Jó napot kívánok.
Szeretnék egy kicsit bemutatkozni,Férjnél vagyok. 24 éves vagyok,van 2 gyönyörű kisfiam egy öt éves és másfél éves,nekem a gyerek korom problémás volt,édesapám alkoholista volt amiből kifolyólag agresszív,pl.:5-6 éves lehettem mikor anyukámat le akarta szúrni,de oda tartotta a kezét és kis híjján az ujját vágta le,amiből kifolyólag anyukám a kezét kevésbé tudja hajlítani,7 éves koromban bátyámnak elakarta vágni a torkát de ő lenyomta a kezét és így két vágást csinált a mellkasán,én ezt mind végig néztem. Szeretném tudni hogy összefüggésben áll-e a gyerekkoromban át éltek a mostani problémámmal. Van egy visszatérő álmom,mégpedig hogy valamelyik szerettem meghal a szemem láttára,volt hogy édesanyámmal álmodtam ezt gyakrabban a férjemmel,tegnap este viszont a másfél éves pici fiammal ,és ilyenkor sírok és egész nap nyomott napom van,érzékeny vagyok ettől egész nap.Rettegek még a gondolatól is,és gyakran gondolok ezekre,sokszor megfordul a fejembe mikor a férjem viszi le a gyerekeket hogy vajon nem-e üti el az autó,vagy ilyen gondolatok jutnak az eszembe.
és van még egy dolog,mikor veszekszek pl.. a férjemmel,vagy a testvérével,és olyan szinten kiakadok,akkor elkezdek fulladni,kapkodom a levegőt és nehezen nyugtatom le magam,és csak akkor marad abba,segítségét szeretném kérni,hogy ezek a problémák mit lehetnek,mitől,és hogyan tudnám ezeket megszüntetni? előre is köszönöm a segítségét,és válaszát.

Jó napot! Olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy barátom 3 évig volt drogfüggő. Hála istennek a család, barátok és egy pszichiáter segítségével abba hagyott mindent. Viszon gyógyszereket kell neki szednie, amiket abba szeretne hagyni.
Már az első héten sem volt semmi nehézsége az abba hagyással. Nem érzi szükségét a gyógyszerek folytatásának, emellett jelentkeztek neki mellékhatások is.
Elmondta a pszichologusának is de neki a válasza az volt, hogy olyan mellékhatásról még nem hallott (pedig benne van a gyógyszertájékoztatóba. Azt is mondta, hogy ez a valóság és nem kell elhinni mindent ami le van írva.
Semmiféleképpen nem akarja se csökkenteni a gyógyszerét se abba hagyni a pszichiáter.
A kérdésem az lenne, hogy lehetne csökkenteni és abba hagyni a gyógyszerek szedését.
Elenium 5mg este 1x
Tegretol CR 200 mg 2x naponta (reggel este)
Tialera 12,5mg 2x naponta (reggel este)
Válaszát előre is köszönöm.

Jó napot kívánok!
22 éves lány vagyok, és már egy ideje gondolkodok azon, hogy pszichológus segítségét kérjem (családtagok is ajánlották). Évek óta visszatérő szorongásom van (van amikor hónapokig nem jön elő), és gyakran vagyok nagyon lehangolt (ez is időszakos). A szorongáshoz, pánikhoz hozzátartozik a refluxbetegségem; nagyjából másfél évvel ezelőtt napi szinten fájt a hasam, hányingerem volt, emiatt pedig folyton pánikoltam/halálfélelmem is volt. Körülbelül fél évvel ezelőtt pedig nagyon sokat ingadozott a hangulatom. Volt olyan, hogy reggel sokáig sírtam, majd még aznap kicsit később teli voltam energiával, boldog voltam, a nap végén pedig megint sírtam. És közben azt éreztem, hogy senki nem ért meg, és én így nem tudok létezni. Ez mérséklődött azóta, viszont néha még előfordulnak hangulatingadozások. Mostanság főleg azért, mert nehezen engedek el dolgokat, például ha kritizálnak, vagy igazságtalanok velem, és a múlton se tudok könnyen továbblépni. És amit még problémának érzek ( és a párom is mondja folyton), hogy rengeteget kritizálom magam, azt érzem nem vagyok igazán jó semmiben, nagy nullának érzem magam és elhiszem, amikor valaki negatív kritikával illet. Ez vagyok én, egy bonyolult személyiség, és ezen szeretnék végre változatni. Mit kellene tennem?
A választ előre is köszönöm!

