Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdv!
Van egy 22 éves öcsém, 8 évvel vagyok idősebb. Az iskolába csúfoltak minket,benne maradt komplexus.Nincsenek barátai, soha nem volt barátnője. Minden megnyilvánulása gúnyos, negatív, görcsös,pesszimista, kárörvendő, okoskodó. A házunk felújítás alatt, pár hónapra haza költöztünk a párommal. (35 hetes terhes vagyok) Bujkál előlünk, ha találkoznunk kell, flgemán pofákat vág, szándékosan kiközösít. Volt egy konfliktus. Kérdezni akartam tőle, aznap többször kértem, hogy normális hangnemben válaszoljon, majd rám ordított, a szüleim füle hallatára üvöltött, hogy utolsó állat vagyok, nyomorult, nárcisztikus személyiség zavarom van. A gyerekkorában ért fájdalmait rám vetíti ki. A szüleim pedig engem csitítottak, nem őt aki ordított. Gyűlöli az embereket, engem is, párom is. Régen azt mondta egész gyerekkorában ordítottam vele, ez nem igaz! A vita után ő van rám megsértődve. Kerül, menekül, undorodik tőlem, kezdek félni tőle, és kezelni sem tudom a gyűlöletét, és azt sem, hogy mindig őt védik. Könyörögtem anyuéknak évekig, hogy vigyék orvoshoz. Nem hiszik el, hogy gond van vele, mert egyetemista okos fiú.. Voltak evési zavarai, most épp kórosan sokat tisztálkodik, mert állandóan büdösnek érzi magát. Akkor elbírt viselni, ha adtam neki valamit, vagy meghallgattam, hogy épp kit szid. Ha ő úgy gondolja, hogy nem “jól nézek” már képes össze veszni, mert látja a szemembe, hogy ordítani akarok.. Az egész teljesen abszurd! Egyszerűen fogalmam sincs, hogy tudok vele még pár hónapot kibírni. Az elmúlt pár napban azt is játszotta hogy ha épp beszélget a szüleimmel, és én is bemegyek abba a helyiségbe, akkor feltűnően csitít mindenkit, megvárja amíg elmegyek onnan es folytatja a kommunikációt. Volt olyan, hogy fél évig nem szólt hozzám, került és maga sem tudta megmondani miért. Nemsokára szülök, és ide kell haza hoznom a kisbabám ahol ez az idegbeteg van. Naponta többször sírok, hogy miért kell a terhességem utolsó időszakában szándékosan bántani és idegesíteni. Ami a legrosszabb, hogy a szüleim akkor sem szólnak rá ha így viselkedik.
Kedves Erika!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben az érzelmileg megterhelő közegben élni. Nem csak az a kérdés it, a testvére hogyan kaphatna segítséget, hanem az is, a szülei miért hagyják rá ezt a furcsa, talán nem túlzás azt mondani, hogy beteges viselkedést. Fontos kérdés, hogyan védhetné meg magát a bántásoktól, a párjára számíthat-e ebben. Érdemes lenne az érzelmi nehézségekről pszichológussal konzultálnia.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot! Segítséget szeretnék kérni öntől, nem tudom mit tegyek. Augusztus 8-án programozott császármetszésem volt, terhesség 38.hetén. Ez a 36.héten derült ki hogy muszáj lesz. Nem tudtam ezt elfogadni, és azóta se tudom. Visszatérő álmom a műtét. Ha eszembe jut sírok, aludni nem tudok csak keveset. A műtét rendben lezajlott lett egy egészséges kisfiam, akit nagyon szeretek. De úgy érzem nem tudom elfogadni hogy nem szülhettem természetes úton. Magamat hibáztatom, ráadásul az első terhességem elment,(iker terhesség volt). Ez tavaly szeptemberben volt. Erről is rendszeresen álmodok és nem túl szépeket. Újra és újra megélem a műtétet álmomban, a fájdalmat amit akkor éreztem. De nem tudok erről beszélni, se a férjemmel, se senkivel. Soha nem tudtam senkinek elmondani ha valami bántott,vagy ha fájt valami. De ez már sok nekem. Nem tudom elviselni ezt a fájdalmat, eközben nem tudok róla beszélni, egyszerűen nem megy. Mit tegyek, mit tehetek?
