Jó napot! Pár hónapja megcsaltam a férjemet az esgyik barátjával. Nem mondtam el a páromnak, félek, hogy mi lesz ha kiderül, hogy hogyan fog reagálni rá. Az előző hónapokban nagyon elhidegültünk a párommal, nem törődött velem elhagnyagolt, nem éreztem magam melette nőnek, és akkor jött a barátja kitől valahogy ezt mind megkaptam. Kétszeri alakalom volt, de mégis úgy érzem hogy valahol hiba volt, pedig hiába próbáltam akkor megbeszélni a férjemmel, hogy mit érzek de valahogy változást nem észleltem és akkor megettem. Most ott tartunk hogy rendeződtek a dolgok valamennyire, érzem hogy szeretem eddig is szerettem, csak ő valahogy nem éreztette velem, mostanra már gyerekvállalásban gondolkodunk. Az lenne a kérdésem hogy nagy a valószínűsége hogy ha kiderül a félre lépés akkor elhagy? Vagy esetleg megfogom tudni beszélni vele?
Előre is köszönöm a válaszát.
Üdvözlettel, Alexandra!

Szép napot.
A szüleim mindent megtiltanak nekem. Főleg az anyám meg a nagymamám. Nem engedik hogy barátom legyen, de nekik ennyi idősen már gyerekük volt. Mindig azzal jönnek, hogy én soha ne menjek férjhez és soha ne szüljek gyereket, nem járhatok el otthonról, nem mehetek sehová sem szó nélkül, sötédedéskor még a nagymamámtól se jöhetek haza egyedül. Nem lehet közösségi oldalam merthogy ismerkedem rajta. E akartam menni egy messzi egyetemre de nem hagyták, veszekedtek velem. Kisgyereknek néznek, akárhogy lázadok, vagy próbálom szépen értelmesen megcáfolni érvekkel hogy miért rossz az nekem amit csinálnak. Jó tanuló vagyok, semmilyen káros szenvedélyem nincs, és mégis féltenek mint a lángot. Nem tudom mit tehetnék már, kezdek ebbe beleőrülni olykor urrá lesz rajtam a depresszió és ha kiborulok azzal fenyegetnek hogy diliházba küldenek. Mit tehetnék hogy jobb legyen?

Reggelenti has görcsök, hasmenés. A házi orvos szorongást állapított meg az alapján amit el mondtam neki, hogy suli és munka reggelén is legalább 2 alkalommal kell elmennem mosdóra és úgy indulhatok útnak. Ha ez nem valósul meg nem merek elindulni otthonrol csak úgy, hogyha hasfogót és Sedativ PC-t veszek be. És sajnos volt egy reggel mikor nem értem időben haza..bármennyire kellemetlen megtörtént. Azóta ettől is rettegek.

Üdvözlöm! Munkahelyemen a kollégák piszkálódására keresek tanácsot. Évekig egy pozícióban dolgoztunk a szóban forgó két emberrel, amikor én magasabb pozícióba kerültem, de még mindig együtt dolgozunk. Valószínűleg féltékenységből, de borzasztó kellemetlen módon támadnak. Mosolyogva, tudatosan mondanak valami sértőt nekem, aztán hozzáteszik, hogy "csak vicceltem, nem kell megsértődni". Pontosan tudom, hogy csak provokálni próbálnak, de egyszerűen tehetetlen vagyok az ilyen hátulról jövő támadás ellen. Egyenesen rákérdeztem, hogy miért csinálják, az volt a válasz gúnyos álmosollyal: látod, milyen sértődékeny vagy? Az illető tudatosan provokál, majd azt mondja, csak vicc volt és sértődékeny vagyok. Innentől elveszett a dolog, bármit próbálok mondani nekik, én jövök ki rosszul a dologból. Semmi bajom az illetővel, elkezd igaztalan vádakkal provokálni, és pont ez bosszant fel, hogy játszmázik az illető, és nem őszinte. Majd amikor meglátja, hogy felbosszantott azt mondja: látod? ideges vagy! A dolog vége: felbosszant, és én jövök ki rosszul belőle. Pedig régen jóban voltunk, mióta előléptettek azóta ilyenek sajnos, ebédelni is külön járnak már… Hogyan lehet az ilyen sunyi, képmutató támadásokat jól kezelni? Köszönöm válaszát!

