Interjú dr. Szabó Zsuzsanna családorvos, pszichoterapeuta szakorvossal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta kérdései alapján Beck Enikő interjúja.

Interjúsorozatunk jelenlegi részében Dr. Szabó Zsuzsanna családorvos, pszichoterapeutával beszélgetek.

Miért választottad ezt a hivatást?
Mindig hajtott a megismerés vágya, az emberek szeretete és miértekre való válaszkeresés, és szeretem a jó beszélgetéseket. Pszichoterapeutaként úgy érzem megtaláltam azt a hivatást, amelyben mindezek egyesülnek, szakmai hozzáértéssel párosulva.

Stark azt is mondja, hogy a terápiás konzultáció különbözik a klasszikus beszélgetésektől, mert míg a hétköznapokon a mindkét fél beszél, a terápiában a terapeuta sokszor beszédesen hallgat, és úgy fogadja be a páciens élményeit, hogy ő közben úgy érezhesse, hogy újra valakivé válik. Úgy érzem, ezt sikerült elsajátítanom a képződésem során.

Változott-e a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?
Nem. Alapvetően mindig úgy gondoltam az egyik legnagyobb művészet jól és értőn figyelni. A pszichológiai technikák, módszerspecifikus eszközök mind-mind ezen alapulnak. A válaszok bennünk vannak, én csak egy kísérő vagyok, egy külső szemlélő, bizalmas segítő, aki hozzásegít ezen válaszok előhívásához.

Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?
Az emberi kapcsolatok sokszínűsége, a terápiás kapcsolódás élménye motivál. Siker az, ha a klienseim bizalmat szavaznak nekem, és a közös munkának, az empatikus és elfogadó terápiás légkörnek.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal, pszichoterapeutákkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?

Mind emberek vagyunk, és bejárjuk a magunk életútját. Van ami tőlünk függ, esetleg a mi hibánk, de az események többsége – például hová születünk, milyenek a korai élményeink- tőlünk függetlenek. A különbségek az önreflexióban, a magunkkal, a problémáinkkal való szembenézés mértékében vannak.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat, és ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?
A sajátélményű terápia, és az önismeret is -mely a pszichoterápiás képzés része-  valódi, őszinte terápiás helyzet. Így a tanultakat valóban tudjuk a saját életünkbe is integrálni. Ez járul hozzá ahhoz, hogy hitelesen segíthessek a hozzám jelentkezőkön. Amellett, hogy ad egy olyan tapasztalatot is, hogy fel tudom mérni a határaim, és, hogy kinek a problémája haladja  meg esetleg a kompetenciáimat akár a magán ellátás kereteiben. Ilyenkor az a legnagyobb segítség, ha a megfelelő helyre tudom irányítani a klienst, ahol mihamarabb szakszerű segítséget kaphat. Veszélyes a szakmai végzettség nélkül terápiát hirdető „terapeuták” sokasága, akik gyakran anélkül osztják a tanácsaikat, hogy magukba néztek volna valaha is, vagyis sosem „ültek a másik oldalon”.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Akárkinek lehet szüksége pszichológus vagy pszichoterapeuta segítségére. Segítséget kérni nem szégyen, hanem bátorság, mert ez az első lépése annak, hogy beismerjük, valami most nincs rendben, esetleg nem úgy alakult az élet, ahogy terveztük.

Azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
Emberséggel, szeretettel ott kell lenni, akkor amikor kérik, és amilyen módon szükség van ránk. Nem szabad okoskodni, sem tukmálni a segítséget. Az igazi segítség, ha a szeretteink tudják, hogy számíthatnak ránk, bármi is adódik.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus, pszichoterapeuta és a páciens között?
A terápiás közeg egy őszinte, de mégis szakmai helyzet. Szükség van a keretekre, ugyanúgy, ahogy az élet minden területén vannak keretek. A szakma szabályainak része ez. Egyébként a Pszichoterápia folyóirat hasábjain  több érdekes vitacikk is volt ebben a témában.

Milyen egy pszichológus, pszichoterapeuta a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés…stb), azt tartja a hétköznapokban is?
Jó esetben igen. A teljes személyiségünkkel dolgozunk, hiteles embernek kell maradni. De ugyanezt a kérdést fel lehet tenni a pedagógus, orvos, politikus, gyakorlatilag minden szakma képviselője felé. Szerintem a hitelesség a kulcs, hitelesnek lenni pedig csak őszintén lehet. Ha túl kicsi kabát van rajtam, egyből látszik. Hogyan lehet valaki empatikus, megértő terapeuta, ha a magánéletben alapvetően híján van ezeknek a készségeknek?

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
A folyamatos szakmai továbbképzések gondoskodnak a szakmai kihívásokról. Jelenleg sématerápiában képződöm, célom, hogy a lehető legjobban kiképződjek ebben a módszerben is.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Hogy pihen egy pszichológus, pszichoterapeuta? Ki tudja kapcsolni a szakmaiságot a magánéletében?
Ugyanúgy pihen mint bármilyen más szakma képviselője. A terapeuta is csak ember, a családjával és a barátaival tölti az idejét és különböző hobbijainak hódol. Hogy ki tudja e kapcsolni a szakmaiságot? A hivatás a személyiség része és hobbi is egyben.

Az előző kérdésből adódik a következő is, a magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot, tudja hasznosítani a saját életében?
Ez teljesen egyéni, de véleményem szerint többnyire igen.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét, hiszen, ha többet tudunk róla, akár a bizalomi légkör kialakítása is könnyebb lenne, vagy nem?
Minden embernek joga van a magánélet védelméhez, végzettségtől függetlenül. Az eladónőhöz se kopogatunk be margarinért, hogy megnézzük, neki milyen márka van otthon, hanem a boltban vásárolunk tőle, esetleg kikérjük a véleményét. Az igazi bizalom ez. Minden más bizalmaskodás. Nagy különbség van a kettő közt.

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit azért szívesen elárulnál magadról?
Imádok olvasni. Gyakorlatilag folyamatosan olvasok valamit.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Ha azokat az értékeket, amiket a szakmai szinten képvisel, azt tartja a hétköznapokban is, emellett őszinte és szókimondó is, ha éppen arra van szükség.

Dr. Szabó Zsuzsanna szakemberünkhöz ide kattintva foglalhat időpontot négyszemközti online konzultációra.