Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt DrNő!
Évek óta járok egy pszichológus hölgyhöz. Sokat segített már nekem nagyon hálás vagyok neki… Viszont ami nem hiszem hogy normális hogy rengeteget gondolok rá…Nincs nap hogy ne jutna eszembe hogy mit csinálhat most… Hogy lehet sőt ami teljesen értetlen hogy elképzelem milyen mint “civil ember” hogyan főz, neveli a gyerekeit szeretkezik stb…Keressek másik szakembert? (bár nem szívesen ő már mindent tud rólam és nagyon nehezen tudtam megnyilni) Tőle nem szeretném megkérdezni hogy normális-e lehet kellemetlenül érintené és még ő tenne ki…
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Mindenképp javaslom, hogy beszéljen neki erről. Ez egy természetes dolog a pszichoterápiás kapcsolatban, amit önmagán észlel. A pszichológusa nem fog ezen meglepődni. Sőt, van olyan terápiás irányzat, ahol ez kiemelten fontos (pszichodinamikus irányzat) – ebben az irányzatban a terápiás kapcsolatról való beszélgetés fontos, a terápiás folyamatot elősegítő szempont.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Tisztelt Pszichológus!
Nyolc éve vagyok szerelmes a férfiba, aki a második férjem három éve. Mindkettőnknek a második házassága, nekem három felnőtt gyermekem van (már önálló élete van mindnek), neki kettő, egy fiú és egy tinilány. A szeretet, vonzalom, szerelem mindkét oldalról rendben van, de az első perctől kezdve nagyon nagy befolyással volt a férjemre az első felesége, és mivel a férjem remek édesapa és sok időt tölt a gyerekeivel, az ex-feleség a gyerekek okán nagyon sokszor belelépett a életembe, a programunkba, etc. Meg is mondta a férjemnek, hogy ha engem megtart, el fogja veszíteni a gyerekeit, és ennek megfelelően próbálta a gyerekeket hangolni.A férjem sosem tudott kiállni az érdekeinkért a volt felesége ellenében, sőt, a gyerekek érdekében sem, pedig az ex-feleségnek akadt jó pár nehezen magyarázható dolga: például a gyerekeit nyaranta alig látta, a kicsik egy hetet nálunk voltak, utána öt napot a nagymamánál, és így két hetente két napra látták az anyjukat; a kisfiú 11 éves koráig augusztus végére rendre újra bepisilt. A férjem mindig azt mondta, hogy majd nőnek a gyerekek, és így egyre kevesebb lesz a kontakt a volt feleséggel. Ez akár alakulhatna is így, de közben a probléma változott: a most 17 éves lányka már évek óta egyre erősebben átvette az édesanyja attitűdjét. Sajnos teljesen kendőzetlenül próbál engem kiutálni az apja életéből. Bár mostanában ritkán jön hozzánk, de a viselkedése kritikán aluli. Évek óta nagyon szemtelen, elfelejt néha köszönni, most azonban már a láttamra el is fordította a fejét.
Elvesztettem a türelmemet, a hitemet, és elköltöztem. Véleményem szerint nonszensz, hogy egy apának a második felesége és a gyereke között választania kell, és az is nonszensz, hogy nem lehet megkövetelni bárkitől, aki az ember házába belép, hogy minimum tiszteletet mutasson. Korábban már két párterapeutánál is voltunk, akkor kezdtek a dolgok alakulni, a férjem elkezdett határokat szabni a lánykájának, de aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Ön mit gondol, létezik olyan, hogy valaki sosem válik le az első feleségéről? (Romantikus érzelmek nincsenek, abban biztos vagyok). A férjem állítja, hogy mostantól kezelni fogja a helyzetet, de a barátaim szerint erre semmi esély. Ön mit gondol? Van annak elvi esélye, hogy elkezdi megfelelő módon kezelni a lányát? Már nagyon elfáradtam, rengeteg energiám van ebben a kapcsolatban, sok mindent elengedtem, amit korábban fontosnak tartottam, de nem gondolom, hogy az utálat tárgya szeretnék lenni egy életen át, csak mert a férjem lánya és exe nem emésztette meg, hogy már velem él és engem szeret.
Köszönöm a választ előre is!
Kedves Judit!
Köszönjük a levelét!
