Mire való a csoportterápia?

“A terápiás csoportban, különösen a korai időszakban, a javulás egyik fő forrása lehet a páciens egyedüllét-érzésének cáfolása. A tagok, miután hallották a többieket az övékéhez hasonló problémákról beszélni, arról számoltak be, hogy közelebb érzik magukat a világhoz – a folyamatot úgy írják le, mint „megérkezést az emberi fajba”.”
Irvin D. Yalom: A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata

A csoportterápiák az egyéni pszichoterápiák mellett számos előnyökkel rendelkeznek a személyiség fejlesztése szempontjából. Az egyéni terápiában a kliens és a terapeuta közti kapcsolat kap fontos szerepet, míg a csoportterápiában az egyéni folyamatok mellett a személyközi kapcsolatok is szerepet kapnak, ami azt jelenti, hogy a kliens gyógyulása, személyiség fejlődése nemcsak a terapeutával való kapcsolatban, hanem a csoporttagokkal való kölcsönkapcsolatokon is múlik. A kliens megtapasztalhatja, hogy viselkedése milyen hatást vált ki másokból, újonnan elsajátított viselkedésmódjait biztonságos környezetben tudja kipróbálni, gyakorolni.
Ha csoportterápiába készülünk, többféle félelmünk lehet, mint pl: a többi csoporttag számomra idegen ember, vajon megbízhatom- e bennük? Ők is problémákkal küzdenek, hogyan is tudnának segíteni nekem? A problémám magánügy, nem szívesen osztom meg. Összezavarhat a számos különböző vélemény. Ha mások elmondják problémájukat, rosszabbul leszek. Elvesztem egyéniségemet a csoportban.

Hogyan hat a csoportos önismereti munka/csoportterápia?

Többféle csoportterápia létezik, de mindegyik csoportterápiában közös hatótényezők léteznek (ezeket a pszichoterápia nem specifikus hatótényezőknek nevezi). Ezek a következők:
– őszinte lehetek a csoportban, mert a titoktartás köt minden csoporttagot és nincs közöm a többiek hétköznapi életéhez.
– Megtapasztalhatom, hogy másoknak is van problémájuk, nemcsak nekem.
– Mások tudnak nekem segíteni és én is tudok másnak segíteni
– Sokféle szempontot kaphatok saját problémám megoldásához
– Sokféle reakciót kaphatok a viselkedésemre
– Nem kell mindent elmondanom magamról, mert mások elmondják ennek egy részét, akik hasonló problémákkal küzdenek
– megerősítést kaphatok a megoldásmódjaimra
– a csoporttagok pszichés támaszt nyújtanak számomra, képesek együtt érezni velem.

Mi a különbség a csoportterápia és a csoportos önismeret között?

A csoportpszichoterápiák általában ún. kiscsoport létszámmal működnek: 6-15 fő. Az ambulánsan (nem kórházi körülmények között) működő csoportok ún. lassú- nyílt csoportok, ami azt jeleni, hogy a csoporttagok terápiás előrehaladásuk függvényében távoznak a csoportból, és lépnek be új tagok. Az ún. önismereti csoportok zárt csoportok, azaz meghatározott ülésszámra szerződnek a csoportvezetővel/csoportvezetőkkel, és a csoporttagok végig ugyanazok a személyek.
A csoportterápiás módszerek közül megemlíthetők a pszichodráma csoportok, autogén tréning csoport, analitikus csoport, tánc- és mozgásterápiás csoport, viselkedésterápiás csoportok. Utóbbira példa a problémamegoldó csoport, Williams életkészségek program, asszertív kommunikációs csoport.
A nem pszichoterápiás csoportok közül terápiás hatású az ún. munkaterápia, művészetterápiás csoport és a szocioterápia.

“És mi a kórkép? Az elembertelenedett, felgyorsult technokrácia – aminek egyetlen gyógyszere a visszatérés az emberi lét alapvető problémáihoz. Ezt a “gyógyszert’ a csoportélmény tudja közvetíteni az egyén számára. …mindenki páciensnek nyilvánítható és a csoportterápia túl jó ahhoz, hogy csak a nyilvánvalóan betegekre korlátozódjon. Az embernek nem kell betegnek lennie ahhoz, hogy jobban érezze magát.”
Irvin D. Yalom: A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata

Felhasznált irodalom:

Szőnyi, G; Füredi J. (szerk) (2000) A pszichoterápia tankönyve. Medicina Kiadó, Budapest.
Szőnyi, G. (szerk) (2015) A pszichoterápia tankönyve. Medicina Kiadó, Budapest.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Pergel-Száraz Cintia pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.