Segítség, nem tanul a gyerekem!

Segítség, nem tanul a gyerekem!

Ruth Werner német író szerint:
“A tanulásnál mindig az jelenti a legnagyobb akadályt, amiről az ember azt hiszi, hogy nem képes megtanulni.”
Ezen gondolat után felmerül a kérdés, vajon akkor ebből fakadhatnak a tanulással kapcsolatos halogatásaink is!?
Korábban volt szó a halogatás meghatározásáról és személyiségjegyekkel való kapcsolatáról. Most ezt a jelenséget a főiskolás/egyetemista korosztály körben vizsgáljuk meg alaposabban.

Az elmúlt évek során egyre gyakoribbá vált a halogatói magatartás a hallgatók körében. Ezen a területen talán a legszembetűnőbb a halasztás, hiszen amennyiben egy diák erős késleltetést mutat, az tönkre teheti tanulmányait, akár ott is hagyhatja az egyetemet anélkül, hogy befejezné az elkezdett szakot. Ahogyan Takács megfogalmazta, a halasztás az új rendszer bevezetésével együtt jelent meg. A kreditrendszer sajátosságai lehetővé tették, hogy a diákok szabadon szervezhessék meg órarendjüket, tanulmányuk menetét. Ez viszont azt is lehetővé tette, hogy ha nem sikerült egy tárgyat teljesíteni, akkor azt ismét felvehesse a hallgató. Nagy-Britanniában a kredit rendszer megjelenésével nem kifejezetten a tárgyak többszöri felvétele jelent meg, hanem inkább magukra a kurzusokra való jelentkezés elodázása. A hallgatók úgy gondolják, ha lehetőség van a tárgyak későbbi felvételére, akkor a nehéznek tűnő tárgyakat későbbi félévben veszik fel, vagy ha túlvállalják magukat akkor lehetőség van arra, hogy a nem megfelelően sikerült vizsgákat ismét megpróbálják.

Mitől függ a vizsgák halasztása?

Takács szerint a vizsgára való halasztás általában akkor történik meg, amikor a diák a vizsgával járó jutalmat túl távolinak ítéli meg, ezáltal a közelebbi kevésbé hasznos tevékenységek nagyobb ösztönzéssel hatnak a cselekedeteire. Azonban amikor a vizsga időpontja közeledik a jutalom közelebbinek hat, a lehetséges veszély, vagy fenyegetés pedig egyre nagyobbnak. Így a tanulás intenzitása egyre növekszik. Takács bemutat egy vizsgálatot, amelyben a hallgatók tanulási önbejóslását vizsgálták. Arra kérték a hallgatókat hogy a félév elején, töltsenek ki egy táblázatot, melyben jelöljék hogy hetente mennyit fognak tanulni. Pontosan 12 hétről kellett beszámolniuk és húsz óra tanulást kellet felosztani. Ahogy közeledik a vizsga időpontja, a hallgatók úgy növelik a tanulásra szánt időt is.

A társak hatása a halogatásra

A vizsgálatok során azt is megfigyelték, hogy a hallgatók mennyire képesek ellenállni a szociális csábításnak. A csábítás azt jelenti, hogy mennyire választják inkább a tanulást, mint a barátokkal eltöltött időt. Az eredmények alapján a félév elején a csábítás elleni hatékony ellenállás gyenge volt, ami a félév végére növekedett. Ebben az esetben szintén azt vehetjük alapul, hogy a szociális csábítás nagyobb és közelibb jutalommal bír, mint a távoli cél keltette előnyök.
A Florida State University professzorai további kutatásokat végeztek az egyetemi hallgatók halasztásainak következményeiről. Egész féléven át követték a diákok tanulmányi teljesítményeit, stressz szintjét, és az általános egészségügyi állapotot. A félév elején mért adatok alapján úgy tűnt a halogatás pozitívan hat a diákokra, hiszen stressz szintjük és egészségügyi állapotuk meghaladta a többi diákét. Ennek magyarázata, hogy a halasztó diákok abba hagyták a stresszes tevékenységeket, és inkább általuk jobban kedvelt és kevésbé feszültségkeltő tevékenységekbe vágtak bele. A félév végéhez közeledve ez a helyzet azonban drasztikusan megfordult, a kezdeti előnyös helyzet korántsem ellensúlyozta az állapotukat. Rosszabb eredményekkel vizsgáztak és eközben magasabb stresszről számoltak be. Ezen túl az általános egészségügyi állapotuk is megromlott. A krónikusan halogató diákokról elmondható, hogy később fejezték be munkájukat és annak minősége is alacsonyabb volt

A halogatás és a teljesítmény kapcsolatáról

Klingsieck is megállapítja, hogy a halogatás csökkenti a tanulmányi teljesítményt. A halasztással fordított kapcsolatban áll az élettel való elégedettség. Egy másik vizsgálat során diákokat hívtak laboratóriumi környezetbe és az ülés végén arra kérték őket, hogy vegyenek részt egy játékban, matematikai puzzle-ben. Az egyik csoportnak azt mondták ez a vizsgálat része még, és a kognitív képességeiket fogják mérni vele, míg a másik csoportnak azt mondták, hogy ez egy egyszerű szórakozási lehetőség. A diákoknak a puzzle elkezdése előtt volt lehetőségük egy bizonyos ideig pihenni, miközben tetrissel játszhattak. Amikor a kognitív képességek méréseként mutatták be a kirakót, a halogatók nehezen kezdték el a feladatot, minél inkább halasztani akarták. Míg a másik esetben nem volt kimutatható különbség a halogató és nem halogató diákok között. Ebből megállapították, hogy a halogatás előnyösnek tűnik a legelején, azonban semmiképp nem adaptív, hanem inkább romboló hatású. A halogatók mindent megtesznek azért, hogy nehezítsék saját dolgukat.

A halogató diákoknál a külső kontroll erősebb a legtöbb esetben. Gyakoribb, hogy azért végez el valamit egy halogató mert azt valamilyen külső nyomás kényszeríti ki. Feltétlenül szükséges megemlíteni az akadémiai halogatás esetén a szándék és a végrehajtás kapcsolatát. Ez a kérdéskör még a mai napig vitákat gerjeszt, hogy vajon a szándék kialakulása után a halogatás hogyan befolyásolja a végrehajtás folyamatát. Amikor a szándék megjelenik, az nem kapcsol át azonnal cselekvésbe, hanem hosszabb idő telik el mire a személy elhatározza magát hogy cselekedni is fog
Érdekes kérdés, hogy mennyire tudja az ember magáról, hogy halogató. Továbbá az önbevallás milyen hatással van magukra a halasztásokra. Kutatások bizonyították, hogy aki kimondta magáról, hogy halogató annak a viselkedésében is megfigyelhető volt ez a jelenség. Azonban furcsa módon a jegyeiben nem nyilvánult meg a halasztás mértéke, pedig Klingsieck állítása alapján a tanulmányi eredmények csökkenésével jár a késleltető magatartás. Felmerülhet az, hogy igazából nem a halasztás volt előbb és aztán a felismerés, hanem egyfajta kishitűség vagy erős önbírálat jelentkezett előbb. Ezáltal az egyén úgy érzi, hogy sose készül el időre a feladataival, ami ténylegesen feszültséghez, kudarctól való félelemhez vezet és így halogatni fogja a teendőit. Így lényegében egy önbeteljesítő jóslat okozza a halogató magatartást.

HalogatásKimutatták, hogy a halogatás korrelál az önmaguknak tett ígéretekkel, tehát aki tendenciát mutat a halasztásra, annak általános tendenciája van arra, hogy ne azt tegye amit mondott, hogy tenni fog. Azt figyelték meg, hogy az ígéretek pozitívan korreláltak a végrehajtási szándékkal, így az facillitálta a tanulásban a hozott döntést. Összegezve, hiába mutattak tendenciát a halogatásra, amennyiben önmaguknak olyan ígéretet tettek, hogy befejezik a határidőre a feladatot, úgy az megjelent a viselkedésükbe és végre is hajtották azt. Kijelenthetjük ezek alapján, hogy a végrehajtási szándék a kutatás alapján nem korrelál a halogatással. A vizsgálat során kimutatták továbbá, hogy a halogatás negatív kapcsolatban áll a lelkiismeretességgel és az én hatékonysággal. Ebből kiindulva az egyik elképzelés lehet az, hogy a halogatás bejóslója a rossz teljesítménynek, mivel a lelkiismeretesség a munkában való teljesítményt szemlélteti, az én hatékonyság pedig a teljesítményeket előmozdító pozitívumként fogható fel. A rossz teljesítmény okozhat a személyben erős szorongást, depressziót. Ezek hatására az én hatékonyság érzése csökken. A magas szintű halogatás felfogható egyfajta menekülésnek is a negatív következmények elől. A halogatás másképp hathat a teljesítményre a képességektől függően.

