Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Nem konlrétan az alkoholizmusommal van a probléma, hanem ami kiváltotta. Ugyan is évek óta édes apám lelkileg terrorban tart. Mindig ordít rám, megaláz, szid. Olyan szavakkal illet kiskorom óta (lehetelen lusta pi*sa, aki az életben nem ér el semmit, disznó, buta) hogy ha az ember évek óta ezt kapja, kezdi elhinni. Nem érzem magam lustának. Évek óta vannak lovaink, más állataink. Reggel fél 6tól, éjszakába nyúló a munkám. E mellett tanulok , lovagolok. Felépítettem egy lovas karriert, eredményesen versenyzem. De ezért is kikapok, mert hogy ezt nem magamnak köszönhetem. Meg bármi jót csinálok azért nem jár semmi dícséret. Nem is kell, de legalább ne kelljen azt hallgatnom, hogy “ne legyek elszállva, hogy egyszer nyerek, mert ő (apám) vissza tartotta a lovát, azért nyert. Mindig ezt kapom. Meg nagyon lebecsül. Járnak hozzánk személyek lovagolni, vékonyabbak. (Ugyan is mióta iszom, felszedtem pár kilót) és apám szerint, én már nem is tudok lovagolni, mert nehezebb vagyok. Lerombolja a karrierem. Napi szinten szid. Bármit csinálok az nem jó. Volt, hogy megrángatott, hozzám vágott valamit. De az fáj, hogy lelkileg bánt. Azt mondta, hogy tudja, hogy az életben nem érek el semmit. Nem tudok vele szembe szállni, mert elzavar itthonról.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon elszomoríthatja az, hogy édesapja lebecsüli Önt, s nem ismeri el a versenyben elért sikereit, ennek ellenére nem biztos, hogy a legmegfelelőbb válaszreakciót adhatja Ön azzal, hogy az alkoholhoz nyúl. Arról nem ír, hogy a család többi tagja hogyan viszonyul ehhez a kommunikációhoz amit az édesapja képvisel, illetve Önhöz és a teljesítményéhez.
Én mindenképpen javasolnám, hogy kérjen segítséget szakembertől. Az alkohol iránti sóvárgás és fogyasztás mértékétől függően addiktológus szakorvostól, vagy klinikai szakpszichológustól. Munkacsoportunkban Rimainé Pulay Virág szakpszichológus jelölt foglalkozik függőségi problémákkal, igény esetén foglalhat hozzá időpontot. Átbeszélhetnék az alkoholfogyasztás okait, a stresszkezelési és megküzdési módszereit, a félelmei, szorongásai hátterét.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre, sok hasznos információt találhat bennük:
Kommunikációs hibák, amit elkövethetünk egy kritikus személlyel szemben
Milyen tényezők játszanak szerepet az alkoholizmus kialakulásában?
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot kívánok!
Én egy 25éves lány vagyok!
Sajnos nincs önbizalmam! Nem vagyok magammal megelégedve! Régen 16éves koromban egészen 20éves koromig nagyon jó alakom volt. Sovány voltam. De eléggé elhíztam. Viszont igy is mondják hogy csinos vagyok mert az arcom az elég szép. De nem tetszem magamnak sajnos.
18éves koromban papám meghalt én találtam rá.
Eléggé lesulytott ez az egész is. De inkább magammal van a bajom. Barátnőm akivel 17éve jóban rosszban együtt voltunk sajnos tavaly előtt elköltözött. Nem messze de nem sokat találkozunk. Itt ahol élek vannak ugymond haverjaim de nem az igazi. Sajnos az új munkáktól is félek nem merek lépni valamiért. Néha kimegyek ide városba akkor is úgy érzem mintha mindenki csak engem nézne valamiért.
Sajnos egyáltalán nem vagyok magammal megelégedve. Valamitől nagyon félek.