Tisztelt Cím!

Az utobbi idoben ugy erzem nem erdekel semmi es allandoan faradtnak erzem magam de leginkabb lelkileg. Meg csak 24 eves vagyok elottem az elet mondjak sokan viszont ez igy furan hangzik de nincs kedvem az elethez igaz barataim nincsenek csak egy de az is inkabb egy mergezo kapcsolat szinte csak azert beszelgetunk egymassal mert neki sincs mas..
Sok fiu erdeklodik irantam de mindig megfutamodok az elso szexualis elmenyem nem volt jo, igy veszitettem el a szuzessegem hogy annak a fiunak csak azt kellett aztan dobott is. Azota undorom a szextol nem mondom hogy nem lennek ra kepes de megvagyok nelkule. Igazabol a fiuk se izgatnak mar. Egyedul anyukam es a kutyam erdekel. De sokszor gondolkodtam mar hogy igy mi ertelme az eletemnek celok nelkul, ha egyszer nincs kedvem semmihez es ugy erzem ez egyre csak rosszabb lesz. Mindenkivel ellenszeves vagyok amiota ez van. Es semmi jora nem tudok koncentralni

Remelem van segitseg!A valaszt elore is koszonom!

Nevtelen szeretnek maradni.

Sokat idegeskedem az edzés/fogyókura miatt

Sokat idegeskedem az edzés és a fogyókúra miatt magam.
Ha kihagyok egy nap edzést akkor már idegeskedem

Tisztelt Doktor úr!

2 évig szedtem Olwexyát, de extrém módon megemelte a vérnyomásom,abba kellett hagyni. Újra szednék gyógyszert. Létezik itthon olyan gyógyszer, mely egyrészt nem okoz vérnyomásemeledést , másrészt nem növeli az étvágyat/ nem okoz súlygyarapodást? Ha igen,melyek ezek?

Köszönettel.

T.H.

Kedves Szabó Lili!

4 éve nem tudok ki lépni a szakítás gyászából. Az első szerelem volt, melynek vége lett akkor amikor már éreztem, hogy ebben a szerelemben egyedül maradtam. Az utána lévő párkapcsolataim idején is csak az első szerelem járt az eszemben és úgy érzem minden párkapcsolatomat felemészti legyen az jó vagy egy rossz párkapcsolat. Pontos időszakok vannak amikor a gyász felülemelkedik rajtam és lelki fájdalmakat okoz. A kérdésem, hogyan küzdhetnék meg, hogyan oldozhatnám fel a gyászt. A lelkem egy kis darabja szeretne reményt, mert úgy érzi van. Vágyom arra, hogy a múltban merengjek de közben buzgón tervezem jövőmet. De csak a sajátomat. Más embert nem látok 1 emberen kívül. Mik azok s technikák, megoldások amik feloldozhatnák azt a részt ahol ez a gyász ülepedett le?!
Köszönöm válaszát és megértését!

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Egy alvászavar problémával fordulnék önhöz. A probléma 4 napja gyötör, hajnal 3 előtt nem tudok elaludni, pedig mindent megteszek azért, hogy ez sikerüljön: egyre korábban fekvés (tegnap éjfélkor), nem nézek izgalmas filmet, olvasok, keresztrejtvényezek, minden nap sportolok és minimum másfél órát sétálok a szabadban. A délutáni szandival nincs baj, könnyen elalszom és nagyon jól esik. Amikor este próbálok elaludni, folyamatosan a múlt problémai jönnek elő: a családom, a szakításom életem szerelmével, a hibáim, stb.. általában annyira felhúzom magam, hogy egy rövidet sírok, aztán abbamarad, de tudom, hogy ezek a negatív gondolatok a fáradtság miatt vannak, de akkor miért nem tudok aludni? A karantén miatt kitolódott éjjel fél 2-2re az elalvásom, de nem volt vele probléma. Remélem tud valami plusz tippet adni. Azért nem fordulok hosszabb távra pszichológushoz ezért a problémáért, mert már vizsgaidőszakban is átéltem egy ilyet, és magától elmúlt, de akkor az a 2 hét borzasztó volt, és nem tudnám megint átélni.
Üvdozelttel és köszönettel:Réka

Tisztelt pszichológus Úr/Hölgy!

