A krónikus halogatásról

Korábbi blogcikkeinkben tárgyaltuk, hogy a halogatás mindenkire jellemző lehet különféle helyzetekben. Van egy olyan személyiségtípus, aki rendszeresen viselkedik így, őket nevezzük krónikus halogatóknak. Mi jellemző rájuk? Hogyan érzik magukat a krónikus halogatók? Mik a leggyakrabban elhalasztott feladatok? Mi áll a krónikus halogatás hátterében?

Mivel jár a krónikus halogatás? Hogyan hat ez a közérzetünkre?

A krónikus halogatók, ahogy a megnevezés is mutatja állandó jelleggel, szinte megakadályozhatatlan módon halogatnak életük szinte minden területén. Ez ellen nem sok mindent képesek tenni. Általában nem megfontolt szándékkal zajlik ez, hanem inkább a tervek megvalósításának elodázását, a megtervezett döntések végrehajtásának folyamatos későbbre halasztását tapasztalhatjuk.

Ahogy korábbi cikkeinkből kiderül, egy komplex jelenségről beszélünk. Azt mindenképp megállapíthatjuk, hogy ha a halogatás önmagában akár pozitív tulajdonságokat és következményeket is hordozhat magával, a krónikus halogatás viszont csupán negatívumokkal járhat együtt. Maga a krónikus halasztás tehát egy diszfunkcionális szokás. Ha a személy élete legtöbb területén állandó jelleggel halasztja a feladatait, döntéseit, akkor a környezetében lévő személyek megbízhatatlannak fogják bélyegezni. Amennyiben ilyen visszajelzéseket kap a halogató, akkor az könnyedén válhat egy belső rossz érzéssé. A személyt negatív érzések fogják gyötörni saját magával szemben, ami akár önutálattá és súlyos önbírálattá csaphat át. Ez az általános önelégedetlenség nagymértékben csökkenteni fogja az egyén teljesítményét, mellyel tovább fokozódhat a halogató magatartása, hiszen egyre kevésbé fog bízni abban hogy képes a feladatok megoldására.

A teljesítményen kívül a krónikus halogatás a pszichológiai jóllét érzését is csökkenti, ezzel a halogató életminősége is rohamosan leromolhat.

Ki miben halogat?

Dríden megkülönböztetett úgynevezett speciális krónikus halogatókat, akik mindig csak néhány bizonyos feladatot, de mindig csak azokat halasztja el. Az emberek általában a munka világában halogatnak rendszeresen, mert itt szubjektív megítélésük alapján a feladatok és célok nehezebbek, mint más területeken.

Klingsieck vizsgálatában csoportokba sorolta a különféle cselekvéseket, majd megkérte a vizsgálati alanyokat, hogy jelöljék be melyiket milyen gyakran halogatják. A csoportosítás által hat kategóriába sorolta a halogatható feladatokat. Egy csoportot alkottak a munka világával és a tanulással kapcsolatos cselekedetek, egy másikat a mindennapi rutin és kötelezettségek. Külön szerepeltek az egészségügyi döntések és viselkedések, a szabadidős programok, a család és párkapcsolat általi kötelezettségek, végül a társadalmi helyzethez kapcsolódó döntések és feladatok. A kutatás eredménye alapján három területen a kitöltők magas halogató viselkedést mutattak. Ez a három terület a munka és iskola, a mindennapi rutin és az egészség.

Milgram megállapította, hogy mindenképp figyelembe kell venni az elvégzendő feladat típusát is. Ez azt jelenti, hogy bizonyos feladatok az emberek nagy százalékánál halogató magatartást váltanak ki. Például egy munkahelyi prezentáció, amely általánosságban fenyegető érzésekkel jár, mivel rendszerint szorongást vált ki az emberekből a mások előtti szereplés gondolata.

Miért halogatjuk az egészségünk karban tartását?

Az egészségben halogatók nem táplálkoznak megfelelő módon, halasztják vagy egyáltalán nem iktatják be napi rutinjukba a főétkezéseket. A testmozgás hiánya is felmerül problémaként, ebben az esetben a rendszeres testmozgást halasztják el. Croese úgy véli, az egészség magatartás ilyen mértékű hiánya közös eredetre vezethető vissza, az önuralom/önkontroll hiányával.

