Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Pszichológus!
A férfi,akibe beleszerettem, közölte, hogy ő mással él boldog kapcsolatban és a jövőben mellőzzem a szívek küldését és szeretetem verbális vagy fizikai kinyilvánítását. A kérését tiszteletben is tartom,de a barátnője azòta,minden közös fórumon a tudomra adja, hogy " lemaradtam" és a pasi az övé. Nem reagálok ezekre,de szeretném tudni vajon miért csinálja ezt,hiszen a férfi szerint ők stabil,boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek. Ezek a bántások borzasztóan fájnak. Lehet ez nem tűnik nagy gondnak,de ez nagyon visszaveti az önbizalmam és teljes kétségbe esésbe taszít.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy megviselik a hölgytől érkező bántások. Ráadásul a visszautasítás miatt is szomorú lehet! Vannak olyan emberek, akik féltékenyek, minden különösebb ok nélkül is, emiatt megfontolatlanul viselkednek. Valószínűleg itt is erről lehet szó.
Amennyiben igényli, forduljon valamelyik pszichológusunkhoz, aki négyszemközti eretek között segít visszaszerezni az önbizalmát.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Szakértő!
24 éves múltam és sosem volt barátnőm, de még barátaim se, azt se tudom mi az a csók nem hogy szex, gyereknek is gátlásos, visszafogott voltam, sajnos nem tudom levetkőzni ezt a kamaszkorom begúbózva telt el, csak elmentem suliba meg haza, most ugyanez csak munka után tipikus jó fiú vagyok anyuci kedvence. Úgy érzem elillant a fiatalkorom a mostani 16-17 évesek mindenen túl vannak én meg még discoba se voltam életemben. Mi velem a baj?
Kedves Kérdező!
Személyiség fejlesztés lenne szükséges, pszichoterapeutához érdemes fordulni, ha változni szeretne. Üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő
A problémám az hogy nem nagyon érzek semmit. Se szomorúságot se vidámságot, csak mély ürességet
A napjaim semlegesek nem nagyon csinálok semmit. Nem tudom mitől lehet ez, de már kezd megijeszteni.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne a helyi iskolapszichológust felkeresnie, hogy véleményezhesse egy részletes első interjú alapján, hogy a tüneteit vajon mi idézhette elő, s mi tarthatja fenn. Kezelési lehetőségeket is tud javasolni (pl. csoportterápia kamaszoknak, vagy egyéni terápia).
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
Az a problémám,hogy egy éve hánytatom magam,pedig nincsenek falásrohamaim csak mindig azt érzem,hogy sokat eszek és muszáj kihánynom. Eddig azt hittem “normális” hogy ezt csinálom,de mostanában ha csak iszok akkor is úgy érzem kidurranok .Sokszor próbáltam abbahagyni mindig csak 2-3napra sikerült. Azokon a napokon szinte csak vizet ittam mert féltem hogy megint visszajön. Átlagosan egy nap kb 1000kcalt eszek és mondják hogy kevés nekem mégis sok. Vékonyabb szeretnék lenni annál mint ami most vagyok. Tükörbe se bírok nézni hiába mondják hogy vékony vagyok én miért nem látom? Előfordult hogy a kinézetem miatt vágtam meg magam vagy égettem meg a karom. 170cm vagyok 62kilo voltam novemberben és most 55 vagyok. Szeretnék 53lenni csak már nem akarom magam hánytatni. Hogy tudnám abbahagyni ezt az egészet? Szüleimnek nem merek szólni meg senkinek se mert nagyon szégyellem. 5 éves koromtól balettozok mindig figyeltem az alakomra de sose hanytattam magam ezelőtt. Mi lehet a problémám?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom a levele alapján, hogy nagy valószínűséggel az evészavar állhat fenn Önnél, a tünetei erre utalnak. Mivel nem tudja kontrollálni ezeket a késztetéseket, érdemes lenne segítséget kérnie akár az iskolapszichológustól, akár a helyi nevelési tanácsadó szakembereitől, így a szüleinek sem kellene elmondania, ha fél az ő reakciójuktól. A pszichológus szakemberek szükség esetén orvoshoz is tudják irányítani, ha indokolt lenne.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Sajnos elég nagy önbizalomhiányban szenvedek. Nem merek beszélgetni más emberekkel félek hogy lejáratom magam és úgy érzem nem érek annyit mint mások.
Egyre többször gondolok az öngyilkosságra, de nem tudom hogy megtudnám – e tenni. Olyan kilátástalan a jövőm és nem látom hogy bármi javulna az életemben. Nincsenek barátaim, minden napom úgy telik hogy elmegyek reggel dolgozni azután otthon váltok pár szót a családommal. Néha próbáltam elmondani nekik a bajaimat de nem nagyon törődtek vele, azt gondolták csak sajnáltatom magam és majd jobb lesz.