Válaszát köszönöm
Kedves Ivett!
Levele alapján egyértelmű, hogy nagyon súlyos veszteségek érték Önt, melyeket fontos lenne szakszerű segítséggel feldolgoznia. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy családsegítő szolgálatnál talál pszichológust. Amennyiben magán keretek közt keres megoldást, jó szívvel ajánlom munkacsoportunk szakembereit is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaElöször is köszönöm válaszát!
Még lenne egy fontos kérdésem Önhöz.
Miért van az hogy a testvéreim de leg főként nővéremröl lenne szó. Még peddig az hogy, családja van, egy fia és egy élettársa, dolgozik ami ugye sok idővel telik egy nap de mégis van ideje engem hivogatni naponta többször is reggeltöl egész estig míg el nem alszik . De persze nem mingig beszélgetünk csak hogy mégis volnalban legyünk . Ha nem reagálok a hívására hívja férjemet vagy üzit küld , és meg kérdezni hogy haragszom e . Ha nem válaszolok tovább hívogat míg ezt írtam Önnek most is hívott és írt. Mit kezdjek ezzel az egésszel ? Már mondtam neki hogy ne hívjon ennyiszer de mintha meg se hallaná . Szeretem nagyon de ez már tul sok . Ja és ha bármi történik egyböl értesít rola .
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne végiggondolni, hogy a nővérének ez a túlzott ragaszkodása miről is szólhat (pl. bizonytalanság, vagy magányosság). Ajánlhatja neki, hogy keressen fel pszichológus szakembert, ha szorong, vagy lehangolt. Önnek is javasolt lenne átgondolnia, hogy mennyire tud határokat meghúzni mások felé, hogy kivel, mikor, miről, s mennyit szeretne beszélni, a saját férjére s önmagára mennyi időt szeretne szánni, hogy ki tudjanak kapcsolódni, ami szintén fontos lenne, hogy a stressz csökkenni tudjon Önben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Azért írok, mert a 4 éves kislányommal folyton gondok vannak, evés zavarral kezdődött ami több éve tart már, azóta történtek más bajok ia vele. Lett neki egy csípéstől tájog a hasán, megműtötték, felvágták neki. Később megint lett neki egy, a feneke alatt ahol a pelenka dörzsöli neki,(pelusról se tudjuk leszoktatni)megintcsak műtéte volt. 2hónapja eltörte a kezét az óvodába, azóta is görcsösen úgy tartja, pedig minden eredmény tökéletes neki. Egyik nap jöttünk haza az oviból, és épphogy csak elesett, azóta nem áll lábra ez már 5 napja tart, pedig 2 szer is voltunk a kórházba, de ott azt mondták semmi baja a lábának.Nem tudjuk mitévők legyünk😥
Üdvözlöm! Első körben a gyermekorvos, védőnő és a helyi szakszolgálatban dolgozó szakemberek segítségét, munkáját javasolnám. A korai fejlesztésben jártas neurológus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus és pszichológus személyes megkeresése is fontos lenne, hogy pl. a pelusról való átváltás nehézségének mögöttes okait megtudják és helyesen tudjanak segíteni a kislánynak. Az, hogy megkeresett minket, azt az érzést kelti bennem, hogy önnek, mint édesanyának fontos a gyermeke érzemi élete és az önök közötti kapcsolat, így bátorítom, hogy sokat beszélgessenek, rajzoljanak, játszanak, fessenek, alkossanak közösen, olvasson vagy mondjon esti mesét, kifejezetten olyat, amit a kislánya ezekben a nehéz helyzetekben kér, élvez. Megkérdezheti, hogy az óvodában melyik mese a kedvence és akár azt együtt elmondhatják.
