Szép napot!
Olyan problémát szeretnék megosztani, amit szeptember óta érzek, bárhová megyek.
1 éve vagyok együtt a párommal, viszont előtte volt egy ideálom, akit nagyon szerettem, de az csak ilyen plátói volt, hiszen együtt se voltunk, soha nem is beszéltünk, vissza se írt nekem a srác.
Mióta elköltöztem Pestre, barátom szegedre, feljött hogy a srác is pesten van. Nem tudok nem agyalni rajta, de tudom hogy nem őt szeretem, hanem a páromat. Ha megyünk valahova félek hogy avval a sráccal találkozunk. Gondolok néha a srácra, de úgy hogy nem akarok vele lenni. Gyakran szorongok, nem eszek, rosszat álmodok miatta. barátommal már beszéltem erről, vele sokat vagyok, és tudja hogy őt szeretem.
Lehetséges hogy a távtól van? És hogy csak beképzelem az egészet?
Köszönöm!

Kedves Cintia!

Kommunikációs problémával fordulnék Önhöz. Alapvetően olyan embernek tartom magam, aki feltalálja magát társaságban, viszonylag könnyen ismerkedik. Ennek ellenére az önbizalmam a hétköznapi kapcsolataimban és új ismeretségek kötése esetén ingadozásra hajlamos. Az utóbbi időben nincs kedvem az emberekhez, sokszor fordul elő, hogy érdeklődést szinlelek beszélgetéseimben, megjátszom magam. Szeretnék új ismeretségeket kötni, és ami még fontosabb, szeretném élvezni az emberek társaságát. Sokszor úgy érzem, hogy meg akarok felelni az embereknek, ahelyett hogy magamat adnám őszintén és könnyedén.

Remélem, hogy tud segiteni, válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktorno/ Doktor Ur!

Elkeseredettsegemben irok.

Kb 3 eve eros hipochondriaval kuzdok.
Azelott is elo elo fordult, de sajnos tavaly csucsosodott ki.
Allandoan orvostol oevosig jarok, minden penzem ramegy a maganorvosokra, CT, MR vizsgalatokra.
A vizsgalatok csak ideig oraig nyugtatnak meg.
A legrosszabb, hogy produkalom is az adott betegsegek tuneteit, igy nem tudom hogy valosak e tunetek vagy csak bekepzelem oket.
Allando retteges az eletem, neha ugy erzem nem is erdemes folytatni.
Neha elalvashoz szedek 0,25 mg frontint.
Kerem, adjanak tanacsot mitevo legyek.
Koszonom