A fent leírtak alapján nagyon nehlz helyzetben van, s megértem, hogy ebben a helyzetben elfáradt, dühös és elkeseredett. A korábbi párterápia eredménye talán azt bizonyítja, hogy van változási potenciál a férje részéről, de ő is nehezen tudja a jelen helyzetet kezelni. A két oldal közé szorult, ahol szeretne mindenkinek megfelelni, de ez számára most nem megoldható akadály. Emiatt úgy gondolom, hogy érdemes lenne újra kezdeniük/folytatniuk a párterápiát, s a sikerek elérésével váltani egy szupportív/támogató terápiára, mely tudná Önöket segíteni az eredmények fenntartásában és a további nehézségek kezelésében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok!
Segítségre van szükségem.10 éves a gyermekem,soha nem éltem együtt az apukajaval.Tegnap előtt a kislányom félve olyan kérdést tett fel nekem, hogy apukája miért fényképezi a nemi szervét fürdés közben? Miért visz vörös rózsát valakinek? Apának nem én vagyok a legfontosabb? Sajnos én kiadtam a kérdéseken, Mert tartottam korábban a volt páromat annyira intelligens embernek hogy ezeket tudja normálisan kezelni.Sajnos 15 év alatt jöttem rá, hogy egy antiszocialis,psichopataval van dolgom.Lelki terrorban tartott mindig is.A mi kapcsolatunk ez a se veled se nélküled volt.A nemi szerv fenykepezese volt ami kiverte a biztosítékot.Megigertem a lányomnak hogy nem mondom el az apjának,de ezt már nem tudtam magamban tartani.Próbáltam ma vele leülni és megbeszélni,a kislányom most hétvégén ott volt nála.Atmentem hogy üljünk le,a gyerekbe kérdések vannak, beszéljük meg.Nem lehetett, üvöltött velem és kidobott a lakásából.Kèrem segítsenek mi a helyes ebben a helyzetben.A 15 év alatt annyira megnyomorított lelkileg , önbizalom hiányos lettem,de most a gyerekekről van szó!
Köszönöm szépen!
Tisztelettel
Nagy Tünde
Kedves Tünde!
Megértem, hogy dühös és tehetetlennek érzi magát a helyzetben, ami véleményem szerint több kérdést is felvet. A legfontosabb talán azonban az, hogy kislánya ezek szerint látta is, ahogyan édesapja saját nemi szervét fényképezi. Ez mindenképpen aggasztó lehet, és érthető az is, hogy kislánya összezavarodott. Nagyon fontos lenne, hogy elsősorban az Ő érdekében tudjanak egymással higgadtan beszélni. Amennyiben erre egyáltalán nem lát lehetőséget, azt javasolnám, hogy keressen fel egy mediátort, akinek a segítségével ez könnyebben megvalósulhat. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az Ön által leírt eset kimerítheti a tágabb értelemben vett szexuális abúzus fogalmát, aminek akár jogi következményei is lehetnek, így akár a gyámhatósághoz is fordulhat ezzel a problémával!
Üdvözlettel:
Túri Márta
Üdvözlöm!
Nagyon szomorú és elkeseredett vagyok. 3 éve élek egy kapcsolatban,a párom alkohol gondokkal küzd. De nekem nem ez a problémám vele. Szeretném kérdezni hogy normális dolog az ha amikor csak teheti pornót néz? Még a munkahelyén is! Pedig azt mondja hogy nagyon szeret engem,és minden nagyon jó velem! Ez normális dolog? Mert nekem ez nagyon fáj,és úgy élem meg mintha megcsalna! Köszönöm válaszát
Kedves Judit!