Szívesen meghallgatom a tanácsait! Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Konkrét tanácsokat sajnos nem tudok adni, egy pszichoterápiás folyamat tudná segíteni önértékelése javulását, emiatt hasznosnak tartanám pszichológus felkeresését.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Üdvözlöm!Abban kérném a segítségét,hogy egyáltalán jó helyen ,,járok” e a panaszaimmal.
Tegnap reggel rosszul lettem,a gyomortól induló ,zsibbadásszerű érzés végigment a mellkasomon,majd a fejemben.Itt teljes megsemmisülés érzést okozott,miközben az agyam régebbi,velem megtörtént eseteket,párbeszédeket ,,vetített”őrült gyorsan,amire később-a rosszullét után-nem tudtam visszaemlékezni.Mintha törölte volna az agyam.Mai nap ez már 8’szor megtörtént,kb.2-3 percig tart alkalmanként.A háziorvosom szerint menopauzás tünet,de rendszeres a menszeszem.A belgyógyász azt mondta a pajzsmirigy betegségem nem okozhat ilyet.Tanácsot szeretnék kérni.Köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A leírt tünetek alapján azt javaslom, hogy keressen fel pszichiáter szakorvost, aki részletes első interjút tud felvenni Önnel, s szükség esetén terápiás javaslatot tesz, vagy továbbküldi Önt más szakterületű orvoshoz. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóba javaslom, hogy kérjen időpontot.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem!
Szilvi vagyok! Azért fordultam ehez a megoldáshoz, mert külföldön élek és nem igazán tudom kibeszélni magamból a problémákat.
Párommal kisbabát szeretnénk, de sehogy sem akar összejönni. Természetesen orvoshoz járok de még csak most kezdtük el a vizsgálatokat, mert most vagyunk túl az 1 éven. 1 év nagyon hosszú idő. Legalábbis nekem annak tűnik. Nem értem hogy miért nem akar sikerülni. Tudom engedjék el, ne stresszeljek rá. De ezt mégis hogyan. Hiszen ha az ember nagyon szeretne valamit nem tud nem arra gondolni. Legfőképp úgy, hogy a barátaim, ismerőseim sorban jelentik be a terhességüket. Nem tudom ezt kezelni és nem tudok őszintén örülni a boldogságnak akármennyire is szeretem őket.
Próbálok, igyekszem elterelni a gondolataimat, és amikor már éppen sikerül akkor biztos történik valami. Pl. A múlthéten hívott fel az egyik bátrátnőm, hogy a 2 gyermeke mellé várják a kistesót.
Már 3 hónapos terhes. Eddig nem merte nekem elmondani mert tudta mennyire meg fog viselni ez a hír. De én nem ezt szeretném. Nem szeretném, hogy a barátaim ne osszák meg velem az jó dolgokat és azt ami őket boldoggá teszi. Szeretném ha kezelni tudnám az ilyen helyzeteket és nem rögtön könnyek közé vetni magam.
Biztosan az is most kicsit rátesz a dolgokra, hogy most áprilisban lett volna az esküvőnk, amit a jelenlegi helyzet miatt el kellett halasztani határozatlan időre, de ezt elfogadtam. Nem tehetünk semmit.
Viszont érzem, hogy a lelkipeoblémáihoz segítséget kell kérjek, mert egyedül nem megy. Tudom itt van a párom aki teljes mértékben támogat mindenben, de hát ő neki is szerepe van ebben, ő sem úgy látja, mint egy kívülálló személy.
Remélem érthető, ahogy leirtan a problémám és tudnak nekem 1-2 tanácsot adni.
Előre is köszönöm válaszát!
Köszönettel!
Kedves Szilvi,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy gondolkodik azon, hogy mi minden segíthet a terhessége létrejönnének az elősegítésében, szeretne ezért mindent megtenni, s elkezdte az orvosi kivizsgálásokat is. Érthető, hogy a jelenlegi helyzetben több minden frusztrálhatja (esküvő elmaradás, barátok terhességi híre), s ez gyakori sírást okozhat Önnél.
