Jó napot nm rólam van szó hanem a baratomrol alvaszava van szorong úgy ébred fel H rosszul érzi magát sír almában nyomast érez a melkasaban nagyon sokat remeg egyszer szeret egyszer nm tudja H mit akar elfelejt dolgokat olyan mindha lelenne lassulva nm értem mi tortenik

Tisztelt Hölgyem/Uram!
Egy barátommal, “haverommal” kapcsolatban szeretném a segítségét kérni.
Már 9. óta (most 10.es vagyok) eléggé jóba lettünk.
Azonban mostanában eléggé furcsán viselkedik… az iskolábam néha “sértő” megjegyzéseket tesz rám. Lehet nem gondolja ezeket komolyan, mindenesetre eléggé rosszul esik. Arra is negatív megjegyzést tesz ha pl. mellé ülök valahol. Ezek főleg akkor történnek, ha más haverok is jelen vannak, bár valamikor akkor is ha csak mi vagyunk. Ez olyan néhány hete kezdődött. Viszont amikor nem iskolában vagyunk hanem otthon, akkor viszont jót beszélgetünk facebookon, együtt játszunk számítógépes játékokat. Ezért is furcsállom, mert csak az iskolában ilyen.
Egyébként szerintem van némi önbizalomhiányom, bár úgy gondolom ez nincs hatással erre, mert eddig nem ilyen volt.
Már próbáltam burkoltan rákérdezni hogy ez miért van, de az is kinevetésbe fulladt…
Tudna-e tanácsot adni ezzel kapcsolatban, megszűnik ez magától, vagy tegyek én valamit ellene? A barátságot megszakítani kár lenne szerintem egy ilyen dolog miatt..

Válaszát előre is köszönöm!
Tamás

Kedves Pergel-Száraz Cintia!

Nagyon nehéz lesz röviden összefoglalnom a problémát.
Én nyitott, pozitív személyiség vagyok, minden érdekel, szeretem újat tanulni nyugdíjas létemre. A férjem még dolgozik. Egyidősek vagyunk.(63) Fiatal korában gátlásos, különc típus volt. Most mindent negatívan lát—már nagyon régóta és ez egyre rosszabb lesz, ezt Ő is így látja, sőt szinte kérkedik ezzel. Nem akar tanulni semmiből, nem szívesen hallgat senkire. Előadásokra is megyünk,—életmód, szemléletváltás— meghallgatja, de nincs rá hatással. Vannak közös programjaink.színház, kirándulás, mozinézés, vendégség, vacsorák, utazások. Mégis úgy látja, hogy egy rosszabb a házasságunk. Mikor ezt mondja,engem mintha gyomron vágnának. Én nem úgy látom ahogy Ő. 38 éve vagyunk együtt, békében. (Szex rendben van).Két éve van hanyatlás. Ő mindent feketén lát és szinte lubickol is ebben és a mártír szerepben. Saját bevallása szerint nem szereti önmagát. Elég sok bajt összeszedett a túlsúlya miatt. Magas vérnyomás, magasabb cukorérték, zöldhályog stb. Nemigen tesz semmit,hogy egészségesebben éljen. A család( van két gyerekünk) jóindulattal javasol Neki ezt azt,hogy változtasson,mert féltjük. Piszkálásnak veszi. Kampányszerűen néha mozog fogyózik egy kicsit,de hamar abbahagyja. Én rendszeresen jógázom, úszom, tornázom. Nem ragadós a példa. Elmondása szerint nem érdekli,hogy mi lesz Vele,de azért napi 3 x megméri a vérnyomását,szóval azért nagyon is érdekli. Mondogatja,hogy Neki már ne vegyünk tartós tejet. Azt kérdezi tőlem: kibírsz Velem még 1-2 évet, mert utána nekem agyvérzésem lesz (családi vonalon ketten ebben haltak meg). Mostanában nagyon szélsőséges hangulati ingadozásai vannak, Ő is tudja. Makacsa mindenben,szeret mindent halogatni.Nehezen dönt. Mindig újra és újra elhiszem,ha ígér valamit,de mindig csalódnom kell. Ez már fáraszt. Türelmes vagyok, de egyre nehezebben bírom a nehéz természetét. Mindig csupa panasz,milyen rossz az élete,az egészsége.Minek örüljek,kérdezgeti. Én annak is tudok örülni,ha süt a nap. Nem tud hálás lenni semmiért. Az ajándékoknak sem szokott örülni,sőt véleményt sem mond. Általában semmiről sem.Tudom,hogy nem lehet senkit megváltoztatni,de ez már borzasztó így. Ft lehet vágni a hátamon,de már fogy a türelmem. Én megyek rá,ha ez így folyatódik.Azt mondja,nem kell egyáltalán Őt tolerálnom. És akkor hogyan tovább, kérdezem én?
Nem tud örülni semminek. Néha néha mosolyog, de hamar visszavált “világfájdalmas” , nekem ez nagyon rossz. Igazából azóta ilyen nagyon fásult, mióta megbeszéltük, hogy 38 év után már nincs lángoló szerelem. Azóta sem tudja ezt elfogadni. Ennyire naiv lenne egy felnőtt ember? Én vagyok az első és utolsó szerelme,párkapcsolata. Én még szeretem,de ennyi idő után gondolom természetes,hogy már nincs rózsaszín köd. Úgy csinál, mintha ez nem lenne normális a részemről. Ő már lassan két éve “szenved”. Nem is tudom,hogy mi lesz ,ha majd Ő is nyugdíjban lesz. (Unokáink még nincsenek). Miattuk is vigyázhatna magára jobban, ha már miattam nem teszi. (Tervben vannak az unokák).
Nehéz. Nem tudom már, hogy kezelni.
Elnézést,hogy hosszú voltam.
Előre is köszönöm a választ!