Kedves pszichologus a tanácsát szeretném kérni.
19 éves vagyok 7 éve diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget, nem voltam kivizsgáláson mert a tüneteim egyértelműek voltak a mentálhigiénre pszichiáterhez jártam 2 évig majd kijöttem belölle, 2 éve pedig újra kezdödött, és pszichiáterhez jártam 1 évig gyógyszeres kezelés alatt, de saját felelősségre abba hagytam és leszoktam a pszichiáter segítségével, majd pszichologushoz mentem. Van egy nagy fóbiám egy trauma óta, félek, hogy elájulok, rosszul leszek. A szorongástol mindig is szédültem, meg az erős stressztől, na meg a depressziótol ami most erős. A szédüléssel kapcsolatba szeretnék egy tanácsot kérni, a szédüléseim azok a gyógyszer abba hagyása óta erősödtek, de most sokkal rosszabb. Mióta kaptam egy pánikrohamot november végén a szédüléseim erősödtek, elkezdtem nagyon erősen attól szorongani, hogy valami szervi bajom van és amiatt szédülök. A pszichologusom szerint nincs eről szó, mert a tüneteim nem utanak arra(és szerinte 40 perceket futok és azt mondta biztos nem vagyok az, mert nem birnák). De most pár napja ez rosszabodott, eggyik nap rámjött egy olyan érzés, hogy forgó szédülésem van, és akkor rosszabbodik amikor a fejem mozgatom, és az egész egy forgó jellegű hirtelen szédülés miatt kezdődött el amit túlreagáltam, és elkezdtem azt figyelni, hogy mikor érzem ezt, és egész nap azon járt az eszem mért éreztem így, másnap pedig egész nap, kisebb kihagyásokkal forgó jellegű szédülésem volt, ami akkor erősödött mikor a nyakam mozgattam. A napokba elkezdett már halálfélelmem lenni, hogy biztos valami szervi baj csinálja, mert még nem éreztem ilyen sokáig, hogy forgó jellegű szédülésem lenne, de nem olyan, hogy nem tudok egyenes menni, vagy, hogy neki megyek valaminek, csak olyasmi érzésem van, mintha erősen bizonytalan vagyok, és elfog egy olyan elájulás szerű érzés, mintha elakarnák szédülni, de nem történik meg, csak hirtelen erősebben érzem a szédülést, és ettől nagyon megijedek, eléggé rettegek attól, hogy valami szervi bajom van, és, hogy elájulok,emiatt nem tudom a napjaimat élni rendesen. A pszichologusom azt mondja, hogy nincs semmi szervi bajom, mert ezt mind az agyam csinálja, vagy a szemem, mert van egy szem betegségem, de szerintem az nem okozna ilyet. Maga mit tudna tanácsolni, a pszichologusom szerint nincs értelme, nem kell elmennem kivizsgálásra, mert nincs semmi nagy bajom csak a tudatalattim csinálja a depressziom, pánikbetegségem, szorongásom csinálja, de én akkor nem tudom mért érzem akkor magam betegnek, mért lett hirtelen más fajta szédülés érzésem, ezért is szerettem volna egy másik pszichologust megkérdezni, így találtam az oldalra, önszerint van szükségem kivizsgálásra, vagy ezt az új szédülést is az agyam generálja. Nagyon megköszönném ha tudna válaszolni, nagyon tanácstalan vagyok,köszönöm, hogy elolvasta.
Üdv: Martin

Van egy párom..15 hónaoja..még nem élünk együtt.Van neki egy 10 éves fia akit nevel,mert anyuka lelépett.
Kérdésem…
Normális dolog 10 éves gyerekkel egy ágyban aludni még?
Vagy vele fürödni?Jómagam 3 gyerekes fiús anyuka vagyok..személy szerint nem tartom helyes dolognak…sem a szájra puszijukat( fia az apjának)sem azt hogy még mindig nyuszkónak hívja..

Önbizalomhiány, önosmerethiány, személyiségzava, lehangoltság, levertség, kommunikációs problémák, céltalanság.

Tisztelt Szabó Lili! A férjemmel 9 éve ismerjük egymást,hosszabb-rövidebb szünetekkel együtt is éltünk ez idő alatt. Alapjában véve nagyon jól megértjük egymást,jól érezzük magunkat együtt,mondhatni minden tökéletes egy dolgot leszámítva. Ha alkoholt fogyaszt,teljesen kiszámíthatatlanná válik,olyankor sokszor nem tud mértéket tartani,ha belendül,addig iszik,míg van mit. Ez nem történik meg túl sűrűn,kb.negyedévente van egy nagy berúgása,viszont az utóbbi időben egyre durvábban viselkedik velem részegen. Legutóbb megszorította a torkom és arcon ütött,az öklével fenyegetett,mert ellent mondtam neki valamiben. Ezekre a dolgokra másnap nem emlékszik,bántja,hogy így viselkedett,majd hónapokig kerüli az italt. Többször megfogadta,hogy nem fog inkább inni,ideig-óráig tartja is ezt,aztán engedményeket tesz magának. Nekem gyomorgörcsöm lesz,ha elkezd inni,mert sosem lehet kiszámítani,hogyan fog végződni. Egyébként sportol,fest,amivel próbálja a stresszt levezetni,próbálom pozitívan megerősíteni,de úgy gondolom,az ritkán sem fér bele,hogy megüssön. Egyébként nem kifejezetten stressz ivó,valamikor buliból csinálja. Pszichológus segítségét nem fogadja el. Hogyan tudok én segíteni neki,hogy ki tudjon tartani az elhatározásában?