Megértem, hogy fájdalmas lehet azzal szembesülnie, hogy párja pornográf tartalmakat néz. Ilyenkor nagyon sokféle érzés kavaroghat bennünk, a sértettségtől, dühtől kezdve az önvádlásig, hogy vajon mi mennyiben járulhattunk ehhez hozzá. Ugyanakkor mai világunkban ez egy egyre gyakoribb jelenséggé is válik. Mindenképpen azt javasolnám, hogy próbáljon meg nyíltan beszélni párjával arról, hogy Önnek ez egy rendkívül nehezen tolerálható helyzet. Ugyanakkor fontos lenne megismerni az ő motívumait is, vagyis, hogy számára mit is jelent a pornó, mi az, ami miatt fennmaradt ez a szokása. Ha úgy érzi, hogy önerejükből nem tudják feloldani az ebből kialakult konfliktust, feszültséget Önök között, akkor viszont mindenképpen érdemes lenne felkeresniük egy párterápiával foglalkozó kollégát.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Kedves Dr.Nő,
Problémám egy ájulással kezdődött, egészen addig a szorongás nem volt része a mindennapjaimnak. Ezt követően féltem egyedül otthon maradni, amit pozitív életszemléletemnek köszönhetően sikerült legyőznöm. Azonban ezután mégis felerősödött a szorongás, félelem érzés hogy bármiféle betegségem lehet,és a folyamatos agyalás. ( nagypapám időskori demenciában szenvedett, hallucinációi voltak) Nincs semmiféle tünetem, viszont félek hogy késöbbiekben bármi pszichés betegség alakulhat ki nálam. Bután hangzik, és tudom jól hogy felesleges ezen agyalnom de mégis van hogy folyamatosan jönnek ezek a gondolatok, rossz a közérzetem, furán érzem magam. Főleg a jelenlegi vírushelyzetből kifolyólag, a folyamatos otthonlevés is megnehezíti. Nagyon mozgásszegény életmódot folytattam, Elkezdtem sportolni hátha oldja a bennem lévő feszültséget. Segítséget szeretnék kérni, hogy mivel tudnám ezeket a félelmeket csökkenteni, megszűntetni? Előre is köszönöm segítségét!
Kedves Szabina!
Egy ájulás valóban ijesztő lehet, és könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a későbbiekben kialakuljon az attól való félelem, hogy esetleg ez megismétlődhet. Mindemellett említette azt is, hogy Nagypapája demenciában szenvedett. Ha egy közeli hozzátartozónk küzd valamilyen betegségben, szintén felerősítheti azt a gondolatot, hogy mi is érintettek lehetünk. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Nagypapája időskori demenciában szenvedett, ami nagyon sok idős embert érinthet, de ez önmagában nem hajlamosít egyéb más pszichés betegségre, illetve azt Ön is hangsúlyozta, hogy jelenleg tünetmentes. Mindemellett természetesen előfordulhat, hogy akár egy betegség kialakulásától való félelem, akár egy látszólag megmagyarázhatatlan hátterű szorongás olyan mértéket ölthet, hogy azt a szokásos megküzdési stratégiáinkkal nem tudjuk már leküzdeni, de a sport mindenképpen hasznos lehet ilyen szempontból. Ha viszont úgy érzi, hogy a saját eszköztára nem bizonyul már elegendőnek, azt javasolnám, forduljon szakemberhez!
Üdvözlettel:
Túri Márta
Jó napot!
Egyéb
dolgok, amiket ide sorolhatnék még: céltalanság,szorongás,kamaszkor problémák,koncentráció, tanulási probléma, ami igazából nem a rossz tanulásra gondolok, hanem a megfelelésre itt, hogy elérem- e amit szeretnék, van- e bennem annyi, hogy sikerüljön bekerülöm egyetemre, 9. óta az érettségin stresszelek és osztályból én segítek, küldöm el a vázlataimat, mégsem én kapok dicséretet, magyar tanárom kritikájától félek a legjobban, de nagyon sokszor érzem rajta a szeretet, de egyik dogámra írta hogy, látszik ki a padtársam , de az esszét megtoltam, nem tudom mire utal, mikor óra elején mondta a kérdéseket egyik csajszi kérdezett tőle, hogy ilyet mikor tanultunk és én mondtam meg neki halkan mert előttem ül és mondta a tanár na legalább valaki tanul, erre ezt kapom a dogámra, bennem maradt nagyon, most a digitális “tanítás” idején még többen kérnek segítséget és nem tudok nemet mondani, vagy nem segíteni. Problémákat sorolva stressz, és végül az önbizalomhiány.
Párkapcsolatit nem tudom mennyire sorolhatom ide, mert csak annyit tudnék, hogy mindenkinek körülöttem volt/van barátja, nekem még nem volt.Aktuálisan most elfelejtettem az egyik fiút már egy másikkal …. és úgy tűnt a jeleiből én is bejövök neki, de egy teljes héten át került, nem tudom miért, majd mikor a suli folyóson ültem, ami a lépcsőhöz van közel lement a lépcsőn, majd vissza megint és le. Szintén egy baráti társasággal voltam, mikor leült random, ahol én voltam, nem tudom, ja és egyik óránk közös, mikor csak lányok közül nekem szól be nem bántóan. De ez se ön össze sokásosan, nem beszélünk neten, előre lépés sincs. Voltám már korábban pszichológusnál, illetve 9.-be kineziológusnál.