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberrel közösen gondolkodnia arról, hogy mi miatt okozhat Önnek problémát az, hogy 1 év alatt nem esett teherbe, van-e a türelmetlenségének valami valami lelki háttere (pl. teljesítményszorongás, bizonyítási vágy, a kontroll megtartásának igénye, párkapcsolati problémák), milyen reakcióktól tartanak a barátai Öntől, ami miatt nem mernek információkat elmondani.
Kolléganőim közül Pergel-Száraz Cintiát tudom ajánlani, akinek van tapasztalata prenatális területen is, igény esetén lehet hozzá online időpontot foglalni.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre, sok hasznos információ található bennük:
Hogyan érdemes felkészülni a terhességre, illetve a szülésre?
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt doktornő !
Én segitségét ,tanácsát szeretném kérni.
26 éves koromig édesanyámmal és édesapámm éltem. Tavaly február 9 -én elvesztettem édesanyámat, május 11-én pedig édesapámat.Anyukám nagyon beteg volz sajnos. 3 évig küzdött a betegséggel tüdő rákkal. Apukám nem volt beteg. Tüdő emboliában halt meg. Nagyon megviselt anyukám halála. Mindeközben még anyukám halála előtt kiderült hogy gyermeket várok. Első kisbabám. Nagyon várták mindketten. Lelkileg teljesen tönkre mentem mert ők voltak a mindenem a szüleim. Édesanyám halála után mivel terhes lettem páromhoz költöztem. Nagyon sikáig féltem itthon lenni egyedül a házban,mindig menekültem itthonrol. Mentem a parommal a munkahelyere.és mindennap mentem édesapámhoz akkor voltam nyugodt ha nem egyedül voltam itthon. Édesanyámat megnéztem temetésekor és nagyon sokáig meg maradt eź bennem. Édesapámt nem néztem meg. Nagyon sokaig nem tudtam sirni nemtudtam felfogni hogy nincsenek többé. Éreztem hogy ez az egész még kifoghatni rajtam . Hát igy is lett. 2 hónapja nagyon rosszul érzem magam folyamatos szédülés. Fül orr gégészeten megállapitották hogy egyensúly zavar. Nemtudom hogy van -e köze ehhez a tragédiához. Nagyon sokat lefogytam. Van egy 8 honapos kislányom akit 1 honappal ezelött nemtudtam ellátni a rosszullétek miatt. Mostmár azért tudok járni nagy nehezen eltudom végezni az itthoni teendőket és a kislányomat is hála istennek de nagyon nehézkesen . Nekem ez egy kín szenvedés ez az egész hogy nemtudok teljes életet élni ez miatt a szédülés miatt. Utcára nemtudok menni egyedül mert ugyérzem össze esek elájulok. Szeretném kérni a tanácsát hogy mit tegyek hogy végre teljes életet tudjak élni ? Orvoshoz sajnos nemtudok menni mert senki nem fogad a vírus miatt.
Elnézését kérem ha hosszúra sikeredett !
Szép napot kívánok önnek.
És köszönöm válaszát előre is !
Kedves Anita!
Levele alapján mindenképpen elengedhetetlennek tartom, hogy pszichológushoz forduljon és az Önnel történt tragédiákat szakszerűen feladolgozza. Elképzelhető, hogy ez a szédülésen is segít, de azon mindenképpen, hogy jobban érezze magát, könnyebben képes legyen ellátni gyermekét.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJoestét! Esténként (nem minden este) és ritkán napközben pánikroham szerű dolog jön rám. Félek, hogy meghalok vagy betegségem van-e. Sokszor odateszem a kezem a szívemhez, hogy nem-e gyorsan dobog a szívem. Iszonyú érzések jönnek rám, nagyon félek, hogy elveszítem egyik családtagom. Olyan is előfordult, hogy sírok utána. Kb ez eltart 10percig de van hogy tovább. Csak fekszem és nézek magam elé és gondolkozom, rettegek. Mostanába egy helyen a szívem is beszúr, egésznap kisebb dolgokon is tudok idegeskedni, ok nélkül.