Üdvözlettel : Forgács Istvánné, Bp. nyugdíjas eü dolgozó

Jó napot!Azzal problémával küzdök hogy 16 hetes terhesen elvesztettem a babám március 8-án. Egyenlőre ha erről a témáról kell beszélnem sokszor sírva fakadnék,de inkább visszatartom és ilyenkor este egy csomót érzek a torkomban,majd reggelre elmúlik. Arra lennék kíváncsi ez normalis?És valóban a sírás visszatartásától alakul ki? Köszönöm előre is segítségét!

Segítséget szeretnénk kérni! A férjemmel 11 éve vagyunk együtt, ebből 5 éve házasok, és van egy 3 éves kisfiúnk. A kapcsolatunk alatt rengeteg mély hullám volt, összekötözésünkkor súlyos depressziós voltam, később nőgyógyászati betegségek, műtétek nehezítették a szexuális életünket. A nőgyógyászati műtétek után azt tanácsolta a nőgyógyász, hogy azonnal kezdjünk el gyereket csinálni, ha szeretnénk, mert nem sok esélyt adott a gyermek áldás lehetőségére. Gyorsan teherbe estem, de végig veszélyeztetett terhes voltam, szülés óta pedig a kisfiúnk igényli, hogy vele aludjunk. A szexuális életünk folyamatosan romlott. A családi, egészségügyi es rengeteg más problémát végre magunk mögött hagyva, szerettem volna a házas életünkre koncentrálni, de a férjem közölte, hogy túl késő. Nagyon szeret és tisztel, de nem tud rám nőként nézni, nem tart vonzónak szexuálisan, csak barátként szeret. Az amúgy is padlón levő önbizalom hiányomat ez csak tovább fokozza, teljesen összeomlottam. Nem tudom mit tegyek. Szeretnénk hinni abban, hogy a párterápia segíthet rajtunk, mindketten szeretnénk megtartani a házasságunkat, de intimitás nélkül úgy érezzük csak elsorvadnánk és így nem tudunk együtt élni. Tényleg csak a válás lenne az egyetlen kiút ilyen esetben? Ha a másik azt mondja csoda kell, hogy történjen ahhoz, hogy újra érezen irántam nőként vonzalmat, akkor milyen reménnyel áltassam magam?

