Hogyan segíthetünk gyermekünknek a gyászban?

Szerző: Habis Melinda | máj 16,2017 | Blog | gyermekgyász, halál, haldoklás, temetés

Az előző heti blogbejegyzésünkben a gyászról és a veszteségek feldolgozásáról volt szó. Ebben az írásban ehhez a témához szeretnék kapcsolódni, kiemelve a gyászfolyamat gyermekkori sajátosságait. Minden szülő számára lényeges a tudás, hogy hogyan lesz képes gyermekét megsegíteni, ha az valamiféle veszteséggel találja magát szemben. A leggyakoribb halállal kapcsolatos szülői kérdéseket, tipikus problémahelyzeteket vesszük most sorra.

Elmondjuk a gyereknek, hogy súlyos beteg a rokonunk, vagy sem?

Pszichológusi munkám során gyakran előfordul, hogy azzal keresnek meg, hogy hogyan lehetne eltitkolni a gyerekek elől egy súlyos betegségeket, hogyan lehet a kicsiket minél jobban megkímélni az élet vége által okozott szenvedéstől, a leépülés vagy a halállal folytatott küzdelem nehézségeitől.

Fontosnak tartom kiemelni hogy a gyermekeket nem lehet (hiszen megérzik, hogy baj van) és nem is szabad megóvni a fájdalomtól. Sokkal előrevezetőbb stratégia, ha a nehézségeket együtt éljük át, segíthetjük egymást a gyászfolyamatban. Ha gyermekünk nem tudja hogy milyen betegséggel küzdünk, akkor megfosztjuk őt a búcsúzás lehetőségétől. Szándékunkkal ellentétben éppen, hogy megnehezítjük számára az elengedést. A gyermeket a saját gyászfolyamatában az segíti legjobban, ha a szülőt stabilnak érzi, akihez bármikor fordulhat a kérdéseivel. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mi magunk hatékonyan küzdjünk meg a nehézségekkel, meg merjük élni az ezzel kapcsolatos szenvedésünket.

Ha a halált hosszas betegség előzi meg, lelki szempontból előnyös fenntartani a haldoklóval való kommunikáció lehetőségét. Ha a találkozás valami miatt nem kivitelezhető, akkor jó hatású, ha a gyermek üzenhet (például rajzokkal, levéllel) a haldoklónak.

Hogyan érdemes közölni a halál tényét a kiskorúval? Mit ért meg belőle?

Természetesen a gyermek életkorának függvénye, hogyan érdemes elmondanunk a történeteket. Ennek átgondolásához álljon itt néhány szempont, ami segít megértenünk, a gyermek hogyan gondolkodik a halálról.
Már a még beszélni sem tudó gyermek gyermek is érzékeli a halál tényét, a családi egyensúly felborulását: viselkedésük megváltozik. A kettő és öt év közötti gyermekek azt gondolják, hogy a halál visszafordítható. Öttől kilenc éves korig a gyerekek azt képzelik, hogy egy személy jön el a haldoklóért és a csoda megmentheti őt a pusztulástól. Kilenc éves kortól a gyermek elképzelése a halálról és gyászolásának folyamata is egyre jobban hasonlít a felnőttekéhez. Ettől az életkortól kezdődően a gyerekek gyakran támogatják a szenvedő felnőttet, hogy visszaállítsák annak lelki egyensúlyát, amire nekik is nagy szükségük van.

Hogyan reagálhat egy gyermek a halálhírre?

A szeretet tárgyának elvesztésére adott reakció és a gyászfolyamat kimenetele függ a gyermek szellemi-lelki képességeitől – melyet életkora, fejlettségi szintje és lelki alkata befolyásol – a szereptől, melyet az elhunyt betöltött az életében a veszteség körülményeitől és az ezt megelőző életeseményektől. A haláleset után a gyermekek általában jellegzetes fantáziatevékenységet mutatnak, melyben a trauma újraélésének és elhárításának (semmivé tételének) törekvése figyelhető meg.
Gyermekeknél gyakran nem a viselkedésükben, hanem sokkal inkább az álmaikban, vagy játék közben nyilvánul meg a szeretett személy halála miatt érzett fájdalom. Ezt testi tünetek például étvágytalanság, gyomorproblémák, fejfájás, székrekedés is kísérhetik. Megjelenhet dadogás, elmagányosodás, vagy dacosság formájában is. A sikeres gyászfolyamat az elvesztett szülővel (hozzátartozóval) való azonosulással zárul le. A gyászoló azonosulhat az elvesztett személy tulajdonságaival, például arckifejezések, beszédfordulatok, személyiségvonások vagy akár testalkat átvételével is.

Való egy gyermeknek a temetés?