A sok közös élmény, együtt töltött közös játék is segítheti kislányát ezekben a műtétekkel teli időszakokban könnyebben atlendülni a nehézségeken. Üdvözlettel
Tisztelt Hölygyem/Uram
Nem írtam kategóriát, mert a megadottak közül többet is magába foglal. 19 éves vagyok. Régebben együtt érző, (úgy gondolom) magas érzelmi intelligenciával rendelkező, introvertált lány voltam. Mostanra az introvertáltság helyét teljes elszigetelődés vette át. Régebben sokat találkoztam, akár napi szinten 2 barátnőmmel, de egyre többször maradt el találkozó bizonyos okok miatt (az egyik barátnőm palizni ment legtöbbször, a másik már nem a környéken lakik), még ha akartam is volna találkozni, így feladtam. Apámmal élek, vagy is éltem, de ő szinte már a barátnőjéhez költözött, néha találkozunk csak. Anyám és az öcsém a közelben laknak, de az iskola és az itthoni teendők miatt velük sem tudok többet. A barátom úgy mond az egyetlen “társaságom”, minden nap beszélünk telefonon, legalább egyszer, de vele is ritkán tudok találkozni, akkor is 2-3 napra. Takarítás, pakolgatás közben még el vagyok, de amikor azzal végzek elönt a düh és a csalódottság érzése, amihez szorongás is társul, sokszor ok nélkül. A barátomon szokott csattanni az egész, mivel csak vele beszélek. Nagyon ideges tudok rá lenni amikor megígéri hogy hív, és egy szó nélkül eltűnik akár egész napra, ami mostanában ritkán történt. Ami a legjobban zavar, az a “szó nélkül”, mert régebben ez baljós jel volt nálunk. 1 év és 2 hónapja vagyunk együtt, és nem értem miért van az, hogy amikor telefonon beszélünk mondhatni “utálom”, mindig piszkálom és gonoszkodok, ami nekem sem jó de nehezen tudom vissza fogni magam, és nem csak a hívások miatt, szinte minden apróságon fel tudom húzni magam vele kapcsolatban. Tudom hogy ezért is szokott néha “menekülni” amikor nem hív, bár nem mondja, mert ezzel szemben megértő velem. Személyes találkozásoknál minden rendben van, szeretjük egymást, de amikor megérzem az elválás szelét, közömbösen és tartózkodón viselkedek vele egy ideig, minden elváláskor pedig sírni tudnék. A múltban sokszor okozott nekem csalódást és fájdalmat, ezért is gondolom hogy elfolytott agressziót táplálok felé, aminek nem tudom hogy tudnék véget vetni. Nem lehet vele komolyabb dolgokról beszélgetni, ezért ezzel meg sem próbálkoztam egy ideje. Sokszor bizalmatlan vagyok felé, pedig nagyon szeretem és mostanában legtöbbször (tudásom szerint) nem hazudozik és állja a szavát. Mind közül a felé irányuló passzív-agresszív viselkedésem zavar legjobban. Továbbá úgy vettem észre, hogy a fent leírt 2 érzelmen kívül mást nem tudok átérezni, és a szimpátiámból is jó adagot vesztettem. Sokszor önzőnek és gonosznak érzem magam, ami miatt folyton bűntudatom van. Ami régen érdekelt és szerettem, ma már egyáltalán nem foglalkoztat (a takarításon kívül semmi más sem). Mi lehet ez az állapot, és mit tehetnék ellene?
Válaszát előre is köszönöm
Üdvözlöm, biztosan nagyon nehéz lehet így elzárkózva és gyakorlatilag önmagára vonatkozóan kevés visszajelzéssel és kapcsolattal az érzelmeit felismerni és folyamatosan kezelni, megérteni azokat egyedül. Sokszor valóban az intovertaltság miatt választják emberek az elzárkózást, azonban ilyenkor valójában élvezik, szeretik és jól érzik magukat. Előfordulhat, hogy másfajta okok pl. enyhe szorongás miatt lesz valaki egyre zárkózottabb és emberkerülő, előfordulhat olyan is, hogy a kapcsolatok elvesztése miatt fél az újabb kapcsolatok kialakításától, és az is, hogy passzív agresszióval reagál valaki, amint távol érzi magától vagy távolodni érzi szeretteit. Azt gondolom, hogy sok mindent átgondolt már és jól megfigyeli az érzelmeit, amiknek a hátterében húzódó lelki folyamatok megértésében érdemes lenne úgy dolgoznia, hogy valakivel mélyebben átbeszéli.