Amikor eszembe jut az öngyilkosság akkor arra is gondolok, hogy szeretnék még élni, szeretnék egy normális életet mint másoknak, de esélyt sem látok, hogy ez egyszer megtörténjen és ilyenkor még rosszabbul érzem magam. Vannak jobb időszakok de mindig történik valami ami ezt elrontja. Valószínűleg az is a baj, hogy nem vagyok elég kitartó és már minden apró gond elveszi a kedvem.
Ha pedig arra gondolok, hogy változtatnék az ugrik be hogy nem tudom elképzelni hogy beszélgessek idegen emberekkel. Még a kollégáim is furcsának gondolnak, hogy nem beszélgetek annyit. Pedig szeretnék de sok helyzetben nem tudom mit mondjak vagyis inkább abban a pillanatban nem merek megszólalni félek hogy valami olyat mondok ami miatt kinevetnek. Az egyik legnagyobb félelmem hogy kinevetnek vagy hogy lejáratom magam. Ezért is félek belekezdeni bármibe. Nem merek elmenni emberek közé, egyszerűen nem érzem hogy elfogadnának engem.
A kérdésem hogy hogyan tudnák változtatni ezeken a dolgokon?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Az öngyilkossági gondolatok miatt első körben pszichiáter felkeresését javaslom, majd utána egy pszichoterapeuta felkeresését, hogy megállapítsák, hogy pszichoterápia mennyiben tud segíteni önnek.
üdvözlettel:
Megismertem egy férfit, aki már a találkozás elején furcsa volt. Folyton arról beszélt, hogy milyen jól keres illetve milyen jó beosztásban dolgozik.
Nagy dumás, központi személyiség. Egyre több furcsa dolgok jöttek. Belenézett a laptopomba, amikor nem voltam jelen, feltörte a Facebookomat, e-mailt, Követetett, követett, nyilvánosan megalázott, rágalmazott. Nehezen ért véget ez az egész. De szerencsére véget ért, ami majdnem két évig tartott. Mélyen bennem van. Fájdalom, düh, bosszú..
Köszönöm, hogy le írhattam.
Kedves Kérdező,
Köszönjük, hogy megosztotta velünk rossz tapasztalatait. Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzéseinket elolvasnia, amik segíthetnek talán több kérdésére is választ találni, dühét csillapítani, sok hasznos információt talál bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Cintia!
Szakítás szélén állok párommal (ismét, ugyanaz miatt), nem tudom mi tévő legyek. Mikor kimondtuk majd 2éve, hogy egy pár leszünk, elmondtam neki, hogy nem tetszik ha pornót néz, amikor itt vagyok neki én, és nincs olyan fantázia/fétish szerintem, amit ne lehetne velem is véghez vinni, csak őszintén el kéne mondani. Tudtam mikor néz pornót, ugyanis olyankor hétvégente elutasított engem, mondván "fáradt". Egy éve ezt megbeszéltük, megigérte leáll vele, el is hitette velem fél évig, most pedig nekem kellett kihúznom belőle, hogy újra nézi. Sejtettem, mert megint egy héten 1x vagy kéthetente 1x szánt időt a szexre. A legrosszabb, hogy hazudik róla. "csak egyszer néztem amióta megígértem, hogy nem fogok", ez egy hónap alatt 11 alkat jelent, láttam a keresési előzményeit.
Világosan elmondtam, nálam.ez.megcsalásnak.számít. mert félretesz miatta és inkább a színészkedést nézi online, ezt energiát inkább a kapcsolatunkba fektethetné. Nem érti meg, hogy nekem ez fáj, és csak azt hajtogatja, ez márpedig nem számít megcsalásnak.
Olyan szinten megundorodtam a vele való együttléttől, hogy se csókot, se ölelést nem vagyok képes adni neki. Csak veszekszünk, kompromisszumra nem jutunk, mivel szerinte a "ha nekem kell akkor meg fogom nézni és kész" számít annak.
Most olyanokkal jön, hogy félt nekem elmondani, mert kiakadtam volna, fél hogy ha összeköltözünk el fogom várni (!) tőle, hogy minden nap együtt legyünk, nem akar annyit szexelni mer "meg fog unni", nem akar szexelni mert nincs kedve….
Megjegyezném, egész héten nem látjuk egymást csak a két hétvégei napra, ez számomra heti 2 együttlétet jelent, ő ezt valahogy úgy értelmezi én "minden nap elvárnám tőle". Pedig nincs rajta nyomás, mivel ő kezdényez mindig. Nem nyaggatom vele.