Párommal 3 éve vagyunk együtt. Folyamatos gond, hogy a párom húga levegőnek néz. Semmi felé kommunikáció nincs köztünk. Mivel a húga a párom szülei mellett él egy faluban, mi pedig 200 km-re, ritkábban találkozunk. Bármikor elmegyunk a szülökhoz, a húga a gyerekeivel ott van. Ha megerkezik, ő beszél, róla szól minden, az ő történeteit hallgatja mindenki, amihez a párom anyukája asszisztal. A két kislány, vagyis az unokák körül forog minden mindig, akik egyébként napi szinten a nagyszülőknel vannak. Engem levegőnek néz ha ott vagyok, de a páromat, vagyis a testvérét is. Ez olyan szintű feszültséget okoz bennem, hogy már előre gyomorgorccsel megyek le.
Mi baba projektben vagyunk… A párom szülei csak akkor érdeklődnek iranyunkba, amikor négyesben vagyunk, de erre kevés a lehetőség mert az unokák és a lánya állandóan ott van. A párom nem szeretne konfrontalofni. En már próbáltam neki visszajelezni hogy kényelmetlenül érzem magam, de nem értette. Nem tudom mire mennek venne, már előre félek, mi lesz ha én terhes leszek és lesz új unoka… Úgy érzem felesleges vagyok, nagyon dühös vagyok a hugara és úgy érzem, a mi gyermekünknek nem lesz helye, tere a nagyszülőknel, mert a lányuk ural mindent. Ez biztos hogy konfliktus lesz később is.
Én ezen változtatni szeretnék. Nem vagyok hajlandó elfigadni, hogy ő ilyen, ennyire egoista, én fogadjam el. Nagyon idegessé tesz a helyzet.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Tisztelt Doktornő/Doktor úr!

Az életemben több olyan dolog is akadt, ami nagyfokú szorongást okozott és okoz a mindennapokban. Mindig igyekeztem komolyan venni és megtalálni az okát. Vannak bizonyos problémák, amikről például pontosan tudtam, hogy az családomhoz köthetőek. Megbeszéltem velük, megértettünk sok mindent, megkönnyebbültünk, sírtunk és igyekszünk mindent jobban csinálni. De hiába jöttem rá a probléma okára, hiába beszéltem meg az illetékesekkel, hiába éreztem magam szabadnak egy ideig, újra előjönnek a szorongások, a nehézségek. Megértettem például, hogy miért érzem azt, hogy édesanyám minden fájdalmát és traumáját magamban hordozom, pedig nem is éltem át, hogy miért érzem azt, hogy amíg ő nem lesz boldog, addig én sem tudok az lenni, akkor sem, ha az én életem épp sínen van. Mégsem tudok kikászálódni abból a szorongásból, amit ez okoz, mintha a ,,megvilágosodás'', hogy mit miért érzek, meg sem történt volna. Nem gondoltam, hogy megoldódik egyik napról a másikra, de azt gondoltam, egy ilyen feltáró beszélgetés mégiscsak segít, mégis visszazuhantam. Hogy segíthetek magamon? Hogyan lehet hosszútávon megoldani egy ilyen jellegű problémát?

Válaszát előre is köszönöm!

Enikő

A párom 34 éves a húga 30 . Úgy érzem szerelmesek egymásba . A párom ot helyezi elsőnek mindenben . A lány meg képes bámulni ahogy eszik es elmondani milyen gyönyörű ahogy eszik . Voltuk egy étteremben együtt es a párom simogatta a combom es mellette ülő húgának is ugyan így tett. A húga mindent megpróbál hogy szét szedjen minket és ugyan így volt az előző barátnőnél is . A szülei nem szeretnének engem megismerni mert a húga össze hazudott sok mindent . Ami nem igaz 🙁 én és a párom ketten élünk Angliában és a többiek Magyarországon . A párom és én soha nem veszekedünk de ha ő beszél a családjával húgával pontosan egyből tudom . Az még a szekszualis kapcsolatunkra is kihat . Nem tudom mit csináljak annyira szeretnek egy segítséget kapni .

Olyan problémam van, hogy szerintem érthetően és lényegretörően mondom el a problémáimat mégsem érti senki. Család, ismerősök közül sincs egy sem, aki valóban megértené, amit mondok. Mitől lehet ez és hogy változtathatok rajta?

Tisztelt Doktornő!
Bejelentkeztünk egy klinikai szakpszichológushoz(addiktológiára van szakosodva) de nem tudom hogy van-e rá szükségem. Anyáék a pánikrohamokkal kapcsolatban keresték meg, mást nem tud.
Mióta az egyik családtagom komoly betegségben szenved azóta volt néhány pánikrohamom , amik mostanára már enyhültek sőt 2-3 hónapja nem volt egy sem. De eléggé szorongok ideges vagyok
És a szüleim tudta nélkül cigizek már 13 éves korom óta, sőt mostanság kipróbáltam a biofüvet de nem használom rendszeresen. Ha elmennék esetleg akkor érdemes neki a cigit és drogot megemlítenem, vagy nem? Félek hogy kiderülne és anyáék megtudják, van elég baj itthon így is és ha kiderülne abból csak rossz dolgok sülnének ki. Ön mit javasol mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Doktornő!
Bejelentkeztünk egy klinikai szakpszichológushoz(addiktológiára van szakosodva) de nem tudom hogy van-e rá szükségem. Anyáék a pánikrohamokkal kapcsolatban keresték meg, mást nem tud.
Mióta az egyik családtagom komoly betegségben szenved azóta volt néhány pánikrohamom , amik mostanára már enyhültek sőt 2-3 hónapja nem volt egy sem. De eléggé szorongok ideges vagyok
És a szüleim tudta nélkül cigizek már 13 éves korom óta, sőt mostanság kipróbáltam a biofüvet de nem használom rendszeresen. Ha elmennék esetleg akkor érdemes neki a cigit és drogot megemlítenem, vagy nem? Félek hogy kiderülne és anyáék megtudják, van elég baj itthon így is és ha kiderülne abból csak rossz dolgok sülnének ki. Ön mit javasol mit tegyek?