Hívja szakembereinket bizalommal. Üdvözlettel
A 3 eves kislanyom erzelmi fejlodese kapcsan szeretnek kerdest foltenni!
Üdvözlöm, a szakpszichológus csapatunk várja szeretettel a kérdését. Üdvözlettel
Jónapot kívánok! Segítségre lenne szükségem mert kezdek tanácstalan lenni a 10 éves kisfiammal kapcsolatban! 4 gyermekem van egy 11,10,5 éves fiúk és 1 tíz hónapis kislány. A gondom a 10 évessel van. Most már több alkalommal volt dühkitörése ,ha valamiért megszidom. A problémát biztos vagyok benne, hogy a játékgép okozza nála legalábbis nagy szerepe van az biztos. Ebben csak magunkat hibáztathatom úgy gondolom. És szeretnék ez ügyben tenni valamit. Szabályokat felállítani ,de úgy h ne essek túlzásba hírten én sem. Nehogy több kárt tegyek mjnt jót. Tegnapi nap folyamán nagyon a lelkembe tiport a kisfiam. Megint orbibálva mondta nekem h te nem szeretsz engem jobb lenne, ha meghalnék, jobb lenne nem lenni, mjndjárt felvágom az ereim ilyeneket orditva sírva idegből vágta a fejemhez. Na most mar azt tudnia kell h mindent megkapnak és szerjntem ez is baj. De nemntudom eldönteni h valóban a gép az oja ennek vagy tényleg azt érzi nem szeretem vagy caak hülyének akar nézni h nehogy megszodjam bármiért is. Esetleg féltékeny e a kistesóra? Akit viszont ő szeret a legkobban és a kislány is viszont őt szereti a legjobban a tesók közül. Imádják egynást szó szerint, de ez lehet nem zárja ki attól azt hogy féltékeny esetleg. Tanacstalan vagyok. Tegnap megrémisztett a viselkedése. Teljessen kifordult magából mindhatni mjnt egy őrült aki bekattan ugy viselkedett. Ekkor úgy tettem mintha felhívtam volna egy orvost h mennie kell neki hozzá mert ez már beteges amit csinal. Ekkor elkezdte mkndani megvaltozik ne vigyem dokihoz jó lesz es szanja banja a düneit. Ha a géppel fenyegetem b nincs több játék vissza vesz a viselkedéséből. Ebből gondolom h minden akörül forog. És egyenlőre én szeretnék tanácsot abban h mi lenne az egészséges megoldás erre h változzon a viselkedése. És ha nem megy így sem akkor viszont már tényleg szeretném őt is bevonni egy orvosi vizsgalatra elbeszélgetésre. Hirtelen megvonni teljessen nem szeretném a dolgot mert az senkinek nem lenne jó szerintem vagy nem tudom. El vagyom keseredve. Az is igaz h mostanság nincs időm rájuk annyi szinte semmi azon kívül h tanulok velük ha szükséges. Egyedül vagyok velük itthon apuka dolgozik. Es nekem itt a pici meg a másim kicsi is. Ha szét szakadok se elég egy napra 24 óra. A kislany nem jó alvó 3 hónapja aut erzem kimerültem én is. 43 kiló vagyok már én is. Kérem egy két tanáccsal segítsen mi lenne a jó megoldás számunkra! ? És ez mellet még elmondható hogy Noel nagyon jó 4es 5ös tanuló.