Tudni kell transznemű (FTM), és hallottam olyan kifogást is tőle, hogy ő csak azt nézi a videón, amije neki nincs. De akkor miért hat ki ez a kettőnk közti együttlétre. Úgy érzem bennem a hiba, nem tudom mi tévő legyek…
Köszönöm az idejét és segítségét előre is!
Kedves Kérdező!
Ha jól értem, a párja nem akar változtatni a szokásain, melyeket ön nem tud elfogadni, valami mégis benne tartja a kapcsolatban, esetleg ezt meg lehet vizsgálni, átbeszélni pszichológussal való néhány konzultáció során, hogy jobban átlássa a helyzetet, a párjával kapcsolatos érzéseit.
üdvözlettel:
Jó Napot!
A helyzet az,hogy folyton alábecsülöm magam,emiatt rosszul választom meg az embereket az életemben.Tudom magamól,hogy okos,értelmes,intelligens nő vagyok,aki szeret mindenféle témakörbe betekintést nyerni,szereti,hogy sok mindent ismer,olyat is,amit az átlag ember nem.A gond az,hogy ha hasonló emberrel találkozom,aki velem "egy szinten" van,azt érzem,hogy hozzá én nem érek fel,emiatt sokszor a hasonló emberek nem fogadnak el.Ha pedig olyan emberrel/emberekkel veszem körül magam,akik ezt a szintet nem ütik meg (bocsánat a fogalmazásért,nem találom ehhez a megfelelő szavakat,így sajnos kissé arrogánsnak tűnik a kijelentés) akkor a gond az lesz,hogy nem értenek engem,sokszor nem értik azt amit beszélek.Így ők gyakran hülyének néznek és ők sem fogadnak el.
Abban szeretném kérni a segítségét,hogy hogyan tudnám megoldani ezeket a helyzeteket?Ez a probléma a párválasztásra is kihat sajnos és úgy érzem sehol sincs helyem a világban.
Elöre is köszönöm a választ
Kedves Kérdező!
A problémája jellege olyan, amit pszichoterápiával lehetne “kezelni”, változni. Ha érez hozzá indíttatást, motivációt, érdemes lenne valamely (többféle van) pszichoterápiás módszerben jártas klinikai szakpszichológust , vagy pszichoterapeutát felkeresnie.
üdvözlettel:
Jó napot kívánok! Egyre sűrűbben van olyan érzésem, hogy nem érzek szószerint semmit legfeljebb kétségbe esést… Vagy bepörgök és mindenféle butaságot szeretnék megtenni vagy olyan szinten lent érzem magam napokon keresztül, hogy megakarok halni és egyre sűrűbben változik mitől lehet ez?
Kedves Kérdező!
A kamaszkor rengeteg testi-lelki változással jár. Ha van iskolapszichológus az iskolájában, forduljon hozzá, ő személyesen tud segíteni, vagy megfelelő szakemberhez jutni.
Ha nincs, akkor szüleinek vagy más megbízható felnőttnek mondja el panaszait és ők segítsenek önnek szakembert találni (serdülőkre specializálódott klinikai szakpszichológust).
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Ur/Nő!
Férjemnél,úgy 1 éve,bipoláris zavart diagnosztizált egy orvos,MMPI teszt nélkül,és bizony elmondása szerint töredékesen informálta az orvost férjem a tüneteiről.Könyvelő.Mára már a számokat is elfelejti,pedig a szám memóriája kiváló volt.Akkori orvoslátogatásakor nagyon kimerült volt,az állandó határidők miatt keveset aludt,és igen,sokáig volt fenn gyakran,teljesítménykészerből,akkori felesége és édesanyja elvárásai okán,de nem mániás epizód miatt,mert aludt volna ő szívesen.Természetesen amikor kimerült ágynak dőlt,és boldogtalansága depresszióssá is tette,egy kft-t kellett egyedül vezetnie,ami csődbe is ment.Utána rögtön egy olyan párkapcsolatba lépett,ahol rá nem jellemző szexuális életet élt,úgy 3 hónapig,majd amikor kezdett visszatérni önmagához,ahogy mondja,akkor már nem felelt meg a hölgynek,és persze addigra a pénze is elfogyott.Ő akkpr már újra érezni akart,de arra nem volt ott kereslet.Erre ais azt mondja,k”ki voltam fordulva magamból,az nem én voltam,szürreális volt az egész”Dependens természet is
Egyenesági rokon schrizoféniás beteg.Apai ágon 4 testvérből 2 ,és a nagymama is.
