Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
nem tudom hogy mivan velem, egyszeruen ketsegbe vagyok esve es csak egyedul szeretnek minden percbe lenni es általában ram tor azaz erzes hogy nincs ertelme elnem, nem talalom a helyem. nemreg koltoztunk el es azota minden szar. ezelott egy eve vagy kicsit lehet több is, próbálkoztam öngyilkossággal mint pl vagdosas es gyogyszerek, nem jott ossze egyik alkalommal sem de a hegek ott vannak es ujra megakarom tenni minden egyes alkalommal, de nem önszántambol olyan mint ha olyankor nem is en lennek. segitseget szeretnek kerni.
Kedves Lili!
A 116-123-as számon kérjen mielőbb segítséget! Amernnyiben öngyilkossági szándéka van, a 112-t szükséges tárcsáznia.
Üdvözlettel:
Maróti EszterTisztelt Dr. Nő! Kislányoknak kapcsolatban szeretnék feltenni önökhöz kérdést. 4 éves lessz októberben. És tavaly novemberében kezdődött először ez az egész, egyik este elaludt különösebben nem volt akorsem és előtte sem semmi változás az életünkben. Felriadt álmabol és orditott mutatott a villany felé hogy pörög és félek remegett mondtam H nem csinál semmit a villany stb csináljuk meg mindig nézte és nem akart aaludni sehogy sem tudtuk megnyugtatni félt attól hogy elalszik!m most kezdtük az ovit nagyon nehéz volt az egész beszokás meg mindig nem sikerült és most a semmiből megint elkezdte mondani hogy fel csináljuk meg kapcsoljuk fel mert pörög nem akar aludni nem értem miez nem tudom hova tenni hova forduljak ezzel már kivagyok kérem segítsenek!!!
Üdvözlöm !
.
35 éves vagyok ,műkorcsolya edző ex élsportoló , szorongással és panikrohamokkal küzdök 15 éve . Az elmúlt egy évben a legerősebb . Mindent probaltam :
Sportolni . Nyilván .(amióta elek ezt teszem)
Kineziologus
Pszichologus
Pszichiater
Akkupunktura
Agykontorll
Önismeret
Légzés technikák elsajátítása
Meditáció
Joga
Szedtem vitaminokat
Homeopatis nyugtatokat
Nem homeopatias gyógyszerszereket, antidepresstanst,nyugtatót
Stb.
Paradox módon minnel több módszerrel próbálkozok annál sűrűbbek és intenzívebbek a rosszulleteim.
U.i.
Az ország egyik legjobb pszichologusa ( professzor) kezel
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Rita!
A pánikrohamok kezelésére a gyógyszerek (melyeket pszichiáter szakorvos) ír fel és a pszicholterápia kombinációja (pszichoterapeuta, vagy klinikai szakpszichológus végzheti) a leghatékonyabb. A pszichoterápia gyakran egy éveken át tartó folyamat, melyben hullámvölgyek előfordulnak. Érdemes mellette elköteleződni, s ha nem érzi ekllőképp hatékoynnak, azt a terapeutája felé jelezni (s nem kombinálni túl sok önsegítő módszerrel).
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves doktornő !
Egy elég komoly dologgal kapcsolatban szeretnék kérdezni, mit jelent ha szexuálisan vonzódok velem egyneműekhez, de érzelmileg nem tudnék velük kapcsolatot létesíteni?, sokáig azt gondoltam, hogy biszexuális vagyok mert férfiakkal ez pont, hogy fordítva van, valamilyen szinten vonzódok hozzájuk és velük eltudnék képzelni egy kapcsolatot, de ilyen kettős érzésem van, de érzem, hogy ez valami más, nem tudom pontosan, hogy mihez kezdjek, válaszát előre is köszönöm! 🙁
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy még nem találta meg pontosan azt, hogy melyik nemtől mit is várna el egy kapcsolatban, vagy általánosságban nem találja még helyét a világban. Még abban a korban van, amikor még ez nem forrt ki teljesen a személyisége. Körülbelül a 20-as évek elejére válik egyértelművé, hogy ki melyik nemhez vonzódik szexuálisan, melyik nemtől akar párkapcsolatot stb., ekkora zárulhat le az önmagunk keresése/megtalálása. Igény esetén pszichológus felkeresése lenne javasolt.
Érdemes az alábbi blogbejegyzésünket elolvasnia, amiben ezt a témát is érintjük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot!
