Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Pszichológus!
Egy éve járok pszichológushoz. Pár hónapja elkezdtük ritkítani a találkozókat. Legutóbb is egy hónapra adott időpontot. Eltelt az egy hónap, írt hogy nem alkalmas neki az időpont, jelentkezni fog. Ennek tíz napja. Lehet hogy van magyarázható oka, de számomra ez csalódás. Ismerhet már annyira, hogy tudja hogy most megrendülhet benne a bizalmam. Ami eddig maximálisan meg volt. Attól félek, hogy amikor végre találkozunk, nem bírom majd leplezni a csalódottságot, haragot. Ő majd nem tartja jogosnak a reakciómat, és akkor így fog lezárulni a kapcsolatunk. Ez lesz csak az igazi csalódás. Nem fogom tudni elrejteni az érzéseimet.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Megértem frusztráltságát ebben a helyzetben. A következő alkalomkor mikor találkoznak érdemes lenne szóba hoznia érzéseit, ami teljesen rendjén van ebben a helyzetben. A pszichológusa valamilyen magyarázatul biztos fog szolgálnak a találkozások elmaradása miatt (lehet magánügyi vagy egészségügyi okai vannak). Fontos, hogy át tudják beszélni ezeket az érzéseket, hogy a terápia tovább tudjon működni Önök között.
Amennyiben úgy érezné, hogy nem kap mégsem megfelelő magyarázatot, s nem tudják megfelelően átbeszélni a találkozások ritkulásának az okait, akkor érdemes felvetni a terápia lezárásának a lehetőségét.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Majdnem 30 éve vagyunk házasok. A problémánk sokrétű és több síkon halad.
A házasságuk első 25 évében a legkézenfoghatóbb az anyósom kéretlen „jelenléte” volt. A szüleivel sosem laktunk együtt, mivel a szüleim által épített saját házam volt, ahova a férjem velem egütt költözött be. Anyósom mégis mindig mindenbe beleszólt, mindig mindenről megvolt a véleménye. Azt hittem, hogy képes leszek kezelni, többször is próbáltam tisztázni vele a gondjaimat, beszélgettem vele, aminek mindig az volt a vége, hogy ő áldozatként tüntette fel magát, sírva fakadt, majd amikor kilépett az ajtón, letörölte a könnyeit és közölte a családdal, hogy „megint hülye a lány”. Aztán évekig kértem a férjem segítségét, amit ő a maga módján mindig is próbált megadni, de ez az anyjától való félelme miatt hatékonyan soha nem sikerült. Folyamatosan jeleztem neki, hogy érzelmileg hol tartok, hogy ebből visszafordíthatatlanul baj lesz, hogy a megoldás az ő kezében van, de nem történt semmi érdemleges. Ennek az lett a vége, hogy már nem beszélek az anyóssal, a férjem családjával is csak ha muszáj, az apósom temetésére is csak tisztességből mentem el. Tulajdonképpen semmibe vesznek. A férjem viselkedését nem tudom megérteni és elfogadni, úgy érzem, hogy magamra hagyott, és nem állt ki mellettem kellőképpen. Ő még mindig szorgalmasan tartja a kapcsolatot az anyjával, amit én sajnos árulásnak élek meg.
A másik problémám, hogy – nem tudom bizonyítani, hiszen csak két alkalomról tudok- , de úgy érzem, hogy folyamatosan megcsal a férjem. A tudomásomra jutott első alkalom 2003-ban volt (akkor komolyan gondolkodott azon, hogy elhagy), a másik néhány hónapja. Őszintén nem értettem az okát, hiszen úgy érzem, hogy mindig is példás családanya és feleség voltam, a kívülállók szemében irigylésre méltó a házasságunk. Talán túlzottan is igyekeztem ellátni a feladataimat. Ellapátoltam a havat mire hazaért, programokat szerveztem, intéztem a felújítási munkákat a házunkon, betonoztam, ha kellett, csiszoltam, festettem, tanultam a gyerekekkel, neveltem őket (két csodálatos lányunk van), stb. Ő néha megjavított egy-egy csapot, befúrt néhány csavart – ha többször kértem. A második megcsalás után biztos voltam benne, hogy beszerzett egy második telefont is, hogy többször ne bukjon le, de erről majd később írok.