Gyakran nem tudja megmondani,hogy mit-miért tesz/tett.Belső késztetést érez(kényszert ,hangot hall) egyes dolgok megtételére,aztán pokolian bánja.Többször kijelentette,hogy “az nem én vagyok”.És néha valóban nem lehet ráismerni.stb..Előfordul,hogy olyat lát ,ami nincs.Árnyakat,állatokat-pl. vezetés közben..
Viszont nem agresszív,legalábbis nem verekszik.
Fiatalon,kamaszkorban is már előfodult vele,hogy pl hangokat halott.
Mérhetetlenül kétségbe vagyok esve,ő is.Mert leírhatatlanul szertjük egymást,bár előfordult,hogy ő ezt 1-1 napra elfelejtette..agam is belebetegedtem ebbe,ezekbe a dolgokba teljesen.Konkrétan idegösszeomlást kaptam.Nem tudom mitévő legyek.Kérem segítsen!
Nem egész 1 év alatt,kb 20 kg-ot is fogyott,abszolút kiegyensúlyozott,tápanyag-és kalóriadús étrend mellett.Köszönettel : Melitta
Kedves Melitta!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb visszamenni a párja pszichiáteréhez és elmondani neki az aktuális panaszokat. Amennyiben Ön attól fél, hogy nem megalapozott a diagnózis, megkérheti, hogy indokolja ezt meg. A személyiségzavarok igen komoly dolgok, ezért nagyon fontos, hogy pontosan betartsa a párja a kezelőorvosa utasításait. Amennyiben ennyire megviseli Önt ez a helyzet, Önnek is érdemes lelki támogatást igénybe vennie.
Üdvözlettel:
Habis Melindanapok óta nem tudok enni pedig éhes vagyok.
Kedves Kérdező!
Sajnos kevés információt írt a problémájáról, ennek alapján bármi lehet a probléma. Érdemes pszichiátert vagy pszichológust felkeresni, akivel részletesen megbeszélheti a panaszát, és annak hátterét.
üdvözlettel:
Kedves Szakember!
32 éves diplomás lányunk 3 éve viszonyt folytat egy nála 13 évvel idősebb 2 gyermekes családapával. A férfi megmondta, hogy a gyermekei miatt nem adja fel a családját. A feleség tud a viszonyról, otthon állandóan szekálja a férjet. Hazugságban élnek mind a hárman: a lányunk, a férj és a feleség is. A lányunk jobban ragaszkodik a férfihoz, mint az őhozzá. A telefon állandóan a kezében van, chatelnek, beszélnek, titokban találkoznak. Minden idejét a férfival szeretné tölteni. Már többször átvágta a férfi, de ő mindig megbocsátott. Mi, a családja nagyon sajnáljuk, hogy nincs egy rendes társa, akit felvállalhatna. Az ünnepeket, a hétvégéket magányosan tölti, mindig várja, hogy a férfi mikor tud ellógni otthonról. Örökös várakozásból áll az élete. A barátnők, a családunk hiába próbálja lebeszélni erről a kapcsolatról. Félünk, hogy idegileg rá fog menni erre a helyzetre. Azonkívül pörög a biológiai órája is. Ha sikerülne meggyőzni a lányunkat, hogy forduljon szakemberhez a problémájával, akkor kihez fordulhatna? Pszichológushoz, pszichiáterhez, pszichoterapeutához, kineziológushoz? Tudna esetleg valakit konkrétan is javasolni? Mi szülők mit tehetünk?
Kedves Kérdező!
Sajnos a szülők, a család csak abban tudnak segíteni neki, hogy elmondják a véleményüket. Szakemberhez fordulásra nem nagyon lehet rábeszélni senkit, pszichoterápia külső ráhatásra nem lehetséges, csak akkor érhető el változás, ha maga a személy akar valamiben változni, őbenne kell megszületnie az igénynek. Nagyon nehéz lehet ilyenkor a családnak, barátoknak, ha úgy érzik, ebben a lányuk szenved, de mindenki a saját életéért felelős. Szakembert a lányának kell keresnie, ha igényli. Klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta végezhet pszichoterápiát, őket javaslom, ha a lányuk igényli. Sajnos ezen van a hangsúly. Neki kell igényelnie.
