A személyiségzavarok típusai
A személyiségzavarokat alapvetően három fő kategóriába sorolhatjuk. Az első csoport az A-csoport, melyet a „különc” személyiségzavarok csoportjaként is szokás emlegetni. A B-csoportba tartozó személyiségzavarok az ún. „teátrális” személyiségzavarok, míg a C-csoportba a „szorongásos” személyiségzavarok sorolhatóak. Jelen cikkünknek nem célja a részletes diagnosztikai ismertetés, így a diagnózis felállításához szükséges pontos kritériumok felsorolása sem, továbbá az egyes személyiségzavarok kialakulására született magyarázatokat, valamint a terápiás lehetőségeket is más, specifikusan valamelyik személyiségzavar részletes ismertetését célzó cikkeinkben kíséreljük meg bemutatni. Ebben a cikkben azonban röviden áttekintjük az egyes altípusokat és főbb jellemzőiket.
A-csoport: „különc” személyiségzavarok
Ebbe a talán kissé szokatlan elnevezésű kategóriába a paranoid, a szkizoid, valamint a szkizotip személyiségzavarok tartoznak.
A paranoid személyiségzavarra egy alapvető és általános bizalmatlanság, gyanakvás jellemző, gyakran feltételeznek ártó szándékot a másik ember részéről. Mindennek következtében érthető módon hajlamosak kerülni a szoros, intim, bizalmi kapcsolatokat. Az őket ért ingerek, hatások gyakran nyernek olyan értelmezést, miszerint ezek fenyegetőek vagy sértőek saját önértékelésükre vonatkozóan.
A szkizoid személyiségzavarban szenvedők komoly kapcsolatteremtési és érzelemkifejezési nehézségekkel jellemezhetőek. Esetükben azonban elmondható, hogy szemben a paranoid személyiség alapvető és mindent átható bizalmatlanságával, a szkizoid személyek szegényes kapcsolatrendszere legfőképpen a társas kapcsolatok iránti érdektelenségükből, közömbösségükből fakad. Interakcióik sekélyesek, felszínesek, érzelmi életük rendkívül beszűkült.
A szkizotip személyiségzavarban szenvedők esetében a szociális izoláció mértéke még kifejezettebb, mint a másik két különc csoportba tartozó személyiségzavarban szenvedők esetében. A súlyos kapcsolatteremtési deficit, a beszűkült vagy inadekvát affektusok, a jellegzetes kognitív és perceptuális torzítások szinte teljes mértékben megakadályozzák bárminemű szoros érzelmi kötelék kialakítását. Gyakran előfordulnak akár a szkizofréniára jellemző tünetekhez hasonló, ám mégis kicsit „enyhébb” formában jelentkező tünetek is, mint pl. a mágikus gondolkodás, vonatkoztatásos téveszmék, szokatlan perceptív élmények vagy akár a viselkedésben megnyilvánuló bizarráriák.
B-csoport: „teátrális” személyiségzavarok
Ebbe a kategóriába az antiszociális, a bordeline, a hisztrionikus és a nárcisztikus személyiségzavarok tartoznak.
Az antiszociális személyiségzavarra többek között jellemző az élet minden területén megnyilvánuló felelőtlenség, impulzivitás, mások igényeinek teljes figyelmen kívül hagyása, mások manipulációjára való törekvés, valamint a morális érzékenység és a bűntudat teljes hiánya.
A borderline személyiségzavart szokás érzelmileg labilis személyiségzavarként emlegetni. Ez utóbbi megnevezés hűen tükrözi a zavarban szenvedőkre jellemző rendkívül gyors hangulatváltozást, az énkép és az érzelmek labilitását valamint az impulzuskontroll súlyos zavarát. Ez utóbbi megnyilvánulhat többek között felelőtlen költekezésben, szerabúzusban vagy akár önsértésekben, öncsonkításokban is. Rendkívül szélsőségesek, az élet minden területén egyfajta fekete-fehér gondolkodásmód jellemzi őket. Fontos és kínzó velejárója még a zavarnak továbbá a krónikus ürességérzés, mely jelentősen megnehezíti a személyek célirányos törekvéseit vagy egyáltalán a célok meghatározását.
