Ellentmondásban önmagammal – A kognitív disszonancia pszichológiája

Mindannyiunk számára ismerős az érzés, amikor teszünk valamit, de közben belül motoszkál bennünk a gondolat: „Ez nem én vagyok.” Amikor megígérjük magunknak, hogy nem fogunk többet túlórázni, mégis késő estig dolgozunk, vagy amikor fontos számunkra a környezetvédelem, mégis az autót választjuk a tömegközlekedés helyett. Ez a belső feszültség, amit ilyenkor érzünk nem más, mint a kognitív disszonancia.

Tehát a kognitív disszonancia…

az a kellemetlen lelkiállapot, az a belső feszültség, amit akkor érzünk, amikor gondolataink, meggyőződéseink nincsenek összhangban a viselkedésünkkel. A fogalmat Leon Festinger szociálpszichológus alkotta meg az 1950-es években.

A kognitív disszonancia nagyon egyszerű példája a dohányzás. A legtöbb ember, aki dohányzik, tudja, hogy a dohányzás ártalmas, mégis dohányzik. Ilyenkor az agya két egymásnak ellentmondó kognícióval dolgozik:

• „A dohányzás egészségtelen.”
• „Dohányzom.”

Ez az ellentmondás szorongáshoz és feszültséghez vezet.

Miért nehéz elviselni a kognitív disszonanciát?

Mindannyiunk számára alapvető pszichológiai szükséglet, hogy hitelesen és önazonosan fejezhessük ki magunkat. Ha a tetteink nem illeszkednek az értékrendünkhöz, a „lelki riasztórendszerünk” aktiválódik és kellemetlen feszültséggel jelzi: valami nem stimmel a belső világunkban.

Hogyan reagálunk a kognitív disszonanciára?

Mivel az ilyenkor megélt feszültség kellemetlen, az agyunk mindent megtesz, hogy megszabaduljon tőle. Előfordul, hogy inkább torzítjuk a valóságot, mintsem, hogy szembenézzünk vele.

Festinger azt vette észre munkája során, hogy az emberek hajlamosak megőrizni a hitüket vagy igazolni a döntéseiket, még akkor is, ha a valóság ellentmond azoknak, sőt, előszeretettel használunk különféle önigazoló mechanizmusokat. A dohányzás kapcsán például gyakori feszültségoldó gondolat, hogy:

 „Úgyis meg kell halni valamiben.” vagy „A nagypapám is dohányzott, mégis 90 évig élt.”

A belső ellentmondások feloldása

A belső feszültség csökkentésére több út is létezik. Ezek a stratégiák gyakran nem tudatosak, sokszor automatikusan lépnek működésbe. Fontos azonban, hogy megkülönböztessük a rugalmas önigazítást, ami segít a lelki egyensúly fenntartásában a valóság elferdítésétől, ami megakadályozza a fejlődésünket.

1. A viselkedés megváltoztatása

• Rugalmas önigazítás: „Ha fontos nekem a környezetvédelem, akkor ezentúl szelektíven gyűjtöm a hulladékot, és többet közlekedem gyalog.”
  Ebben az esetben, a viselkedés megváltoztatása azt a célt szolgálja, hogy közelebb kerüljek a saját értékeimhez.
• Valóságot torzító önigazolás: „Úgyis mindenki autóval jár, az én egy kocsim nem számít.”
  Ebben az esetben, a saját felelősség bagatellizálása történik, hogy ne kelljen szembenéznem a disszonanciával.

2. A gondolatok, meggyőződések módosítása

• Rugalmas önigazítás: „Tudom, hogy a dohányzás ártalmas, és még nem tudtam teljesen letenni, de már kevesebbet szívok, és dolgozom rajta, hogy le tudjam tenni.”
  Ebben az esetben elfogadom az emberi korlátokat, de közben szem előtt tartom a felelősségemet és a változás szándékát.
• Valóságot torzító önigazolás: „A nagypapám is dohányzott, és 90 évig élt, szóval nem is olyan veszélyes ez.”
  Itt a gondolat felmentő funkciót kap: nem a helyzet reális elfogadása történik, hanem az ellentmondás elmismásolása, hogy ne kelljen szembenéznem a feszültséggel.

3. Új információk vagy értelmezések keresése

• Rugalmas önigazítás: „Igaz, hogy a cégem nem nonprofit, de a projektjeink egy része társadalmilag hasznos, figyelek rá, hogy a saját értékeim se vesszenek el.”
  Ebben az esetben árnyaltabban látom a helyzetet, de nem tagadom a valóságot.
• Valóságot torzító önigazolás: „Mindenki más ugyanígy dolgozik, akkor rendben van, hogy én is ezt csinálom.”
  Ez a gondolat elhallgattatja a belső kételyt, ahelyett, hogy feldolgozná azt, belátná az ellentmondást.

Mit kezdjünk a kognitív disszonanciával?

• Ismerjük fel a jeleket!

A kognitív disszonancia nem mindig látványos, de segíthet fülön csípni, ha azokat a helyzeteket keressük, amikor úgy érezzük magyarázkodnunk kell,  bűntudatunk van, vagy amikor túlzottan próbáljuk megindokolni a döntéseinket. Ezek gyakran a belső ellentmondás jelei.

• Ne meneküljünk előle!

A disszonancia önmagában nem rossz dolog, sőt, természetes emberi reakció, amely lehetőséget teremt a fejlődésre. Amikor felismerjük, hogy valamilyen szokásunk vagy viselkedésünk nem illeszkedik az értékeinkhez, lehetőségünk nyílik változtatni, önazonosabbá válni.

• Ne csak a viselkedésünkre, hanem az értékrendünkre is nézzünk rá!

Néha nem az a megoldás, hogy máshogy viselkedünk, hanem hogy őszintén átgondoljuk, mi az, ami valóban fontos számunkra. Például: „Valóban fontos nekem a karrier, vagy csak meg akarok felelni valakinek?”

• Legyünk magunkkal együttérzőek!

A kognitív disszonancia természetes része az emberi létnek. Senki sem él teljesen ellentmondásmentesen. Ilyenkor segít, ha kíváncsisággal fordulunk magunk felé: „Miért volt ez nekem most nehéz?”

• Haladjunk apró léptekkel!

Az önazonosság nem egyik napról a másikra alakul ki. Ha apránként közelebb hozzuk a tetteinket az értékeinkhez, a belső ellentmondás fokozatosan csökken.

A kognitív disszonancia, mint lehetőség

A kognitív disszonancia belső jelzőrendszerünk arra, hogy valami nem illeszkedik az önképünkbe. Ha nyitottan fordulunk felé, megtanulhatjuk jobban érteni saját döntéseink mozgatórugóit, jobban megismerhetjük önmagunkat.

A cél nem az, hogy mindig tökéletesen következetesek legyünk, hanem az, hogy tudatosítsuk az ellentmondásainkat és foglalkozzunk velük. Önazonosnak lenni nem azt jelenti, hogy mindig minden harmóniában van, hanem hogy odafigyelünk magunkra akkor is, amikor valami nincs a helyén.

Felhasznált szakirodalom

• Harmon-Jones, E., & Mills, J. (2019). An introduction to cognitive dissonance theory and an overview of current perspectives on the theory.
• McGrath, A. (2017). Dealing with dissonance: A review of cognitive dissonance reduction. Social and Personality Psychology Compass, 11(12), e12362.

A blogcikket Maróti Eszter klinikai szakpszichológusunk írta. Szeretne dolgozni az önismeretén? Szakemberünk segítségével jobban megismerheti önmagát! Kattintson ide és foglaljon időpontot online pszichoterápiás konzultációra.