Nem tudom, hogy mihez kezdjek, tudna segíteni? Válaszát előre is köszönöm!!
Kedves Vivien!
Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, akinek mondja el részletesen a tüneteket. A szomatikus vizsgálat után érdemes a pánikbetegség irányában elgondolkodni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Cím,
Gyakran fantáziálok arról hogy megcsal a férjem és én hogyan reagálnám le. Arra gondolok, hogy új életet kezdenék, lefogynék a bánattól.
De tudatosan erre nem vágyok és nem értem miért tolakodik elő ez bennem.
Nagyon köszönöm válaszát, Marianna
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne rendszeres találkozók keretében átbeszélni ezt a problémát pszichológussal, annak révén deríthető ki, hogy miben gyökerezik ez a visszatérő rossz gondolat.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Kedves Doktor úr,
3 hete szakított velem a párom, 1 év után. Az okot igazából nem tudom megérteni. Egyik nap még azt mondta szeret, házat szerettünk volna venni, gyereket terveztünk. Másnap arra mentem haza, hogy azt mondta Ő elfáradt. Viszonylag gyakran ivott röviditalt, olyankor máshogy viselkedett, agresszívabb volt és olyankor mindent a fejemhez vágott, amit előtte soha mondott józanul. Pl. többször megkérdeztem, hogy változtassak-e valamiben, vagy jó-e neki minden ahogy van (mivel szeretném ha boldog lenne). Erre mindig az volt a válasz, hogy nincs velem semmi baj, szeret.
Előttem sok éven keresztül nem volt hivatalos párkapcsolata (42 éves). Nekem már több sok éves párkapcsolatom volt (36 éves vagyok). Azt tudtam, hogy az előző kapcsolatából is egyik napról a másikra lépett ki, de mivel magától nem mesélt erről, nem faggattam (gondoltam az a múlt).
Pszichoterápiára járok azóta (előtte is jártam évekig pszichológushoz más családi problémák miatt). Arra gondoltam, hogy lehet kötődési problémái vannak, viszont most az jutott eszembe, hogy lehet én nem tudok kötődni, nem is Ő? Lehet hogy tényleg én rontottam el a dolgot? Nagyon gyorsan összeköltöztünk és 3-4 hónappal később már kijelentette, hogy gyereket szeretne velem vállalni, majd lakásvásárlást terveztünk. Én egy kicsit gyorsnak éreztem, ezt jeleztem is felé, de utána idénre meglett a hely is, hol fogunk keresgélni, még házat is voltam megnézni (egyedül, mert Ő dolgozott). A gyerek téma valahogy elcsendesedett, már nem is hozta szóba idén. A házról viszont sokat beszélt, hogy “majd ha a közös kertünkben ülünk” stb.
A szakításnál azon felül, hogy “Ő elfáradt, kommunikációs problémára fogta a dolgot, hogy mi elmentünk egymás mellett..”, valamint hogy én nem figyeltem magamra eléggé (nem ittam elég vizet, nem szedtem vitaminokat) – ezt elég mondvacsinált indoknak érzem, bár igaz volt, tényleg nem tudtam erre figyelni soha (de ez a kapcsolat elején is így volt, tudott róla).
Tudom, egy kapcsolatot nem lehet pár mondat alapján elemezni és értékelni, de mégis ebben kérem segítségét.
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Egy ilyen hirtelen szakítás valóban megterheli az embert. Megértem, hogy mély érzelmi hatással volt Önre. Ilyen esetben mindent kétségbe vonunk, elgondolkozunk azon, hogy mi milyen hibát követhettünk el, vagy esetleg mit kellett volna másképp tennünk. A leírása alapján feltételezhetően lehettek valódi problémák Önök között, amelyeket nem oldottak meg. Sajnos azt, hogy mennyire haladtak gyorsan, vagy ez kinek és milyen formában volt megterhelő, nem lehet megmondani ennyi információ alapján. Azt írta levelében, hogy rendszeresen jár pszichológushoz és ha jól értettem jelenleg is aktív pszichoterápián vesz részt. Javaslom, hogy beszéljen pszichológusával a történtekről, hozza be a közös terükbe mint témakör. A megemlített magyarázatokat mindenképp beszéljék át, ha van lehetősége, akkor ne egyedül töprengjen rajtuk.