A harmadik problémám a fentiekre épül. Mindenért szólnom kell. Próbálok nőként viselkedni, de mégis úgy érzem magam, mint egy őrmester. Nem nézhetem szó nélkül, hogy a grillsütőnk vagy a fűnyíró a kertben ázik, vagy hogy a pincében akkora a kupleráj, hogy télen nem fogunk tudni leállni az autóval. Hogy nem működik a zuhany, hogy szétég a vízmelegítő burkolata, stb. Természetesen segítek, sőt, ha nincs itthon, egyedül is nekiállok annak, aminek tudok, de minden nem megy, és az első megcsalásból is tanultam: mindent már nem akarok egyedül elvégezni. Ő viszont arra hivatkozik, hogy rengeteget dolgozik (reggel 7-től este fél 8-ig), ami így is van, hiába kérem 30 éve, hogy legalább kétszer egy héten, vagy legalább péntekenként jöjjön haza korábban. Nem vagyok anyagias, de szeretem, ha értelmes dolgokba tesszük a pénzünket. Amit ő úgy él meg, hogy „itthon mindig csinálni kell valamit”, pedig nincs vele teendője, mert szinte mindent elintézek. Fontosnak tartom, hogy pihenjen, de vannak dolgok, amiket neki kell megcsinálnia, és ha hétközben nincs itthon, akkor ezek sajnos a hétvégére maradnak. Lehet, hogy nem kellene panaszkodnom, mert pl. rendszeresen bevásárol hétvégén (hiába kérem, hogy tegyük ezt online bevásárlással, mert időt spórolnánk vele), ha kell főz is hétvégén, amikor én nem érek rá. Tehát nem mondhatom, hogy nem csinál semmit! De mégis úgy érzem, hogy ezeket a dolgokat lehetne egyszerűsíteni.
A harmadik probléma az, hogy kb. egy éve megkeresett az egyik régi szerelmem. 300 km-re lakik tőlem. Beszélgettünk, majd intim témákra is sor került. Sokat segített a férjem megértésében, és úgy érzem, hogy én is a segítségére vagyok az otthoni dolgaiban. Mindketten azon dolgozunk, hogy a házasságunkban maradjunk, ő szereti a feleségét, én szeretem (szeretném) a férjemet, amit meg is beszéltünk. Mégis kialakult egy sajátos beszélgetési forma, szexre utaló oda-vissza történő játékos-obszcén írogatásokkal, videókkal, gifekkel, megjegyzésekkel. Természetesen lebuktam, hiszen ebben nem vagyok eléggé gyakorlott. Egyik este, amikor kiborultam azon, hogy megint egyedül maradok egy feladattal, a férjem szembesített az online társammal, mert szerinte „inkább ez az én bajom…” Elvette a telefonom, felolvasta az írásaimat, kiforgatva a szövegkörnyezetet, ami mindegy is, mert igazából már vártam, hogy mikor derül ki, hogy végre én is fájdalmat okozhassak. Sajnos nem ez történt. Újra hagyja, hogy sodródjak, ha kimondanám, hogy válunk, talán még abba is belemenne. A leleplezésem után, amikor ő simán elment aludni, átkutattam az autóját és megtaláltam azt a bizonyos plusz telefont, meg egy levél hiányos Cialist. Kitépte a telefont a kezemből, állítja, hogy a második eset óta nem volt semmi. Tudom, hogy hazudik, hiszen a második esetet a „mindennapi” telefonja híváslistájából fedeztem fel, tehát az új telefon ezek után került hozzá.
Talán válnék is. És talán csak kifogásként emelem magam elé a lányaimat, de ők tényleg nagyon büszkék ránk, és nagyon fontos nekik az a tudat, hogy mi jól vagyunk. A nagyobbik (22 éves, pszichológus hallgató) látja, hogy valami nem kerek, de hihetetlen módon bízik bennem, és abban, hogy bármit meg tudok oldani. A „kicsi” (20 éves, egyetemista) 16 évesen lett epilepsziás, és most csökkentjük a gyógyszerét. Félek, hogy nem lenne rá jó hatással a válás, belebetegednék, ha úgy érezném, hogy az én tűrőképességem hiánya miatt lenne bármilyen egészségügyi problémája. Mindketten külföldi tanulmányokra készülnek, nem tehetem meg velük, hogy az utazás előtt vagy épp a hazaérkezésükkor tudják meg, hogy az imádott, számukra példás szüleik elválnak. Nagyon érzékenyek arra, ha feszültséget éreznek köztünk, és nekem az a célom, hogy szívesen jöjjenek haza, és hosszú távon is szép emlékeik legyenek a gyerekkorukról. Olyanok, amit majd a gyerekeiknek is szívesen adnak tovább.