A barátommal pár éve már együtt vagyunk,de nem tudom elfogadni, hogy nem én vagyok neki az első, hogy szeretett mást előttem. A helyébe nem tudom képzelni magam, ugyanis nem volt előtte senkim. Sokszor eszembe jut a múltja, méregetem magam az előző lányokhoz. Tudom, hogy nagyon szeret, és mindent megad nekem az ég világon, de mégis kihat a kapcsolatunkra.
Mit tudnék tenni, hogy elfelejtsem ezt az egészet?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy valamilyen féltékenységi probléma állhat a leírt probléma hátterében. Érdemes lenne pszichológussal beszélnie, hogy milyen gondolatok gyötrik Önt, ami miatt nem tudja elfogadni a helyzetet.
Az alábbi blogbejegyzést érdemes lenne megtekinteni:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok! Lassan 17 éves vagyok és ez a problémám már jó ideje tart. Édesanyámnak ez a 2. kapcsolata miután 2 éves koromban elváltak édesapámmal. 7-8 éves korom óta aggodom estenként még mindig, hogy aktust folyatatnak a háloszobában anyukám és párja. Nem tudom miért, mi az oka ennek, de mostanság mikor itthon van a párja nehezen alszom a szorongástól. Nagyon zavar ez a dolog és nem tudom, hogy mit tehetnék ellene. Nagyon szépen megköszönném valaszát!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy egy mélyebb, feltáró beszélgetés során lehetne a szorongásának az okát felfedni. Javaslom, hogy keresse fel az iskolapszichológust, vagy a területileg illetékes nevelési tanácsadót, hogy elmondhassa a problémáit.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm, a párommal nem rég óta vagyunk együtt minden a lehető legnagyobb rendben, ám nekem volt egy több mint 2 éves kapcsolatom ami nagy hatással volt rám, megcsaltak, hazudtak, átvertek, sőt még bantott is az illető de inkább lelkileg ez által néha azt érzem hogy nem lehet engem szeretni, és ezt gyakran felhozom a páromnak hogy minden rendben van-e? Van e gond? Haragszik-e? És látom már rajta hogy picit ez már zavarja, tudja mi történt annó, ám szeretnék ezen változtatni ebben szeretnék tanácsot kérni mi tévő legyek,
A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön még nem tudta feldolgozni azokat a bántalmazásokat, amelyek az előző párkapcsolatában történtek. Én azt javaslom, hogy keressen fel szakembert ennek céljából, hogy az önbizalma is helyreállhasson.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekinteni:
Milyen jelek utalnak arra az ismerkedés során, hogy bántalmazóval van dolgunk?
Üdvözlettel:
Szabó LiliFél éve vagyunk együtt a párommal, elvált apuka, 2 anyától 3 gyerekkel. Együtt is élünk szinte a kezdetek óta, szeretjük egymást hosszú távra tervezünk. A leggyakrabb konfliktus köztünk, hogy a legkisebb gyermeke (5 éves) még nem ismer, és nem tudhat rólam. Bennem ez rossz érzést kelt elég sűrűn, beszéltünk is erről. Majd valamikor tervez “véletlenszerű” találkozásokat.
Hogyan kezeljem magamban ezt az érzést? Szerintem az lenne a természetes, ha tudnánk akár közösen is programot szervezni.
Kedves Marcsi!
Megértem, hogy rosszulesik Önnek ez a helyzet. Hiszen Ön elfogadta a párja családi hátterét, és közös életet terveznek. Jó lenne többet tudni a párja félelméről, arról, hogy miért halogatja ezt a találkozást. Sok esetben az ex, tehát a gyermek anyukája és a vele való konfliktusos kapcsolat miatt vállalják fel nehezen az új párt a gyermek előtt. Esetleg Önöknél is erről van szó?
Vannak olyan kényes családi helyzetek, amikor fontos a türelem, és várni kell egy-egy ilyen találkozásra. Ugyanakkor a párjának tudnia kell, hogy Ön mellette áll, és nyitott a gyermekére, a vele való találkozásra. Mindenképp próbáljanak beszélni a párja félelemeiről, aggodalmairól, ezzel a helyzettel kapcsolatban.
Üdvözlettel;
Kedves olvasó!
