Fogyatékkal élő gyermek a családban

Fogyatékkal élő gyermek a családban

Előző blogcikkünkben kitértünk rá, hogy egy fogyatékos gyermek születése mennyire megterhelő a szülők számára, ők hogyan dolgozhatják fel ezt a veszteséget. Jelen blogcikkünkben arról ejtünk szót, hogyan reagál a tágabb család erre a helyzetre, miként befolyásolja a testvérkapcsolatot a fogyatékosság ténye. Miként hathat ez a szülők párkapcsolatára?

A szülők kapcsolata is megváltozhat

Amikor egy férfi és egy nő szereti egymást, akkor érzelmi értelemben egy burok alakul ki körülöttük. Amikor születik egy gyermekük, az anya és a gyermek egy külön burokba záródik. Ezt hívják az anya és gyerek duáluniójának. Ez a burok egy idő után megszűnik és az apa, anya és gyerekük egy burokban lesznek.

Fogyatékos gyermek esetén ez a duálunió anya és gyermeke között gyakran egyáltalán nem, vagy csak nagyon későn szűnik meg. Az apa így kirekesztődik a gyermeke fejlődéséből. Sok esetben előfordul, hogy csak az anya képes észlelni a fogyatékos gyerek jelzéseit, rezdüléseit. Az apa nem tudja, hogy viselkedjen gyerekével és inkább megmarad csendes, hallgató félként a gyermeknevelésben. Ezen kívül az apa magára vállalja az anyagiak biztosítását, így a nap nagy részében gyakran nincs is jelen a családi életben. Azokban az esetekben, ahol a fogyatékosság később alakul ki és előtte a gyermek sok időt töltött apjával, ugyanúgy kialakulhatnak azok a viselkedések, amelyek az anyánál tapasztalhatók.

Az apa életútja is megváltozhat úgy, hogy belsővé és sajátjává teszi a problémát. Az anyával ellentétben ő viszont nem módszereket alkot, hanem segítő eszközöket fejleszt ki .

A fogyatékosság a testvérkapcsolatokra is hat

Abban az esetben, ha idősebb a fogyatékos gyerek, akkor már a szülőket trauma érte, ezért általában kevésbé szeretnének újabb gyereket. Félnek attól, hogy újra megismétlődik a trauma. Ha mégis vállalnak egy második babát, akkor azt különös figyelem fogja övezni. Mindentől óvni fogják, nem hagyják magára szinte egy pillanatig sem, hogy nehogy történjen vele is valami. Azonban ha már betöltött egy bizonyos kort, akkor ugyanaz vár rá, mint azokra, akiknek fiatalabb testvére sérült.


Amikor a fiatalabb testvér rendelkezik valamilyen hátránnyal, a szülők minden figyelmüket neki szentelik. Az egészséges testvér úgy érezheti, hogy ő el van hanyagolva
, vele nem töltenek annyi időt, mint testvérével. Az ilyen gyerekek idejekorán felnőtté válnak, megtanulnak felelősséget vállalni testvérükért. Gyakran kimarad az igazi, gond nélküli gyermekkor. Vannak olyan esetek, amikor testvérük iránt haragot éreznek, sőt legszívesebben bántanák is, de ezt nem lehet a szülők miatt. Félnek a jövőtől, mert úgy érzik, ha szüleik már nem lesznek, akkor testvérük rájuk marad és ők nem élhetnek független életet, hisz folyton testvérükről kell gondoskodniuk.

Sokszor az ilyen gyerekeket kicsúfolják kortársaik és ez ellen nem tudnak védekezni. Fontos hangsúlyozni, hogy mindezek ellenére ezek a gyerekek szeretik testvéreiket. S a fogyatékos testvér jelenléte nem csak hátrányokkal, hanem előnyökkel is jár. A gyerek társainál sokkal empatikusabb, proszociálisabb, felelősségteljesebb lehet.

Hogyan reagálhatnak a nagyszülők a fogyatékosságra?

A nagyszülőknél három kategória van: szemlélő, védő, vádló. A szemlélők tulajdonképpen nem vesznek részt semmilyen téren a fogyatékos gyermek nevelésében. Lehetnek védők és vádlók is egyben, de mindig pusztán csak szemlélik az eseményeket. A védő szerepben lévő nagyszülők védik unokájukat, minden megtesznek érte: vigyáznak rá, hordják szakemberekhez, óvodába, iskolába. Előfordul, hogy nem ugyanazon véleményen vannak a nevelési kérdésekben, mint a szülők, ami konfliktusokat okozhat. A vádló nagyszülő gyermekét vádolja unokája betegsége miatt.

A rokonság többi részére a megmaradás, vagy az elmaradás jellemző. Őket is besorolhatjuk a fenti viselkedési típusokba.

Sérült szülők és egészséges gyermekkel

Abban az esetben, amikor a szülőnek van valamilyen fogyatékossága, a gyermeke pedig ép, ugyanaz történik, mint a testvéri kapcsolatnál. A szülő akarata ellenére „kihasználja”, hogy segítséget tud kérni gyerekétől, így az igen hamar beletanul a szakszerű segítségnyújtásba. Bár a gyerek sokszor élvezi, hogy olyan feladatokat bíznak rá, ami felnőttes, mégis idővel menekülni próbál a helyzetből. A szeretet azonban őket is visszatartja. Rájuk is jellemző a gondatlan gyerekkor gyakori kimaradása, de egyben a fejlett empatikus képességek is.

Végig tekintve a legfontosabb személyeket a sérült gyermekek környezetében láthatjuk, hogy fontos dinamikák figyelhetők meg minden kapcsolat esetében. Talán a legfontosabb, az anyával való viszony, a vele lévő kötődési mintázat a legszemléletesebb. Fontos ismételten kihangsúlyozni, hogy bármilyen kötődési stílus is alakul ki, vagy bármilyen stílusban neveli gyermekét az anya, mindenképp szereti azt. Továbbá nem feltétlenül az ő viselkedésének következménye, ha gyermeke nem biztonságos kötődést mutat, hiszen láthattuk hogy a többi családtag is nagy befolyással bír, főképp egy látássérült gyermeknél, akinél még kiszolgáltatottabb a helyzet.

Következő blogcikkünkben a látássérült gyermekek kötődési mintázatairól lesz szó.

Balogh Ádám pszichológus


A blogbejegyzést Balogh Ádám írta, akihez az alábbi linken tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.

Felhasznált irodalom:

Illyés Gy., Illyés S., Jankovich L., Lányi M. (1987): Gyógypedagógiai pszichológia. Akadémiai kiadó, Budapest

Kálmán Zs., Könczei Gy. (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest, 20-121 old., 363-493 old.

Kálmán Zs. (2004): Bánatkő. Sérült gyermek a családban. Bliss alapítvány Budapest

Pálhegyi F. (1981): Fejezetek a vakok pszichológiájához. MVGyOSz., Budapest

Pálhegyi F. (1998): A gyógypedagógiai pszichológia elméleti problémái. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Pálhegyi F. (1999): Személyiséglélektani kalauz. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 86-93 old.