A fentiek miatt – a saját döntésem miatt- szóba sem jöhet a válás. Szeretnék normálisan, szerető és szerethető kapcsolatban élni a férjemmel. Nem csak társaságra lenne szükségem, hanem társra is. Kényszerhelyzetben érzem magam, mert hiába fogalmazom meg konkrétan a problémáimat és a kéréseimet, csak védekezést, kifogásokat és magyarázatokat kapok, megoldási javaslat szóba sem kerül. Vagy amit megígér, azt utána rendszerint simán elfelejti.
Mit tegyek?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a megfogalmazott problémákhoz a férjével való kapcsolata kötődik szorosan. Ezeket a helyzeteket legjobban párterápiás foglalkozáson belül lehetne felgöngyölíteni, s megoldási javaslatokat keresni közösen. A kérdés az, hogy a férje szeretne-e ezeken dolgozni, vagy ő semlegesen áll ezekhez a helyzetekhez.
Én Önnek mindenképpen tanácsolnám, hogy forduljon szakemberhez akár egyéni terápiában (ha a férje nem együttműködő a párterápia elkezdésében), s át lehetne beszélni az összes problémás helyzetet, azaz, hogy kinek milyen szerepe van a szituációkban, mitől szorong Ön, mennyire tudja képviselni az érdekeit, kitűzni a határokat, hogyan alakult a férjével a kapcsolata a kezdetektől stb.
Az alábbi blogbejegyzéseinket is érdemes lenne elolvasnia:
Munkacsoportunk is szívesen segítene Önnek, ha online tanácsadás keretén belül szeretne dolgozni a problémáim.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó Napot! Nyáron történt velem egy olyan roham a szívemen szoritást éreztem alig kaptam levegőt szívem nagyon szúrt! Vert a víz elvesztettem az eszméletét is a bal felém lezsibat de úgy hogy nem éreztem a bal félelmet! 5 éve májiusba elvert a volt párom súlyos sérüléseket szenvedtem azóta félek sötétbe sétálni. Most meg ma 3 héttel ezelött a párom öngyilkos lett felakasztota magát és mind ezt végig néztem és átéltem! A temetése 0ktober 2 volt még néztem elbucsuztam töle de azóta nem tudok aludni mindig öt látom magam elött! Nagyon rossz! Nagyon fáj hogy nincs velem. Azóta sírok folyamatosan! Üresnek érzem magam nem találom a helyem. A melkasomon folyamatosan szoritást érzek! Köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön nagy fokú traumát élt át. Mivel intenzív tünetek gyötrik (álmatlanság, sírás) mindenképpen érdemes lenne pszichiáter szakorvos felkeresése, aki terápiás kezelést tudna javasolni Önnek. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon kap ellátást.
Javaslom az alábbi blogbejegyzésünk megtekintését:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Hölgyem,Uram.
A féltestvérem miatt szeretnék tanácsot kérni öntől.
Apukám 2.házasságában született,ma már 32 éves férfi-Zoltán.
Édesapám 2 éve meghalt,most Zoltán édesanyja is elhunyt.
Zoli szinte sosem dolgozott ,a szülein élősködött és sokszor a pénzért bántotta is őket,ahogy a nagyszülőket is,míg éltek.
Az utóbbi időben apukám hozzám menekült előle,de az összes nyugdíját szinte mindig odaadta Zolinak,vagy el is vette…
Zolinak az anyukájától van egy másik féltestvére,bátyja István.
Zolin mindenki próbált segíteni,anyagilag,lelkileg…Anyagilag kész csőd,egy feneketlen kút,sosem elég neki.
Ráadásul mindenkit ellenségnek néz.
Ha nem kapja meg amit akar agresszív is.Én és a másik féltestvére István szeretnénk neki segíteni.Anyagilag már lehetetlen,hogy eltartsunk egy 32 éves férfit,de lelkileg sem tudunk hozzá közeledni,segíteni.Fájó végig nézni,hogy egy fiatal ember így tönkre menjen.
Az anyukája alkoholista,gyógyszeres volt,ezért nagyon nehéz gyermekkora bármilyen munkahelyet szerzett neki apu,azt otthagyta.