18 éves vagyok es azt hiszem szeretethianyom van.Nagyon szegyellem,de ha valaki kedves velem,vagy torodik velem,esetleg aggodalmat fejezi ki,en bekattanok.Nagyon jol esik,de aztan nagyon rossz.Ugy erzem telhetetlen vagyok e teren.Elkezdek vagyni a torodesre es barmit megteszek,hogy ez igy maradjon.Annyira vagyom egy olyan eletre,ahol lehetek gyenge,es nem kell mindig erosnek lennem.Hogy erezhessem a torodest.De tudom ez sose fog megtortenni.Estenkent csak ugy tudok elaludni,ha ezt elkepzelem.Mar nem a csaladomtol varom ezt,ha azt mondja nekem valaki hogy majd beszelgessunk,akkor vmi tortenik,de olyan rossz(ez tegnap tortent es azota ujra rosszul vagyok).Hihetetlen hogy vki szeretne velem beszelgetni.Sajnos ezek miatt mar sok hulyeseget csinaltam.Nagyon vekony akarok lenni,mert mintha szerethetobb lennek,ha erezhetnem a bordaimat.Ma ujra megtortent,kedvesek voltak velem és ujra nagyon rosszul vagyok.Ön szerint mit tegyek?Nem birom,ez szornyu!Én csak szeretetre vagyom!
Kedves Niki!
Köszönöm, hogy megosztotta problémáját velem.
Nagyon nehéz lehet az, hogy szeretethiányosnak érzi magát és mégis nehéz fogadni a közeledést, hiszen a szeretet, kapcsolódás és kötődés a legalapvetőbb lelki szükségletünk. Mélyen kapcsolódik a belső biztonság érzetünkhöz. Tehát teljesen természetes az az igénye, hogy törődésre vágyik, hogy fontosnak és értékesnek érezhesse magát. Nem gondolom azt, hogy a testsúlya változásával ezt szabályozni tudná. Egyféle kontroll-érzést valóban adhat, de igazán az segíthetne ha rálátna az elakadásaira. A származási családjából kihez tudna kapcsolódni, a rokonok, esetleg a barátok közül kihez?
Fontos lenne megtanulni, hogyan fogadhatná a szeretetet illetve rálátni arra, hogy milyen elakadások alakították ki ezt a gátat? Ha történt nagyobb veszteség, trauma a gyerekkorában akkor forduljon bizalommal az iskolapszichológushoz akivel négyszemközt át tudják beszélni a problémáját.
Önmagában a terápiás kapcsolódásnak is lehet gyógyító hatása azáltal, hogy megtapasztalja a szakember által biztosított empátiát, megértést, a feltétel nélküli elfogadást.
Üdv,
Miért van az hogy a saját korosztályom (13-18) egyáltalán nem érdeklődik irántam, nem néznek rám, nem beszélgetnek velem, nem érdeklem őket, nem értenek meg. De a fiatal felnőttek (20-35) teljesen oda vannak értem. Egy felnőtt társaságban mindig én vagyok a középpontban, beszélgetnek, viccelődnek velem, játszanak velem és inkább érzem magam közéjük tartozónak mint a saját korosztályomhoz. Mikor velem egyidősekkel vagyok általában unatkozok mert nem találok velük közös témát.
Kedves Anna!
Köszönöm kérdését!
Megértem ha nehezen éli meg, hogy nem tud kapcsolódni a saját korosztályához, hiszen kamaszkorban fokozottabb a hasonló érdeklődésű és korú emberekhez való kapcsolódási igény. Segíthet ha elgondolkodik az alábbi kérdéseken:
-Mi az akadálya a kapcsolódásnak?Mit ért az alatt,hogy unatkozik az Önnel egyidősökkel? -Milyen témákkal kapcsolatosan nem érezné azt, hogy nem unatkozik?
-Hogyan nyilvánul meg az, hogy felnőttek körében népszerűbbnek érzi magát, mi lehet ennek az oka? Esetleg egy másik én-részét, arcát mutatja meg nekik?
-Ön mennyire más amikor a gyerekek illetve a felnőttek társaságában van?
Üdv,
Tisztelt doktor Nő/Úr!
Szeretnénk helyre hozni a 15éves kapcsolatunkat a párommal. A probléma az, hogy kb. 5 éve megváltozott. Ő azt mondja, hogy,” kinyílt a szeme” , hogy most már tisztán látja, hogy mindenki csak kihasználja a másik embert, legyen az kolléga, barát vagy társ. Ha beszélünk a problémáról nem fogadja el az én véleményem,szerinte az nem megfelelő érv amit én mondok. Elismerte, hogy nem tudom befolyásolni a véleményét, mert nem érti meg amit mondok. Nem érvelek jól vele szemben. Pl. Nincs hangulatom sokszor a szexhez, mert követeli. Szerinte ő mindent megtesz értünk, de én semmit vagy keveset. Ami nem igaz, csak mindig odaszúr valami bántó dolgot és kedvem sincs semmihez így. Erre az a válasza, hogy így próbál jelezni felém. Stresszes a munkája, tisztában van vele, h sokszor haza hozzá és így rajtunk adja ki a fusztráltságát. Én meg azon görcsölök, hogy az adott napja hogy telt. Érzi ő is,hogy valami nem jó.Sokszor már nem szólok semmit, mert abból csak vita van.
