Milyen tünetei vannak a borderline (határeseti vagy érzelmileg labilis) személyiségzavarnak?

Korábbi írásunkban röviden áttekintettük a borderline személyiség előfordulásának gyakoriságát és legfőbb jellemzőit, jelen írásunkban a tünetek részletezésével foglalkozunk.

Milyen viselkedés jellemző a borderline személyiségzavarban szenvedő betegre? Hogyan érzi magát és miként látja az őt körülvevő világot?

A borderline zavarban szenvedő személyt a negatív érzelmek szabályozásában mutatkozó tartós nehézségek kínozzák. Például jellemző rá a negatív érzelmi ingerekre való nagyfokú érzékenység. Könnyen előfordulhat, hogy apró sérelemre is intenzív haraggal reagál.

Érzései csak lassan csillapodnak. A határeseti személyiségzavarban szenvedő személy nagyon sebezhetőnek érzi magát, de ezért azonban rendszerint a környezetét hibáztatja. Irreális elvárásokat támaszt másokkal szemben. A saját érzelmi válaszok, gondolatok, hiedelmek és magatartások érvénytelenítésének, vagy fel nem ismerésének tendenciája jellemző a betegre. Irreálisan kívánalmakat támaszt önmagával szemben is. Ez együtt járhat szégyennel, öngyűlölettel és önmaga felé fordított haraggal is. Ennek megnyilvánulása lehet az önsebzés, vagy akár öngyilkosság is.

Életét gyakori, stresszkeltő, negatív környezeti események, kapcsolat megszakadások és akadályok nehezítik. Ezekből néhányat az egyén diszfunkcionális életvitele okoz, másokat a szociális környezet, megint másokat pedig a sors vagy a véletlen. Jellemző még a negatív érzelmi válaszok gátlásának vagy túlkontrollálásának tendenciája, különösen ha az gyásszal vagy valamilyen veszteséggel kapcsolatos.  A szomorúságot, haragot, bűntudatot, szégyent, szorongást és pánikot nem, vagy nem megfelelő formában éli meg, vagy mutatja ki a beteg. Hajlamos az interperszonális problémák passzív stílusú megoldására, amely maga után vonja a saját életproblémákkal való szembenézés sikertelenségét.

A probléma valódi megoldásáért a környezet más tagjaihoz fordul. Ezzel kapcsolatban tanult tehetetlenséget, reménytelenséget él meg. Az egyén megtévesztően kompetensebbnek, magabiztosabbnak tűnhet, mint amilyen valójában. Általában a munkahelyén is sok nehézsége adódik, ami sokszor annak köszönhető, hogy a teljesítményének szintjét képtelen hosszú időn át fenntartani, mert ezt az érzelmi feszültséget nem megfelelően kezeli.

Milyen diagnosztikus kritériumai vannak az érzelmileg labilis személyiségzavarnak?

Linehan némileg átszervezte a borderline személyiségzavar jelenleg meghatározott diagnosztikus kritériumait. Öt kategóriában összegzi ezeket:

1. A borderline egyének gyakran tapasztalják az érzelmi szabályozás zavarát. Az emocionális válaszok erősen reaktív jellegűek, és az egyénnek általában problémát okoz a rendszeresen visszatérő depresszió, szorongás és ingerlékenység, valamint a harag.
2. A borderline személyek gyakran élik át a személyközi kapcsolatok zavarát. Kapcsolataik rendszerint kaotikusak, intenzívek és nehézségekkel terheltek. Az ilyen problémák ellenére a borderline egyének gyakran szélsőségesen nehezen zárnak le kapcsolatokat; ehelyett intenzív és viharos erőfeszítésekbe bonyolódnak annak elkerülése érdekében, hogy a számukra jelentős személyek elhagyják őket. Linehan tapasztalata szerint a borderline egyének közül sokan stabil, pozitív alaphangulatú kapcsolatban élve életükben jól, enélkül azonban gyengén teljesítenek.
3. A borderline egyénekre a magatartási problémák jellemzők. Például a szélsőséges, impulzív viselkedés, valamint az öngyilkos magatartás. Az önkárosító, öncsonkító, öngyilkossági kísérletek gyakoriak, de a diagnózishoz nem feltétlenül szükségesek.
4. A borderline személyeknél az önszabályozás zavara jelentkezik. A stresszkeltő szituációk időnként a gondolkodás összezavarodását idézi elő – ideértve a deperszonalizációt (én-idegenség érzés), a disszociációt (saját testtől való elszakadás érzése) és a téveszméket. Ezek a stressz elmúltával rendszerint elmúlnak.
5. Az én-érzés zavara jellemző. A borderline személyiségzavar felfogható az önszabályozás és az én-élmény átfogó zavaraként, melynek legfőbb tünete rendszerint a belső üresség vagy unalom érzése.

