Mit jelent valójában a kritika?

Miért nem ugyanazt halljuk, amikor kritikát kapunk?

A kritika a legtöbb ember számára nem semleges szó. Van, akinek a fejlődés lehetősége jut róla eszébe, másnak a bírálat, a hibakeresés vagy a szégyen érzése. Már ez is jelzi, hogy a kritikáról nem lehet úgy beszélni, mintha mindenki ugyanazt értené alatta.

Amikor kritikát kapunk vagy fogalmazunk meg, hajlamosak vagyunk a kimondott mondatokra koncentrálni. Arra, hogy pontosan mi hangzott el, ki mondta ki először a sértő szavakat, vagy kinek volt igaza az adott helyzetben. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk ezeket a helyzeteket, gyakran kiderül, hogy a kritika jelentése nem magukban a szavakban rejlik. A jelentést a kapcsolat, az előzmények, a korábbi tapasztalatok és az adott helyzet együtt hozzák létre.

Éppen ezért ugyanaz a mondat lehet az egyik ember számára segítség, a másik számára támadás, a harmadik számára pedig egyszerű információ.

Mit jelent egyáltalán, hogy „kritikus”?

A „kritikus” szó többféle jelentést hordoz. Beszélhetünk kritikus gondolkodásról, amikor valaki alaposan mérlegel és kérdéseket tesz fel. Beszélhetünk kritikus helyzetről, amikor valami fordulóponthoz érkezik. És beszélhetünk kritikus megjegyzésről is, amelyet sokan automatikusan bírálatként értelmeznek.

Egy munkahelyi megbeszélésen például valaki azt mondja: “Szeretnék egy kritikus észrevételt tenni a prezentációval kapcsolatban.” Az egyik résztvevő arra számít, hogy egy fontos szempontról lesz szó. A másik már előre feszültté válik, mert azt feltételezi, hogy valamilyen hibára fognak rámutatni.

Érdekes kérdés, hogy melyikük értelmezése helyes. Valójában mindkettő érthető. Nem azért, mert a szó jelentése bizonytalan, hanem azért, mert a jelentés nem kizárólag a szótárból származik. Mindannyian saját tapasztalatainkon keresztül tanuljuk meg, mit jelentenek számunkra bizonyos kifejezések.

Ezért amikor a kritikáról beszélünk, valójában nem egyetlen jelenségről beszélünk. Ugyanaz a szó egészen eltérő élményeket és emlékeket mozgathat meg különböző emberekben.

Miért nem elég csak a kimondott mondatot figyelni?

A hétköznapi gondolkodás gyakran úgy tekint a kommunikációra, mintha az információk átadásából állna. Mintha egy mondat jelentése változatlanul utazna az egyik embertől a másikig.

A valóság ennél jóval összetettebb. Ha egy közeli barátunk megkérdezi: “Biztos, hogy ez volt a legjobb döntés?” érezhetünk érdeklődést, támogatást vagy kíváncsiságot. Ugyanez a mondat egy párkapcsolati konfliktus közepén könnyen hangozhat kritikának, kételkedésnek vagy leértékelésnek. A különbség nem feltétlenül a szavakban van. Sokkal inkább abban a kapcsolati térben, amelyben elhangzanak.

Amikor kommunikálunk, nem csupán a mondatokat halljuk. Halljuk a korábbi beszélgetéseket, a régi konfliktusokat, az adott kapcsolat történetét is. A másik ember hanghordozását, szándékát, korábbi reakcióit. Sokszor anélkül tulajdonítunk jelentést egy mondatnak, hogy ennek tudatában lennénk.

Ráadásul ugyanaz az ember is másképp hallhatja ugyanazt a visszajelzést különböző élethelyzetekben. Egy bizonytalan időszakban könnyebben érezhetjük magunkat támadva, míg egy stabilabb időszakban ugyanaz a megjegyzés akár hasznos segítségnek tűnhet.

