„A gyerekkel van baj, én minek kellek?” – a szülőkonzultációról bővebben
A cím alapján látható, hogy igen gyakori kérdés, hiszen a tanácsadás során gyakran belefutunk szakemberként. A pszichológiai tanácsadás kiskorúak esetén nem indulhat el a szülő beleegyezése nélkül, így elsőkörben ezt fontos tisztázni. Még mielőtt belemennénk a szülő-konzultáció szükségességébe fontos átbeszélni a pszichológiai tanácsadás menetét.
A pszichológiai tanácsadás menetrendje gyermekeknél
Gyerekekek esetén a bejelentkezést követően felvesszük a kapcsolatot a szülővel, mint a gyermek törvényes képviselőjével. Röviden ismerteti a szülő a nehézséget és a jelentkezés okát, majd megegyezünk a személyes találkozásban. Fontos lehet, hogy a további lépések eltérhetnek, hiszen az eljárás függ az intézmény protokolljától, illetve a szakembertől is egyaránt.
Általánosságban elmondható, hogy a gyermekterápia megkezdését a pszichodiagnosztika előzi meg, vagyis a gyermek nehézségeinek feltárása, ezen tünetek hátterében meghúzódó okok azonosítása, továbbá a célkitűzések tisztázása a szakember felé. Intézménye válogatja, hogy éppen mi a cél az adott gyereknél így pl. kórházi ellátás esetében diagnózisalkotás lehet, gyógyszereskezelés megkezdése, azonban más intézményekben, ahol nem elérhető gyermekpszichiáter (Pedagógiai Szakszolgálat, Családsegítő és Gyermekjóléti Központ) a diagnózis felállítása nehezített. Természetesen a pszichológus kompetenciájának megfelelően ebben is eltérést tapasztalunk, így pl. gyermek klinikai szakpszichológus jogosult diagnózis felállítására, mindazonáltal ez függhet az intézmény protokolljától. A Pedagógiai Szakszolgálat kissé más jelleggel dolgozik, így a szakértői bizottság feladatai mentén is különbséget látunk a pszichológus kompetenciáiban. Erről egy másik cikkben bővebben beszélnénk.
A pszichodiagnosztikai folyamat első lépése a gyerekek esetében egy első találkozó, mely a szülővel történik és első interjúnak hívjuk. A szakember dönt arról, hogy csak a szülő jelenléte szükséges vagy a gyermek és a szülő közösen érkezzenek a találkozóra.
A második alkalommal anamnézist készítünk a szülővel, a terhesség körülményeiről, a csecsemőkori fejlődésről és az intézményes beilleszkedésről beszélgetünk, amennyiben megoldható mindkét szülő vegyen részt a megbeszéléseken. Végül a harmadik alkalommal a gyermekkel találkozunk egyéniben. A gyermek nehézségeinek feltérképezése következik különböző módszerek segítségével, így pl. gyermekpszichológiai tesztek, beszélgetés, szabadjáték, projektív rajzok. Miután megtörtént a pszichodiagnosztikai szakasz, és a szakembernek lehet némi rálátása a gyermek nehézségeire és ezek feloldására visszajelzést add a szülőknek az észrevételeiről.
A szülővel megegyezhet a szakember a tanácsadás folytatásában, továbbirányitásban vagy inkább a fókuszt másra irányítják pl. a szülő-konzultáció és nevelési tanácsadásra. Amennyiben a szülők szeretnék folytatni a közös munkát és ezt a szakember is indokoltnak tartja terápiás szerződést kötnek, mely történhet szóban vagy írásban is. A terápiás szerződésben foglaltakba mindkét fél beleegyezik és a kereteket elfogadják (serdülők esetén vele kötünk szerződést). Ilyen lehet pl. a további alkalmak számának meghatározása, a célkitűzés, vagyis hogyan és meddig dolgoznak még együtt a szakemberrel. Jelentős szempont ilyenkor a titoktartásról szóló megállapodás is, ez főleg serdülőknél számít, hiszen a rapport és bizalmi kapcsolat kialakítását nehezíti, amennyiben ezen feltételek nincsenek tisztázva nem csak a szülővel, de a kamasszal is.
Mikor konzultálunk a szülővel?
A nevelési tanácsadás és szülő-konzultáció szükségességét befolyásolhatja a gyermek életkora és a nehézség jellege (pl. 0-4 éves korig nehezen lehet egyéniben dolgozni a gyermekkel). Az aktuális panaszok mellett kiderülhetnek olyan elakadások, melyek inkább a szülő megtámogatására helyezik a hangsúlyt. Ilyenek lehetnek a nevelési elvek vagy azok hiánya, a szülők közötti konfliktusos kapcsolat vagy intrafamiliáris feszültségek, esetleg trauma vagy gyászfeldolgozás, mely erőteljesen érinti az egész családi rendszert. A felsoroltak esetében érezhető, hogy a nehézség nem szűnhet meg csakis a gyermekkel való közös munka által, és indokolt az egész család bevonása, hiszen a gyermek nem független az őt ért hatásoktól, családi és szociális helyzettől amiben felnő. Ilyen esetekben javasolhatja a szakember a családterápia vagy párterápia megkezdését. Jelentkezhetnek olyan nehézségek is, amikor a gyermek nem vagy legalábbis részlegesen alkalmas terápiás bevonódásra, így ilyen esetben is a szülővel dolgozunk inkább (átható pervazív fejlődési zavarok), illetve komplex intervencióban gondolkozunk ilyenkor (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, gyermekneurológus, gyógytornász).