Kedves Dóra!
Köszönjük a levelét!
Leveléből ez a kihasználás szó megragadta a figyelmemet, érdemes lenne felderíteni azt, hogy ez Önre is vonatkozik-e, s ha igen, akkor mi miatt gondolja a párja, hogy kihasználja őt. A kommunikációs nehézségek miatt azonban mindenképp ajánlanám párterapeuta felkeresését, hiszen írásából érezhető, hogy fontos dolgokról nem tudnak megfelelően beszélni. Ebben az esetben kérdés, hogy a párja is motivált-e a kapcsolatuk megmentésében, alakításában, vagy csak Ön. Érdemes lehet ezt is végig gondolniuk, mérlegelniük.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Tanácsadó!
Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan kezeljem anyósommal történő kommunikációt. Rendszeresen előfordul az a helyzet, hogy ő kitalál egy dolgot, majd számonkéri, hogy az megtörtént-e. Például, hogyan töltsük el a szabadidőnket, a gyerekekkel hogyan foglalkozzunk, milyen programokra menjünk, mit ültessek a kertembe, milyen ruhát hordjak, és még sorolhatnám. Ha nem úgy teszek, ahogy elvárná, kijelenti, hogy szándékosan ellenkezem, és megsértődik. De bevallom, bennem már eleve ellenszenvet vált ki ez a viselkedés. Nem rejtem véka alá előtte, hogy nem kérek a “tanácsaiból”. Sok konfliktus volt már közöttünk emiatt. Férjem sem tud hatni rá. Anyósom szerint én “átneveltem” a férjem, amiért mellém állt. Úgy érzem gyerekként kezel, nem bízik bennem. Folyamatosan feszült a légkör amikor találkozunk. Mit tehetek?
Kedves Adrienn!
Köszönjük a levelét!
Az írása alapján az a gondolat fogalmazódott meg benne, hogy az anyósa és Ön között erős rivalizáció lehet, melyek főként az anyósa generál, hiszen Ön “elvette tőle a fiát”. A férje és az ő édesanyja közötti kapcsolat és a leválás mértéke az ő dolguk és feladatuk, mely a konfliktusuk alapján nem megfelelően zajlott le. Ezzel nekik kellene dolgozniuk, a férjének határokat meghúznia az édesanyjával szemben. Ezek a határok lehetnek egyéniek és közösek is, melyek az Ön határai is, s ezeket védeniük kell a családjuk, párkapcsolatuk, szövetségük működése érdekében. Ha az anyós továbbra sem hajlandó ezeket elfogadni, akkor érdemes felülvizsgálni a tőle való távolság kérdését, mert lehet, hogy ez az Önök számára nem megfelelő, például túl közeli a kapcsolat, mely káros hatással van Önökre és a kapcsolatukra.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot.Sajnos 5 év házasság után a feleségem válni akar mivel elmúlt a szerelem és persze bekerült egy 3 ik fel a kalapba.Eleinte egész szépen tudtunk legalább beszélni de mostanra addig fajultak a dolgok,hogy épp egy-ket szót ha beszelünk azt is épp a közös gyerekünről l,hogy mit csinál,hogy van.Nem értem a feleségem úgy beszél velem mintha én lennék a legrosszabb ember a földön teljesen megváltozott csak azt hiszi el amit az új pasasa mond minden más nem igaz és hazugság,már a saját szüleivel és testvérével sem tartja a kapcsolatot. Nem tudom ezt hova tenni mert én nem ilyen ék ismertem őt meg. Lassan kezdem elfogadni a válást amit úgymond ő akart mindenképpen de soha nem volt hajlandó elkezdeni utánajárni mit én nem tettem meg az első lépést. Jelenleg nem értem a viselkedését felém hisz olyan mint a pokroc, lekezelő,durva velem pedig nekem lenne rá okom hisz neki van más.Vajon mitől lehet ez köszönöm
Kedves Valter!
Köszönjük a levelét!