Jó napot kívánok!
Olyan helyzetbe kerültem hogy rádöbbentem évekkel ezelőtt hogy meleg vagyok. Most van az első meleg párkapcsolatom már 7 hónapja.
Sajnos nem tudok bízni a páromban, ok nélkül és egyfolytában azt nézem melyik közösségi oldalon mikor volt elérhető.5 percenként nézem és ha látom elérhető akkor már aggódok hogy kivel beszél mert nekem nem irt 1 órája.
De nagyon szeret, mutatja és mondja is.
Ennek ellenére mindig azt hiszem mással beszél.Mit tudnék tenni?
Előre is köszönöm a válaszát
Kedves Patrik!
Köszönjük a levelét!
Leveléből nem derül ki, hogy honnan táplálkozhat a féltékenysége, például adott-e okot erre partnere korábban, vagy esetleg Önnek volt negatív tapasztalata más kapcsolatában, stb. Emellett ahogy a melegségéről ír, az az érzésem, hogy ezzel a gondolattal nem sikerült teljesen megbírkóznia, nem tudta személyiségébe megfelelően integrálni meleg identitását. Véleményem szerint érdemes lenne pszichológus segítségét kérnie ebben a folyamatban, illetve támogatásával választ kaphatna a féltékenységének megjelenésével kapcsolatos kérdéseire is, melyek megválaszolásával a féltékenységre irányuló érzései és gondolatai oldhatók lennének.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok!olyan kèrdésem lenne hogy a párommal 2éve vagyunk együtt abból 1.5ève együtt èlünk ès normális e hogy mindennap 4-5szexet igènyel de minimum 3at.ő 30èves èn 35.szex után le sem lankad a pènisze…nem szed semmilyen gyógyszert sem drogokat sem pedig potencia növelőt..amikor egésznap együtt vagyunk állandóan merevedése van.engem ez már kezd zavarni ès kimeríteni…volt mikor beszéltünk róla hogy csökkentjük nem erőszakoskodott de agresszív lett a viselkedése.ha meg van a napi 3 akkor kenyérre lehet kenni.szeretném kielégíteni de ez olyan mintha kielègítetlen lenne…minden szexnèl elèlvez és mindig van ondója is.azt mondja azért ilyen mert szeret.próbáltam lefárasztani fizikai munkával hátha akkor kevesebb lesz az igènye de nem.nem tudom mi tèvő legyek de így kevésnek érzem magam hozzá és valahol úgy gondolom valami betegsége van.köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján felmerül a kérdés bennem, hogy a túlzott szexuális vágynak vajon mi lehet a funkciója a párja életében. Érdemes lenne vele beszélgetni arról, hogy feszültség, stressz hatását hogyan tudja ő magában feloldani (pl. amikor nem volt párkapcsolata), jelenleg milyen feszültségek érik őt, az előző kapcsolataiban ugyanilyen sűrűn igényelte-e a testi érintkezést, hogyan tudja kifejezni ő a szeretetét, Önnek milyen programokra, gyengédségre, szeretetre lenne igénye, milyen jövőbeli terveik lennének együtt stb. Amennyiben a párja is szeretné, hogy megtalálják erre a viselkedésre az okokat, illetve a megoldást, szexuálpszichológus szakember felkeresése lenne javasolt.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne megtekintenie, sok hasznos információt talál bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliHogyan tudnék normális életet élni?
Rádöbbentem hogy az egész életem el lett rontva.
Az élet legtöbb területén gátolt vagyok.
Csak kudarcos kapcsolataim voltak.
Félbehagyott iskolák. Pár hónapos, hetes munkahelyek. Rájöttem hogy így már fel se fognak venni sehova.