Nemrég ért véget egy hat hónapos ismerkedésem, egy hölggyel. Közösen döntöttünk abban, hogy nem folytatjuk tovább, habár én mindenképp szerettem volna. Az utolsó beszélgetésünk során megbeszéltük a problémát és kiderült, hogy a hölgy érezte, hogy kezd komolyodni a kapcsolatunk és ettől teljesen megváltozott a természete. Teljesen elzárt magától, nem beszélt velem, ha beszélt is akkor rettenetesen röviden és elhidegülten. Olyan érzésem volt, mintha utálna, pedig semmi rosszat nem tettem ellene. Az ismerkedésünk vége előtt szünetet kért, két hétig tartott és ez idő alatt rettenetesen ideges voltam. Aztán eljött a pillanat, hogy megbeszéltük a dolgokat. Elmondta, hogy nincs önbizalma sem, hogy lehet soha sem lesz képes egy kapcsolatra. Tudom, hogy felém is ugyan úgy érzett, mint én. A korábbi kapcsolataiban is ez volt a problémája, hogy megváltozott a természete, méghozzá gyökeresen. Aztán amikor véget ért az én előtti kapcsolata, és egyedül volt, akkor érezte magát igazán jól és most is ezt szeretné. Annyit még elmondanék, hogy az utolsó beszélgetésünk során panaszkodott hányingerről, amikor a kettőnk közti dolgokról beszéltünk. Már korábban is voltak ilyen jellegű gondjai, hogy hány ingere volt, ami csak úgy szimplán jelentkezett. Most is úgy lesz, hogy kell neki pár hónap, mire régi önmaga lesz és talán újra kezdhetném vele. A kérésem pedig az lenne, hogy tudnék e kapni valami tanácsot, magyarázatot a viselkedésére, amivel segíteni tudnék a hölgyön, hogy rendbe jöjjön magával, megbízzon bennem és újra szerethessem őt.

Üdvözlöm!
Évek óta egyik plátói szerelemből esem a másikba. Úgy érzem bekerültem egy ördögi körbe, amiből nem tudok kiszállni. A viszonzatlan szerelmek örömforrásként jelennek meg az életemben, a szenvedéssel és a vágyódással együtt. A fennálló helyzet miatt úgy érzem nem vagyok képes egy párkapcsolatra, mivel, akire vágyom úgyse kaphatom meg soha.Az évek során meggyőztem magam arról, hogy nekem ez jutott és el kell fogadnom, mert nem lesz változás.
Mi lehet ezeknek a gondolatoknak az oka? Hogyan tudnék ennek véget vetni?
Köszönöm a választ!

Boldog házasságban élek 8 éve és már lassan 12 éve vagyunk együtt a párommal. Kedves, gondoskodó, a szexuális életünk is príma. De mindig is vonzottak a durvább férfiak, a kikötözős szex, az, hogy egy férfi uralkodjon rajtam, ne társa, hanem tulajdona legyek. A társadalom és a családom által tabunak tekintett dolgot persze sosem vállaltam fel. Ráadásul egy kis városban élek, ahol az ilyen dolgok teljesen elfogadhatatlan. Így ismertem meg a férjem, aki csodálatos. De némely vágyam nem elégíti ki. És nem is akarja. Beszéltem vele erről. Eddig nem is volt baj, hiszen elnyomtam magamban.
De nem olyan rég megismertem valakit, aki pont az a domináns férfi, akire mindig is vágytam. Csak beszélgetünk,sosem találkoztunk még és az online találkozás is véletlen volt. Nem egy randioldal vagy hasonló.
Rögtön éreztük, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk.
Minden szexuális vágyunk, gondoltunk megegyezik. Minden képes lennék megtenni, amit kér tőlem. Félek, ha jobban belemegyek ebbe a dologba, baj lesz belőle.
Engem kicsit kezd felőrölni ez a dolog…… Testileg és lelkileg is. Akarom ezt a másik embert és fáj, hogy nem lehetek az övé. Annyira akarom azt a mást, amire mindig is vágytam, de itt van egy ember, akit szeretek és akivel 12 éve együtt vagyok.
Nem tudom, hogy éljem a megszokott módon az életem, vagy válasszam azt, amiért a világ és mindenki megvet majd…. Egy Domináns-alárendelt kapcsolatot.