Azt, hogy a felesége mi miatt változhatott meg, vagy mi történik az ő fejében, azt sajnos nem tudjuk bejósolni, s lehet, hogy erre a kérdésre ő maga sem tudná a választ. Ebben a helyzetben érdemes Önmagára fókuszálni, a gyászfolyamatra és az elengedésre. Felesége változása talán ebben segítheti is Önt, hiszen az a személy, akibe beleszeretett, már nincs vagy csak egy nagyon megváltozott formában.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Problémám akkor kezdett erősebb lenni, miután ez év áprilisának végén édesapám, végbéldaganat által okozott szövődmény miatt elhunyt a kórházban.
Ezután egyre erősödött bennem egyfajta félelem, szorongás, mely azóta is hullámokban tör rám. Ezen érzés fő tárgya az, hogy vajon melyik szerettemnél fog kialakulni ez a szörnyű kórság, vagy bármely más daganatos megbetegedés. Ez a szorongás azóta más területet is érint az életben. Kihat az anyagi helyzetre, a lakhatásra. Feleségemmel egy régebbi lakást tudtunk csak kivenni immáron két évvel ezelőtt, amit nem a komfort jellemez semmilyen tekintetben.
Amikor rám tör ez a félelem, szorongás hullám, akkor borzasztóan érzem magam. A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehetne legyőzni ezt? Vagy ezzel már szakemberhez forduljak, vagy próbáljam meg egyszerű szorongásoldó technikákkal, enyhe nyugtatóteákkal kezelni az állapotot?
Köszönettel:
P. Dávid
Kedves Dávid!
Köszönjük a levelét!
Egy, a családban váratlanul bekövetkező haláleset sok esetben beindíthat a saját és mások egészségi állapotával kapcsolatos szorongásokat, melyet a szeretett személy elvesztésével kapcsolatos gyászfolyamat is nehezít. A természetes megjelenés ellenére az intenzitás az Ön esetében a levele alapján már olyan mértékű, mely indokolja a szakemberhez való fordulást. Emellett meg tudja próbálni az Ön által felsorolt módszereket is (relaxáció, stb.), de ez nem helyettesíti a szakemberi kompetenciát.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt doktornő
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy édesanyámat mint nagyszülőt nem tudom hogyan kezeljem. Borderline szindrómás, amiből a dühkitörések és az öngyilkos hajlam/fenyegetés kb. 10 éve megszűnt, emellett nárcisztikus és passzív-agresszív is. Jellemző volt ránk a parentifikáció is mind lelki mind fizikai értelemben. Én ezt pszichológusi segítséggel is és önfejlesztéssel is feldolgoztam/elfogadtam. Mai napig is fejlesztem magam és rengeteget olvasok a témában. Viszont azóta lett 2 gyermekem, és bizonytalan vagyok a határok meghúzásában. Mint nagyszülő jogot formál az unokájával való kettesben történő időtöltésekre, amit én nem szeretnék engedni. Nem feltétlen a mi rossz kapcsolatunk miatt, hanem mert mindent jobban tud nálam és ebből kimarad a gyerekem személyisége. Pl. kértem hogy fogja a kezét ha kint vagyunk az utcán, mert elszalad, mondván minek mi is tudtunk sétálni mellette, elengedte. Szaladt is a kocsi elé. Jogos a félelmem vagy túl szigorú lennék? Köszönöm!!
Kedves Dia!
Köszönjük a levelét!
A gyermek nevelésének felelőssége és ennek kereteinek meghatározása minden esetben a szülők feladata! Önnek és a párjának kell eldönteniük azt, hogy milyen módon szeretnék nevelni gyermeküket, kikre számíthatnak ebben és ki az, aki rossz hatással van a normál fejlődési folyamatra. Ha úgy érzi, hogy az édesanyja ennek nem tud megfelelni, nem tartja be az Ön kéréseit és a családi szabályokat, akkor meg kell húzni a határokat, ahogy Ön is mondta. Édesanyja formálhat jogot, ezt azonban, ha Önök úgy érzik, hogy veszélyeztető a gyerekekre nézve, akkor megtagadhatják, s nemet mondhatnak a gyermekek és a családi rendszer védelme érdekében.
Az édesanyja diagnózisával kapcsolatban érdemes azt figyelembe vennie, hogy a személyiségzavar nem gyógyul, csak a kezelések hatására az az idő előrehaladtával csitulhat, mérséklődhet, azonban az alap működés, a gyökerek megmaradnak.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