Üdvözlöm! A leveléből arra következtetek, hogy ön egy nagyon figyelmes és a gyermekei érdekeit fontosnak tartó édesanya, aki bizonyára érthető módon kimerült is lehet. Sok édesanya, szülő választja a játékgép, online videók, játékok megoldási lehetőségét, hogy picit lekösse a gyerekeket. Ezek a játékok a mai világban valóban úgy vannak feltüntetve, hogy fejlesztő hatásúak, vagy éppen azt az érzést keltik, hogy amelyik gyerek nem ismeri, az lemarad. Sajnos az a tapasztalat egyre jobban megmutatkozik, hogy a gyerekek érzelmi életére és más képességeire is súlyos károkat tudnak okozni az ilyen játékok szabályozatlan használata. A dühkitörésekről sokan beszámolnak, nincs egyedül ezzel a problémával. A düh és más érzelmek kezelésére vannak már nagyon jó könyvek is pl. Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje. Mesekönyvek: pl. A dühös polip
Többféle hozzáállás van, hogy miképpen lehet szabályozni a játékok, online világ használatát. Van olyan szakember, aki szerint ezt jól működő keretek közé kell terelni pl. 2×1 óra és valamilyen eszközzel jelzi az idő lejártát pl. ébresztő óra, hogy a konfliktus felülete csökkenjen a szülővel. Illetve lehet kötni bizonyos konkrét szituációkhoz, mikor szabad ezzel foglalkoznia. Egy másik radikálisabb nézőpont szerint 12 éves korig ezeket a játékokat tilos használni vagy annyira minimálisra csökkenteni, amennyire csak lehet és ezt akàr egy hirtelen megvonással, de csak abban az esetben, ha fel van rá készülve, hogy mivel köti le, hogyan kezeli, tereli el a gyermeke figyelmét, tud-e ezekben a helyzetekben kapcsolódni vele máshogy. Azt javaslom, hogy az ön családjának és a saját “erejének” megfelelően döntsenek a szabályokról, amit biztosan, következetesen be tudnak tartani és tartatni a gyermekekkel. Ha megbeszélik, hogy fél óra a játékidő, akkor az valóban annyi legyen, mert a gyerekek amint érzik a következetlenséget, azonnal megpróbálják a határokat tovább feszíteni. Amint ön olyan helyzetbe kerül, amit nem szeretne, már kész is a konfliktus. Üdvözlettel
Üdvözlöm! 18éves , érettségi előtt álló lányommal nem tudok szót érteni.Ő a 3.gyerek a családban,2éve költöztünk el az apjától.Sajnos gyógyíthatatlan Crohn betegségben szenved,ez is nehezíti a nevelését ,a nyugodt ,harmonikus kapcsolatunkat.Nem tudom rávenni a tanulásra ,ha nem adok pénzt dühös, kiabál,csapkod ,tör zúz.Végső szava mindig a betegség,az öngyilkossággal való fenyegetés.Sokat sírunk mindketten, tehetetlen vagyok.Másfél évig járt pszichológushoz, sajnos kevés eredménnyel.Nem érzem h magasak lennének az elvárásaim ,de szeretném ha leérettségizne.Gyenge tanulmányi eredményei vannak,sok hiányzása.