A teljesítmények elérésére való törekvés minden bizonnyal kapcsolatban van a céltudatossággal és az önmotivációval. Ezek feltétlenül szükségesek, hiszen a hallgatókat állandó teljesítmény kényszer kíséri a tanulmányaik során, belső motiváltság és célok kitűzése nélkül valószínűleg komoly konfliktusokkal szembesülnének az akadémiai évek során Akár teljes mértékű érdektelenség is megjelenhet a gyakori halogatás következményeképpen.

Milyen típusai vannak a halogatóknak a felsőoktatásban?

A krízis keltő, a kényelmes és a tökéletességre törekvő. A krízis keltő halogató nem érez motiváltságot magában arra, hogy neki fogjon a feladatnak, gyakran azt várja, hogy már csak kevés ideje legyen, így a sürgető határidő adja meg számára a motiváltságot. Az előzőek fényében a krízis keltő hallgatónál láthatjuk azt, hogy a motiváltsága a feladat határidejének közeledtével nő. Akkor tud teljesíteni, ha már alig van ideje, és saját magának gerjeszti a krízist, a stressz helyzetet. A kényelmes halogató a távoli jutalmakat nem tekinti eléggé ösztönzőnek. Inkább az aktuális, pillanatnyi szórakozását tekinti előnyösnek, és így kerüli el a stressz helyzeteket. Az előzőekben látott elméletek közül, ide a távoli jutalom leértékelése kapcsolódik. Egészen addig nem kezd bele a feladataiba, míg azok előnyei és jutalmai nem közeliek. A tökéletességre törekvő halogató nem képes elkezdeni vagy befejezni feladatait mert túl magas elvárásokat állít magának, melyeket nem tud betartani. Az utóbbi típusnál perfekcionizmusról beszélhetünk. Ennek csak akkor lehetnek kedvező következményei, ha a személy saját magával szemben állít magas elvárásokat. A mások által orientált esetben a személyek a környezetükben lévő más személyek irányában állítanak magas elvárásokat, melyek teljesítését elvárják az adott személytől. A társadalmilag előírt esetben már az egyén el is fogadja, hogy mások szabjanak irányába magas elvárásokat. A diákok az intézményekben szembesülnek bizonyos elvárásokkal, melyeket a tanáraik, társaik állíthatnak eléjük, viszont ezekkel az elvárásokkal nem igazán lehet dacolni. Amennyiben mégis az elvárásokkal szemben ellenállás tanúsít a tanuló, nem valószínű hogy tudja teljesíteni a kötelező feladatokat, és így félbe kell hagynia tanulmányait.
Fontos még megjegyezni, hogy a perfekcionizmus által előidézett halogatást tekinthetjük egyfajta álhalogatásnak. Mivel az egyén betudná időben fejezni feladatait, ha nem támasztana magas elvárásokat maga felé. Továbbá a halogatás legfőbb célja Takács szerint az volna, hogy a kényelmetlen helyzetet, a stresszt időlegesen elkerülje a személy, azonban a perfekcionizmus által ez nem lehetséges, hiszen a hallgató állandóan azon aggódik, hogy nem elég jó amit eddig megcsinált.

Cikksorozatunk következő részében a krónikus halogatásról lesz szó.

A blogbejegyzést Balogh Ádám írta, akihez az alábbi linken tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.Balogh Ádám

Ajánlott irodalom:

Czeizel E. (1994): Az érték – még mindig – bennünk van. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Takács I. (2010): A halogatás jellemzői a felsőoktatásban. A halogató magatartás és a személyiség jellemzőinek vizsgálata a felsőoktatásban. Budapest.
Takács I. (2010): The reasons of overextended studies: Relationship between temperament, character and procrastination, R periodica polytechnic, Social and Management Sciences, 18, 51-61.

 

 

Ön hogyan motiválja önmagát, amikor észreveszi, hogy halogat?