Kérem,ha tudna tanácsolni valamit,hogyan lehet az ilyen emberen segíteni,akiről azt hisszük már,hogy lehetetlen,írja meg nekem.
Sokunknak volt nehéz gyerekkora,de nem ragadtunk ebbe a világgyűlölő,önpusztító állapotban mint Zoli.
Előre is köszönöm figyelmét és válaszát.
Üdvözlettel: Petra
Kedves Petra,
Köszönjük levelét!
Nagyon nehéz lehet a családjának, hogy azt látják, hogy a testvére nem tud önállóan az életét vinni, s ahogy írja, az anyagi segítség nem oldja meg az ő helyzetét, mivel nem tud a saját lábára állni ezekkel a segítségekkel együtt sem. Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne kivizsgáltatni a testvérét pszichiáter által, hogy van-e lelki betegsége, illetve milyen terápiát javasolna a kezelőorvosa (pl. gyógyszeres- és vagy pszichoterápia). A testvére háziorvosával javasolt lenne felvenni a kapcsolatot, elmondani neki a panaszokat. Ha jól értettem, akkor ő agresszív is, azaz közveszélyes. Ilyen esetben a háziorvos eldöntheti, hogy milyen lépéseket kellene megtennie (pl. beutalja őt kivizsgálásra, vagy közveszély esetén mentőt is hívhat). Amíg nem lehet tudni pontosan, hogy milyen betegsége van a testvérének, addig nehéz tanácsot adni. Önök is tudják hívni a 112-es számot, ha azt tapasztalják, hogy agresszív Önökkel vagy bántani akarja Önöket, illetve ha Önök szemtanúja annak, hogy valakit bántalmaz ő.
Az alábbi blogbejegyzést javaslom Önnek megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliMásfél évig jártam pszichológushoz egy számomra nagyon szimpatikus hölgyhöz. A terápiát az ő kezdeményezésére zártuk le, mert úgy érezte elakadtunk.
Az utolsó óránk nem pont úgy alakult ahogy én szerettem volna, sok megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Először írtam neki üzenetet, amire válaszolt is, később további üzeneteket küldtem neki, amiket viszont már még sem nézett. Ez miatt nagyon dühös lettem rá és pár nappal a lezárás után elmentem az egyik munkahelyére, megvártam még kijön onnan és odamentem hozzá, hogy beszélni szeretnék vele. Sajnos csak pár percet tudtunk beszélni, mert azt mondta, hogy mennie kell. Ez volt az első eset, hogy zaklattam őt.
Második alkalommal az történt, hogy egy hónappal a terápia lezárása után kértem tőle üzenetben időpontot. Azt mondta, hogy sajnos nem tud adni, majd letiltott messengeren, telefonon és viberen. Ezek után eléggé összetörtem, továbbra is sok megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Ekkor történt az, hogy elmentem arrafelé ahol rendelni szokott és megláttam a rendelőhöz közeli kávézó teraszán. Mivel egymaga ült egy asztalnál, gondoltam odamegyek hozzá, hogy beszéljünk kicsit. Ekkor már nem volt olyan megértő és türelmes velem mint első alkalommal. Azt mondta, hogy ha legközelebb is a szabadidejében zavarom, akkor meg fogja tenni a szükséges jogi lépéseket. Ezek után csak néhány szót tudtam vele váltani és elmentem onnan.
Tudom, hogy hatalmasat hibáztam, nem szabadott volna ezeket megtennem. Nagyon megkedveltem ezt a nőt és nem szeretném ha ezek után egész életemben haragudna rám azért amiket tettem. Az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint képes lesz-e megbocsátani nekem valaha a volt pszichológusom? Sajnos sehogy sem tudom neki elmondani, hogy mennyire sajnálom amiket tettem és, hogy soha többé nem fogok ilyet tenni, mert az megint zaklatásnak számítana.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy valószínűleg a pszichológusa idővel nem fog neheztelni Önre. Mindenesetre nehéz pontos véleményt fogalmazni ebben az esetben, mivel kevés információ áll rendelkezésre a történtekről.
