Szandi
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne perinatális (terhesség körüli időszakot jelöli) tanácsadó szakpszichológust felkeresnie, hogy átbeszélhesse problémáit, hogy vajon milyen feszültségek, szorongások okozhatják ezeket az agresszív gondolatokat. Munkacsoportunkból Pergel-Száraz Cintia pszichoterapeutának van kismamákkal jelentős tapasztalata.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre, sok hasznos információ található bennük a kismama létről:
Hogyan érdemes felkészülni a terhességre, illetve a szülésre?
Üdvözlettel:
Szabó LiliTöbb mint 1 évig hazudtam a munkahelyéről a legjobb barátomnak aki beengedett a lakásába és rámbízta a kutyusát.
Kedves Levélíró,
Kérjük, hogy fejtse ki bővebben problémáit, hogy reagálni tudjunk rá.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Ferjemmel kapcsolatunk mar tobb eve megromlott, tavaly osszel kulon is koltoztem kislanyommal.
Akkor kezdtem internetes ismerkedesbe, ahol rogton ratalaltam egy ferfire, Milanra. Eloszor irogattunk, majd telefonon folytattuk ismerkedesunket. A problema, hogy tobbszori megbeszelt talalkozonk eddig sohasem valosult meg. Milan azt allitja, hogy egy buncselekmeny reszese, melybol megjegyzem, hogy rengeteg penze lett es engem nem akar bajba keverni, lezarja az ugyet es utana talalkozunk. Azonban mivel mar tobbszor rajta kaptam hazudozason nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz-e vagy sem, ugyanis kulonbozo indokokkal allt elo a talalkozas elotti utolso pillanatokban, pl.baleset erte, kulfodre kell mennie stb., amikrol kesobb kiderult, hogy nem voltak igazak. Alando kapcsolatban vagyunk, mondhatom ugy, hogy benne vagyunk egymas eleteben, napjaiban. A minap ugyanazt foztuk egyidoben, csak ket mas helyen, kozben telefonos kapcsolatban voltunk. Milan rengeteg dolgot vasarolt nekem, telefont, tabletet, csokoladekat, ruhat, taskat stb.melynek egy reszet egyszer elhozta a lakasom ele (ugy hogy latta amikor hazamentem, de nem allt elem), masszor az ismeroseivel kuldte el nekem. A baratnoim szerint aggaszto, hogy Milan felesegul akar venni es gyereket akar tolem, mar az eljegyzesi gyurunket is megvette. Feltekeny a volt ferjemre, sokszor osszeveszunk emiatt es amiatt is hogy en kerulnem a hazassag es gyerek temat addig, ameddig nem jon el, hogy szemelyesen is megismerjuk egymast.
Bevallom, hogy beleszerettem. Nem tudtam volna elkepzelni, hogy ilyen letezik, de megtortent. Velunk el virtualisan. Kislanyomat is ismeri mar, delutanonkent kihangositva harman egyutt tanulunk. Baratnoim szerint en hiszekeny es naiv vagyok, Milannak pedig testi vagy szellemi fogyatekossaga van, ami miatt egy alomvilagot hitet el velem, melynek egesze egy nagy atveres, de en bizom Milanban, mert megigerte, hogy eljon.
Kivancsian varom valaszat, kerem segitsen!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy teljes egészében Milán még nem tudja felvállalni a kapcsolatukat, hiszen ahogy Ön is fogalmaz, ő virtuálisan van jelen az Ön életében. Amíg nem tud ez a kapcsolat a való világban kiteljesedni, addig nehéz olyan komoly témákról egyezségre jutni, mint a házasság, vagy a gyermekvállalás. Érdemes lenne mindenesetre határokat felállítania Önnek, hogy amíg ő csak virtuálisan akar jelen lenni, addig mi az amit ő elvárhat Öntől, s mi az ami nem.
Javasolt lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, amely a leírt témához kapcsolható, sok hasznos információt talál bennük:
Milyen jelek utalnak arra az ismerkedés során, hogy bántalmazóval van dolgunk?
Üdvözlettel:
Szabó LiliFérjem az utóbbi időpont túl komoly, gondterhelt, merev, mérgesnek tűnő. Vágyom arra, hogy humoros, játékos kicsit csibészesen vagány legyen. Hogy udvaroljon, körülrajongjon. Ha mondom neki, akkor azt mondja, hogy ő megteszi ezeket. De úgy tűnik, hogy én mégis többre vágyom. Nagyobb szenvedélyre és arra, hogy ne legyen ennyire komoly, merev. Az is lehet, hogy ebben nem tud változni és így kell elfogadnom. Mit tudok tenni?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápiás alkalmakon részt venniük, hogy az okokat, igényeket, motiváló tényezőket, jövőbeli terveket feltárhassák, átbeszélhessék szakemberrel közösen. Javaslom, hogy beszéljen férjével erről a lehetőségről!
Üdvözlettel:
Szabó LiliMár egy hete ugyanaz a szólánc van a fejemben, a szavak nem rosszak, de akkor is nagyon dühít, hogy nem birok másra gondolni, koncentrálni. Akármire gondolok mindig ott van a háttérben és nem megy el. Tegnap lett súlyosabb az előtt nem volt vészes, csak néha pár óránként feljött.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy zavarja Önt, hogy visszatérő szavak jelennek meg a fejében. Érdemes lenne erről beszélgetnie szakemberrel, akár ha az iskolában dolgozó pszichológushoz fordul, ő is sokat segíthet ennek a folyamatnak a végére járni, hogy miért jelennek meg ezek a szavak, mit üzenhetnek Önnek, milyen feszültségeket hordoznak, hogyan csökkenthetné a stresszt az életében.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
