Mi az a skizofrénia? Hogyan kezelhető?

Mi az a skizofrénia? Hogyan kezelhető?

A skizofrénia egy pszichiátriai betegség, mely kifejezésben a „skizo” előtag nem hasadt vagy többszörös személyiségre utal (mely gyakori közhiedelem), hanem a valóságtól való elszakadásra utal. Azaz a skizofréniával élő személy számára negatív tünetek jelentkezhetnek az életminőségben, ugyanis a valóság érzékelése problematikus, mely állapotot pszichózisnak nevezzük.

A pszichózis többféle lelki, mentális betegségben is előfordul átmeneti vagy tartós jelleggel, a skizofréniának egy jellegzetes velejárója. Pszichotikus tünetnek számítanak a hallucinációk (skizofréniában leggyakrabban a hallási hallucinációk), és a téveszmék (olyan elképzelések, melyek nem valóságosak, vagy eltúlzottak. pl. üldöztetéses, agresszív gondolatok).

Milyen gyakori a skizofrénia előfordulása?

A skizofrénia azonos arányban érinti a férfiakat és nőket, de férfiaknál korábbi életkorra tehető a betegség kezdete, mint nőknél: férfiaknál 20-as évek eleje, nőknél jellemzőbb 25 éves kor felett, a 20-as éveik végén, vagy 25-35 éves kor között. A betegség sajnos sokszor csak jóval később diagnosztizálódik, mert a beteg nem hajlandó orvoshoz fordulni vele.

Mi alapján állítható fel a skizofrénia kialakulása, diagnózisa?

A diagnózist az orvos a beteg kikérdezése és a hozzátartozók beszámolói, illetve pszichológus által végzett pszicho-diagnosztikai vizsgálatok alapján állítja fel.

Mint a legtöbb pszichiátriai betegség esetén, ennek a diagnózisnak a felállításához is meghatározott számú és típusú tünetnek kell meghatározott ideig fennállnia. Ezek a teljesség igénye nélkül a nehezen érthető beszéd, mozgásbeli különcségek, üresség érzés, különböző zavarok is, hallucinációk vagy téveszmék és az, hogy a beteg életének egy fontos területén (pl. munka, vagy társas kapcsolatok) alacsonyabb szintű teljesítményt mutasson, mint korábban.

Hangsúlyozzuk, hogy a skizofrénia diagnózisa egy szakembertől is alapos megfontolást kíván, ezért a fenti tünetlista alapján nem érdemes messze menő következtetéseket levonnunk.

Mit él meg a skizofrén személy?

A legtöbb esetben a skizofrén beteg nem érti, hogy a vele történő dolgok a betegsége miatt vannak (számára a különböző hallucinációk és téveszmék természetesek, megkérdőjelezhetetlenek), ezért nehéz elérni az együttműködését.

A diagnózis elfogadása azért is lehet problémás, mert egy krónikus betegségről van szó, mely élethosszig tartó gyógyszeres kezelést igényel. Az állapotrosszabbodást általában az okozza, hogy a beteg elhagyja a gyógyszereit, negatív tünetei – melyek a gyógyszerrel visszaszoríthatóak – visszatérnek. Ezzel nem csak  saját magának és a környezetének okoz aktuális nehézségeket, hanem hosszútávon is  romlik tőle egy elfogadható életminőség fenntartásának lehetősége. A pszichotikus epizódok ugyanis megváltoztatják az agy szerkezetét és működését.

Ezért is nagyon fontos, hogy a betegség kezdetén időben pszichiáter szakorvoshoz kerüljön a beteg és megkapja a megfelelő gyógyszereket (antipszichotikum), melyeket aztán rendszeresen szed. Ehhez szükséges egy bizalmi, rendszeres kapcsolat kialakítása a kezelőorvossal.

Milyen a betegség lefolyása? Milyen környezeti tényezők figyelhetők meg?

A betegség lefolyását tekintve elkülöníthető egy bevezető szakasz, melynek során feltűnővé válik a beteg környezete számára a beteg viselkedésének, gondolkodásának megváltozása, melynek hátterében a hallucináció, vagy téveszmék állnak. Amennyiben ebben az időszakban kezelésre kerül a betegség, utána tünetmentes időszak következhet be, mely csak úgy tartható fenn, ha a beteg a negatív tünetei megszűnése ellenére is folytatja az antipszichotikus kezelést.

Milyen terápia szükséges skizofrénia kialakulása esetén?

A gyógyszeres kezelés kiegészülhet pszichoterápiás kezeléssel, mely segíti a beteget a hétköznapi nehézségekkel való megküzdésben, problémamegoldó és kommunikációs készségek kialakításában, fejlesztésében. Fontos hangsúlyozni, hogy olyan betegségről van szó, melyben a pszichoterápia, illetve egyéb kiegészítő kezelések (pl. csoportterápia) csak kiegészítő jellegűek. A gyógyszeres kezelés számít ez esetben elsődlegesnek, anélkül a negatív tünetek visszatérnek.

Ún. pszichoedukáció (melyet pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus tart) segíti mind a beteget, mind a hozzátartozókat egy kielégítő állapot fenntartásában. Ennek során a szakemberek hasznos információkat nyújtanak a betegségről és azzal való együttélés megkönnyítésével kapcsolatban.

Ajánlott irodalom:

– PEPS: Pszichoedukációs program a szkizofréniáról I-V. rész. Kiadja: Aanofi Aventis.
– Kim T. Mueser, Susan Gingerich: Skizofrénia a családban. Gyakorlati tanácsok betegeknek, hozzátartozóknak és segítőknek- a teljesebb életért.

A fent említett szakirodalmakhoz kezelőorvosa, vagy kórházban dolgozó szakpszichológusa révén juthat hozzá.

A cikket Pergel-Száraz Cintia írta, aki az alábbi linken elérhető négyszemközti online konzultációra.

Pergel-Száraz Cintia