Jónapot! Egy olyan problémával küzködök pár napja , hogy mikor megpróbálnék elaludni elkezd valahogy a halálon járni az eszem és odáig fajul ez a gondolatmenet hogy egy pánikroham játszodik le bennem de nem értem miért…
Egyszerűen félek a haláltól… most ezt a levelet hajnali 1óra után írom és közben sírok…
Már azon is kattog az agyam.,hogy mi lesz ha szüleimet vesztem el… vagy ha én föld alá kerülök mi lesz tovább….
Kérem.segítsen! Rettegek
Egy 15.életévében járó lány

Drogproblémákkal küzdök ! Családom van jó állásom szeretnék megszabadulni tőle. Addig amig amit eddig elértem és felépítettem teljesen tönkre nem teszek

Üdvözlöm! A férjemmel 4 éve vagyunk házasok. Van egy 2 éves gyermekünk. Mióta megszületett a kicsi nincs, illetve nagyon kevés a nemi érinkezés köztünk. Azt mondja nincs szüksége rá, mert szerinte nem ebből áll egy kapcsolat. És a kicsi fogantatása elött azért volt sürübb, mert baba projekten voltunk. Én nagyon elkeseredett vagyok, mert nekem hiányzik, hogy összebújnunk és szeretkezzünk. Úgy érzem, hogy kezdek depressziós lenni ettől. Nagyon rosszul esik, hogy kegyet kell gyakorolni nála a szexért és ha rá veszem akkor a részéről jön az essünk tul rajta. Így már nem is élvezem. Amúgy mint kapcsolat müködünk,szeretjük egymást, megtudunk mindent beszélni. A problémákat közösen megoldjuk.
Tanácsot szeretnék kérni hova forduljak, vagy mit tegyek?
Köszönöm válaszát!

Az előző levelemből lemaradt dizájner drogokrol van szó . És Semmilyen rehabilitációs intézmény nem lenne jo mert így elveszíteném az állásomat . Arról nem beszélve hogy a csaladom anyagilag tönkre menne és én is mivel a hitelemet sem tudnám törleszteni . Ezért valami más módszerre lennék kiváncsi ami segitene a leszokásban , amit már többször is elkezdtem hosszabb rövidebb időre sikerült is alkalmanként . De többször is vissza estem és egyre nehezebbek ezek a próbálkozások a leszokásról . Másszóval hamarabb vissza térek az anyaghoz mint az eleinte.

Jó napot kedves doktornő!
Az én problémám nagyon összetett és nem is tudom,hogy fogalmazzam meg. A lényeg az,hogy megismertem egy srácot akivel már hivatalosan is együtt vagyunk 1 hónapja. A kapcsolatunk nagyon jó és már az összeköltözést tervezzük ha minden igaz húsvét után. De viszont nekem van egy nagy problémám vagyis félelmeim. Amióta az eszem tudom mindig is szorongó pesszimista negatív ember voltam aki mindenben csak a rosszat látja és nem tudok bízni hinni senkiben. Nagyon sok csalódáson vagyok már túl mindig elhagytak egy pasi se tudott mellettem megmaradni. Pedig a mostani párom sokkal másabb mint az előzőek ő tényleg szeret igazán tiszta szívéből ezt látni rajta meg érzem is. Sőt már sokszor be is bizonyította,hogy szeret engem. Így még senki nem volt oda értem mint ő. Szabadidejében is mindig rám ír amikor csak tud. Azt mondta neki én vagyok a főnyeremény meg mindig dicsér,hogy milyen szép vagyok meg gyönyörű stb. Kezdettől fogva oda volt értem. Na mindegy most nem akarok belemenni a részletekbe és elmesélni az elejétől a dolgokat. De viszont a kétségeimet szeretném elmondani vele kapcsolatban. Az első a korkülönbség ugyanis ő még csak 24 éves én meg már elmúltam 30. Kora ellenére egyes dolgokban nagyon komolyan gondolkodik. Minden áron össze akar velem költözni azt mondta. Én korainak tartom még ezt a dolgot de szeretném megpróbálni vele a közös életet és ha nem megy akkor visszaköltözök szerintem nem veszítek vele semmit. Viszont vannak dolgok amikben még egy kicsit gyerekesen gondolkozik vagyis viselkedik. Az első ilyen pl az,hogy nem tudja megfogni a pénzt hamar elkölti. Nekem azt mondta ha összeköltözünk akkor nekem fogja adni az összes pénzét,hogy vigyázzak rá én mert ő nem tud. Szóval közös kasszát akar majd. Ez szerintem nagyon jó felfogás. Aztán ott van sajnos a másik nagy probléma,hogy dohányzik 🙁 Arról szeretném leszoktatni őt minden áron. Így is azt mondta amióta megismertük egymást nem cigarettázik annyit. Egyre kevesebbet szív és ennek én nagyon örülök. Alkoholt már 1 hónapja nem iszik ugyanis ő amíg nem ismertük egymást napi szinten megivott 12-13 doboz sört ami nagyon sok. Bevallom az igazat az elején ezért utasítottam el őt mert dohányzik és iszik is. Akkor megmondtam neki,hogy nekem olyan pasi nem kell aki iszik meg cigizik is. Na és utána fogadta meg,hogy nem fog többet inni miattam letette az alkoholt. Vagyis ezt állítja,hogy már 1 hónapja nem ivott. Ez a másik nagy félelmem vele kapcsolatban. Attól tartok ha össze költözünk akkor megváltozik más lesz minden újra rászokik az italra vagy esetleg parancsolgatni akar majd nekem egyszóval megismerem a valódi arcát. Mind a ketten skorpió jegyben születtünk és szinte egyformák vagyunk mindenben. Vannak hasonlóságok ő is pl hamar felkapja a vizet hirtelen haragú lobbanékony akárcsak én. Attól félek,hogy együtt élve nem fogunk jól kijönni egymással. Nagyon sok félelem van bennem. De viszont vannak dolgok amiben nem értünk egyet ilyen pl a család mert ő nagyon szeretne gyereket én viszont nem akarok. Meg akar győzni,hogy ha együtt élünk majd,hogy legyen egy közös gyerekünk meg el akar venni feleségül. Engem most ez a közös élet foglalkoztat nem tudom,hogy bele merjek e vágni a dologba. Mert így sem jó,hogy nem tudunk mindig találkozni mivel ő nem lakik közel 160 km választ el minket egymástól. Meg ugye ott van a munka az miatt sem tud jönni mindig. Ön mit tanácsol próbáljam meg vele? Amit leírtam róla arról mi a véleménye?

