A szexuális zaklatásról pszichológus szemmel
Az utóbbi időben több hír is szárnyra kapott munkahelyi zaklatással, gyermekotthoni visszaélésekkel, szexuális erőszakkal kapcsolatban. Híres emberekről derült ki, hogy elszenvedői, vagy nagy valószínűséggel elkövetői voltak ezeknek. Nézzünk most a jelenség mögé, mit érdemes tudni a szexuális erőszakról.
Milyen ember az, aki szexuális bűncselekményt követ el?
Talán meglepőnek hangzik, de a legtöbb szexuális ragadozó jó embernek tűnik. A pedofilok többsége hasznos a közösség számára, jól ért a gyerekek nyelvén. Gyakran segítő hivatást látnak el, például gyermekorvosok, edzők, akikről sosem feltételeznénk rosszat. Ráadásul társadalmunk még mindig túlzottan elfogadó az erőszak különböző formáival szemben (gondoljunk a munkahelyi, online, utcai zaklatásokra, vagy a testvérek közti erőszakra, melyről szinte sosem hallunk, pedig minden családban előfordulnak). A hétköznapi ember pedig jellemzően előítéletes, hajlandó az áldozatot hibáztatni, csak hogy ne kelljen a valós veszélyekkel szembenéznie, eltagadja a helyzet súlyosságát.
Mi jár a zaklató fejében?
Bár kívülről ez nem látszik, gyakran a zaklató maga érzelmileg labilis személyiség, akár súlyos személyiségzavarral is küzdhet. Hiszen szexuális vágyait nem tudja a konvencióknak megfelelő keretek közt kiélni, ráadásul nincs tekintettel ennek az elszenvedőre gyakorolt hatására sem. A zaklató személyiségében gyakran kötődési zavar, vagy az elkövető életében átélt szexuális trauma, esetleg más jellegű bántalmazás (sokszor fizikai erőszak) húzódik meg. Ez azonban nem felmentés, hiszen tettével egy kiszolgáltatott gyermeket, vagy felnőttet nyomorít meg.
A kételkedés a leginkább megbetegítő!
Klinikai praxisomban több kliensem is beszámolt már arról, hogy érzi, hogy ha elmondaná a vele történteket a hozzá közel állóknak, azok nem hinnének neki. Több esetben amikor az áldozat őszinte volt, sajnos valóban előfordult, hogy az édesanya kifejezetten a férje pártjára állt egy szexuális zaklatás ügyében, a gyermeket hibáztatva a csábításért. Ezzel újra traumatizálva saját gyermekét. Ebben az esetben is tisztáznunk kell, hogy a gyermekek még nem tudják különválasztani az intimitást a szexualitástól, nem értik, hogy közeledésük, esetleges odabújásuk, dörgölőzésük szexuális izgalmat kelt a felnőttben. Ennek kezelése ezért mindig a felnőtt felelőssége kell legyen! Nekünk kell megtanítanunk a gyermekeinknek azt, hogyan illik és hogyan nem kifejezni a szeretetünket. A legtöbb szexuális erőszak azonban nem az ártatlan csábításból történik, hanem úgy, hogy egy családtag visszaél a gyermek feletti hatalmával, vagy egy perverz vágyakkal rendelkező személy becserkészi áldozatát.
Kik azok, akik különösen veszélyeztetettek az áldozattá válással szemben?
Elsősorban azok, akik valamilyen okból kifolyóan lelkileg kiszolgáltatottabbak, például magányosak, alacsony az önbizalmuk, vagy fel nem dolgozott érzelmi traumákkal küzdenek (például éppen egy szerettük elvesztését gyászolják, vagy nemrégiben elváltak a szülei) A szexuális ragadozó ezt kiszúrja és észrevétlen is a gyermek közelébe férkőzik, legbőbb bizalmasává válik. A kötődést arra használja, hogy a gyermek szeretetét szexualizálja, majd ha már áldozatát érzelmileg teljesen elszeparálta, megkezdi beteges vágyainak kiélését. Elhiteti a gyermekkel, hogy az együttlétet ő is élvezi, akarja, vagy más módon bűntudatot kelt benne, megfenyegeti, hogy ha bárkinek elmondja ami történik elhagyja. Amennyiben az elkövető apa, nagypapa vagy más közeli családtag (nők is lehetnek szexuális erőszaktevők!) a titok világra kerülése a család felbomlásával is fenyegethet.
Mik a szexuális abúzus elszenvedésének jelei?
Kisebb gyermekeknél (óvodás korig) inkább általános tünetek jelzik, hogy baj van, például a gyermek viselkedése megváltozik, elkezdik rémálmok gyötörni. Esetleg újra bepisil, bekakil, nyugtalanná válik. Nagyobbaknál gyakran befelé fordulás figyelhető meg. A gyermek motiválatlanná, életunttá változhat, családjától, kortársaitól elszeparálódhat. Serdülőkortól az alkohol és droghasználat is kezdődhet. A gyermekként elszenvedett és fel nem dolgozott szexuális erőszak később súlyos személyiségzavarokhoz, például étkezési zavarhoz, önsértésekhez vagy akár öngyilkossághoz is vezethet. Ezért fontos szülőként, vagy tanárként nyitott szemmel járnunk, ha viselkedésváltozást veszünk észre egy hozzánk közel álló gyermeken, akkor utána járnunk az okának. Ha kiderült a bántalmazás, vigyük el gyermekünket pszichológushoz. Az ilyen mértékű lelki sebek ugyanis nem gyógyulnak maguktól!
Cinkos, aki néma!
Bár a gyermek testi lelki biztonságának megteremtése alapvetően a szülők feladata, tanárként és osztálytársként is sokat tehetünk. Ha azt látjuk, hogy barátunk vagy diákunk többször félrevonul, szomorúnak vagy indokolatlanul izgatottnak tűnik. Nagyon gyakori hogy a gyermek egymaga marad a kínzó titokkal, ezért a zaklatás hosszú évekig is elhúzódik. Tisztázzuk, hogy a szexuális erőszak bűncselekmény, érdemes tehát komolyan vennünk, a hallgatás ugyanis bűnrészességnek minősül. Ne csak ezért figyeljünk oda egymásra, mutassuk ki érdeklődésünket, törődésünket a hozzánk közel állók felé!
Ha kérdése merülne, fel melyre szeretne személyre szabott választ kapni, megosztaná velünk problémáját, pszichológus válaszol rovatunkban szeretettel várjuk kérdését. Pszichológusainkkal való négyszemközti konzultációra pedig itt tud időpontot foglalni.
A blogbejegyzést az onlinepszichologus.net csapata képviseletében oldalunk alapítója és szakmai koordinátora, Habis Melinda írta.
