Interjú Gór Dóra pszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta interjúja.

Következő interjú alanyom munkacsoportunk legfrissebb tagja, Gór Dóra klinikai szakpszichológus jelölt.

Dóri, mesélnél arról, hogy Te miért választottad ezt a hivatást?
Gimnáziumi éveim alatt rendőrnek, nyomozónak készültem, majd az ilyen témájú filmek és sorozatok nyitották fel a szememet, hogy a profilozás, tehát a nyomozás pszichológiai segítése valójában jobban érdekel. Ekkor kezdtem el pszichológiai témájú könyveket olvasni, s végül csak erre a szakra adtam be a jelentkezésemet az egyetemre.

Tényleg, a bemutatkozásodban olvashatjuk, hogy már fiatalon önkénteskedtél büntetés-végrehajtási intézményekben, illetve később dolgoztál fogvatartottakkal is. Itt milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?
A fiatalkorú fogvatartottakkal végzett munka során megtapasztalhattam, hogy milyen egy totális intézmény része lenni, s hogyan lehet hatékonyan működni és segíteni a szigorú szabály- és keretrendszer ellenére. A fiataloktól megtanulhattam, hogy az elkövetett bűn ellenére ők is nagyon sok esetben szorulnak pszichés támogatásra, mert sem a személyiségük fejlődése, sem a szociális helyzetük nem tette lehetővé számukra, hogy normál életet élhessenek.

Írtad azt is, hogy az egyetem és a munka mellett még Integratív hipnoterápiás módszer képzésre is jársz, mesélnél erről? Hogyan segítheti a te munkádat, és hogyan segít a páciensnek?
Az integratív hipnoterápiás módszer segítségével egy úgynevezett módosult tudatállapotot tudunk létrehozni, mely segíthet nekünk abban, hogy olyan problémákat, konfliktusokat, érzelmeket vagy gondolatokat tárjunk fel, melyek aktuálisan nincsenek a tudati térben, de a tudattalanból folyamatosan tünetet okozhatnak. A módosult tudatállapotban elért tartalmak ezután explicitté, kimondhatóvá, feldolgozhatóvá válnak, ezáltal előre mozdítva a terápiás folyamatot. A problémák feltárásán kívül pedig a relaxáció gyakorlására és mélyítésére is kiváló technika.

Változott a pszichológiáról kialakult képed a tanulmányaid közben és a munkád során?
Az egyetem első éveiben kissé elbizonytalanodtam, hiszen az elméleti anyagok nagy része különbözött attól, ahogy a pszichológiáról és egy pszichológus munkájáról gondolkodtam. Majd a mesterképzés gyakorlati tárgyai során szereztem ismét motivációt és lendületet a pálya elkezdéséhez. A pszichiátriai klinika ajtaján belépve már az első nap éreztem, hogy ez az én utam, ezzel szeretnék foglalkozni, s megérte a kitartásom.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny, vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?
Nem értek egyet azzal, hogy mindegyik szakmában dolgozó kolléga sérült lenne. Mi is ugyan olyan emberek vagyunk, mint mások, ugyan azokkal a napi bosszúságokkal, problémákkal és traumákkal küzdünk meg, mint bárki, csupán annyi a különbség, hogy mi arra tettük fel az életünket, hogy másoknak is segítsünk a nehéz helyzetekben. A lelki sérüléseket inkább előnynek tartom, hiszen egy szakember akkor tud megfelelően segíteni másoknak, ha saját problémáit adekvát módon tudta megoldani és meghaladni, s az empátia szintjét is növelheti, ha tudja, mit érezhet és gondolhat a vele szemben ülő.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Természetesen igen. Ahogy a fenti kérdésben is megfogalmazódott, mi is olyan emberek vagyunk, mint bárki más, csak szakmaként választottuk mások segítését, ezért a mi életünkben is akadhatnak olyan problémák, konfliktusok, traumák, melyek meghaladják a megszokott megküzdési módjainkat vagy energiánkat, s segítséget kell kérnünk. Emellett nagyon fontos a folyamatos fejlődéshez az önismeret és a sajátélmény, melyhez ugyancsak egy kolléga segítsége szükséges.
A család témájában pedig a legfontosabb, hogy a tagok nem tekinthetnek a pszichológusra segítőként, hiszen ő más minőségben van jelen a családban, ezért mindenképpen érdemes külső segítséget igénybe venni. Ezen felül pedig egy külső megfigyelő újabb aspektusokat adhat hozzá a családi működéshez, melyeket esetleg a családban élő pszichológus is másképp lát a rendszer tagjaként.