Szintén gyakori kérdés a szülők részéről, hogy elvigyék a gyermekünket a temetésre. Erre sem lehet általános választ adni, hiszen nagyon fontos hogy a gyermekünk el akar-e jönni, mennyi idős, tudja-e majd enélkül a közös családi rítus nélkül tudatosítani a veszteséget. Általánosságban elmondható azonban, hogy sokat segít az átélésben, a veszteséggel való szembesülésben, ha láthatjuk az elhunytat. Ez persze csak akkor javasolható, hogyha a gyermek nem ódzkodik ettől, erőltetni nem érdemes. Amennyiben nyitott koporsós a temetés, érdemes minden körülmények között felkészíteni rá gyermekünket hogy más lesz az elhunyttal való találkozás, mint amire a korábbi, közös emlékek alapján készülne. Más lesz az élettelen testet látni. Érdemes beszélni arról, hogy akit a koporsóban látunk csak a szerettünk teste. Kisebb gyermekekben tudatosítani hogy akár a temetéssel, vagy a hamvasztásra nem okozunk fájdalmat az elhunytnak, hiszen nincsenek már érzései.

Tipikus problémahelyzetek a halál kapcsán

Gyakran előfordul hogy a halotti tor indulatot vált ki a gyerekekbő l, hiszen nem értik hogy a veszteség után hogyan lehet jól érezni magunkat. Érdemes arról beszélni, hogyan fér meg egymás mellett a fájdalom és a kellemes érzések, mert a közösség megtartó, vigasztaló ereje jelentős, érdemes azt igénybe venni.

Rengeteg családban találkozni vele, hogy tabuvá válik beszélni az elhunytról vagy legfeljebb vidám történeteket hallunk róla, esetleg megidealizálják az eltávozottat (‘halottról jót vagy semmit’). Emiatt a gyermekek nem tudnak beszélni a gyászukról: a szerettünk elvesztése által okozott fájdalomról. Ha a szülő a maga nem kezeli jól ezt a veszteséget, a gyermekre még nagyobb teher hárul. Könnyen azt érezheti, hogy neki kell megvigasztalnia az itt maradt szülőt, hogy nem zaklathatja fel az ő saját fájdalmával. Így magára marad.

Gyakori probléma helyzet egy veszteség kapcsán, hogy az elhunyt családban betöltött szerepét egy másik családtag veszi át, aki gyakran gyermek. Ez a helyettesítés gyakran nem szolgálja a gyermek természetes személyiség fejlődését.

Klinikusi munkám során sokszor találkozom azzal a jelenséggel is, hogy a gyászoló erősen ragaszkodik a fájdalomhoz. Ezt tekinti az utolsó kapocsnak, ami az elhunythoz köti. Ez azért veszélyes, mert blokkolja itt marad itt maradt családtag társas kapcsolatait. Képtelen lesz új életet kialakítani magának, kapcsolódni élő emberekhez. Ezért ez az állapot szakszerű (pszichoterápiás) segítséget igényel.

Érdemes beszélnünk róla hogy nem csak a halál, hanem a válás is gyásszal jár. A felnőttek és a gyermekek számára is veszteséget jelent az hogy a korábbi család formájukat fel kell adniuk, annak ellenére hogy ez nem működött jól és ezt minden családtag érezte. A szenvedést akkor sem lehet megspórolni hogyha minden családtag számára a válás bizonyult a legjobb döntésnek. A válás tényét is érdemes körültekintően közölni. Gyakran előfordul ugyanis hogy a gyerekek hibásnak érzik magukat a szülei kapcsolatának kudarcáért. Nagyon fontos ilyenkor tisztázni a további kapcsolattartás kereteit illetve azt, hogy mindkét szülő továbbra is ugyan úgy szereti a gyermekét. A válással csak a szülőkkel való kapcsolattartás mikéntje változik változik meg.

Hogyan segíthetünk a gyermekünknek a gyászában?

A gyermek gyászának segítése során erősítenünk kell azokat a képességeket, melyek támogatják a halállal kapcsolatos érzések feldolgozását. Fontos kiemelni, hogy a szülő minta az érzelmek feldolgozásához, ezért meg kell engednie magának, hogy ő is sírjon, szenvedjen, hogy a gyermek se maradjon egyedül saját érzéseivel. Az elhunytra emlékezni, utána vágyakozni kell tárgyak és fényképek segítségével. Csak akkor lesz képes a gyermek az elvesztett személy egy részével azonosulni, ha már telítődött az emlékezéssel. Az óvodáskorú gyerekekben felmerül, hogy ellenséges indulatai okozták a szeretett személy halálát, erről beszélgetni kell a gyermekkel. Segíti a gyász folyamatát, ha a környezet és a körülmények változatlanok maradnak illetve van egy fix gondozó a környezetben, aki felé a felszabaduló érzelmek, indulatok fordulhatnak.

Miből látható, hogy a gyermeknek szakszerű segítségre van szüksége a haláleset miatt?

A gyászfolyamat elakadása okozta tüneteket leginkább az életkor befolyásolja. Kisgyermekkorban leginkább vizelet és széklettartási problémát és dadogást, iskoláskorban teljesítményromlást, szorongást, depressziót és különféle testi tüneteket, valamint minden életkorban viselkedészavart okozhat.