Az újraszervezés szerint a diagnosztikai kritériumok három csoportját találták:
1.    identitásklaszter:  egyedüllétre való képtelenség
2.    affektív klaszter: érzelmi labilitás, konfliktusos kapcsolatok, intenzív harag
3.    impulzivitás klaszter: önkárosító cselekmények és impulzivitás.

Miért fontos a borderline, vagyis a határeseti személyiségzavar diagnosztizálása és megfelelő terápiája?

Ahogy fentebb írtuk, a betegségben igen gyakoriak lehetnek az önkárosító viselkedésformák. Ezek legdrasztikusabbja az öngyilkosság. Korábbi blogbejegyzésünkben kifejtettük, hogy megfelelő kezelés mellett a zavar akár teljesen rendeződhet, ezért a diagnózis felállítása és a pszichoterápiás kezelés alapvető fontosságú.

Kreitman vezette be a kifejezést, amely leírja a nem halálos kimenetelű, de tényleges szöveti károsodást, betegséget vagy halálos kockázatot eredményező szándékos önsértő magatartást. A paraszuicidium magában foglalja mind a valódi öngyilkossági kísérleteket, mind az olyan önsértéseket, melyek hátterében a halálozási szándék kismértékű, vagy egyáltalán nincs jelen.

Linehan szerint az öngyilkosságra hajlamos borderline személyek alapvető érzelmi állapota általában szélsőségesen negatív. Rájuk krónikus depresszió, reménytelenség, értéktelenség, bűntudat és tehetetlenség jellemző. Vannak olyan betegek is, akiknél a dühös érzések túlkontrollálása figyelhető meg, ténylegesen passzív vagy alárendelődő magatartási mintát mutatnak, amikor harag, vagy legalábbis asszertív magatartás volna a megfelelő.

Mindkét csoport számára problémát jelent a harag kifejezése, csak az egyik túlságosan, a másik túl kevéssé nyilvánítja ki haragját. A túl visszafogott borderline személyek majd minden esetben félelmet és szorongást jeleztek a harag kifejezésével kapcsolatban: időnként attól félnek, hogy elvesztik a kontrollt, ha csak a legkisebb haragot is kifejezik, máskor attól, hogy még a kisebb harag kifejezésének tárgya is meg fogja azt torolni.

Az érzelmileg labilis személyiségzavarral kapcsolatban gyakran merül fel a manipuláció. A szó definíciói azonban arra utalnak, hogy a manipuláló személy egy másik személyt direkt, alattomos vagy körmönfont eszközökkel befolyásolni igyekszik. Linehan tapasztalatai ennek ellent mondanak. Az biztos, hogy befolyásolnak másokat. A leginkább befolyásoló viselkedés az öngyilkossággal való fenyegetőzés, máskor az intenzív fájdalom és gyötrődés, vagy az aktuális krízis kommunikációja, melyet nem képesek önmaguk megoldani.

Kérdés, hogy szándékosan mások fortélyos befolyásolására használják-e a betegek ezt a kommunikációt. Linehan megállapításai szerint ez utóbbi értelmezés ritkán van összhangban a borderline személyek saját szándékaival. Azt mondhatjuk tehát, hogy a manipuláció tudattalan.

Cikksorozatunk további részeiben az érzelmileg labilis személyiségzavar különféle pszichoterápiás megközelítéseit vesszük majd sorra, hogy jobban érthető legyen milyen tényezők játszanak közre a betegség kialakulásában és fennmaradásában.

A cikk korábbi pszichológusunk, Mangult-Varga Veronika jegyzete alapján íródott. Amennyiben négyszemközti konzultációt szeretne igénybe venni valamelyik pszichológusunknál, azt az alábbi linken teheti meg.

További olvasnivalók a témában:

Linehan, M. M. (2010) A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája. Medicina: Budapest
Linehan, M. M. (2011) Készségfejlesztő gyakorlatok a borderline személyiségzavar kezeléséhez. Semmelweis Kiadó Budapest