Köszönöm a választ
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne beszélnie szakemberrel a szorongásairól, hogy miért nem tud nemet mondani, mennyire tud kiállni a saját elképzelései mellett, milyen prioritások vannak az életében, kire mennyi energiát szeretne szánni valójában stb. Az iskolájukban dolgozó iskolapszichológussal is felveheti a kapcsolatot, hogy online lehet-e vele beszélni, vagy a korábbi pszichológusát is megkeresheti. Amennyiben ezek a szakemberek nem fogadnák Önt, javaslom, hogy beszéljen a szüleivel a problémáiról, s kérheti, hogy magán úton keressenek pszichológust. A munkacsoportunkban is dolgoznak serdülőkkel foglalkozó szakemberek (Filep Orsolya, Balogh Ádám), igény esetén hozzájuk is tudnak időpontot foglalni.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom elolvasásra:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm.
Olyan gonddal küzdök amit nem tudok hova tenni,pár hónapja tart,egyszerűen mindenpercben úgy érzem,hogy feltudnék robbani,ha hozzám szól a férjem,az is nagyon irritál és nehezmre esik válaszolni.
Nem tudom kezelni a helyzetet,egyik percben nyugodt vagyok a másikban meg már ideges vagyok,és semmi külsőtényező ok nincs rá.
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne végiggondolnia, hogy ha egyéb stresszre visszavezethető körülmény nincs, akkor vajon a mostani helyzet miatt lehetnek-e aggodalmai. Arról nem írt, hogy mennyire van korlátozva a jelenlegi helyzetben, mennyire hagyja el az otthonát, másokkal van-e lehetősége kommunikálni a férjén kívül. Ajánlom elolvasásra a ma megjelent blogbejegyzésünket:
Lelki immunrendszerünk erősítése a koronavírus járvány idején
Amennyiben úgy látja, hogy a cikk alapján sem tudja mire visszavezetni feszültségét, érdemes lenne szakemberrel beszélnie, hogy felderíthessék az egyéb tényezőket is. Munkacsoportunk is szívesen segítene ebben Önnek!
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm.Egy nagyon súlyos probléma adódott a párkapcsolatokban!A párom aki velem egy korú betegesen féltékeny de már addig fajult a dolog hogy már paranoiás olyan dolgokkal vádol ami egy épp elméjű ember el sem tud képzelni.két éve vagyunk együtt,és külföldön élünk tőlük egy pár házzal arrébb lakik két ismerős lány és az egyikkel ő szerinte viszonyom van.csak hogy tisztán lássunk a dolgokat elmondom még nem voltunk együtt az élettarsammal én ismertem a szomszéd lányt nem volt barátja együtt jártunk ki néha szórakozni de eszembe sem jutott hogy én akarok tőle valamit is.kozben nekem let ő és kevés idő után hozzám költözött a tavalyi karácsonyt együtt töltöttünk egy kisebb baráti társaságban a szomszéd lányok is ott voltak.kozben a lánynak barátja lett elég komoly.itt kezdődtek a problémának!nem tudom mi volt a kiváltó ok de azóta már a szomszéd lány babát vár a barátjától szóval.az a karácsony után ami csak létezik én mindenen át mentem a fenyegetés a követés a mobiltelefon nyomkovetes és ami a legrosszabb rám fogta hogy én vagyok a gyerek apja.jelzem a szomszéd lányokkal már az a karácsony után megszakadt a baráti viszony és nem is láttam őket vagy öt nem hogy testi kontaktusba kerüljek vele.szertnem a pszichológus tanácsát kérni szeretem az élettarsamat de már nagyon kezdem úgy érezni hogy már nincs értelme és jobb lenne véget vetni! köszönöm
Kedves Zoltán!
Köszönjük levelét!
Érezhető, hogy a párja féltékenysége nagy mértékben van jelen a kapcsolatukban, s már zavaró, tűrhetetlen. Véleményem szerint érdemes lenne felkeresniük egy párterapeutát, aki tudna Önöknek segíteni megbeszélni ezeket a konfliktusokat, hogy higgadtan, racionálisan tudjanak kommunikálni és felderíteni a párja szenzitivitásának gyökerét, illetve tudjanak dönteni arról, hogy szeretnék-e folytatni ezt a kapcsolatot, vagy sem. A külföldi lakhely révén, ha erre személyesen nincs lehetőségük, akkor az oldalon található kollégák közül is találhat család- és párterapeutát, aki segíthet.