Volt hogy felvettek volna de nem mentem el mert rástresszeltem.
Az a legrosszabb hogy fel se fogom a tetteim, döntéseim következményeit, csak jóval késöbb. Mintha valami értelmi fogyatékosságom lenne.
Sose lesz családom, arról már lemondtam, semmi örömöm az életben.
Szerintem valami korai lelki sérülés következménye ez az állapot. Megéri vajon leélni így egy életet?
Látom hogy másoknak milyen egyszerű az élet, én meg dolgozni se tudok huzamosabb ideig, mert előjön valami lelki bajom.
Anyáméknál élek és valószínűleg életem végéig velük fogok élni, de lehetséges ha majd meghalnak akkor utcára kerülök, vagy eltart majd valaki, mert bárhogy próbálom nem tudom megoldani az életem. Egyszerű munkakör ellátása is nehézkes nekem, sok ember között.
Sokáig álom világban éltem azt hittem azért mert van egy érettségim azzal bármilyen munkára felvesznek. De látom hogy mindenhova szakma kell és sok sok munkatapasztalat.
Előfordulthat, hogy a személyiségem zavartan fejlődött? Egyszerűen nem tudnám ellátni magam ha saját lábra kéne állnom. El tudnék költözni a szüleimtől albérletbe, de oda is folyamatos munkaviszony kell, a munkához jó szakma, esetleg diploma, ahhoz hogy munkám legyen nem szabad rövid munkaviszonyokkal rendelkezni, mert be se hívnak.
Ahhoz hogy párkapcsolatom legyen szükség van arra hogy a partner lássa hogy képes vagyok megállni a lábamon és dolgozok.manapság már a randi is egy állásinterjú. Vagy nemtudom nem volt még párkapcsolatom, csak szex. És késöbb már nehéz lesz társat találni ha nem volt még kapcsolatom.
Könyebb lenne ha rendelkeznék jogosítvannyal, bővülne a lehetőség, de anno megbuktam rajta kétszer.
Ezekre rá döbbenek de már késő. Az oké hogy elmegyek pszichológushoz, de ő se oldja meg az életemet és nekem pont ezzel van problémám, hogy nincsenek módszereim arra, hogyan kéne tudatosan, felépíteni, vezetni az életemet. Szakmát tanulni, bejárni szorgalmasan végigcsinálni. Nem otthagyni, mert épp rossz kedvem van. Azon csodálkozom a családban mindenki szorgalmas, sok ideje dolgoznak egy munkahelyen, önálló életet élnek. Apám élsportoló.
Pedig mindenki azt mondja ránézésre értelmes ember vagyok.
Szüleimen igyekszek nem élősködni, ami pénz összejön a betanított munkákból abból költök. Ez is olyan lehangoló, hogy csak ilyen munkákat tudok vállalni, olyan emberek között akiknek szintén hasonló problémáik vannak. Általában olyan munkahelyek ezek, ahol mások is kevés időt töltenek el.
A pszichológia mit mond erre?
Hogyan leszek így önálló, párkapcsolat, család?
Mások akik képesek ezekre, hogyan csinálják? Karrier, önálló életvezetés. Így nevelték őket kisgyerek koruk óta?
Egyébként nekem fogalmam sincs milyen foglalkozás lenne való nekem.
Ha ismerkedek valakivel mindig kérdezik mivel foglalkozok.
Nem bízok magamban, gyakran szembesültem azzal, hogy mások mindent jobban tudnak nálam.
24 éves férfi vagyok.
Kedves levélíró!
Köszönjük a megkeresését!
Átlépve a felnőtt kor kapuját számos olyan problémával nézünk szembe, amik nehéz döntéseket kívánnak meg tőlünk. Ilyen például a szülőktől való függetlenedés, pályaválasztás, elköteleződés, stabil kapcsolatok és párkapcsolatok kialakítása. A választások variációja akár végtelen számú is lehet, emiatt a jelen helyzetben egyre nagyobb bizonytalanság és frusztráció ölthet testet, ami akádolyozza a pozitív jövőképet és tervezőképességünket.
