A szexuális zavarokról… szakértő szemmel

Szerző: Habis Melinda | ápr 11,2017 | Blog | fájdalom, párkapcsolati problémák, szexuális vágy, szexuális zavarok

A jó szex energiával tölti fel, bensőségesebbé és mélyebbé teszi a párkapcsolatot, bővíti örömforrásaink körét. Az egészséges szexualitás tehát olyan érték az életünkben, melyről nem érdemes lemondanunk. Fontos megjegyezni, hogy a nők 40, a férfiak megközelítőleg 30%-ának van élete során legalább egyszer valamilyen szexuális problémája. Sokaktól hallottam, hogy ha a szex működik, akkor minden rendben van a kapcsolatban, a párokkal végzett munkám azonban azt mutatja, hogy még a jó szex sem fedi el (véglegesen) a párkapcsolatban benne levő kimondatlan feszültségeket és konfliktusokat. Ha pedig nem működik jól a kémia, rengeteg kérdés merül fel egy tapasztalt terapeutában. Mikor kezdődött a gond, volt-e előzménye, a másik fél hogyan fogadta ezt? Hogyan próbálkoztak eddig az megoldással?

A szexuális probléma az esetek túlnyomó többségében nem egyetlen embert, (hiába csak neki van merevedési, vagy más jellegű zavara), hanem mindig egy párt érint. Ez alól kivétel, ha valaki mindig is képtelen volt átadni magát a szexuális örömöknek. Ennek is van azonban párkapcsolati vonatkozása, amit érdemes megvizsgálni. Végiggondolni, miért választunk olyan partnert, aki nem élvezi az együttlétet. Milyen a mi viszonyunk a szexhez?

Milyen szexuális zavarok vannak?

A szexuális problémákat négy fő csoportra oszthatjuk.
A szexuális vágy zavarai: Az, hogy túl aktív valakinek a szexuális érdeklődése, főleg férfiaknál gyakori. Ők akár napjában többször is vágynak az együttlétre, végeznek önkielégítést. Az ellenkező véglet, hogy valaki egyáltalán nem kívánja a szexet. A szexuális vágy teljes hiányát, az intimitás kerülését szexuális averziónak nevezzük. A számunkra érzelmileg fontos partner izgalma egy értett, egészséges párkapcsolatban önmagában is eléggé vágykeltő tud lenni. Fontos megjegyezni, hogy bizonyos betegségek (pl. cukorbetegség), gyógyszerek (pl. antidepresszánsok) és drogok is csökkentik a szexuális vágyat.
Az izgalmi fázis zavarai férfiaknál a merevedési zavar, nőknél az szexuális izgalom (készenlét) zavar. Fontos tudni, hogy míg férfiaknál a vágy spontán, vizuális és-/vagy tapintási ingerekre beindul, addig nőknél ez a folyamat bonyolultabb, legfőképpen az érzelmi bensőségesség megélése fokozza a szex iránti vágyat. A figyelmességnél és a kedvességnél tehát nincs izgatóbb egy nő számára!
Orgazmuszavarok: Nőknél és férfiaknál is jelentkeznek. Ide tartozik még a korai magömlés, melynek során minimális ingerlésre, a személy akarata nélkül következik be az orgazmus. Érdemes tudni, hogy a nők nagy része a csikló ingerlésével jut el legkönnyebben a csúcsra.
Fájdalomzavarok: Dyspareuniának nevezzük, amikor a közösülés során bármelyik fél fájdalmat érez (nem a női nedvesedés elmaradása miatt, hanem más okból). A Vaginismus pedig olyan zavar, amikor a nő hüvelyének külső harmada akaratlanul összehúzódik, ez pedig lehetetlenné teszi a behatolást.

Miért fordul elő?

Manapság mindenhonnan szex folyik. Pucér nők néznek le ránk a plakátokról, a tv-ből, óhatatlanul is pornóra bukkanunk az Interneten. Úgy tűnik, mintha életünk legfontosabb örömforrása lenne az erotika, pedig nem szabad hagynunk, hogy ez az elképzelés túlzottan mélyen hasson ránk. A férfiaknál könnyen teljesítményszorongást okozhat ez a gondolatmenet. Ráadásul irreális elvárás, hogy mindkét fél minden alkalommal egyformán élvezze az aktust.
Nem szabad, hogy csak az orgazmustól várjuk az örömöt, vannak az intimitásnak más formái is.
Ha két fél között nincs meg a bensőségesség, a támogatás, nem működik jól a kommunikáció, evidens, hogy a szexxel is gond lesz előbb-utóbb.
A túlhajszoltság nem segíti elő azt, hogy ráhangolódjunk a szexre. Ha alig találkozunk egymással a partnerünkkel, evidens, hogy a szexuális együttlét sem kivitelezhető.
Ha valamelyik félnek magánéleti (munkahelyi vagy kapcsolati) nehézségei vannak, sorozatosan frusztrációk érik, logikus következmény, hogy a szexuális érdeklődése is lankadni kezd. A gondok megoldódása után azonban várhatósan spontán visszatér majd.
Gátolják főleg a nők szexuális örömét a családból hozott szigorú vallási minták, előírások. (A katolikus vallás egyik alaptézise, hogy a szex bűn, a házasság előtti szex nem elfogadott.)

Mit tehetünk ellene?

Manapság még mindig tabu a női nemi szervről és a nők szexualitásáról beszélni. Még mindig sokan vannak, akik a nőktől a gyenge, meghódítandó, alárendelődő viselkedést várják el. A szexben is a férfi öröme van a középpontban (a férfiak maszturbációja sokkal kevésbé tabu, bár a homoerotikus fantáziákat még mindig rengetegen üldözendőnek tartják). Fontos volna tehát a nők számára a saját testükkel kapcsolatos rossz érzéseket, tanukat ledönteni. Megismerkedni saját testük reakcióival. Ezután tudjuk csak a partnerünket is megtanítani arra, mi okoz nekünk örömet, hogyan tud kéjes érzéseket nyújtani nekünk.
Nagyon lényeges a szexről való kommunikáció, enélkül nem megy – hosszú távon semmiképp.
Mindannyian felelősek vagyunk a saját örömünkért.
Mindannyian szuverén emberi lények vagyunk, nem kívánhatjuk mindig egyformán az együttlétet. Fontos arról is beszélnünk, hogyan lehet elutasítani a másik közeledését úgy, hogy abból ne legyen feszültség, a másik ne sértésként élje azt meg.

A jó szex tanulható! A szexuális zavarok sok más problémához hasonlóan azért jelentkeznek, mert arra motiválnak bennünket, hogy álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el, tegyük bensőségesebbé kapcsolatunkat, élhetőbbé, élvezhetőbbé életünket! Jó, ha megpróbáljuk és ha nem megy, párterápiás lehetőséget keresünk, ami nagy hatásfokkal vezet minden szempontból kielégítő eredményre.

Felhasznált irodalom:

Szilágyi V. (2000) Alapismeretek a szexuálterápiáról. Animula

További olvasnoivalók a témában:

Buda B. (2002) Szexuális viselkedés. Animula
Clifford és Joyce Penner (2013) A szexualitás ajándéka. Harmat
Fischer E. (2000) Meleg a gyerekem? Saxum
Heyn, D. (2003) A vágy csendje. Háttér
Szilágyi V. (2006) Szexuálpszichológia. Medicina
Tóth M., Stadinger Zs.(1988) Bevezetés a szexuálterápiába. MPT