Jónapot! Én egy 14 éves lány vagyok a kenyszerbetegseget próbálom lekuzdeni, de nem megy. WC-zessel kapcsolatos dolgok vannak.
Ha valami érzést érzek a fenekemben pl. Ha szellenteni kell vagy fáj a hasam egyből azthiszem, hogya széklet bennem van, és az nekem rossz érzés. Minden apró dolognal megyek WC-re, hogy kakalni kell-e. Azt gondolom, hogy a kenyszerbetegseget lelehet küzdeni, de erre azt hiszem, hogy mivan ha igazak van. Szedek 2 fele gyógyszert, orvoshozis járok de mégis elojon. Sírok és szomorú vagyok. Általában mindig ilyenkor jön ki a legerosebben, a téli időszakban. Kérem segítsen, nagyon rossz ezzel élni.

Üdvözlöm!

22 éves vagyok. 4honapja született egy kisfiam. A terhesség időszakában a párommal rengeteget veszekedtünk. Folyton azt mondogatta Nekem, hogy nem az ő gyereke és nem fogja felnevelni mert őt nem szereti és neki már van egy fia. A párom, István 29 éves. Van egy előző kapcsolatából egy 2 éves kisfia. Nem nagyon tartja a kapcsolatot vele sem mert az anyjával megromlott a kapcsolata. A párom állítása szerint alkoholista volt az a nő és sokszor meg is csalta. Én sose tettem és nem is adtam neki okot rá.de valamiért mindig bántott engem ezzel hogy letagadta a fiat, és még meg sem született. 9 hónap eltelt így. Miután megszületett a fiam nagyon csúnyán összevesztünk és mondtam neki hagyjon és menjen el mert nem akarom hogy veszekedés én nőjön fel a gyerek. Ő így is tett. Elment és hetekig nem jött haza. Nem érdekelte hogy egy pár napos babával vagyok egyedül. Császáros voltam és nagyon sokáig szenvedtem a seb miatt. Semmi segitsegem nem volt hogy akár saját magam ellássam. Magamra hagyott. Pedig én csak azt szerettem volna ha a pici babánk nem arra kel fel éppen hogy kiabálunk.
Nagyon szerettük és szeretjük is egymast mai napig. De akkor sajnos annyira megromlott a kapcsolatunk hogy ő elment és otthagyott minket. Kiköltözött külföldre. 2 hónapig nem keresett minket. Csak nagy ritkán akkor is csak tudatta velem milyen rossz ember vagyok és közölte nem fog se anyagilag támogatni se mashogy. Kijelentette nem fog gyerektartást küldeni nekem. Én bíróságra akartam menni sokáig. Mert a saját gyermekétől nem vonhatja meg ezt. Végül nem tettem. Jobbnak láttam ha kibékülünk. Lenyugodtunk mind a ketten és kedvesen rendesen normálisan tudtunk már beszélni egymással. Megbeszéltük a problémáinkat.
Minden rendben ment köztünk. Teltek a napok és ő hazajött 3 napra. Az anyukájához ment. Én a gyerekkel elmentem oda hozzá hogy együtt legyen a család. Minden tökéletes volt. Hárman együtt voltunk. Éreztem hogy tényleg szeret és bánja amit tett. Aztán ő vissza ment dolgozni. Eltelt pár hét és teljesen megváltozott. Lehet csak én látom igy, lehet ez női megérzés nem tudom. De kerül engem és már nem olyan az írása se felém mint volt. Én már nem tudom mit csináljak. Vagy mit rontok el? Mindent megteszek érte. Várok rá. Nevelem a fiunkat egyedül 39ezer forintból. Semmi segítséggel. Próbálok így innen messziről is jó társ lenni.
Nagyon sok mindent meg itt nem írtam le. Nem hiába kételkedem …
Úgy érzem néha, hogy csak azért bekült ki velem hogy ne jelentsem fel gyerektartás miatt.