üdvözlettel:
Féléve történt a családomban egy tragédia amely az esküvőm előtt 2 nappal következett be az édesanyukám elvesztettem az apukáját. Az esküvő persze még volt tartva de senki nem vett részt az eseményen. Ez a dolog nagyon megtört engem, ugyanis a családom kitagadott. Nem tudom hogy ehhez köthető e vagy sem de azóta folyamatosan az a félelem van bennem hogy én is elveszítem a férjem vagy a szüleim. Borzasztó érzés mert minden második harmadik este el uralkodik bennem ez a félelem rettegés hogy mégis mi lesz velem nélkülük és hogy nem bírnám ki. Ez úgy gondolom nem normális dolog hogy folyton a halálra gondolok. Nem tudom hogyan kezelhetném ezeket a félelmeket. Nem tudom mit tegyek..?
Kedves Kérdező!
Pszichológus tudna segíteni feldolgozni ezt a problémát, érdemes klinikai szakpszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulnia.
üdvözlettel:
Joestét vagy jonapot feleségem elment haza a anyához már 3 hete azt monta hogy neki idökel de visza fog jöni majd de én nagyon nehezen birom néküle mert van 1 gyerekünk és mindig ő jut eszembe ha rá nézek
Kedves Levélíró!
Nehéz önnek, főleg, ha jól értem a gyermek önnel van, akinek szintén nagyon hiányozhat az anyukája. Érdemes megbeszélni mennyi az az idő és főleg a gyermek szempontjából. Emellett teljesen érthető az ön szomorúsága.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor nő!
Problémám elég régóta fenn áll és úgy érzem most jutottam el a mélypontra. 2017. Novemberében született meg első kislányunk, aki szeretünk és mindent megadunk neki. Jelneleg is szoptatom, most 16 hónapos.
Párkapcsolatom férjemmel már nem ennyire jó sajnos. Én magam folyton levertnek, fáradtnak érzem magam. Nincsen motivacióm a kislanyomon kivül, a libidóm minuszban, amiatt is romlott meg a kapcsolatunk férjemmel. Jelneleg en dolgozom február óta, ő pedig otthon van a kislányunkkal. Sajnos hamarabb kellett munkát keresnek, mint szerettem volna, mivel a férjemnek is vannak.olyan pszihés problémái ami miatt jelneleg nem tud munkát vállalni. Ezek szorongás, meghatározatlan félelem, bizonyos fokú mizantrópia, bár ez orvosilag nem bizonyított. Ez is nagyon bánt, hogy nekem kell a nadrágot viselnem, de valahol anyagailag leginkább nagyobb biztonsagot ad szamomra, hogy én dolgozom mert én nm fogom csak úgy ott hagyni, mint férjemnel szokott lenni valamilyen okból kifolyólag. Leginkabb anyagi gondjaink vannak, amiatt folytonos streszben élek és úgy érzem őt nem érdekli a dolog. Élünk, ahohy tudunk de azért néhea kicsattan belőle, hogy milyen szar. Ezzel is nagyon megbánt, mert ha mondom neki, hogy akkor el lehet menni dolgozni letámadt, szavakkal, régi sérelmeket hozz fel és ,hogy keressek akkor egy másik palit.
A masik problémánk, hogy igyan otthon van a lányunkkal, és immel ámmal elvégzi a házimunkát, föz, takaritgat, de ez nekem nem felel meg. Ez lehet csak az én hibám, mert kenyszeresen mindig elmosogatok, ha van tele van a mosogató, felsöprök, hogy ne a kintről behozott porban stb járjunk. Egy kis alig 1,5 szobás kertes házban élünk.
Ebből kifolyólag is, pihenni semmit nem tudok. Elbúlyni kicsit egyedül, magammal lenni. A kislanyom is értelem szerűen igényli a figyelmem, engem de annyira elfaradok addigra, mentalisan is, hogy csak aludnék.
Alvással is gondjaim vannak, kislanyom is még néha 1x -1x ébred olyankor kihozom es köztünknalszik, de emiatt meg már én nem alszom csak felületessn, ill ha nyugodt esténk van akkor is meg-meg ébredek igy reggelre fáradtabbnak érzem magam.
A héten elküldött a háziorvosom is nagy turtinra hátha csak a szülés/szoptatás miatt van baj a hormonokkal, de úgy érzem sajnos nem azzal van "baj".
Mit tehetnék, hogy változzon a helyzet velem leginkább? Vitaminok szedése segíthet, a fáradtsagin, idegességen?
Már gondolkodtunk pár terápian is, de sajnos mint említettem anyagilag éppen, hogy megélünk.
Köszönöm segítségét!
Kedves Kérdező!
Fontos lenne, hogy ki tudja pihenni magát. Nagyszülők nem tudnak segíteni? A férjét kezeli pszichiáter, hogy ismét tudjon dolgozni? Párterápia ingyenesen is elérhető, érdeklődjön utána, pl. a családsegítő szolgálatnál.
üdvözlettel:
