Az iskolai erőszak kezelése iskolarendőrrel,- vagy anélkül

Az iskolai erőszak kezelése iskolarendőrrel,- vagy anélkül

Elképesztő, de igaz: minden hatodik gyermek (ez egy 30 fős osztályban 4-5 tanulót jelent) szinte naponta találkozik valamilyen atrocitással, bántalmazással az iskolában. Ezért fontosnak tartjuk a kezdeményezést, hogy lépjünk fel hatékonyan az iskolai erőszak ellen. Miért óvakodjunk mégis attól, hogy túlreagáljuk ezt? Fontos tisztáznunk, hogy a nem megfelelő fellépés is ugyan olyan káros, mintha nem tennénk semmit, mert tovább fokozza az ellenségesség légkörét, ami előbb-utóbb újabb bántásokhoz vezet. Így egy ördögi kör alakul ki. Ha tekintéllyel próbáljuk meg rendezni a konfliktusokat, akkor azok titokban fognak zajlani, a korábbinál akár sokkal durvább módon.


Korábbi blogcikkeinkben szót ejtettünk róla, hogy a harag természetes érzés, és ha ezt nem kezeljük megfelelően, az könnyen erőszakos cselekményekbe torkollhat. Fokozottan igaz ez a gyermekekre, akik életkorukból és személyiségük éretlenségéből fakadóan még intenzívebben reagálnak a feszültségekre. Előbb viselkednek meggondolatlanul, mint mi, felnőttek.


Nehéz érzések
, konfliktusok bármely emberi interakcióban előfordulnak. Ez természetes, az azonban nagyon nem mindegy, milyen eszközökkel kezeljük ezeket. Különbséget kell tennünk azonban a versengés, indulatosság, erőszak (csak egyszer fordul elő) és a bántalmazás között. Érthetőbbé kell tegyük, hogy az iskolai bántalmazás (ismétlődő erőszakos cselekmények) célja legtöbbször az áldozat megfélemlítése, vagy az erőfitogtatás, ami a bántalmazó mentális problémáiból fakad. A konfliktusok békés kezeléséhez szükséges lehetőséget biztosítani minden félnek arra, hogy őszintén beszéljen az érzéseiről, nehézségeiről. Érzékenyíteni az iskola teljes közösségét az agresszióval szemben: ne egymás kigúnyolása, hanem támogatása legyen érték. Fejleszteni az itt dolgozó személyzet képességeit, és természetesen magukat a gyerekeket is, hogy ha bántalmazást tapasztalnak, segítő, a bántalmazást leállító módon tudjanak beavatkozni. Közbe tudjanak lépni, amikor a helyzet megkívánja.


A bántalmazásról röviden


Egy bántalmazási helyzetben fontos az azonnali közbelépés!
Ilyenkor az első teendő, hogy az elkövetőt és az áldozatot azonnal elkülönítsük, és mindkét felet megnyugtassuk. Ezt követően, mindkét fél nézőpontjait és gondolatait meghallgatjuk az esetről és éreztetjük, mindkettőjük személye fontos. Ezt követően az esetleges szemtanúkat is meghallgatjuk, és a lehetőségekhez mérten, minden információ birtokában döntünk a következményekről és a további teendőkről. Fontos, hogy adjunk lehetőséget a bocsánatkérésre és alternatívákat biztosítsunk a jóvátételre. Ez az azonnali közbelépés és mediációs eljárás kifejezetten lényeges, hiszen minden résztvevő lelkiállapota fontos!


Fontos tudni, hogy az elkövető maga is áldozat, a bántalmazási helyzetben ugyanis minden résztvevő sérül! Még azok is traumatizálódhatnak, akik pusztán végignézik az eseményeket. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a tettes is nagy bajban van! Hiszen képtelen indulatait szabályozni, s ezt a körülötte levő felnőttektől kell megtanulnia. Ha képesek vagyunk az ilyen nehéz helyzetben is bizalmi légkört teremteni, akkor nem ritkán kiderül, hogy az agresszív cselekmény elkövetése után ő maga is rosszul érzi magát attól, hogy fájdalmat okozott társának. Gyakran napvilágra kerül, hogy a bántalmazó saját családjában, vagy egyéb helyzetben volt áldozat, ennek a helyzetnek a feszültségét képtelen feldolgozni, és az őt ért sérelmeket az iskolában, a nála gyengébbeken torolja meg. Azzal próbál a családban az áldozat szerepéből és szorongásaitól megszabadulni, hogy az iskolában ő félemlít meg. Ez persze nem mentesíti őt a felelősség, vagy a jóvátétel kötelezettsége alól, pusztán azért hangsúlyozzuk, mert a helyzet kezelése során mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy a tettes is áldozat!


Mi a feladata az iskolarendőrnek?