Az utóbbi időben összecsaptak a hullámok a fejem felett. Iskolába járok (egyetem), dolgozok ( autistákkal) és a párommal is állandóan veszekedünk.
Teljesen el vagyok keseredve, egyik nap magam alatt vagyok és azon gondolkozom hogyan vessek véget az életemnek, vagy hogyan ingyam le magam, utána a kövekező napszakban vagy napon pedig már kicsattanok az erőtől és a jókedvtől. Mit csinálják??
Nem merek erről a barátaimmal sem beszélgetni, a párommal végképp nem

Tisztelt Doktor Nő!
Olyan problémám lenne, hogy a házasságom mellett évek óta, van egy másik kapcsolatom is. A másik fél is házas, válni senki nem szeretne. Én nagyon sok energiát fektetek a kapcsolatba, de úgy érzem nem mindig találok viszonzásra. Tanácstalan vagyok, hogy tudnék ebből az “ördögi” körből kilépni. Visszatalálni a családomhoz.
Válaszát megköszönve.
Tímea

Miert vonz valaki elérhetetlen férfiakat? Érzelmileg.
Most ne a szokásos apuka lánya sztorit mondják meg
Hanem ha nem tetszek valakinek,aki nekem tetszik akkor miért nem tudok olyat vonzani aki karizmatikus kisugárzású sportos
Én is néha sportolok.
De olyanok sose vesznek észre.akik észrevesznek azok közül hiába valogatnek egy se jön be.nem tetszik…
Olyan kell nekem.aki hasonló hobbi sportos mint én.
Az olyat hogyan lehet vonzani mikor ők folyton q plaza cicát nézik
Azzal se jöjjenek h belső érték.ma az semmit nem.er.mindenki külsőre megy. 15 éve vagyok egyedül mert ilyet nem találok.fokyton a dagi cigis pias emberek találnak meg.es a drogosok

Jo estét kivanok ! Sokszor próbálkoztam magámba el rendezni a dolgokat de sajnos nem megyen nem beszelek senkivel sem rola mert ugy érzem senki sem ertene meg! Úgy gondolom most jott el az ideje mikor szuksegem lenne segitsegre ! Nem tudom hogy kezeljem . Elore is koszonom

Tisztelt Cím

Azzal a kérdéssel fordulok,hogy többször előfordult már, hogy új feladatot kaptam a munkahelyen,nem rég vagyok itt,6 hónapja és elsőnek pánik jön rám ugyanis nagy mennyiségű anyagot kell rendszerezni,persze a programot se nem tudom még jól kezelni.
Egyszerűenbepanikolok és a főnökömhoz megyek hogy segítsen a jobb ralatasban, de amúgy elmondja és utána visszatértek a helyemre és teljesen másképp de megoldom a feladatot. Mitől van ez,hogy valaki mintha útba kell igazítania engem. Ezen hogyan tudok változtatni?

Tisztelt címzett! 4 éve nem tudok aludni, csak gyógyszerr. Velvoltam kórházban is, a go dolataimat nem tudom lenyugtatni, bipoáris zarral diagnosztizáltak. A családom elhahyott, a feleségem elküldödd a saját házamból.

Jó napot kívánok.
Segítséget szeretnék kérni.

