Versengés a munkahelyen és a párkapcsolatban

Mindannyiunkkal előfordul, hogy viszályba keveredünk a munkahelyünkön: szeretnénk több fizetést vagy érdekesebb feladatot kapni munkatársainknál. Egy nagyobb társaságban zajló beszélgetésben a figyelemért versenyzünk, vagy azt szeretnénk, ha a partnerünkkel folytatott vitában a miénk lenne az utolsó szó. Természetes konfliktushelyzetek ezek, melyeket sokféleképp kezelhetünk.

Miért alakult ki a versengés?

A versengés evolúciós eredetű viselkedésforma, már az állatvilágban is megfigyelhető, hiszen a túlélést szolgálta. Elengedhetetlen a másik fölé kerekedés, ha szűkösek az erőforrások (az élettér, a táplálék vagy a szaporodási lehetőségek korlátozottak). Az állatvilágban az agresszió (erőfitogtatás) a gének jobb továbbadását szolgálja, hiszen a hímek közti rangsor kialakításában játszik szerepet. Nagyon gyakran megfigyelhető, hogy az állatok közti összecsapás ritualizált, pl a vicsorgás farkasoknál. Kerülik a nyílt agressziót, hiszen ez nagy energiabefektetéssel és fizikai sérülések kockázatával járna. Az embernél is felfogható egyfajta túlélési stratégiaként, ritaulizált agresszióként a versengés. Egyes források szerint az embernél a nyílt (fizikai) agresszió visszaszorítása az evolúciós siker kulcsa. Az, hogy kulturálisan elfogadhatatlanná vált bántani másokat erősíti az emberek közti kapcsolatokat.

Mitől függ, hogy mennyire vagyunk versengők?

Kulturális, csoportbéli és személyiségtényezők befolyásolják ezt. Az egész kultúrát nézve az amerikai, japán és indiai kultúra tagjait versengőbbnek találták más országok lakóihoz képest. Azonos nemzeten belül is találunk társadalmi különbségeket: a falusi kultúrák általában együttműködőbbek, a városiak versengőbbek. A társadalmilag jobb pozícióban lévő rétegek szintén kompetitívebbek, mint az alsóbb rétegek tagjai. Az egyes csoportok versengéshez való viszonya a versengés területétől is függ. Például a falusi fiatalok iskolai helyzetekben nem szívesen versengenek, a társas életben azonban igen. (Fülöp, 2002)
Jelentősen befolyásolja, mennyire vagyunk kooperatívak vagy versengőek a munkakörnyezet, esetleg iskolai vagy óvodai közösség, melyhez tartozunk. A versengésre való hajlam viszonylag stabil jellemzője a személyiségnek. Kialakulásában az intellektuális képességek, a gyermek egyéb személyiségvonásai és a családi hatások, különösen a szülők megküzdési és konfliktuskezelési módja játszanak fontos szerepet. A magas IQ általában együtt jár a versengő magatartással. Ennek egyik oka éppen a teljesítmény okozta sikerélmény.

Hogyan hat ránk a versenyhelyzet?

A verseny egyszerre lehet vonzó (a sikerélmény lehetősége miatt) és félelmet kiváltó, hiszen ha alul maradunk, sérülhet az önértékelésünk. Vannak személyek, akik a kisfokú izgalmat is rosszul viselik, ezért versenyhelyzetben lecsökken a teljesítményük, míg másokra inspirálóan hat az összehasonlítás. Ezekre a személyekre a sikerorientáció és a belső kontroll jellemző (ez azt jelenti, hogy úgy érzik, ők irányítják az életüket, nem hisznek a sorsban, vagy más külső erőben).
Az, hogy az együttműködést, vagy a versenyt választjuk-e sokféle tényezőtől függ. Például attól, hogy a partnerünknek ellenséges, vagy jó szándékot tulajdonítunk-e. A tekintélyelvű személyek például a legtöbb helyzetben keresik a versengés lehetőségét, ezért másokból is kiváltják az ellenségességet. A világot veszélyes helynek látják. Ennek háttere, hogy a tekintélyelvű gyermek szülője tiltja a negatív indulatok kifejezését, s így ő ezt a külvilágban véli (tévesen) felfedezni. Ebből következik hogy az ilyen személyiségű embereknek kevesebb társas kapcsolata van, azok kevésbé hatékonyan működnek.

A versengés tehát lehet pozitív vagy negatív hatású a személyre és a közösségre nézve is. Sok feladathelyet (pl munkahelyen vagy iskolában) megkívánja a partnerek közti együttműködést, ami egy eleve versengő beállítottságú személy számára nehézkes lehet.

Hogyan neveljünk együttműködni képes, de versenyhelyzet elől sem meghátráló gyereket?

A leglényegesebb tényező az érzelmi biztonság, melyben a gyermeknek lehetősége van megtapasztalni képességeit, reális képet alakíthat ki önmagáról. Negatív és pozitív érzéseit is megtanulja felismerni, a helyzetnek megfelelően kifejezni (nem elfojtani). Akkor lesz valaki sikeres az együttműködésben, ha megtanulja mások érzéseit is felismerni, a társas kapcsolatokban felelősséget érez a tettei következményéért. Ha pl. megbánt valakit, helyre meri és tudja ezt hozni, nem kerüli el a konfliktust. Fontos hogy a közösség értékeit, érdekeit is megismertessük a gyermekünkkel az egyéni szükségletek mellett. Ebből a szempontból (is) előnyös nem a gyermek irányítja a család életét, hanem a szülőknek is vannak egyéni igényeik, melyet a gyermek is tiszteletben tart. Előnyös hatású továbbá, ha az osztály vagy munkaközösségben van egy (vagy több) közös cél, aminek eléréséért együtt lehet harcolni, meg tud oszlani a csoporttagok közti felelősség.

Kíváncsi rá Ön hogyan kezeli a konfliktushelyzeteket? Mennyire versengő  vagy együttműködő ezekben? Kérdőívünk választ ad erre a kérdésre.

Felhasznált irodalom:

Csányi, V. (1994) Etológia. Nemzeti Tankönyvkiadó
Dávid I, Fülöp M, Pataky N., Rudas J. (2002) Stressz, versengés, megküzdés, konfliktusok. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége
Kollár K., Szabó É. (2004) Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó

A blogbejegyzést az onlinepszichologus.net csapata képviseletében oldalunk alapítója és szakmai koordinátora, Habis Melinda írta.