A krónikusan halogató személyeket további típusokba oszthatjuk be. Ezek a típusok a halogató magatartás okait veszik alapul és ez alapján írják le a különböző kategóriákat.

Milyen típusai vannak a krónikusan halogató embereknek?

• Tökéletességre törekvő: Vonakodik elkezdeni vagy befejezni a feladatokat, mert nem tudja teljesíteni az önmaga által állított magas elvárásokat.
• Álmodozó: Hajlandósága van a határozatlanságra és a realizmus hiányára. Nagy gondolatai vannak, de ezeket nehezen tudja teljesíthető célokká formálni.
• Aggódó: Fél attól, hogy a dolgai rosszul alakulnak. Szorong a kockázatoktól, változástól. Kevéssé bízik a képességeiben. Problémát jelent számára a döntések meghozása, és az esetleges kellemetlenségek elviselése.
• Kríziskeltő: Előszeretettel tapasztalja, hogy a legutolsó pillanatig nincs motivációja. Néha arra vár, hogy jöjjön valaki, aki segít, vagy a problémák tűnjenek el maguktól.
• Dacos: Agresszív és okoskodó mások javaslatai vagy utasításai miatt, mert úgy érzi, hogy mások meg akarják mondani, hogy mit tegyen, vagy ellenőrizni akarják. Az is gyakori, hogy passzív-agresszív: „igen”-t mond, ami „nem”-et jelent. Ez eltávolítja másoktól, hiszen fél hangot adni valódi vágyainak.
• Túlteljesítő: Állandóan dolgozik valamin. Gyakran vállal extra feladatokat, de nem fókuszál kellőképpen a fontos dolgaira: nehezére esik nemet mondani.
• Kényelmes halogató: Kerüli a stresszes, túl nagy elfoglaltságot jelentő szituációkat. Gyakran halasztja el a teendőit pusztán a szórakozás, pihenés kedvéért. Úgy gondolja, sok feladat várhat még a pillanatnyi jó dolgok miatt.

Milyen tényezők állnak a kórikus halogatás hátterében?

Befejezésképp nézzük meg, miért is válhat valaki krónikus halogatóvá. A kutatások alapján a lelkiismeretesség, az önkontroll és az impulzivitás nagyban befolyásolja a halogatást.

Missildine szerint ha a gyermekkel szemben állandóan magas elvárásokat támasztunk, akkor később teljesítmény kényszer alakulhat ki benne. Ennek következményeképpen félni fog a kudarctól és halogatni fogja a feladatok elkezdését, elvégzését. Ha viszont mégis belefog a feladatba, annak befejezése olyan akadályba ütközhet, hogy amint a személyt valamilyen kudarc éri, azonnal értéktelennek tartja magát és úgy véli nem képes befejezni a megfelelő módon a feladatát.

Az állandó szülői elvárás és túlzott kritizálás így túlzott perfekcionizmushoz vezet, ami halogatást okozhat. Más szerzők úgy vélik, hogy nem csupán a túl szigorú szülői magatartás eredményezhet halogatást, hanem a túl engedékeny is. Míg az előbbi egy dühös alulteljesítő gyermeket eredményezhet, az utóbbi egy szorongó alulteljesítőt. A pszichodinamikus elképzelések tehát a gyermekkor bizonyos életszakaszaiban történő traumákhoz és megtapasztalásokhoz vezetik vissza a halogatást, és hangsúlyozzák a szimbolika kulcsfontosságát.

Cikksorozatunk következő, egyben befejező részében arról fogunk írni, mi segít halogatás esetén. Március 24-én várjuk vissza szeretettel.

Ajánlott irodalom:

Czeizel E. (1994): Az érték – még mindig – bennünk van. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Takács I. (2010): A halogatás jellemzői a felsőoktatásban. A halogató magatartás és a személyiség jellemzőinek vizsgálata a felsőoktatásban. Budapest.
Takács I. (2010): The reasons of overextended studies: Relationship between temperament, character and procrastination, R periodica polytechnic, Social and Management Sciences, 18, 51-61.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Balogh Ádám pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.