Az előző kérdés kapcsán azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
A tudását természetesen hasznosíthatja és segíthet, mint családtag, de nem szabad szakember szerepében fellépnie.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat? Ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg szerinted?
Magánéleti konfliktusok vagy problémák során természetesen mi is tudunk hibázni, de a tanultak és a munkánk személyiségünk jelentős részét teszik ki, ezért automatikusan így működünk a mindennapjainkban is. Ennek hátránya, hogy sokszor olyan helyzetben is pszichológusként lépünk fel, ahol társként, barátként, családtagként kellene, ezért ennek elkerülése jelentős figyelmet igényel.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?
A távolságtartás mindenképp fontos a pszichológus és a páciens között, mert ez különbözteti meg a tanácsadást/terápiát/konzultációt egy családi vagy baráti beszélgetéstől. Ebből a szempontból érdemes az egyoldalúságra törekedni, s a pácienst a fókuszba helyezni. Emellett a szakmai semlegességet is így képviselhetjük a legjobban, ha személyes terünket nem visszük be a terápiás térbe. Ennek egy formája lehet a magázódás is, de ebben a kérdésben egyenlőre, vita látható a szakmában is.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Gondolok itt arra, hogy azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés… stb.), azt tartja a hétköznapokban is?
Egy pszichológus nagyon hasonló a civil életében, mint a szakmájában, csak leveti a “hivatalosság álarcát”, s lazábban, a határok tágításával éli mindennapjait. Ez külső szemmel gyakran észrevehetetlen változás, hiszen személyiségünket nem tudjuk kihagyni a terápiás térből, azzal lépünk be és azzal dolgozunk, s nem függetleníthetjük. Emiatt a tulajdonságok tárháza is nagy százalékban megegyezik, hiszen nincs a szakembereknek több személyiségük, az “ál tulajdonságokkal” pedig a terápia gyorsan hitelét vesztené.

Szerinted a terápia mindig működik, és ha mégsem akkor hogyan tovább?
A terápia a módszerek szempontjából mindig működik, csak meg kell találnunk a páciens számára megfelelő módszereket és eszközöket. A terapeuta-páciens kapcsolatban lehetnek olyan gátak, melyek lehetetlenné teszik a közös munkát, ilyen lehet például a szimpátia kérdése vagy a vonzódás bármely oldalról. Ebben az esetben az össze nem illés szabályait követve ajánlatos más szakember segítségét kérni.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
Szakmai kihívásként élem meg a zárt osztályos munkámat, hiszen akut páciensek között gyorsan kell megfelelő döntést hozni, a napi 8 órában állandó magas szintű figyelemre van szükség, s sokszor más szakterületek munkájához is értenünk kell. Elérendő célként pedig a minél több tapasztalatszerzést és elméleti tudás elsajátítását tűztem ki, ezért például együtt végzem a klinikai szakpszichológusi képzés és az integratív hipnoterápiás képzést munka mellett.

Számodra mi jelent motivációt, sikerélményt a munkádban?
Munkám során a legtöbb motivációt a pácienseim mosolya adja. Az elégedettségük, mikor sikerül elsajátítani egy-egy egyszerű technikát, mellyel könnyebbé tehetik mindennapjaikat, az örömük, amikor sikerül megoldaniuk olyan problémákat, melyekkel eddig nem tudtak megbirkózni és az erő, mely egy terápiás folyamat után a szemükben tükröződik.