2.5 éves kapcsolatomnak lett vége Október 12.-én. Boldogok voltunk sok közös élményünk volt és sok sz*ron keresztülmentünk kéz a kézben. Eléggé hosszú a történet de lényegében a kapcsolatunk vége fele már a 2 család is ellenezte ezt az egészet… A lány (20 éves) meg egyszer csak azt mondta nekem, hogy már nem érzi azt amit régen és, hogy ennyi… Elszigetelődött….Teljesen megváltozott egyik napról a másikra, ellenséges lett… Egy városban lakunk így néha látom és az ismerőseim is. Mindenki azt mondja, hogy nem lehet ráismerni, teljesen megváltozott. Én szeretem őt, terveztem, hogy jövő évben megkérem a kezét…. Több mint egy hónap eltelt már és egyre csak jobban és jobban hiányzik. Volt pár alkalom, hogy írtam neki de nem válaszol.. Akárhányszor látom nem mosolyog, látszik az arcán, hogy nem boldog. Úgy érzem, hogy ő az igazi. Úgy érzem, hogy szándékosan elnyomja az érzéseit és kínozza magát. Miért nem hiányzom neki annyira, hogy keressen ? Annyira amennyire ő hiányzik nekem ? 2.5 évet így le lehet zárni ? Hogy egyik napról a másikra teljesen megszakítja a kapcsolatot ? Boldog volt mellettem, láttam és éreztem. Nem birok aludni rendesen még most sem, minden levegővétel fáj, mert hiányzik. Jutnak eszembe a régi szép emlékek és hiányzik.. Nincs harmadik fél a dologban, tudnék róla. Fog ez változni ? Változhat ? Nem tudom elengedni, mert érzem, hogy ő az igazi, nem is akarok más lámyt…. 🙁 Köszönöm szépen a mihamarábbi választ.

További szép napot,
Norbert

Kedves Pszichológus,

Orvostanhallgató vagyok, de kiköltöztem 10 hónapra Angliába nyelvtanulás céljából harmadév után.Úgy érzem, hogy mindenkinek csak rosszat okozok és rosszat adok és ezért nagyon szomorú vagyok és nem tudok boldog lenni és évezni az életet. Úgy érzem, hogy mindig mindenki csak megszid valamiért, miért úgy csináltam, miért úgy gondolkodom, stb és nem tudok megefelelni senkinek és magamnak sem. Félek, hogy soha nem fogom tudni élvezni az életet és megélni a pillanatot, hogy sohasem leszek boldog.

Tisztelt Doktor Úr!

Az én kérdésem egy gyerekkori trauma feldolgozásához kapcsolódik. 9 éve vagyok együtt férjemmel és vannak gyerekeink is. A férjemet gyerekkorában az apukája viccből, “puszta szeretetből” azzal piszkálta, hogy a fülét rágcsálta, állítólag elég undorító érzés volt ahogy a férjem fogalmaz és nyálas, nem tetszett neki, hogy a nyál olyan helyen folyik/csorog (fül), ahol nem kellene. Ez ránk úgy van hatással, hogy a férjem nem csókos típus, sose volt az elmondása szerint, és a testváladékok esetén is van némi fenntartása (nem vészesen). Kerüli a csókot, ha ad, akkor se beleérzően és szenvedélyesen, hanem általában röviden és sokszor csak akkor kapható rá, amikor szexre kerül a sor. Ő inkább érintéssel, öleléssel, simogatással (bármivel) próbálja kompenzálni a csókot. Számomra ez nem elég, zavaró, hiányérzetet okoz, a probléma itt kezdődik. A kérdésem a következő lenne, hogyan lehet feloldani ezt itthoni módszerrel, ha a párom semmiképpen sem szeretne terápiára járni? Hogyan tudnék ezen segíteni, hogy tudnám a blokkjai oldásában segíteni?

Köszönettel: Szilvi

Üdvözlöm! Segítséget szeretnék kérni, ugyanis elég régóta nem szeretem magam. Egyáltalán nem. Csak azt látom, mások jobbak nálam és, hogy valamiért mostanában semmi se jön össze! Nem tudok normálisan tanulni, elsírom magam egy naponta független a kedvemtől, ami nem hinném, hogy normális. Mindennap átbuszozok a suliba és nagyon kifáradok…lehet ez az oka. Mindenesetre így minden nagyon nagyon nehéz, hogy nem szeretem önmagam…. Mégis hogyan tudnék ezen változtatni?
És mit tegyek, hogy túllépjek a volt fiúmon akivel mar fél éve szakítottunk…. Jó lenne ha valakivel összejönne, de emiatt se megy, illetve nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy felfigyeljenek rám,nem tudom milyen lányok tetszenének a fiúknak. A választ előre is köszönöm!