Ajánlom figyelmébe az oldalon található blogbejegyzésünket.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jónapot azt szereztném kérdezni mit tehetek ha itthon lelki terrorban vagyok ? A szüleim elváltak az anyámhoz iteltek sajnos még kiskoromban az édesapámhoz nem mehetek mert ott nem megfelelők a körülmények , de itthon már nem csak lelkileg bántalmaznak van hogy testileg is! Válaszat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján javaslom, hogy hívja fel az ifjúsági lelki elsősegély szolgálatot (137-00, ingyenes szám hétköznap 17-21 óra között hívható), s mondja el részletesen problémáit. Ott el tudják mondani, hogy milyen segítségeket vehet igénybe.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem!
Az én problémám 16 évvel ezelőtt kezdődött,kisfiam születése után. Pánikrohamaim lettek, erős szívdobogás érzés, haláltól való félelem, betegségektől való félelem. Nem mertem buszon utazni és közösségbe járni. Kaptam paroxat gyógyszert, ami rendkívül hatásos volt. Semmi panaszom nem volt. Egy évvel ezelőtt szép lassan elhagytuk a gyógyszerem, megtanultam kezelni a stresszes helyzeteket. Ezidáig. A jelenlegi helyzetben, a világjárvány miatt ismét előjöttek a szorongásaim, amiket nehezen tudok kezelni. Szedek sedacure forte tablettát, ami segít megnyugodni, de érzem a feszültséget.
Mindig is az volt a saját terápiám, hogy szembenéztem a félelmeimmel és ha féltem a buszon való utazástól, akkor felszálltam a buszra, hogy legyőzzem.Féltem egyedül este a lakásban lenni, de párom munkája miatt erre kényszerültem és egy idő után ezt a félelmem is sikerült legyőznöm. A jelenlegi helyzetben viszont egy kicsit tanácstalan vagyok. Rettegek ettől a betegségtől. Próbálom magam megnyugtatni, mély levegővétellel, mozgással, de elég nehezen sikerül. Annyit elértem, hogy nincs olyan erős rohamom, de a szorongásom megmaradt.
Tanácsot szeretnék kérni Öntől, hogy tudnám még hatékonyabban megnyugtatni magam. Tudom, hogy ez fejben dől el és igyekszem leküzdeni,de szükségem van egy szakember véleményére is!
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Krisztina!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon bölcs stratégia, hogy szembenéz a félelmeivel. Érdemes azonban a jelenlegi helyzetben szakszerű segítséget kérnie. A világjárvány sajnos korábbi problémákat hozhat a felszínre, melyek megoldása lényeges és sürgős.
Ha igényli, munkacsoportunk pszichológusaival biztonságosan, online módon konzultálhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaNem tudom egyensúlyban tartani magam semmivel. Minden nap úgy érzem, hogy csak lennebb és lennebb megyek és nem tudok fennebb jönni. Érzékenyebb lettem mindennél jobban, minden fáj, mindenen fel akadok és elegem van mindenből… Nem tudom mit tegyek, hogy jó legyen segítségem van szükségem, valaki aki ért ehhez
Kedves Honorea!
Ebben a helyzetben mindenkinek nehéz a vírus és az ennek terjedését lassítani célzó drasztikus lépések miatt. Javaslom, hogy frusztrációiról beszéljen a környezetében élő megbízható felnőtteknek (Pl a szülei) és hívhatja a 116-111-es telefonszámot is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Cím!
9 év gyógszeres kezelés után elhagytam a gyógyszerem végleg. A jelenlegi vírushelyzet miatt nagyon előjöttek a tüneteim. Szinte egész nap szorongok, félek, folyamatosan égő érzés a mellkasomban, félek, hogy szívemmel van gond. Ma oda jutottam, hogy be kellett vennem egy frontint.
Kérem adjon tanácsot, hogyan lehet a jelenlegi helyzetet átvészelni, lehetőleg gyószer nélkül.
Köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos az előre ki nem számítható negatív életesemények, vagy katasztrófahelyzetek újra előhozhatják a tüneteket a klienseknél, amit vagy gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelés során lehet csökkenteni /tünetmentessé tenni. Egy gyomorfekélyes betegnél is ugyanúgy előjöhetnek a tünetek akár több éves tünetmentes időszak után a fent leírt helyzetekben. Amennyiben van rá lehetősége, keresse fel kezelőorvosát, s beszéljék át újra a gyógyszerszedését. Ezen felül pszichológus szakemberrel is érdemes lenne beszélnie, hogy milyen gondolatok, helyzetek aktiválják újra a szorongásait, vajon ezek honnan eredeztethetőek, milyen megküzdési stratégiákat használ Ön ilyenkor stb.. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban kaphat segítséget, illetve magán úton akár munkacsoportunk is szívesen segítene Önnek.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre Önnek:
Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatunk stresszhelyzet esetén?