Ha jól értem az írása alapján, akkor a terápia elakadt valami miatt, azaz nem zárult le, nem oldódtak meg a problémák. Ilyen esetben más szakembert javasol a pszichológus, akinél lehet folytatni a terápiát. Nem tudom, hogy ez megtörtént-e, mindenesetre bátorítom, hogy folytassa más szakembernél a terápiát, s az előző pszichológusával történteken is dolgozzanak.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Olyan problémával vagy kérdéssel fordulok Önhöz,hogy a 3,5 éves kislányom borzasztóan hisztis. Legalábbis eddig hisztinek tudtuk be ,de mostmár kezdek kételkedni benne,hogy sima hiszti! Nem is tudom hogy hogy fogalmazzak ezek talán már inkább düh kitörèsek! Először csak akkor csinálta ezt amikor valami nem tetszett neki vagy esetleg nem kapta meg amit szeretett volna,de mostmár rendszeresen ha pèldául megkèrdezem tőle èhes-e ,kèr-e esetleg innivalót stb. Ilyenkor elkezd kiabálni sikítani,a földre dobja magát ès folyamatosan csak sikít,kiabál hogy segítsèg. Normális nyugodt kiegyensúlyozott körülmènyek vannak itthon soha nem kiabálunk az èdesapjával,soha nem bántottuk őt sem,mindent próbálunk neki megadni.2 hónapja született meg a kistestvère,nagyon szereti nem mutat felè fèltèkenysèget ès ezt jóval előbb kezdte,kb 2,5 èves korában. Ezeket a “hisztiket” leszámítva nagyon okos ès ügyes kislány! 8-10hónapos korában már rendes szavakat mondott ,1 èvesen már tudta az állatokat mi milyen hangot ad ki,el tud számolni 10ig több nyelven is,ismeri az összes betűt,színeket ,számokat .Az óvodába nagyon könnyen beszokott ès nem is csinálja ezt viszont amint hazaèr ès olyan kedve van akkor borzasztó hiszti tör ki belőle ès sokszor nem tudom hogy kezeljem a helyzetet! Nagyon hálás lennèk ha tudna nekem valamit tanácsolni! Nagyon szèpen köszönöm válaszát előre is
Kedves Kérdező, ebben az élet szakaszban (3-4 éves kor között) és a kistestvér érkezése is előidézheti, hogy fokozottabban éli meg az érzelmeket a gyermek. Talán plusz teher lehet az is, hogy egy okos, értelmes kislány, aki eddig mindenben jeleskedett és most az érzelmi szabàlyozásban a szülei nem ezt tapasztalják. A kiszámíthatóság a napi rutinban, a keretek, hatàrok megadása és az érzelmi támogatás most különösen fontos lehet számára. Az óvodás lét során egyre több szabályt tapasztal és egyre érettebb is, hogy jól megértse azokat ésszel, azonban érzelmileg keresi a segítséget, hiszen számára is ijesztő lehet, hogy időnként elárasztjàk ismeretlen érzelmek, amiket sem szavakkal, sem a környezet számára elfogadható tettekkel nem tud jelenleg még kifejezni. Abban tudja segíteni, hogy igyekszik számára érthető szavakat adni és megfelelő viselkedési mintákat (például látok egy dühös kislányt, lehet hogy jól esne neki, ha megölelném, ha megszoríthatna egy pàrnát mérgében). A Beszélj úgy , hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje kisgyermekes szülők számára könyvben vannak könnyen alkalmazható tippek, amikkel az érzelmi munkában tud a szülő segíteni gyermekeinek. Üdvözlettel
Tisztelt! Doktor! Olvastam a honlapon, hogy ingyenes a beszélgetés és online nekem sajnos se pénzem sem időm nincs a munkám végett,ápolónő vagyok nem igazán fizetnek meg, de úgy érzem szükségem van segítségre.
Előre is köszönöm ha válaszol és tényleg igaz hogy nem kell fizetni a segítségért. Szerintem egy egészségügyis megérdemelten ennyit.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud segítséget kérni, illetve a munkahelyén amennyiben dolgozik ott pszichológus szakember. Mi ingyenesen a pszichológus válaszol rovatunkban tudunk segíteni.
Az ingyenes online pszichológiai tanácsadásról itt olvashat bővebben:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Hölgyem,Uram.
A féltestvérem miatt szeretnék tanácsot kérni öntől.
Apukám 2.házasságában született,ma már 32 éves férfi-Zoltán.
Édesapám 2 éve meghalt,most Zoltán édesanyja is elhunyt.
Zoli szinte sosem dolgozott ,a szülein élősködött és sokszor a pénzért bántotta is őket,ahogy a nagyszülőket is,míg éltek.