Abban teljes mértékben igaza van, hogy egy pszichológus nem fogja megoldani az Ön problémáit, viszont segíthet abban, hogy választ kapjon az Önben megfogalmazódó kérdésekre. (“Hogyan lehet normális életet élni?, Mit rontottam el?, Hogyan kellene másképp csinálni?, Miért nem tudok kitartani a munkahelyeken?, Miért adok fel mindent hamar?”, stb.) Megválaszolásuk mentén pedig egyre jobban megismerhetné önmagát és megtalálhatná az Önben rejlő lehetségeket és erőforrásokat, melyek utat mutatnának a jövőjére nézve.
A megjelenő negatív én- és világkép, az élet értelmének megkérdőjelezése és az eddigi kudarcok miatt véleményem szerint minél előbb szakemberhez kellene fordulnia.
Erre lehetőséget nyújt weboldalunk, de a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban is érdeklődhet.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Tanácsadó!
45 éves, 20 éves házasságban élő, 2 gyermekes nő vagyok. Külföldön élek, nemrég munkahelyet váltottam. Emellett férjem és köztem is egyre mélyült a szakadék:rengeteget aláz, bánt szavakkal évek óta, számos közös döntésért, vagy apróbb dolgokért is, ha balul sülnek el, engem hibáztat, érezteti, hogy neheztel rám. Ha társaságban felszabadultan viselkedem, utána négyszemközt mindig erősen, sokszor trágár módon kritizál.
Sajnos most már a gyerekek előtt is (12,17 évesek). Több éve nincs szexuális együttlétünk sajnos, mely részéről maradt el, a folyamatos elutasítások miatt én külön hálószobában lakom, köztünk sajnos minden testi kontaktus megszűnt (ölelés, simogatás stb.). Sajnos elértünk odáig, hogy én elválnék.
Az utóbbi években felrűnt egy személy az életemben,akihez lelkileg egyre közelebb kerültem, kerülök. Nagyon nagy hatással van rám, amit magam sem értek…mivel, ez a személy azonos nemű velem. Sokszor a gyerekek mellet, ez a barátnőm ad erőt, hogy felkeljek, dolgozzak, éljek. Olyan érzéseim vannak felé, mint a szerelem, vagy valami jó értelemben felkavaró…de ez több, mint barátság. Ijesztő, de valahol megnyugtató is ez az érzés számomra…mindketten heteroszexuálisak vagyunk (tudtommal), nekem nem volt semmilyen külső, szeretői kapcsolatom a házasságom alatt. Mégis olyan fizikai-kémiai vibrálást érzek kettőnk közt a barátnőmmel, olyan felszabadító, egyben biztonságos, otthonos a vele töltött idő, mint még senkivel. Én – végre önmagam lehetek vele. Azt gondoltam egy éve, hogy csak a rossz párkapcsolatom miatt keresek máshol törődést, 1-2 hönap és elmúlik ez az érzés. De nem múlt el…sőt. A szégyent, lelkiismeretfurdalást félretéve, lehet, hogy ez vagyok én? A nőkhöz vonzódom és ez is volt részben velem a baj az elmúlt húsz évben? Mit tehetek, hogy megtudjam a választ?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján nehéz ennyi információból pontos válaszokat adni, hogy vajon mi miatt érezhet így a barátnője iránt. Úgy gondolom, hogy a férje részéről való szóbeli bántalmazás, a házas élet, s a gyengédség hiánya, valamint a barátnőjétől kapott figyelem, s érzelmi támogatás lehet mindezek hátterében, ami miatt ez az érzelmi kavalkád kialakulhatott Önben. Gondolja végig, hogy milyen dolgokat hiányol a jelenlegi életében, mire vágyik, kitől kaphatná ezeket meg, más férfiak vajon felkeltik-e az érdeklődését, korábban érzett-e már hasonlót más nők iránt stb.