Lenne egy olyan személyes gondolat, vagy kedvenc idézet, amit a motiváció kapcsán szívesen megosztanál velünk?
“A korlátok csak a fejekben élnek. Így, ha használjuk a képzeletünket, a lehetőségeink korlátlanná válnak.”
Jamie Paolinetti
kaliforniai kerékpárversenyző, filmrendező

Azért ezt az idézetet választottam, mert tükrözi az életfilozófiámat, s gondolkodásomat arról, hogy korlátainkat magunk szabjuk meg, s ezáltal csak mi vagyunk képesek arra, hogy ezeket feloldjuk, megugorjuk. Ezeket a gondolatokat próbálom képviselni a terápiában, s megfelelő tudást adni a pácienseknek ahhoz, hogy saját korlátaikat legyőzzék.

A magánjellegű tapasztalataidat be tudod építeni a terápiás munkádba? Vagy akár fordítva, a munkádból adódó tanulságot, tudod hasznosítani a saját életében?
Véleményem szerint mind a két irány működik. Személyes tapasztalataink is a személyiségünk részét képezik, mellyel részt veszünk a terápiás térben, s a lexikális tudáson felül sok plusz tudást adhatnak. A munkában tanultakat pedig akaratlanul is, de hazavisszük személyes terünkbe, s hatással lesznek ránk, a viselkedésünkre, a gondolkodásunkra.

Szerinted miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét?
A magánélet védelme a legnehezebb egy terápiás folyamatban, mert sok páciens vár kölcsönösséget, s szeretne minél több információt a terapeutájáról. A szakmai neutralitáshoz viszont elengedhetetlen, hogy a terápiás térben csupán szakmai énünk vegyen részt, így biztosítva a páciensnek teret a kibontakozásra, fejlődésre és a biztonság megtapasztalására, s ne terelje a beszélgetést egy “baráti” irányba.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Mi az, ami feltölt, amitől kikapcsolsz?
Feltöltődésképp általában aktív pihenést tervezek, például túrázást, kirándulást, utazást, mert ezek töltenek fel energiával a legjobban. A mindennapokban pedig egy kis relaxáció vagy egy jó könyv tud segíteni.

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit azért szívesen elárulnál magadról?
Sokszor adódik olyan a terápiás beszélgetésben, amikor egyezik az ízlésünk, érdeklődésünk, véleményünk a páciensével, s ezt szívesen meg is osztanánk vele, esetleg a személyes tapasztalatunkat egy problémahelyzetről, de a magánélet védelme érdekében ezt legtöbbször nem tesszük. Részemről az utazás szeretete lenne, amit szívesen megosztanék a páciensekkel.

Csapatunk legújabb tagjaként miért ajánlanád az online konzultációt azoknak az embereknek, akik segítséget keresnek a nehézségeik megoldásában?
A csapat legújabb tagjaként nem csak azoknak ajánlom az online konzultációt, akik otthonukhoz vannak kötve különböző okokból, vagy messzebbre találnának csak személyes segítséget. Az online konzultáció mindenki számára rugalmas és kényelmes megoldás lehet, az ülésen felül nem vesz több időt igénybe, a kliens otthonosabban érezheti magát saját környezetében, s illeszkedik azok szokásaihoz is, akik munkájukat, bevásárlásaikat, tanulmányaikat, stb. az interneten keresztül végzik.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Véleményem szerint egy pszichológus attól hiteles, hogy olyan értékeket és gondolatokat közvetít, melyekben maga is hisz és azok alapján éli mindennapjait.

Bár törekedtünk a szakmai határok megtartására, reméljük sikerült egy kicsit közelebbről bemutatnunk csapatunk legújabb, de talán legmotiváltabb tagját, Gór Dórát.
Az én személyes benyomásom a beszélgetésünk és a közös munkánk alapján, hogy Dóri nagyon megbízható és alapos szakember. Jó vele együtt dolgozni, mert igen nyitott, egyenrangú partnerként kezeli a másikat.

További interjúinkban alkalmuk lesz megismerni munkacsoportunk többi tagját is.