A hisztrionikus személyiségzavarra rendkívül élénk, ám mégis sekélyes és gyorsan változó emocionalitás jellemző. Mindennek következtében életük egyfajta „folyamatos szereplés”, rendkívül teátrálisak, és igyekeznek állandóan a figyelem középpontjában lenni. Rendkívül hiúak, követelőzőek tudnak lenni, illetve állandóan keresik a számukra jutalomértékű ingereket.
A nárcisztikus személyiségzavarra a garndiozitás és a feljogosítottság érzése jellemző, szinte folyamatosan határtalan sikerről, boldogságról, szépségről, hatalomról vagy éppen ideális társról fantáziálnak. Rendkívül nagy jelentőségű számukra a másoktól érkező figyelem és csodálat kivívása és fenntartása. Empátiás készségük többnyire igen gyenge.
C-csoport: „szorongásos” személyiségzavarok
A személyiségzavaroknak ebbe a csoportjába az elkerülő, a dependens és a kényszeres személyiségzavar sorolható.
Az elkerülő személyiség a szociális helyzetekben, interakciókban rendkívül gátolt. Retteg az elutasítástól, a kritikától ezért inkább eleve elkerüli ezeket a számára potenciálisan veszélyesnek minősülő szituációkat. Állandó elégtelenség-érzéssel küzdenek, ezért gyakran szinte teljesen izolálódnak,annak ellenére, hogy vajójában nagyon is vágynak intim kapcsolatokra. Az izoláció kínzó érzését gyakran azzal kompenzálják, hogy belső fantáziavilágukba menekülnek. Mindezek következtében gyakran társul depresszióval.
A dependens személyiségzavar életét a szeparációs félelem határozza meg. Ebből következően állandóan mások támogatását és gondoskodását igényli, illetve hajlamos teljes mértékben ráhagyatkozni a gondoskodó félre, önálló döntéshozatalra szinte képtelen. Az élet legapróbb feladatait illetően is állandó segítségre szorul, mivel magát teljesen tehetetlennek, szerencsétlennek, életképtelennek érzi. A számára fontos kapcsolat megszakadásának lehetősége rendkívüli szorongást vált ki belőle, ezért hajlamos akár számára egyébként kellemetlen szituációkat is tartósan tolerálni.
A kényszeres személyiségzavar egyik talán legfőbb velejárója a rugalmatlanság, azaz merevség. Ez megnyilvánul többek között az érzelmek kifejezésének visszafogottságában, illetve merev szabályrendszerükben. Ez utóbbi elsősorban azt jelenti, hogy szélsőségesen perfekcionisták, illetve erőteljesen ragaszkodnak bizonyos általuk megszabott mércékhez. Ezen mércék alapján ítélik meg mind saját, mind pedig mások teljesítményét, személyiségét, az ezekhez kapcsolódó elvárásaik azonban legtöbbször teljesíthetetlenek, amit szociális kapcsolataik sokszor megsínylenek. A kényszeres személyiségzavart fontos elkülönítenünk a kényszeres zavartól, mely a szorongásos zavarok közé sorolható.
Felhasznált irodalom
BNO-10 Zsebkönyv. (2004). Animula Kiadó, Budapest.
Carver, C. S. & Scheier, M. F. (2006). Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.
Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei-Pszichopatológia. Osiris Kiadó, Budapest.
DSM-IV-TR. Diagnosztikai Kritériumai. Zsebkönyv. (2001). Animula Kiadó, Budapest.
Füredi, J. & Németh, A. (2015). A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Szőnyi, G., & Füredi, J. (2008). A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Tringer, L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest.
Kernberg, O. F. (2019). Súlyos személyiségzavarok kezelése. Oriold és Társai Kiadó, Budapest.
A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Túri Márta Dóra klinikai szakpszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.