Az új rendelkezések alapján az iskolákban lehetővé teszik az iskolaőrök jelenlétét, akiknek feladatai közé tartozik majd az intézményekben kialakuló konfliktusok kezelése, valamint a különböző devianciák észlelése. Az őrök megfelelő kompetenciái egy ilyen munkakörben kifejezetten fontosak: ahogy fentebb is írtuk, a szakszerű intézkedések ugyanis nélkülözhetetlenek az iskolai zaklatások, bántalmazások esetében! Azonban elég nehéz kérdéskörről beszélünk, hiszen alapvetően rendvédelmi szerepben lesznek jelen az iskolaőrök. A tekintélyelvű eljárásmód egy kialakult bántalmazás esetében azonban könnyen rombolóvá válhat. Ezt úgy kell érteni, hogy az őrök jelenléte lehetetleníti el az iskolai erőszak (de még akár a konfliktuskezelés) szakszerű kezelését: fokozhatja a félelmeket, tovább gerjesztheti az elfojtott indulatokat.


Milyen veszélyekkel jár a „rendvédelmi hozzáállás”?

agresszió, bántalmazás, tekintélyelvű hozzáállás


Egy azonnali, de tekintélyelvű fellépés a következőket eredményezheti:
• Az elkövetőben még több indulat gyűlhet fel
, sőt, akár megtorlás is történhet. (A „miatta kerültem bajba” érzés miatt.)
Az áldozatban félelem és bűntudat keletkezhet. Érdekeltté válhat a bántalmazás eltitkolására („nehogy még nagyobb baj legyen”).
• Az áldozat helyzete tovább romlik, hiszen lehetséges, hogy intézményi környezeten kívül folytatódik a kortárs bántalmazás.
• Az agresszív fellépés nem teszi lehetővé a felek megnyugtatását és meghallgatását. Igazságot tenni nincs lehetőség.
• A szemtanuk és a környezetükben lévő személyek rossz megoldási formulákat tanulnak.
A gyermekek nem segítséget látnak a jelen lévő őrökben, hanem félni fognak tőlük, ezért inkább ellenséges érzelmek jelennek meg velük szemben.
• Az előforduló devianciák feltárása sem végezhető el azon kompetenciák használatával, melyekkel a rendvédelmi szervek rendelkeznek.
• Egy iskolai környezetben előforduló szerhasználat esetében az adott gyermek megbüntetése többet árt, mint használ.


Milyen békés megoldások léteznek?


Az iskolai konfliktuskezelés stratégiájának kidolgozása minden intézmény számára elengedhetetlen! Fontos azonban tisztázni, hogy minden konfliktus más és más és minden helyzetben az összes résztvevőnek lehetőséget kell adni az őszinte megnyilatkozásra. Jó hatású, ha a konfliktuskezelésbe szükség szerint a szülők is bevonhatók. Ők is értesülnek az intézmény normáiról, ezt ők is képviselik a gyermekek felé.


Alapvető, hogy a felnőtteket (szülőket, pedagógusokat, személyzetet stb) éppúgy segíteni kell az indulatszabályozás elsajátításában, mint a gyerekeket, hiszen a felnőtteknek kell példát mutatniuk, és megtanítaniuk a gyerekeket az indulatkezelés társadalmilag elfogadható formáira. A közösségben keletkező feszültségek levezetésének legegyszerűbb módja a sport vagy szabad játék. A konfliktusok kezelésének leghatékonyabb módja pedig a mentalizáció fejlesztése, valamint az indulati feszültség mentális eszközökkel való feldolgozása. A gyerekek akkor képesek uralkodni az indulataikon, ha képessé válnak szavakba önteni az érzéseiket, ha képessé válnak a másik szempontjainak a felismerésére és a másik iránti empátiára. A bántalmazás legfőbb visszatartó ereje a potenciális áldozattal való együttérzés.

Kommunikáljuk egyértelműen igényeinket, s ha nem tudunk békés eszközök segítségével megegyezni, nem értjük a másik szempontjait eléggé, kérjünk segítséget. Támogassuk a párbeszédet, képviseljük a közösségben azt, hogy egymás segítése és elfogadása érték. Segítsük a kortárskapcsolatok megerősödését.


Mit tegyünk, ha már megtörtént az erőszak? Hogyan használjuk a helyzetet a kortárskapcsolat javítására?


Az úgynevezett resztoratív módszer alapvetően az érzelmekkel dolgozik. Ez biztosítja egyrészt, hogy a sérelmet okozóban az adott, megszegett intézményi norma valóban megszilárduljon. A sérelmet elszenvedett fél megélhesse a bántalmazó gyermek valódi megbánását. Ezen túl a saját megbocsátásának érzését. A módszer nem csak a problémás helyzet közvetlen érintettjeivel dolgozik, hanem mindenkivel, akire ez bármilyen formában hatott. Ez biztosítja a kollektív felelősségvállalást az eset rendezése során, illetve lehetővé teszi a közösség számára, hogy visszajelzést adjon és megvédje normáit. Lényeges azonban a bizalmi légkör megteremtése, az empátia és az együttműködési szándék abban, hogy minden fél szempontjai érvényesülhessenek. Egy ilyen közegben kapnak szerepet az alábbi kérdések:


A sérelmet okozóhoz intézett kérdések (melyek fejlesztik a mentalizációt – a mentalizáció egyszerűen fogalmazva: a saját- és a másik lelkivilágára való odafigyelés és annak tudatosítása):
• Mi történt?
• Mire gondoltál, mit éreztél közben?
• Mit gondolsz erről a dologról azóta?
• Kire volt hatással a tetted?
• Milyen hatással volt a helyzet többi résztvevőjére?
• Mit gondolsz, mit kellene tenni, hogy a dolgok helyre jöjjenek?
• Hogy lehetne elkerülni, hogy újra megtörténjen ez a dolog?