Kedves Doktornő!
Több mint egy éve vagyunk együtt a barátommal. Elég stresszes a munkája, és mellette tanul is,ritkán van időnk kikapcsolódni. Mikor együtt vagyunk,mindig elmegyünk a nyaralójába. Régebben még nem tulajdonítottam neki jelentőséget de mostanában furcsállom mennyit iszik ilyenkor. Azt mondja,csak így tudja feloldani azt a mérhetetlen stresszt ami a jelenlegi életét jelenti. Én is szoktam olyankor alkoholt fogyasztani,de közel sem annyit amennyit ő…sokszor úgy leissza magát hogy elalszik ott,ahol éppen van,ülve vagy a földön akár…egészen addig nem foglalkoztam ezzel,ameddig el nem mondta,hogy egyik alkalommal munka közben is kibontott egy üveg sört,mert másképp nem bírta (emberekkel foglalkozik). Alapvetően nagyon szorongó természetű,a körmeit is folyton rágja,nagyon -nagyon maximalista típus,aki mindig mindent tökéletesen csinál-emiatt sokszor nem tud aludni,csak forgolódik.Volt hogy ilyenkor is ivott,hogy utána jobban tudjon aludni. Ezenkívül mindkettőnk apja alkoholista volt. Sokat beszéltünk erről,azt mondta ő tanult az apja hibájából és nem tenné tönkre magát. A gimnáziumi éveit is végigitta,azt mondta a családi helyzete miatt belül sosem volt rendben és valahogy ebben akart kitűnni…de már 30 éves és félek hogy el fogja veszíteni a kontrollt. Milyen kilátásaim lehetnének mellette hosszútávon,ha állítása szerint nem válna alkoholistává,de gyakorlatilag nem ez látszik…arról nem szólva hogy a maximalizmusából fakadó szorongása csak olaj a tűzre?
Köszönöm válaszát!