Egy szép és harmonikus párkapcsolatom 10 ev ismerettség és 4 év együttélés után végetért. Mindenfajta előjel nélkül. Munkahelyi stressz es nehézségek voltak, de sem a szexualitas elmaradása sem egyeb elhidegülés nem volt tapasztalható párom részéről. Egy nap összepakolt, hogy nem tudja mit akar magával és az életével. Egy éve ott maradtam a lakásban és fogalmam se volt mi történt. Ezek utan próbáltam elérni, hogy valami indokot mondjon, hogy tovabb tudjak lépni. De soha nem mondott semmit, a miértekről. Csak azt, hogy nem az én hibám volt. Nagyon kötődtünk egymáshoz, 10 évig együtt is dolgoztunk. Aztan pár hónappal a szakítása után elmondta, hogy szerinte nem vállalatam fel őt. (Én eleg introvertált vagyok, nem szeretem ha nyilvanosan megcsókolnak, a közös fotok kozossegi posztolasa sem erossegem.) Itt osszeroppantam es kiborultam, hogy miért nem akkor jelezte amikor ezt érezte… Miért a szakitás után dobja ezt ide nekem? Most mit kezdjek mar vele? Gondolom, hogy vigasztaljon akkor azt mondta, hogy tolem kapta a kapcsolatunk altal azt a tudast, hogy hogyan kell banni egy nővel. Ezert egy eleten at halas lesz. Es ezt meg is koszonte es elmondta hogy van is egy honapos kapcsolata, a munkahelyerol.
Ez kb egy éve volt. Próbaltam vesztesegkent feldolgozni, egyedul es segitseggel is, de nem megy. Soha nem hivom, de neha par sort irok neki. Azokra azert valaszol. Probaltam kerni, hogy valaszolja meg a kerdeseimet a tovabblepes okan. Nem akarom az uj eleteben haborgatni, hiszen boldog. De ugy erzem nekem jogom van valaszokhoz, hogy normalizaljam az eletem. Most ugy erzem, egy evvel ezek utan is, hogy nem tudok nyitni masok fele. Nem parkapcsolatra, de semmilyen masra sem. A csaladdal, munkatarsakkal jol elvagyok, de keptelen vagyok nem gondolkodni a mierteken. Meg ennyi ido utan sem. Ugy erzem nem hatekony amit eddig kaptam segitseg. Igy is iszonyu osszegekbe kerult. (Szerencses vagyok hogy kolthetek ra, de ugy erzem nem haladok kifele ebbol a helyzetbol.) En meg csak vergodom a kerdeseimmel, a hogyan tovabbal mar egy eve. Felek az eletem zsakutcaba kerult, szeretnek gyermeket de ha ez igy megy mikor es kiben fogok megbizni? És azert a biologiai oram ketyeg. Neha iszonyu duhos vagyok ra, hogy ilyen helyzetbe hozott barmennyire is szeretem meg most is. Elengednem, o miert tudod csak ugy tovabblepni es en miert nem… Tenyleg igy kell leelnem az eletem, hogy vasarnap esteneket elalvas elott ujra vegiggondolok az elso benutatkozastol, az utolso uzeneteig mindent es keresem hol es mit hibáztam?

Az elmúlt időben nagyon érzékeny vagyok/voltam szinte minden kis dolgon elsírom magam. Ezzel együtt lehangoltnak és haszontalannak érzem magam. Nagyon könnyen leszek agresszív és életemben először pánikrohamaim vannak. Ma reggel felkeltem és úgy éreztem semmi értelme az életemnek hogy felesleges felkelnem vagy bármit is csinálnom. Egész nap kétszer mentem ki a szobámból. Érzem belül a fájdalmat úgy érzem a lelki fájdalmaim át alakulnak fizikaivá. Nyomást érzek a mellkasomban és gombócot a torkomban. Ahogy említettem nagyon könnyen elsírom magam de mist egyszerűen nem tudok sírni úgy érzem érzéketlenné váltam étvágyam is alig van ma nem is ettem. Mindig fáradt vagyok és gyakran fáj a fejem. Régen volt egy kisebb depresszióm és félek megint az lehet.