Az utóbbi időben apukám hozzám menekült előle,de az összes nyugdíját szinte mindig odaadta Zolinak,vagy el is vette…
Zolinak az anyukájától van egy másik féltestvére,bátyja István.
Zolin mindenki próbált segíteni,anyagilag,lelkileg…Anyagilag kész csőd,egy feneketlen kút,sosem elég neki.
Ráadásul mindenkit ellenségnek néz.
Ha nem kapja meg amit akar agresszív is.Én és a másik féltestvére István szeretnénk neki segíteni.Anyagilag már lehetetlen,hogy eltartsunk egy 32 éves férfit,de lelkileg sem tudunk hozzá közeledni,segíteni.Fájó végig nézni,hogy egy fiatal ember így tönkre menjen.
Az anyukája alkoholista,gyógyszeres volt,ezért nagyon nehéz gyermekkora bármilyen munkahelyet szerzett neki apu,azt otthagyta.
Kérem,ha tudna tanácsolni valamit,hogyan lehet az ilyen emberen segíteni,akiről azt hisszük már,hogy lehetetlen,írja meg nekem.
Sokunknak volt nehéz gyerekkora,de nem ragadtunk ebbe a világgyűlölő,önpusztító állapotban mint Zoli.
Előre is köszönöm figyelmét és válaszát.
Üdvözlettel: Petra
Kedves Petra!
A leírtak megértem hogy bántják Önt, illetve, hogy nehéz így élni a mindennapokat.
Sajnos nem áll elegendő információ a rendelkezésre, hogy konkrét tanácsokat lehessen adni. Talán a legjobb megoldás az lenne, ha az említett testvérét megpróbálnák egy olyan irányba mozdítani, hogy észre vegye, baj van. Onnantól pedig szakember segítséget tudnak neki szerezni, ehhez azonban neki is akarnia kell változtatni. Azonban ha teljesen elzárkózik, akkor csak a támogató légkört tudják neki lelkileg megadni, és folyamatosan, óvatosan rámutatni hogy ez a helyzet nem tartható sokáig.
Tisztelt Cég!!
Azért kerestem fel önöket mert sajnos pánikbeteg vagyok és gyógyszert szedek sajnos!! Tudnának-e ebbesegíteni hogy meg gyógyúljak a pánikbetegségből és egészségesen gyógyszer nélkül élhessek.
Tisztelettel: Mikes Dániel
Kedves Dániel!
A pánikbetegség terén a legtöbb esetben van egy háttérben húzódó ok, ami miatt kialakultak a pánikrohamok az életében. Ez az ok sok minden lehet, akár egy trauma, akár komoly stressz vagy krízis. A gyógyszeres kezelés részben megoldás, hiszen ha nagyon súlyosak a rohamok akkor segítenek a tünetek csökkentésében, de a kialakulás okait nem szünteti meg. Ehhez pszichológusi segítség szükséges. Kérem, ha szeretne ilyen téren is segítséget a pánikbetegség kezelésében, akkor keressen fel egy szakembert, akivel eltud kezdeni egy közös munkát.
Kedves Balogh Ádám!
Remélem tud segíteni, párkapcsolatban vannak problémáim.
3 éve párkapcsolatban élek. Másfél éve lakunk együtt. A páromnak sűrűn vannak pánikrohamai, kirohanásai idegességből, mindig szorong, elégedetlenkedik. Sajnos ez köztünk is problémákat okoz. Ha elmondom neki ami bánt vele kapcsolatban, akkor kiakad, szemrehányást tesz, és engem hibáztat mindenért (történt már félrelépés is általa). A szüleitől is, kimondottan az édesanyjától is nehezen szakad el, ha összeveszünk, akkor rögtön hozzá “szalad”.
Mit tehetnék, hogy ne így legyen a továbbiakban?
Köszönettel,
Juhász Klaudia
Kedves Klaudia!
A folyamatos viták egy kapcsolatot képesek meggyengíteni, főképp ha a pár nem tudja azt megbeszélni. Elsőként talán azt tudja tenni, hogy nyugodt pillanatban leülnek beszélgetni, és megkérdezi párját, hogy miért zavarja annyira az Ön által megfogalmazott kritika, illetve hogyan tudnák akkor a problémákat megbeszélni. Szükséges egy olyan megoldás, ahol ő sem érzi magát sértve, de Ön is kitudja fejezni a kapcsolatukban megélt és átélt érzéseit, szerepét.