Előfordulhat, hogy a szülő maga is mentális betegséggel küzd, így inkább az ő problémája kerül előtérbe és elsődlegesen az ő ellátását tartjuk fontosnak. A mentális betegségekben pl. depresszióban érintett szülők gyermekeivel kapcsolatosan bio-pszicho-szociális modellben gondolkozunk. Ez azt jelenti, hogy a gyermek egyéni vulnerabilitásán túl számít a szülői nevelés, illetve azon környezeti hatások amelyek befolyásolhatják a gyermek mentális egészségét. Tehát ha a szülő kap segítséget valószínűsíthető, hogy a gyermek nehézségeiben is javulást látunk.
A pszichológiai tanácsadás az online térben
Az online térnek kiemelt szerepe lett a terápiás ellátásban, hiszen a járványügyi helyzetben nehezen megoldható a személyes találkozás a családdal. Az online ellátási forma még idegen lehet az emberek számára, főleg kisgyerekek esetén. A nehézségtől is függ mennyire tud a gyermek elfogadó lenni az online terápiával szemben, együttműködni és egyáltalán mennyire hatékony számára. Mindazonáltal egyénfüggő lehet, hiszen adott problémák esetén pl. hangulat-és szorongásos zavarok kapcsán a gyermek így könnyebben kerül szakemberhez. Továbbá jó megoldás lehet olyan családoknál is, akik nem tudják megoldani a személyes találkozót különböző többlet elfoglaltságok mellett és otthonról egyszerűbb számukra folytatni a tanácsadást.
Olyan családoknak is segítség lehet az online ellátás, akik külföldön élnek és anyanyelvű szakemberrel szeretnének beszélni. Mindemellett egyén és nehézségfüggő, hogy kinél lesz végül hatékony az online ellátási forma. Ugyanakkor akut esetékben, veszélyeztetettség és krízis során nem ajánlott az online megsegítés elkezdése.
A szülő szerepe a kognitív szemlélet alapján
A kognitív szemlélet alapján a szülőnek kiemelt szerepe van a gyermek terápiás sikerességében, hiszen a gyermek nehézségeiről a szülőtől tudunk informálódni, mely segíthet a terápiás célok és ellátás megfelelő kiválasztásában, továbbá ő képezi a gyermek legfontosabb külső kapcsolatát, tanító és nevelő is egyben. Minél fiatalabb az érintett gyermek, a szülő szerepe annál fontosabb az eredeti maladaptív viselkedési és gondolkodási stratégiáinak kialakításában, így a terápia kivitelezésében is.
A gyermek kiskorában döntően szülővezérelt, készségeit tőle tanulja meg az életben való alkalmazkodás és eligazodáshoz. Ezért ahhoz, hogy változni tudjon a szülő segítsége elengedhetetlen, hiszen a szakember kevés időre találkozik a gyermekkel, így a terápián tanultakat gyakorolnia kell más szociális közegben is, így pl. otthon, iskolában, barátokkal. Ahhoz, hogy ezt megtehesse a szülőnek tudnia kell arról, hogy mi folyik a terápia során, így a gyermek az újonnan tanult készségeit, stratégiát megpróbálva pozitív élményhez jusson (megerősítés). Kisgyerekek esetében a szülőt koterapeuta szerepbe helyezve állandósíthatjuk az üléseken megtanult helyes gondolkodási és viselkedési stratégiákat.
Serdülők esetében a szülő jelentősége csökken. Ezen életkor sajátossága a szülőkről való érzelmi leválás felgyorsulása, és a szülővel ilyenkor feladatunk elfogadtatni, hogy ez természetes folyamat. Így ilyen esetekben is konzultálunk a szülővel, főleg ha elakadtak a folyamatban és nehezen éli meg a szülő a kamasz önállósodását.
Felhasznált irodalom
Dr. Vetró, Á., & Dr. Dombóvári, E. (2005). A kognitív viselkedésterápia alkalmazása gyermekkorban. In M. Kenéz, & D. Perczel-Forintos, Kognitív viselkedésterápia (pp. 787-793). Budapest: Medicina Könyvkiadó.
Downey, G., & Coyne, J. C. (1990). Children of depressed parents: an integrative review. Psychological bulletin, 108(1), 50.
A cikket Buligovic Renáta, munkacsoportunk korábbi tagja írta. Szülőkonzultációval kapcsolatban Móra Katalin pszichológusunknál tud időpontot foglalni, ide kattintva.