jó napot kívánok !
azt érzem hogy a barátom nem igazán figyel rám nem igazán érzem azt hogy fontos lennék számára nagyon sok problémánk van de talán elsősorban az hogy sokat iszik minden nap és azt szeretném ha meg változna mert úton van már a pici baba is és elég sokszor közöltem vele azt hogy nem szeretném ha inna ha úgy viselkedne mint más normális apukák és én abban kérném a segítségét hogy nem tudom mit kéne tennem ebben a helyzeteben ebben szeretném a tanácsát kérni
Válaszát előre is köszönöm

Üdv, azzal a problémával fordulok önökhöz, hogy lassan 10 hetes terhes vagyok de utálom. Utálom mert a nap 24 órájában rosszul vagyok, fáradt vagyok. Ami a legnagyobb baj hogy kihat a párkapcsolatomra. Úgy érzi nem foglalkozok vele annyit, ami igaz is mert egyszerűen nincs erőm lelkileg se mert kiborit ez a folytonos rosszullét, hogy tükörbe nézek és már nem úgy nézek ki, hizok, karikás szemek… Tele vagyok félelemmel, nem fogok megfelelni, régen 8 kg Vál több voltam és a mostani párom szerint az nem volt vonzó, akkor mi lesz a terhesség alatt, mivan ha megreped a bőröm, ha hizok??? Félek hogy mivel nem bírok annyit foglalkozni vele akkor elhidegul, hiszen már most úgy érzi h nem foglalkozok vele, pedig akarok csak rosszul vagyok főleg az ecigi füsttől amit szív.. Mit tegyek hogy annyit tudjak vele foglalkozni, hogy ne érezze így? Hogy ne változzak annyit ami ki hat ránk? Kezdem nagyon negbánni a terhességet csak félek, hogy már késő. Kérem segítsen.

Udvozletem,
Ferjem elozo hazassagabol van ket kislanya. Az exe az elso kislany utan fiut akart, emiatt a masodik lannyal elete elso honapjaiban nem is foglalkozott, most 6 eves. A valasuk utan ( kb 2 eves koratol) elkezdte a kislanyt fius ruhakba oltoztetni, fius jatekokat vett neki. Nalunk mindig kislanykent viselkedett, babazott, sminkelt, de voltak fius dolgai is, plusz egy idoben azt mondta, kukit akar.
Miutan terhes lettem es kiderult, fiunk lesz, levagatta a kislany hajat. A gyerek elmondta nekunk, o nem akart ilyen rovidet. Fiunk szuletese utan az ex kozolte, hogy a kislany transzszexualis es el kell ot fogadni fiukent. Mostmar a gyerek azt mondja, o egy kisfiu. Velemenyem szerint nem az. Kulfoldon elunk, az anyja nem hajlando pszichologushoz vinni, de mar egy szervezet segitsegevel mindenkit ra akar beszelni, hogy kezeljek fiunak. Mi nem tehetunk semmit, akar le is csukhatnak, ha szakemberhez visszuk a gyereket. Az en kerdesem, mi hogy alljunk a gyerekhez a lathatasnal, hogy minel kevesebbet seruljon? Lanykent vagy fiukent kezeljuk? Van esetleg valami modszer, amibol rajohetnenk, hogy tenyleg transzszexualis e vagy csak az anyjanak akar megfelelni?
Elore is koszonom a segitseget!
Egy aggodo mostoha

Jó estét.Tóth Anita vagyok. manapság sokat idegeskedek még a kicsiny dolgokon is.a párom is szokott idegesiteni.ha ideges vagyok kiabálok .mitöl lehet?elég sokat vagyok igy.30éves vagyok

Tisztelt Tanácsadó!
Óvodás korom óta gyűlölöm a testem minden egyes apró részletét. Az évek során ezekhez hozzászoktam és elfogadtam a tényt, hogy soha nem is tudom majd magam megszeretni. A probléma amivel fordulok Önhöz, az lenne, hogy az elmúlt évben azt vettem észre magamon, hogy már célommá vált az éreztetni magammal hogy nem vagyok és sose leszek elég jó. Azt érzem megérdemlem mindazt, amit saját magamtól kapok. A barátaimat sokszor kiborírja, hogy nem tudok pozitív dicséreteket, bókokat elfogadni másoktól, azt mondják csakis a negatív kritikát vagyok hajlandó meghallani. A válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!