Ha úgy látja, hogy párja nem partner ilyen beszélgetésben, akkor akár külső személyt is betudnak vonni, egy párterapeuta személyében.
32 èves 1 kislàny anyukàja vagyok. Ugy èrzem màr nem tudom kordàban tartani az èrzèseim ès befolyàsoljàk a minden napokat nem birom lelkileg kivagyok merülve! 23 èvesen volt egy alhasi műtètem elhanyagolt felfàzàs miatt, testileg hamar gyògyultam lelkileg nem, rà 1 èvre gerinc sèrv műtètem volt ittis testileg hamar gyògyultam lelkileg nem. Azòta voltak jò időszakok az èletemben nem gondoltam a betegsègekre de 1 ève nem birok magammal, sok zsircsomom lett amik megvannak vizsgàlva többször is de èn ugyis keresem magamon a csomòkat folyton ezen jàr az eszem minden nap minden egyes percen! Pròbàlom magam kontrolàlni de màr nem megy nem tudom èjjel màr erről àlmodok doktorokot làtok àlmomban az agyam màr masra nem tud figyelni folyton tapogatom magam keresem a bajt! Hogyan tudnàm ebből kimàszni? Tudom nincs semmi bajom de mègis szorongok ès keresem a bajt. Ha doktor megvizsgàl megnyugszok de 2 hèt ès kezdem elölről.Tàmaszom van a csalàdom mellettem àll s mègis ilyen vagyok minden percen ezen jàr az eszem. Segitsen kèrem!! Köszönöm szèpen!!
Kedves Kérdező!
Az egy nagyon fontos dolog, és nagyon erős erőforrás ha a családja támogatja és Ön mellett áll. A betegségektől való állandó szorongás kimerítő, és a legtöbb esetben mindig találni lehet valamit, amit akár ha ok nélkül is, de kilehet vizsgáltatni. Az erős szorongását figyelembe véve, én azt tudnám javasolni, hogy mindenképp keressen fel egy szakembert, akivel tud beszélgetni az érzéseiről, gondolatairól. Itt az online csapatban is kiváló szakemberek közül választhat.
Jó napot kívánok!
Van egy 2 éves 8 hónapos kisfiam aki nap mint nap hason fekve a kezét, ökölbe szorítva, a kukijához teszi és úgy ringatja magát. Már próbáltuk figyelmen kívül hagyni és elterelni a figyelmét de egyáltalán nem hatásos. Ha netán raszólunk, akkor még csak azért is csinálja, sőt még mosolyog. A másik probléma, hogy megijedt egy motorbiciklitől ami az úton elment mellettünk és azóta minden zajos tárgytól fél, láncfűrészt ha csak meglátja toporzékolva szalad és kiálltja, hogy fél, ugyanúgy a mixertől és porszívótól. Addig sír, amíg kikapcsoljuk, pedig már sokféleképpen próbáltuk elmagyarázni, hogy nem bántják őt ezek a tárgyak. Idén kezdte az óvodát és minden társától el akarja venni a játékokat, nem igazán játszik másokkal, csak elveszi a játékokat és sorba rendezi őket, vagy épp eldobja. Elmagyaraztuk, hogy nem szabad és hogy másnak is kellenek a játékok és, hogy ettől a többi gyerek szomorú lesz. De ezen is csak mosolyog, ellenkezik hogy nem és ugyanúgy folytatja.
Ezekben a problémákban szeretném a segítségüket kérni, mert már nincs ötletem ezek kezelésére.
Köszönöm szépen!
Kedves Kérdező!
A leírt helyzet, és az említett problémák megértem hogy leterhelik Önöket, és szülőként aggodalmat éreznek. A viselkedések, melyeket említett valóban jelezhetnek több dolgot is, azonban egy kisgyermeknél személyes megfigyelés nélkül csak kontextusból kiemelt magatartást látunk, így ezek alapján konkrét tanácsot nehezen lehet adni. Én azt javasolnám, hogy nevelési tanácsadón keresztül, vagy pedig magán úton keressenek fel egy gyermek pszichológust, aki megtudja figyelni a gyermeket, és tud irányvonalat adni a továbbiakhoz.
Üdvözlöm!