Jó napot
Én tanácsot szeretnék kérni mert már nem -bírom tovább félek nagyon is
A volt párom ki vel már közel 12 éve nem vagyunk együtt van egy közös kisfiunk aki lassan 14 éves viszont ez idő alat nem segített semmibe amikor véletlenül találkoztunk akkor is állandóan megaláznak fenyegetnék a -féleségével mindig azt mondta h majd ha nagy lesz a gyerek akkor majd elviszi
Bírósági végzés nincs mert mert félek akkor h mi lesz
Félek h ha lépnek akkor bántani fognak vagy zaklatni a családomat egy ideig azt hittem h csend és nyugalom lesz de mégsem
Persze nem csak ilyen kevés dolog történt az elmúlt évek során de azóta is rettegek h valamit csinálni fognak
Tegnap este jöttem haza munkából a b.nommel jöttem és azt láttam mikor h ott áll egy kicsi a buszmegállóba mintha a volt páromat láttam volna nagyon megijedtem mert egyedűl a sötétbe szaladtam haza és az a baj h ők nem ilyednek meg senkitől
Csak nem értem külön családja van nem kérek semmit se se gyerek tartást semmit akkor miért nem hagynak békén
Köszönöm ha kapok erre választ
Egy elkeseredett anyuka vagyok aki csak a gyerekeivel nyugodtan éljen

Férjemmel 11 éve vagyunk együtt van 2 gyönyörű kisfiunk! Masfél évvel ezelőtt megcsalt. Én is hibás voltam nem adtam meg neki azt amire vágyott, de ezt én is beláttam! Folytattuk a kapcsolatunkat, bár azóta nagyon rossz a kapcsolatunk! Azóta megadok neki mindent amit kell! Egy hónapig jó minden, aztán mintha idegenek lemnénk egymásnak! Azt mondja hogy azóta minden jobb velem mint a másikkal volt, de valamiért nem tudja elengedni azt az érzést amit akkor érzett! Sajnos egy munkahelyen dolgoznak…multkor azt mondta minkettönket szeret😣 Nem tudja azt sem hogy vele akar e lenni, azt sem hogy velem…de el sem akar hagyni….ha felmerül hogy nekem is lehetne akár valakim féltékeny,azt is mondta hogy munkahelyet vált ….elment pszichologushoz, de csak annyit mondott hogy magának kell rendbe tennie a fejében a dolgokat! Ezt tudjuk is….Most elküldtem itthonról hogy én ezt így nem bírom tovább….szentestére hazajön.. Nem szeretne már engem, csak nem meri megmondani? Kérem adjon valami tamácsot! Tényleg menthetetlen a kapcsolatunk? Vagy miert teszi ezt velem??? Azt mondja nem szerelmes a másikba, csak az érzést nem tudja elengedni, és lehet emiatt az érzés miatt nem is akarja a mi kapcsolatunkat helyre hozni! Köszönöm válaszát!

Jónapot!
Az a problémám hogy sokat veszekszünk a párommal mostanában.És mind a ketten szeretnénk hogy olyan legyen köztünk minden mint kapcsolat elején.Nyugodtság,békesség és vita mentes legyen a kapcsolatunk újra.Nem tudom mi tévő legyek ez ügyben.Hogy hogyan lehetne újra köztünk minden a régi?
Válaszát előre köszönöm!

Üdv sajnos magamat okolom azért hogy anyán világra hozott nagyapám még halt és a 2 apam is még halt meg azért is mostani párom beteg buntudatom van miatta

A 3eves kislanyom,egyedul nevelem szuleteseota,az apja semmilyen formaba nem segiti az eletet nem latogatssa semmi,de most hirtelen probat tenne,nembizhato feltem a kislanyom tolle,hogy megismeri megszereti a kislanyom es o kilep az eletebol,erdemes probat tenni?milyen fejlodesi zavara vagy hogyan hathat ez ki az emberi kapcsolataira kesobb??

Jo napot kívánok azzal a kerdesel fordulok onokhoz hogy azt mondják a csalad tagjaim nem csinálok semmit pedig ki veszem magam a házi munkabol és Mégis azt mondják nem csinalok semmit