Miért nem ugyanazt halljuk, amikor kritikát kapunk? A kritika a legtöbb ember számára nem semleges szó. Van, akinek a fejlődés lehetősége jut róla eszébe, másnak a bírálat, a hibakeresés vagy a szégyen érzése. Már ez is jelzi, hogy a kritikáról nem lehet úgy beszélni, mintha mindenki ugyanazt értené alatta. Amikor kritikát kapunk vagy fogalmazunk meg,

A serdülőkor az identitáskeresés időszaka. Ilyenkor azonban nem ritka, hogy a külső megjelenésüket családtagok, ismerősök vagy akár tanárok is negatív kritikával illetnek, melyek aztán évekig sebet ejtenek a serdülő lelkében. Hogyan reagálhatnak a serdülők és fiatal felnőttek a külsejüket ért kritikákra? Vajon mi lehet a kritikát megalkotó fél fejében, amikor megfogalmazza a negatív minősítő véleményét?

Milyen hibákat ejthetünk, ha nem vagyunk kellően felkészülve egy konfliktusos helyzetre? Mit tehetünk a destruktív kritikák ellen?

Mit tehetünk, ha burkoltan kapunk kritikát? Mi áll emögött? Fontos-e legalább utólag megjegyeznünk, ha valami rosszul esett nekünk?