Tisztelt pszichológus! 5,5 éves kisfiamról szeretnék beszélni és segítséget kérni.gyakran kötekedő és durva az óvódában.Piszkálja és provokálja a társait ha rászól az óvónő gyakran belevigyorog a képükbe (óvónőket idéztem).Nyüzsök zizeg állandóan.Itthon nincsen ilyen probléma tévézik épít és autókkal játszik.Attól tartok hogy nem lesznek barátai ha így viselkedik.Meghívtak minden gyereket a csoportból szülinapozni de félek elvinni nehogy balhézzon ott is.Egyébként nagyon okos értelmes jó megfigyelő és jó a memóriája is.De magatartásilag siralmas.Mit tudnék tenni hogyan tudnék neki segíteni?Várom válaszát.Rita

Köszönöm a válaszokat !
De sajnos heves megyében (Eger környéken )nem tudok róla,hogy lenne valahol hasonló csoportterápia,konzultáció

Tisztelt Doktornő!

Október végén szakítottunk a párommal (31 éves férfi) 2 év párkapcsolat után, mert neki elmúltak az érzései. A kapcsolatunk nem volt kiegyensúlyozott, és az eszemmel nagyon jól tudom, hogy nem lettem volna boldog vele – ivott, nagyon sokat dohányzott, és sokszor a viselkedésével is bántott, illetve gyakran kitűnt, hogy nem ugyanazok a dolgok motiválnak minket -, mégis, amióta február elején megtudtam, hogy új barátnője van, akit imád és nagyon boldog vele, teljesen mélypontra kerültem. Hiába tudom, hogy nem lett volna vele kiegyensúlyozott és harmonikus a kapcsolatom, most mégis minden percben úgy érzem, hogy belehalok a hiányába, és hogy ezerszer jobban kellett volna csinálnom a dolgokat. A szakításunkkor azt mondta, hogy “én öltem ki belőle” az érzéseit (nem dühből mondta!), és ez rettenetes fájdalmat okozott. Megállás nélkül ostorozom magam amiatt, hogy miért voltam olyan “hisztis”, miért nem voltam megértőbb vele, miért viselkedtem olyan kiábrándítóan… miközben tudom jól, hogy máskor meg csodálatosan figyelmes voltam hozzá, és elhalmoztam kedvességgel, amit viszont ő egyáltalán nem tudott értékelni.
Egyszerűen nem akar múlni a szenvedésem. Amikor eltelik egy nap úgy, hogy kevesebbet gondoltam rá, és már azt hiszem, elkezdtem túllenni rajta, akkor másnap jön egy újabb hullámvölgy, és csak sírok megállíthatatlanul. Ismerkedem, randizgatok, teljesen nyitott vagyok, sőt vannak is férfiak, akik valamilyen szinten érdekelnek, tetszenek… de azt érzem, hogy amit az exem adott meg nekem, azt képtelen lenne megadni bármelyikük is. A kapcsolatunknak folyamatosan a szép és boldog pillanatai járnak a fejemben, már mindennel elterelem a figyelmemet, hogy ne legyen időm gondolkodni, és mégis teljesen váratlanul rám törnek újabb és újabb szép emlékek, amik valósággal belém hasítanak, és megint összeroppanok. Hiába ismételgetem magamnak mindazt, ami nem volt jó a kapcsolatunkban, hiába ismételgetem, hogy teljes mértékben az alkoholista-láncdohányos apja viselkedésmintáját követte, és ez engem mennyire aggasztott az egész kapcsolatunk alatt (az apja 2 éve meghalt tüdőrákban), hiába szajkózom magamnak, hogy mi minden volt rossz a kapcsolatunkban, egyszerűen nem használ, csak azt érzem, hogy meghalok nélküle, és meghalok a tudattól, hogy ő valaki mást szeret.
Mit tehetnék azon kívül, hogy terápiára járok, amire jelenleg nincs pénzem? Tudna írni pár technikát? Mindenfélével lekötöm magam, tornázom, utazom, szociális életet élek, rendszeresen kiírom magamból a gondolataimat, és semmi sem használ…
Előre is nagyon köszönöm!

Jo napot!
Párommal 3honapja vagyunk együtt! 2-3hete mindig ha együtt alszunk “fel kel” vadul csókolni,símogatni,vetkőztetni kezd aztan dologvégezrtlenül vissza alszik!
Elmondása szerint ilyenkor olyan mintha álmodna és mintha először érne hozzám!
Mi lehet ennek oka???