Ebben szexuálpszichológus szakember is segíthetne Önnek, javaslom, hogy keressen fel ilyen végzettségű szakembert, sokan online formában is dolgoznak.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliNagyon egyedül érzem magam és sok nehézség van a házasságomban
Kedves Csilla!
Köszönjük a levelét!
A házassági nehézségek és az ennek nyomán megélt társas magány jelentős problémákat okozhat a mentális egészségében. A rövid megfogalmazása alapján ennek okára és formájára nem derült fény, ezért úgy gondolom, hogy pszichológus segítségét kérve érdemes lenne ezeket a problémákat kissé kibontani, részletesen átbeszélni, majd egy adekvát megküzdési formát keresni a megoldásukra.
Oldalunkon én is és kollégáim is állunk rendelkezésére a fent említett folyamat segítésében, ha erre azonban nincs mód, akkor a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudja pszichológussal felvenni a kapcsolatot.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
33 év után elvaltam lett egy új elettarsi kapcsolatom 6 év után most januárban lemaradtunk. Nem tudom mi történt nem tudom feldolgozni. A férjem bekulne de úgy érzem hogy képtelen vagyok. Boldogtalan vagyok nem tudom mi tévő legyek. Úgy érzem tarsfugo lettem nem tudok szabadulni az erzeseimtol. Köszönöm szépen.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nehéz lehet Önnek, hogy ezek a negatív érzések uralják a mindennapjait. Levele alapján valószínűsítem, hogy az élettársával való kapcsolatát még nem tudta lezárni, elgyászolni. Ebben tudna segíteni Önnek pszichológus szakember, amíg ez nem történik meg, addig nehéz lehet egy új (vagy régi) kapcsolatba belemennie. Munkacsoportunkban Pergel-Száraz Cintia kolléganőmet ajánlom, aki gyásztanácsadó, s családterápiás képzést végzett is, online is végez konzultációt.
Az alábbi bejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliMinden nap azon gondolkozom hogy mit csinaltam rosszul. Nem igazan vannak barataim. Nem igazan tudok kommunikalni az emberekkel. Leginkabb ha beszelek a negativ dolgokra mutatok ra.. pl ha valamit csinalhatnank jobb modszerrel.. nos nem hiszem hogy ezt a munkahelyemen jo szemmel nezik. A munkatarsaimmal sincs tul jo viszonyom. Nem igazan ertem oket.. es valoszinuleg ok se engem.. minden napomat azon ragodva toltom hogy vajon mit gondolnak masok rolam.. vagy mit mondanak a hatam mogott.. minden egyes rossz lepesem a vegletekig elemzem es alig alszok ejszaka utana meg van hogy 14-16 orat egy huzamban az agyba toltok.
Pl legutobb a szuletesnapomon kozzetettem egy posztot amiben le irtam h halas vagyok azoknak akik segitettek el jutnom oda ahol most vagyok.. es egy ket embernek el kuldtem uzenetben is. Utana azon ragodtam hogy vajon most ok mit gondolnak rolam.. azt h egy segg nyalo vagyok vagy tudjak azt hogy ezt tenyleg igy gondolom es csak ki mondtam amit erzek..
Elnezest ha nem tul jo a megfogalmazasom. 12 eves korom ota angliaban elek igy nem mindig fejezem ki magam helyesen.
Kedves Vivien!
Köszönjük a levelét!
Véleményem szerint a negatív hangulata, világképe és az önmagáról alkotott negatív kép az alvási nehezítettséggel és a gyakori rágódással társulva depressziós tünetek felé mutathat. Egy pszichológus segítségét kérve jobban megérthetné önmagát, a gondolkodását, érzéseit, el tudná fogadni ezeket, anélkül, hogy erős bírálatokat fogalmazna meg magával szemben, és negatív látásmódja is sokat javulhatna.
Oldalunkon erre online lehetőséget tudunk biztosítani, de személyes terápiában is részt vehet, ha van erre lehetősége a lakóhelye közelében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