A sérelmet elszenvedetthez intézett kérdések:
• Mit gondoltál, amikor rájöttél, hogy mi történt?
• Milyen hatással volt rád az incidens, mit éreztél akkor?
• Mit gondolsz róla azóta?
• Mi volt a legnehezebb számodra?
• Minek kellene történnie, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?
• Hogy lehetne elkerülni, hogy újra megtörténjen ez a dolog?

A helyzet kezeléséhez szükséges képességek

A gyermekek közti konfliktusokat kezelő személyeknek számos olyan szakmai és személyes tulajdonsággal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy sikeresen beilleszkedjenek az iskolai környezetbe, valamint hatékonyan léphessenek fel az erőszak ellen. Mint látni fogjuk ezek meglehetősen komplex készségek, ezért nem sajátíthatók el az iskolarendőröknek előírt 120 órás tanfolyamon. A konfliktust kezelő személy/személyek magatartása követendő példa, hiszen modellezi a diákok erkölcsös és etikus viselkedését, amivel elősegíthetik a jobb kapcsolatok kialakítást. Ehhez elengedhetetlenül szükségesek az alábbi képességek:

• Önkontroll és önismeret
• Empatikus, türelmes hozzáállás
• Határok és keretek betartása
• Képesség a gyerekekkel bizalmi, támogató légkör kialakítására.
• Hajlandóság a közösségben való aktív, normatartó viselkedésre.
• Képesség a mentalizációra, ennek elősegítésére a konfliktus résztvevői között.
• A helyi közösségek és az iskolákban előforduló szubkultúrákkal kapcsolatos informált, elfogadó, előítéletmentes hozzáállás.
• Tanulási képességeikben korlátozott és más szempontból hátrányos helyzetű gyerekek jellegzetességeinek átfogó ismerete. (Pl. hallássérült, szenzoros integrációs zavarból, hiperaktivitásból, táplálkozás érzékenység, családi és pszichés háttér okozta, vagy egyéb fontos egyéni hátterek viselkedésre gyakorolt hatásainak megértése és kezelésre.)
Team-munka a pedagógusokkal és iskolapszichológusokkal, szükség esetén külső szupervízorok és tréningek.

További szempontok az iskolai bántalmazás megfékezéséhez

Fontos hangsúlyozni, hogy egy bántalmazási helyzetben minden résztvevőben sokféle intenzív érzés keletkezhet, ezért igen lényeges minden résztvevő számára az önvizsgálat. Az alábbi szempontok a felnőttek önismeretének növeléséhez nyújtanak némi segítséget. Hogyan éli meg a segítő a zaklatást, kirekesztést? Volt-e része hasonlóban élete során? Annak mi lett a kimenetele? Hogyan kezeli azt, ha egy gyerek szorong az iskolai bántalmazástól? Milyen éréseket vált ki belőle a bántalmazó fél? Ez milyen viselkedésben nyilvánul meg? Milyen konfliktuskezelési stratégiái vannak? Hogyan tudja megnyugtatni a konfliktus résztvevőit? Kit, kiket von be a nehéz helyzetek megoldásába? Hogyan kezeli, ha egy diák segítséget kér tőle anonim módon? Mit csinál, ha őt próbálják feldühíteni, piszkálni a diákok? Hogyan kezeli a saját indulatait, félelmét, bűntudatát? Hogyan kommunikálja a problémákat a tantestület? Menyire tudnak együttműködni? Kapnak-e szupervíziós segítséget?

Ahogy fenti sorainkból kitűnik, az iskolai erőszak csakis szakmaközi összefogással kezelhető hatékonyan! Blogcikkünket mi is szoros összedolgozás segítségével készítettük el. Ebben részt vettek Filep Orsolya Veronika, Balogh Ádám és Habis Melinda pszichológusok.

További szakszerű információkat a közösségi bántalmazásról és konkrét segítséget a Békés Iskolák weboldalán talál.


Felhasznált irodalom:


Berta Renáta, Dombi Edina (2017): Az iskolai zaklatás körforgása: Az iskolai zaklatás és az osztálylégkör kapcsolatának vizsgálata 12-14 évesek körében. Magyar Pedagógia, 117. évf. 3. szám 257–274.
Buda Mariann (2015): Az iskolai zaklatás. Debreceni Egyetemi Kiadó: Debrecen
Karl E. Dambach (2001) Pszichoterror (mobbing) az iskolában. Akkord Kiadó, Budapest.
Judith Herman (2003): Trauma és gyógyulás. Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – NANE Egyesület, Budapest.
http://bekesiskolak.hu/modulok/resztorativ/