Kedves Ádám!
Az én problémám párkapcsolati jellegű. Párom 2,5 évig udvarolt és most fél éve együtt is élünk. Eddig minden rendben volt, mondhatnám tökéletes volt a kapcsolatunk szexuális téren is. Kb. 1 hónapja elkezdett utalni arra hogy neki sok a szex, több idő kell neki az újratöltődéshez. Ha együtt vagyunk tökéletes az erekciója és minden jól megy, viszont a vége fele közli hogy ő nem akarja hogy orgazmusa legyen, mert hogy neki így is jó volt. Sőt hogy neki van hogy nagyobb élvezetet nyújt csak simán egy jó szex orgazmus nélkül. Hát most mit mondjak? Mint nőnek, ez nem fér bele a fejembe. Egyrészt soha életemben nem találkoztam ilyen helyzettel, hogy a férfi ne akarna az aktus végén orgazmust. Aztán történt egy olyan esemény, hogy párom a diktafonját a töltőn felejtette és megfeledkezett róla, az meg így folyamatosan felvette az egész hetét pont amikor nem voltam otthon. Természetesen kíváncsiságból belehallgattam a felvételekbe és így meggyőződtem róla hogy minden nap végzett önkielégítést, volt hogy többször is és igen heves orgazmusokkal. Na akkor most ilyenkor mi van? Nekem nincs bajom azzal ha a férfi maszturbál természetesnek tartom, de azt már nem értem hogy nekem amiket mondott és közben ha egyedül van teljesen más a helyzet. Emiatt a felvétel miatt nem hiszem el amit nekem mondott, hogy neki kevesebbszer kell és nem akar mindig orgazmust. Nagyon bánt a dolog, mert természetesen magam hibáztatom és értetlenül állok ebben a helyzetben.
Kérem ha tudna nekem ebben valami segítséget nyújtani nagyon megköszönném. Sajnálom hogy hosszúra sikerült a levél, de ennél rövidebben úgy gondoltam nem lett volna elég érthető.
Még egyszer köszönöm hogy végigolvasta
Tisztelettel várom válaszát!
Zsanett

Kedves LILI!

P néven én írtam tegnap levelet párkapcsolati problémával. Abban a helyzetben mit lehet tenni ha valaki szánalomból akár a társával maradni, viszont a másik fél nem akarja elengedni, érzelmileg zsarolja, kihasznalva párja gyengeseget?És a férfi nem hallgat senkire, képtelen levallni a nőről, tagadasban el, elhiteti magával hogy minden rendben. Mi lehet ilyenkor a jó megoldás hogy a férfi elengedje elettarsat? Hogy a szakításban egyik fél se sérüljön?
Előre is köszönöm válaszát!

Üdv,
P

Üdvözlöm.
A szociális fóbiáról lenne pár kérdésem.
23éves vagyok. És több éve küzdőm ezekkel a problémákkal, de sosem beszéltem még róla.

Első sorban tudni szeretném szenvedek-e ebben a betegségben vagy sem.

Tünetek:
-nem szeretek idegen emberek körében lenni, hacsak nem muszáj.
-utcán figyelem és azt hiszem, akikkel találkozom megnéznek.
Ez esetben sokszor van az, hogy a járásom megváltozik és egy-két perc múlva jövök rá, hogy mi történik. Olyan mintha meg akarnék felelni vagy nem tudom hogyan fogalmazzam meg.
-szórakozóhelyre egyáltalán nem megyek. És hasonló helyekre. Csak olyan helyre, ahol ismernek.
-moziban is sokszor megfordul a fejemben, hogy vajon néznek-e az emberek.
-a párommal nem megyek étterembe se szórakozóhelyekre.
-előadás nehezen megy. (pl. Sportoló vagyok és a csapat felé nehezen tudnám elmondani, hogy abba fogom hagyni a sportot.)

Köszönettel: Dániel