Pánikbetegség gyógyítása gyógyszer nélkül? Kognitív viselkedésterápiával!
Üdvözlettel:
Szabó Lili92 éves édesanyám jelenleg kórház krónikus osztályán van.Kicsit demens,+egyébb krónikus betegsége is van.Segitséggel tud közlekedni. Pelenkázni kell.Mióta ott van 1,5 hónapja állapota nem igazán javul.Inkább rosszabodik.Eredetileg úgy volt ,hogy húsvétra haza hozom.Ebben a mostani helyzetben nem tudom mikor döntök jól.Kihozom,és én foglalkozom vele vagy benthagyom,és nem nagyon foglalkoznak vele,de ha valami gond van közel a segítség.Egyedül élek.Abban az esetben ha lebetegszem mi lessz vele?A vírust ha elkapja tőlem ,remélem én se kapom el soha nem bocsátom meg hogy miattam történt.Viszont ott is elkaphatja.Nagyon nem tudok dönteni.
Kedves Kérdező!
Valóban nehéz döntés. Azt javaslom ne egyedül döntse el, ez túl nagy felelősség. Az édesanyja kezelőorvosával ossza meg ezt a dilemmát. Talán egy orvos jobban átlátja, mi most a megfelelőbb.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Tisztelt doktornő! Panaszaim 1 éve tartanak, először elkezdtem a haláltól félni,rettegtem hogy súlyos betegségem van, mostanra már ott tartok, hogy érzem a tüneteit a betegségeknek amiket éppen a fejembe veszek, és semmi nem okoz boldogságot, mert arra gondolok miért legyek boldog, mikor úgy is meghalok, ezek mind meg sem történnek, hiszen akkor már nem emlékszem rá. Nem akarok gyereket szülni, mert azzal halálra ítélem, ma már minden napom átvette a halálfélelem, a szorongás és a pánik. Nem tudok boldog lenni, nem látom a jövőt magam előtt. Válaszát előre is köszönöm
Kedves Vivien!
Levele alapján javaslom, hogy kezdjen mielőbb pszichoterápiás folyamatba és ha ez önmagában kevésnek bizonyul a halálfélelem leüzdéséhez, pszichiátert is keressen fel.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Pszichológus!
Az én problémám az lenne, hogy a párom (32F) úgy érzem, elhanyagol. Távkapcsolatban élünk 3 hónapja, és többször is van olyan, hogy napokig nagyon keveset, vagy egyáltalán nem beszélünk. Ilyenkor általában arra hivatkozik, hogy nagyon sok dolga van, sokáig dolgozik, ami tény, és én ezt teljesen megértem, nem azt várnám, hogy folyamatosan beszéljünk, nyilván mindenkinek meg van a saját élete és a saját dolgai, stb. A problémám csupán az, hogy teljesen váratlanul, napokra így eltűnik, és nem szól arról, hogy neki mostanság rengeteg dolga van, és hogy nem nagyon tud írni. Előfordult olyan is, hogy online volt, de nem írt. Nekem személy szerint fontos a kommunikáció, és mivel távkapcsolatban élünk, csak így tudjuk tartani a kontaktot.
A kérdésem az, hogy mit tegyek? Nagyon gondolkodom azon, hogy leírom vagy elmondom neki ezt, csak nem akarom, hogy az jöjjön át ezzel, hogy hisztizek vagy ilyesmi. Viszont rég óta nyomaszt ez és eddig sosem nagyon szóltam ezért, de mostanra kezd mostmár nagyon zavarni.
Válaszát köszönöm!
19F
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne leírnia, vagy átbeszélnie azokat a dolgokat, amelyek zavarják Önt a párjával. Sajnos az eltelt 3 hónap nem lehetett elég ahhoz, hogy teljesen ki/megismerni lehessen a másikat, főleg ha nagy a távolság, ami akadályozza a személyes találkák létrejöttét. Az őszintesége segíthet abban, hogy kiderüljön, hogy a párja komolyan gondolja-e a kapcsolatukat.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