Átlagos anyagi körülmények között élünk ,de a luxus kiadásaira ,márkás ruhákra stb nem telik ,ez folyamatosan feszültség et okoz .Az apjával rengeteget harcolt amíg együtt éltünk, mostanában jobb a kapcsolatuk, többször át is költözött hozzá,de a reggeli,ebéd elkészítése miatt mindig visszajön hozzám.(csak én tudok neki főzni). Sajnos lehet h kicsit zavaros amit írok , nem egyszerű így pár mondatban.Előre is köszönöm ha tud segíteni.Üdvözlettel : Magdi
Kedves Magdi, nagyon bátor dolog az ön részéről, hogy igyekszik szembenézni a nehézségekkel és megoldani az anya-lánya kapcsolati problémából fakadó feladatokat. Sok szakember szokta javasolni, hogy a szülő, anya önismereti munkával próbáljon változást elérni hosszabb távon. Sokszor változik a környezet és a javulnak a kapcsolatok azáltal, hogy a szülő önmagával kezd el lelki szinten foglalkozni, ami hatalmas hatással van a kapcsolataira, gyermekeire. Azt gondolom, hogy akár minket is hívhat konzultációra vagy egy női önismereti csoport sokat segíthet abban, hogyan tudna jobban kapcsolódni lányához, milyen lelki erőforrásai vannak a nehéz helyzetek megfelelő kezeléséhez. Mit tehet ön, mint szülő és anya, nő, hogy gyermekének még jobb támasza tudjon lenni, ugyanakkor a sajàt határait is megvédeni és a jelenlegi rossz megoldási mintákat felülírni. Bízalommal hívhatja a szakembereinket is egyèni konzultációkra. Üdvözlettel
Jó napot! Igazábol magam se tudom hogy mi a bajom. De azt tudom hogy most segítsére van szükségem mert lelkileg nem bírom el viselni ezt a tehert. A családom testvéreim bajai nagyon megvisel egyszerüen már a sajátomal nem nem foglalkozom ennyit. 5 éve veszitettem el édesanyámat amit még nem dolgoztam fel. A férjemmel is vannak gondok fő gond hogy nem tudok teherbe esni stb.és rá adásul a testvéreim gondjai. Remélem hamar tud válaszolni gondjaimra elöre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon sok stressz érheti Önt a családja részéről. Érdemes lenne átgondolni, hogy mely terhek azok, amiket túlságosan is magára vesz, vagy sajátjaként éli meg. Mások problémájáért, életviteli nehézségeiért vajon túlságosan aggódik-e? Mi ennek az oka? Húzott-e magának határt, hogy kinek mit tesz meg? Saját problémáit előbbre tudja-e sorolni másokénál? Ezek mind nagyon fontos kérdések, amelyeket szakember segítségével tudna átbeszélni, illetve az édesanyja elgyászolásában is pszichológus tudna segíteni. A stressz szint csökkenésével nagyobb eséllyel eshetne teherbe. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, illetve magán úton kereshet szakembert. Igény esetén kollégáim is szívesen segítenek Önnek!
Több blogbejegyzésünkben írunk a teherbe esés és a terhesség közben keletkező nehézségekről, amelyeket javasolt lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó Lili31 éves vagyok párom 52 éves meg nem valt el a felesegetol deigergeti azt állítja amint osszegyujti a pénzt a vallásra befejezi a felesége által megkezdett vállast ami 6 éve félbe maradt. 25 éves fia és 20 éves lánya már parjaikkal együtt élnek. 4dik hónapos terhes vagyok és már együtt élünk 1 éve. Néha belém köt azzal hogy nem mentem a boltba kenyérért pedig tudja hogy én nem eszem kenyeret neki pedig egy egész sok és sokat eldobunk. Nekem támad kotekedik addig míg sírni kezdek mintha örülne ha letorhet. Az éjjel szeretkeztunk egesznap azt gondoltam milyen szép így érzelmileg felemelkedni és egyszer csak jön és letor. Mikor azt gondolom minden jó ő elrontsa egy értelmetlen veszekedessel. Gondoltam azért viselkedik így hogy szándékosan ősze veszik velem hogy azt mondhassa más nőknek igen együtt élünk denem élünk jól. De ugyanígy viselkedik a fiával az anyával is. Megjarta a Bosznia háborút is azóta italozik. Osszeveszik velem amikor látja hogy osszetort a szavaival akkor jön és simogat puszilgat vigasztalgat.Egyik pillanatban fekete másik pillanatban fehér.
Kedves Tímea!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a párkapcsolatban élni! A változtatáshoz mindenképpen szükség lenne párterápiára, hogy kevesebb veszekedés és több érdemi kommunikáció legyen Önök közt. Az italozás önmagában is számtalan probléma forrása, ezért addiktológiai kezelés szükséges.
Üdvözlettel:
Habis MelindaElakadtam az életemben.mit tehetnék?