A beszélgetéseink persze nem tartanak ott, hogy elhagyjam a férjem, de mindketten tudjuk és érezzük, hogy gyorsan haladunk afelé, amikor már a beszélgetés nem lesz elég.

Az lenne a kérdésem, hogy normális dolog ez, hogy ezek az elfojtott vágyak ilyen intenzíven törnek elő. Hogy szívesen lennék a szolgája egy gyakorlatilag majdnem ismeretlen embernek? Hogy elgondolkoztam azon, mi lenne, ha az eddigi életem feladnám és csak az ő tulajdona lennék?

Minden olyan természetes és normális vele. Olyan, mintha az eddigi életem meg sem történt volna.

Köszönöm előre is a választ!

Tisztelt Dr.!

Lenne egy nagy magánjellegű problémám, sajnos. Bele is kezdenék! A problémám az párkapcsolati probléma. A jelenlegi élettársammal 6 éve vagyunk boldog párkapcsolatban (gyermek nincs). És az életünkben pár hónapja egészen konkrétan a szomszédunkban új lakó költözött, egyedül mivel egykori párja bántalmazta lelkileg ezért költözött el! Aki nem más mint, a egyetemi ex. párom akivel 4 évig éltem együtt, és majdnem született gyermekünk is csak sajnos elvetélt, és nem ez volt a gond. Hanem azért mentünk szét mert másfelé vittek az útjaink. Rögtön újból megtaláltuk a közös hangot, jó érzés újra együtt lenni, jó érzés beszélgetni, és egymás közelébe lenni. És annak ellenére, hogy boldog párkapcsolatban élek, még is úgy érzem, hogy nem teljess az ami most van és, hogy hiányzik valami vagy valaki. Ha együtt vagyunk (pl.: kutyasétáltatás az ex. hölgyel ez a érzés nincs). Egyébként meg szorongás érzetem és agodalmam valamint szomorúságom van egyszerre ha nem találkozunk vagy nem beszélünk. Kérdésem, hogy ez miért van? Mitől alakult ki? Hiszen ezt már lezártuk. Tudom, hogy ilyet felejteni nem lehet csak temetni… de még is most ez miért így van?

Tisztelt pszichológus Úr/Hölgy!

Nemrég ért véget egy hat hónapos ismerkedésem, egy hölggyel. Közösen döntöttünk abban, hogy nem folytatjuk tovább, habár én mindenképp szerettem volna. Az utolsó beszélgetésünk során megbeszéltük a problémát és kiderült, hogy a hölgy érezte, hogy kezd komolyodni a kapcsolatunk és ettől teljesen megváltozott a természete. Teljesen elzárt magától, nem beszélt velem, ha beszélt is akkor rettenetesen röviden és elhidegülten. Olyan érzésem volt, mintha utálna, pedig semmi rosszat nem tettem ellene. Az ismerkedésünk vége előtt szünetet kért, két hétig tartott és ez idő alatt rettenetesen ideges voltam. Aztán eljött a pillanat, hogy megbeszéltük a dolgokat. Elmondta, hogy nincs önbizalma sem, hogy lehet soha sem lesz képes egy kapcsolatra. Tudom, hogy felém is ugyan úgy érzett, mint én. A korábbi kapcsolataiban is ez volt a problémája, hogy megváltozott a természete, méghozzá gyökeresen. Aztán amikor véget ért az én előtti kapcsolata, és egyedül volt, akkor érezte magát igazán jól és most is ezt szeretné. Annyit még elmondanék, hogy az utolsó beszélgetésünk során panaszkodott hányingerről, amikor a kettőnk közti dolgokról beszéltünk. Már korábban is voltak ilyen jellegű gondjai, hogy hány ingere volt, ami csak úgy szimplán jelentkezett. Most is úgy lesz, hogy kell neki pár hónap, mire régi önmaga lesz és talán újra kezdhetném vele. A kérésem pedig az lenne, hogy tudnék e kapni valami tanácsot, magyarázatot a viselkedésére, amivel segíteni tudnék a hölgyön, hogy rendbe jöjjön magával, megbízzon bennem és újra szerethessem őt.

Szeretnék segitséget kérni..van helyzet mikor jol kezrlem àltalàban..de tobbszor tobb esetben..idegesitenek az emberek es fusztralnak….vagy neha egy egy hangosodò hang is zavar..