Ez nem azt jelenti, hogy a kritika „csak a fejünkben létezik”. Inkább azt, hogy a jelentése a kapcsolat és az értelmezés folyamatában jön létre.

Miért reagálunk néha erősebben a kritikára, mint amit a helyzet indokolna?

Sokan tapasztalták már, hogy egy látszólag apró megjegyzés szokatlanul erős érzelmi reakciót vált ki belőlük. Ilyenkor könnyű arra a következtetésre jutni, hogy túlérzékenyek vagyunk, vagy rosszul kezeljük a kritikát. Érdemes azonban feltenni egy másik kérdést is: vajon valóban csak az adott helyzetre reagálunk?

A visszajelzésekhez való viszonyunk hosszú idő alatt formálódik. A családunkban megtanuljuk, hogyan reagálnak az emberek a hibákra, hogyan beszélnek a teljesítményről, és milyen következményei vannak annak, ha valaki téved.

Egy olyan közegben, ahol a hibák elsősorban kritikát vontak maguk után, természetes lehet, hogy felnőttként is fokozott érzékenységgel figyelünk a negatív visszajelzésekre. Nem azért, mert gyengébbek vagyunk másoknál, hanem mert megtanultuk, hogy ezeknek különös jelentőségük van.

Ilyenkor a jelen és a múlt egyszerre van jelen. A főnök megjegyzését halljuk, de közben aktiválódhatnak korábbi tapasztalatok is, amelyek meghatározzák, mire figyelünk és milyen jelentést tulajdonítunk a helyzetnek. A reakció ilyenkor sokszor nem aránytalan, hanem egy hosszabb történet szempontjából teljesen érthető.

Honnan származik a belső kritikus hang?

Sokan számolnak be arról, hogy van bennük egy hang, amely folyamatosan értékel, figyelmeztet vagy hibákat keres. Érdekes módon ez a hang ritkán a semmiből jelenik meg.

A személyiségünk nem elszigetelten fejlődik. Azok a kapcsolatok, amelyekben felnövünk, fokozatosan beépülnek a gondolkodásunkba. Az idő múlásával már nincs szükség arra, hogy valaki kívülről mondja nekünk, mire figyeljünk. A korábban külső visszajelzések belső párbeszéddé alakulhatnak.

A belső kritikusra gyakran kizárólag ellenségként tekintünk, pedig eredetileg sokszor védelmi funkciója volt. Segíthetett elkerülni a hibákat, megfelelni az elvárásoknak vagy alkalmazkodni egy olyan környezethez, ahol a tévedéseknek nagy ára volt.

Ez nem jelenti azt, hogy mindig hasznos. Inkább azt, hogy érdemes kíváncsian tekinteni rá. Nemcsak azt megkérdezni, hogy mennyire igaz, amit mond, hanem azt is, hogy mit próbál elérni. Sokszor ugyanis a legszigorúbb belső hangok mögött nem rosszindulat, hanem félelem, bizonytalanság vagy védekezés húzódik meg.

Felhasznált szakirodalom

• Bíró Sándor – Komlósi Piroska (szerk.) (2001): Családterápiás olvasókönyv. Budapest: Animula Kiadó.
• Watzlawick, P. – Beavin Bavelas, J. – Jackson, D. D. (1967): Pragmatics of Human Communication. New York: W. W. Norton.
• Bowen, M. (1978): Family Therapy in Clinical Practice. New York: Jason Aronson.

A blogcikket Balassai Krisztina pszichológus írta. Kíváncsi rá, hogy mit árul el a kritika a kapcsolatokról? Miért kritizálunk másokat? És vajon hogyan lesz a kritikából valódi párbeszéd? Cikksorozatunk következő részeiből mindezt megtudhatja!

Úgy érzi, hogy problémája van a kapott kritikák kezelésével, mindez megnehezíti a mindennapjait? Forduljon szakemberünkhöz online pszichoterápiás konzultációra, ahol közösen feltárhatják a mögöttes okokat egy megtartó bizalmas légkörben!