Úgy érzem nincs tovább!
Kedves Miklós!
Krízishelyzetben nyugodtan tárcsázza a 116-123-as telefonszámot.
Üdvözlettel:
Habis MelindaPár éve állapítottak meg nálam magas vérnyomást. Bár az éjjel-nappal mérő műszer nem igazolta ezt. Átlagban 125/85 volt. Gyógyszert kaptam rá, de sajnos a vérnyomásomat itthon nem tudom mérni, mert ahányszor próbálkozom, mindig magas értéket mérek. Már elég csak rágondolnom, hogy mérnem kell, máris azt érzem, hogy a pulzusom megnő és persze a vérnyomásom is. Mit tehetek?
Kedves Kérdező!
Szorongásai leküzdéséhez önismereti munka megkezdése szükséges. Ha igényli, ebben négyszemközti keretek közt szívesen segítünk.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm.Szépen kérem segítsen ha tud.Meg próbálom röviden le írni mi a problémám,kb 1 hete kezdődött újra,egy be vásárló központban,egyik pillanatról a másikra,el kezdett hevesen verni a szívem,olyan izgatotságot éreztem illetve nyugtalanságot,hő hullámal és izzadással járt,aztán el kezdett remegni a lábam,úgy éreztem menekülnöm kell kifelé,mindegy hogy, csak onnan menjek el. Az az igazság,hogy egy pár éve már volt részem benne,házi orvosnál jártam akkor,aki nyugtatót írt fel.Nem szedtem ,mert nem hatott illetve,akaratos vérmérsékletem miatt úgy döntöttem egyedül fogom le küzdeni ami sikerült is,úgy hogy el mentem dolgozni. De most mivel kis babám van nem opció ez a megoldás. úgy érzem kezdi át venni az írányítást az életem fölött,amit nem engedhetek,hisz kis gyermek melett jönni,menni kell.Kérem segítsen,mi lehet ez mert nem hiszem,hogy depresszió, nem vagyok zárkózott típús,sőt imádom a társaságot.Szedjek nyugtatót? Vagy mit tegyek? Köszönöm a választ.Tisztelettel:Anita
Kedves Anita,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne szakember segítségével utánajárnia, hogy mi okozhatja a tüneteit. A gyógyszeres kezelés szükségességét pszichiáter szakorvos tudná eldönteni, de ha még szoptat, alternatív megoldás lehet a pszichológiai konzultáció. Ebben kolléganőim is szívesen segítenének Önnek online formában, róluk a honlapunkon is olvashat részletesebben. Több cikkünkben is foglalkozik a kismamák nehézségeiről, s hogy mikor lenne érdemes szakemberhez fordulniuk, javaslom olvassa el őket:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt doktorno,
Parommal lassan 1 eve vagyunk egyutt es sajnos rakellett jonnom,hogy beteges hazudozoval van dolgom.Tudni kell rola,hogy arvahazba nott fel eleg rossz korulmenyek kozott. Sokan vannak testverek,de nem veluk lakik alig jar haza. Az anyuka mar nem el az apjaval nem beszel kulonbozo okok miatt. Allitolag volt egy hosszu kapcsolata ahol megcsaltak. A problemam az lenne,hogy minden aprosagba hazudik meg akkor is ha nem kene. Kulonbozo betegsegeket talal ki maganak,hogy sajnaljam. Multkor olyat talalt ki,hogy verrog van az agyan es jar kezelesre kozbe se a kezeles nem letezik se az orvos akihhez allitolag jart. Mikor szembesitettem a hazugsagaval fel volt haborodva,hogy nem hiszek neki es folyamatosan tagadott. Mar sokszor rajta kaptam ilyen kodos torteneteken. Szerintem a hazugsagaival alltassa magat,hogy kevesbe fajon neki az igazsag. Olyan mintha egy kitalalt vilagba elne. Kb mar semmit nem hiszek el neki. Es nem tudom,hogy mit csinaljak. Szerintem raferne egy pszichologus,de mivel eleg tavol lakunk egymastol egyedul ugy se jarna,max bekamuzna,hogy volt. Mit kezdjek vele? Hogy tudnam elerni,hogy magatol segitseget kerjen es belassa,hogy ez igy nem jo?