Nekem igazából nem is segítségre lenne szükségem, hanem egy kérdésem lenne. Manapság egyre jobban a széthúzás és a kirekesztes a magyar ember lételeme. Tegnap egy homoszexualitásról folyó vitába csöppentem bele és ahogy az emberek vitatkoztak az ötlött az eszembe hogy ezek az igazán homofóbok talán a saját homoszexuális gondolataik ellen védekeznek így? Mert azt személyes példámon megtanultam, hogy azok a lányok nagyon féltékenyek akik hajlamosak félre lépni. Nem ugyanez a mechanikája ennek a jelenségnek is?
Sajnálom ha ez az oldal nem erre jött létre és elvettem a lehetőséget a tényleg bajban lévő emberektől, de furdal a kíváncsiság. Esetleg ha igazam van tudna küldeni egy netes tanulmányt vagy egy ezzel foglalkozó könyv címét? Nagyon köszönöm előre is a segítséget
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Egységes álláspontot nem tudok közölni, hogy az Ön által megnevezett homofób embereknek vajon mi lehet a rejtett motivációjuk a fent írt vitákban. Az emberek nem egyforma múlttal, tapasztalattal, motivációval, temperamentummal rendelkeznek, így az egyéni okokat érdemes keresni. A leírt jelenség kapcsán azon lenne javasolt elgondolkodnia, hogy vajon miért zaklatták föl Önt ezek a viták, hogyan kapcsolható ez az Ön életéhez, mennyire viseli nehezen a konfliktusokat stb..
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt szakerto,
Fel eve megismerkedtem egy szemelyisegzavaros ferfival(ADHD+depresszio=>elmondasa szerint).Talalkozgattunk,rengeteget beszelgettunk,jol elvoltunk.Idokozben visszament kulfoldre es azota kezd megszakadni a kommunikacio.Amg itthon volt addig folyamatosan keresett,de amiota visszament azota egyre kevesbe.En ha irok neki azonnal valaszol vagy eppen felhiv.Tudom,hogy az ilyen tipusu szemelyek mint o maskepp latjak a vilagot es az emberi kapcsolatokat es ezzel nincs semmi gond.A gond az,hogy mindennek ellenere nagyon megkedveltem es minden percben hianyzik. Volt,hogy honapokig tartottam benne a lelket amig itthon volt es o is bennem,kolcsonos volt az egesz.Nyilvan sajnalom es feltem is,de amit erzek iranta az tobb mint puszta sajnalat.Probalok vele korekt lenni meg igy is,hogy azt erzem,hogy mar nem szamitok neki es csak addig voltam jo amig itthon volt.On szerint mi tevo legyek?Nem tudom kizarni az eletembol talan pont azert mert tudom,hogy milyen.Soha nem artott nekem igazan.A kegyetlen szokimondasat megszoktam a sok honap alatt.Barmit is mondjunk egymasnak nem tudok ra haragudni es o se ram.Volt,hogy panaszkodott,hogy neki nincsenek baratai es sajnos rakellett jojjek,hogy ez reszben az o hibaja is mert nala minden csak ideiglenes es egy ido utan mindenkit ellok magatol.Meddig kene elmenyjek ezert a baratsagert?Vagy,hogy kene hozza alljak ehhez az egeszhez?Felek,hogy elveszitem.
Valaszat elore is koszonom!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy amióta ez a férfi külföldre költözött a barátságuk megmaradásáért nem egyelően akarnak energiát belefektetni. Úgy gondolom, hogy ezt visszajelezheti a barátjának, hogy Ön mit érez, de innentől kezdve tőle is függ, hogy mennyire maradna meg a kapcsolatuk. Próbáljon vele őszintén beszélni, én ezt tanácsolom!
Az alábbi blogbejegyzésünket javasolt elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTestvérem hajléktalan akar lenni, miért?
30 éves testvérem inkább hajléktalan lenne mint hogy dolgozzon. Pár napja már felment Budapestre és az utcán csavarog.
Ez miért jó neki? Nekem azt mondta nem bírja a kötöttséget és a munkahelyi rabszolgaságot. Igaz soha nem is dolgozott.
Mit lehetne tenni? Megjön majd az esze?
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Sok fiatal tartja így manapság, hogy nehezen bírja a közöttségeket, s valójában nem találja a helyét, de ennek hatására a tervek és célok teljes feladása nem adaptív megoldás. Érdemes lenne a testvérének pszichológushoz fordulnia, azonban abban neki is motiváltnak kell lennie, hogy változtasson jelenlegi helyzetén. Ha azonban Ő ezen nem szeretne változtatni, és valamiért ezt az utat választja, akkor a környezete nem akarhatja jobban a változását, mint ő.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