Valaszat elore is koszonom!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem elkeseredettségét. Levele alapján úgy gondolom, hogy mivel ennyire megrendült a bizalma a párjában, érdemes lenne vele szemben határokat húznia (pl. mit kérne tőle, meddig teljesítse, ha ez nem teljesül, akkor mi lesz a következménye stb.). Ha ő megtapasztalja azt, hogy nem tehet meg bármit következmények nélkül, akkor kialakulhat a belső nyomás benne, hogy a problémáira segítséget kérjen.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves OnlinePszichológus!
Először is, nagyon köszönöm, ha valaki elolvassa az írásomat, és időt szán a megválaszolására is. Igazából nem tudom, mit szeretnék megtudni, úgyhogy inkább leírom a helyzetemet.
19 éves leszek 2 hónap múlva, és azt hiszem szerelmes vagyok egy nálam 29 évvel idősebb férfiba. Több mint 7 éve ismerjük egymást, egy közös hobbi miatt. Mindig is különösen jól kijöttünk egymással, de nyilván 11-14 évesen nem igazán gondoltam túl a “kapcsolatunkat”. Aztán úgy alakult, hogy csaknem 3 évig egyáltalán nem találkoztunk. Amikor azonban újra láttuk egymást, minden ugyanúgy folytatódott, mintha semmi nem történt volna. Gondolok itt arra, hogy mindig ugratjuk egymást és hasonlók. Az utóbbi időben azonban ezek a viccelődések úgy érzem, hogy átmentek egy kicsit talán flörtölésbe, vagy valami ahhoz hasonlóba. Amikor ott vagyunk egy társaságban, szinte mindig csak egymással foglalkozunk, és ez már másoknak is feltűnt. Többször voltunk már csak kettesben, és olyankor minden bajunkat ki tudjuk beszélni a másiknak, ez talán ostobán hangzik de nagyon jól megértjük egymást,és mindig érdekli, hogy mi van velem. Pár napja találkoztunk utoljára, és azóta nem hagy nyugodni ez az egész, egyre inkább erősebb lesz. És tudom, hogy nem “megfektetni” meg kihasználni akarna, ismerem már annyira. Az a legnagyobb baj, hogy senkinek sem mondhatom el, mivel a legjobb barátnőim mind ismerik, és félek mit szólnának hozzá.. Tudom, hogy rengeteg a korkülönbség, meg minden de… Nem abba szerettem bele, hogy hány éves, hanem a lelkébe, vagy nem is tudom. Mármint, ha az emberek szerethetnek velük egyneműeket, akkor a nagy korkülönbség miért olyan kizáró ok? Persze nem arra gondolok, hogy ha egy 40 éves férfi rámozdul egy 10 éves kislányra de.. Gondolkodtam azon is, hogy ez milyen szinten lehetne apakomplexus, mivel nincs jó kapcsolatom apámmal, de fogalmam sincs. Ha esetleg lenne valami tanácsa, ötlete az egyik orvosuknak, nagyon szívesen meghallgatnám, vagyis elolvasnám!
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Ha jól értem a levele alapján, akkor Önben a legnagyobb feszültséget az kelti, hogy a barátnői mit is szólnának ehhez a kapcsolathoz. Önnek milyen félelmei vannak velük kapcsolatban (pl. megszakad a barátság)? Mennyire akar megfelelni ezeknek a barátnőknek?
A nagyobb korkülönbség nem lehet kizáró oka egy kapcsolatnak, erre több példa is létezik a mai világban, akár ha a hírességeket nézzük meg. Egyik blogbejegyzésünkben is foglalkozunk a témával, érdekes lenne elolvasnia, sok hasznos információt talál benne, ami segíthet a feszültsége csökkentésében:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
